Szellemkutyáról, durva kéz érintéséről, fantomokról meséltek az internetezők.
Bárkivel előfordulhat olyan furcsa dolog, amire nagyon szeretne logikus magyarázatot találni, de egyszerűen hiába próbálkozik, mert egyik ésszerű megoldás se állja meg a helyét, tehát csak a legrémisztőbb verzió marad.
A paranormális jelenségeket az emberek jó része nem szívesen éli át, ezért inkább nem is beszélnek róla, ám az interneten mégis vannak, akik elmesélik az életük legrémisztőbb horrortörténetét.
A félelmetes sípolás: „A konyhában végeztem a házimunkát, amikor meghallottam, hogy egy ember az utcán üvölt. Nem értettem, hogy mit mond, de arra gondoltam, hogy biztos őrült vagy részeg. Később furcsa sípolás ütötte meg a fülemet, de erről is azt gondoltam, hogy kintről vagy a szomszédból hallatszik be.
Nem foglalkoztam a hanggal, és talán ezért nem tűnt fel, hogy a sípolás egyre közelebbről jön. Azt már észrevettem, hogy elhallgatott és hirtelen nyílt a bejárati kapu. Nehéz csizmák csoszogása közeledett, mintha valaki a házunkhoz vezető lépcsőn jött volna felfelé.
Ezt követően minden csendes lett. Visszatértem a házimunkához, de a következő pillanatban újrakezdődött a sípolás, ami olyan erős volt, mintha a fülem mellett szólna. Mozdulni se bírtam az ijedtségtől. Hirtelen egy nehéz kéz satuba fogta a karomat, a sípolás pedig folytatódott.
Amikor sikerült kiszabadulnom a szorításból, akkor az apámért kiáltottam, aki hozzám rohant. Körbenéztünk, de annak ellenére se találtunk idegent a házban és a környéken, hogy a bejárati ajtó nyitva volt, a lépcsőn pedig állati lábnyomok voltak.” – K Jacqueline Baez
Volt kutya, nincs kutya: „Az egyik éjjel arra ébredtem fel, hogy a kutyám rajtam ugrál, nyalogat, nyüszít, mintha játszani szeretne vagy éhes lenne. Megkérdeztem tőlem, hogy mit akar, majd a lámpához fordultam, hogy felkapcsoljam.
Amikor a világosság elöntötte a szobát, akkor megmerevedtem, mert a kutyám nem volt ott. Csak egyedül én feküdtem az ágyban. Kirohantam a konyhába, és láss csodát, ott találtam a kutyámat, ahogy békésen alszik a vackában.” – Adri Adri
A fantom férj: „Pár nappal azt követően, hogy a unokahúgom gyereket szült, a férjének el kellett utaznia, ezért a nővéremmel úgy döntöttünk, hogy vele maradunk, és segítünk a kisbaba körüli teendőkben.
Az egyik este úgy 9 óra körül a tévét néztük az emeleten, amikor meghallottuk, hogy valaki lent bemegy a konyhába, majd a fürdőszobába. Mind a két ajtót jó hangosan becsapta maga mögött az, akiről azt gondoltuk, hogy az unokahúgom férje, akinek sikerült korábban hazaérnie.
Lementünk, hogy köszönjünk neki, de senkit sem találtunk odalent. Rettegve, csendben vártunk, de soha nem derült ki, hogy ki volt az, aki az alsó szinten lépkedett.” – Miguel Ángel Pérez
Az öcsém játszani akar: „Amikor gyerek voltam, akkor nagyon szerettem egy építős játékkal elfoglalni magamat. Nagy tornyokat építettem, majd lebontottam őket. Az egyik alkalommal meguntam a játékot. Odament az anyukámhoz, hogy megkérdezzem tőle, kimehetek-e.
Azt válaszolta, hogy akkor igen, ha előbb elpakolok magam után. Visszamentem a szobámba, de ott megláttam, hogy a kisebbik fiútestvérem mindent rendbe szedett. Felkapcsolta a villanyt és nagyon koncentrált arra, amit csinált.
Visszamentem anyához, és elmondtam neki, hogy az öcsém már összepakolt helyettem. Ő kikerekedett szemekkel nézett rám, majd azt mondta, hogy az öcsém a kertben játszik. Visszamentem a szobámba, ahol tényleg nem volt senki, a játékok pedig megint szanaszét hevertek, de a villany még mindig fel volt kapcsolva.” – Brenda Alejandra Dueñas
Egy hatalmas, durva kéz érintése: „16 éves koromban történt, hogy az egyik vacsora után elindultam tévézni. Felfelé mentem a lépcsőn, amikor éreztem, hogy egy hatalmas, durva kéz megragadja a vádlimat.
Elestem, mire az apukám odaszaladt hozzám. Elindult, hogy megkeresse azt a rejtélyes valakit, aki megfogott, de senkit sem talált a házban vagy annak a környékén. Remegve mentem a szobámba, aminek az ablakán kinézve megláttam egy fehér köpenyt viselő nőt.
Hosszú, göndör haja volt, és úgy nézett ki, mintha lábak nélkül siklana az utcán. Felsikoltottam, mire a nővérem berohant a szobámban. Elmondta, hogy ő is látta a nőt. Az eset óta eltelt 12 év, de még ma is rettegem, ha otthon fel kell mennem a lépcsőn.” – JoviiZz Payan de Segoviano.
forrás: trueway.hu
