Karácsonyi ajándék volt a családi fotó, ami után megölte hat gyerekét és a feleségét

Charlie Lawson négy hónapos csecsemőjükkel is végzett, aztán öngyilkos lett. Egyedül Arthur nevű fiának kegyelmezett. De vajon miért pont neki? Tényleg azért kellett meghalni az egész családnak, mert saját lányát ejtette teherbe? Mekkora bizniszt lehetett csinálni 1929-ben egy hétszeres gyilkosból? Charles Lawson 1886-ban született Lawsonville-ben, felnőttként dohánytermesztéssel kezdett el foglalkozni, 1911-ben pedig elvette Fannie Marningot, akitől nyolc gyereke született. Egyikük hatévesen tüdőgyulladásban halt meg. 1927-re elég pénzt spórolt össze, hogy vegyen egy telket az észak-karolinai Germanton közelében, közel a bátyja farmjához. A területen egy 200 éves, rozoga parasztház állt, de az istállók tökéletesek voltak a dohány tárolására. Pár héttel 1929 karácsonya előtt feleségével és hét gyerekükkel autózott be a városba ruhákat venni és egy családi portréfotót csináltatni. A ruhavásárlásnál még azt is hozzátette, nem számít, mennyibe kerül, a fotót pedig karácsonyi ajándéknak szánta. Ez akkoriban ritka volt egy vidéki parasztcsaládnál, és egyes vélemények szerint pont ezért is lehet magyarázat arra, ami aztán december 25-én délután történt a családi farmon. A rozoga családi ház, amiben Lawsonék laktak Charlie Lawson aznap elment vadászni a fiával, a tizenhat éves Arthurral, de elfogyott a lőszer, ezért beküldte a mindössze tizenöt perc járásnyira lévő Germantonba utánpótlásért, ő pedig hazament és kiirtotta az egész családját. Először két lányával, a tizenkét éves Carrie-vel és a hétéves Maybell-el végzett. A két gyerek éppen a rokonoktól jött hazafelé, apjuk a dohánypajtánál várta őket, amikor pedig megfelelő távolságra voltak, tüzelt. Hogy biztos legyen a dolgában, agyonverte őket, majd a pajtában rejtette el a holttestüket. Aztán bement a házba, ahol a verandán álló felesége, Fannie következett. A házban tartózkodó három másik gyerekük, a négyéves James, a kétéves Raymond és az éppen a karácsonyi tortát sütő, tizenhét éves Marie is hallották a lövést, mire utóbbi sikoltozni kezdett, a két kisebb fiú pedig megpróbált elbújni. A családapa Marie-vel is végzett, aztán megtalálta a bujkáló fiúkat is és őket is lelőtte. Utoljára Mary Louval végzett, aki akkor mindössze négy hónapos volt. A kislányt egyszerűen agyonverte. Ezután a közelben levő fás részre ment, ahol pár óra múlva öngyilkosságot követett el. A mészárlást egyedül legidősebb fia, Arthur élte túl, aki akkor még a városban volt, ott hallotta, hogy a családi birtokon valami szörnyűség történt. A holttesteket Lawson bátyja és annak fia fedezte fel, miután hazafelé menet be akartak ugrani kellemes ünnepeket kívánni. Charlie Lawson utolsó lövését – amivel magával végzett – már többen is hallották, ugyanis gyorsan híre ment a tragédiának, sok kíváncsiskodó akkor már a háznál volt. Lawson holtteste mellett egy szüleinek írt levelet is találtak, a fa körül, a hóban lévő lábnyomokból pedig arra következtettek, hogy mielőtt öngyilkos lett, körbe-körbe járkált. Az a bizonyos családi fotó, amit karácsonyi ajándéknak szánt. A gyerekeke közül egyedül a bal oldalon álló Arthur élte túl. Mellette Marie és maga a családfő, nekik állítólag vérfertőző viszonyuk volt (wikipédia) A meggyilkolt családtagokat keresztbe tett karral és egy sziklával a fejük alatt találták meg. Vérfertőző viszony miatt kiirtani az egész családot? A 43 éves családfő indítékát nem sikerült kideríteni, ezért több, pár teljesen abszurd teória is van azzal kapcsolatban, hogy Lawson miért tette, amit tett. Hónapokkal a tragédia előtt fejsérülést szenvedett, miközben árkot ásott a farmon. A hozzátartozók szerint ez okozott nála mentális zavarokat. Ennek viszont ellentmond a boncolás eredménye, ugyanis semmiféle abnormális elváltozást nem találtak az agyában. Egy olyan fájdalmas kinövés volt a mellkasán, ami már elviselhetetlen fájdalmat jelentett, ezért döntött úgy, hogy végez magával és a családjával is. A családnak azért kellett meghalnia, mert Charlie Lawson szemtanúja volt egy szervezett bűnözéshez köthető bűncselekménynek. Eszerint nem ő ölte meg családját és végzett magával, hanem mindannyiukat megölték, hogy még véletlenül se tudjanak beszélni az apjuk által korábban látottakról. Lawson és tizenhét éves lánya, Marie vérfertőző viszonyban voltak egymással. Erről többek között Marie egyik korábbi barátnője is meg volt győződve, azt állította, hogy Marie pár héttel azelőtt a bizonyos karácsony előtt mondta el neki, hogy terhes, méghozzá a saját apjától. A barátnő szerint erről Lawson felesége is tudott. Azért irtotta ki az egész családot, mert félt, hogy kiderül a szégyenteljes viszony. Három fontos kérdésre viszont a mai napig sincsen válasz: Mi volt abban a búcsúlevélben, amit Charles Lawson írt a szüleinek? Miért helyezte abba a bizonyos pozícióba az összes holttestet? Miért pont Arthur életét kímélte meg? Lemészároltak egy családot, de nem baj, vigyen haza egy mazsolát! Az üzlet akkor is üzlet, ha nyolc ember meghal, nem volt ez máshogyan a húszas években sem. Charlie Lawson egy másik testvére, Marion nem várt túl sokat azzal, hogy megnyissa az érdeklődők előtt a Brook Cove Roadon található családi házat. A túrán még annak a tortának a maradékát is meg lehetett csodálni, amit Marie Lawson sütött, mielőtt apja hidegvérrel kivégezte. Sőt, aki akart, ajándékkal távozhatott, mert még a mazsolákat is ki lehetett szedni a tortából (később egy üvegbe tették és úgy tárolták, hogy minél tovább megmaradjon). A házat öt évig lehetett látogatni, a belépő 25 cent volt. Természetesen ballada is született az esetről, a Stanley Brothers dalának eredetijét viszont nem találtuk meg, helyette egy feldolgozás:   Lawsonékat az 1908-ban létrehozott családi sírboltban, Germanton mellett temették el, a szertartáson állítólag ötezren gyűltek össze. A családi házat azóta már lebontották, de természetesen többen is láttak már arrafelé szellemeket, hol a meggyilkolt gyerekek, hol maga a családfő tér vissza kísérteni. Ha ez még nem lett volna elég, a Lawson-család tragédiája itt még nem ért teljesen véget. Az egyetlen túlélő Arthur 1945-ben egy kamionbalesetben vesztette életét, nem messze Germantontól. Ugyanabba a családi sírba temették, négy gyereket hagyott hátra.                                                                                                      A Lawson család sírja forrás: reset.hu

Amerika, ahogy még sosem láttad

George R. Lawrence találmányának, a légi bárkának köszönhetően az elsők között készített a múlt század elején szélesvásznú légi felvételeket Amerika nagyvárosairól és emlékezetes eseményeiről. San Franciscot-t 1906-ban földrengés rázta meg. A város több mint 80 %-a megsemmisült a földrengést követő több napig tartó tűzvésznek köszönhetően.   Lawrence légi felvétele a katasztrófa egyik legtöbbször reprodukált dokumentuma. A tűzvészben feltehetően 3000 ember vesztette életét. Az Alton Limited lokomotívja Chicago és St. Louis között szállította az utasokat 1899-től. A vonat utolsó útja Alton néven 1958-ban volt..  Az Alton lokomotívjáról készített óriásfotójával elnyerte az 1900-as párizsi világkiállítás nagydíját. 1907. – Chicago. Kilátás Chicago legnépszerűbb színházának, a Majestic színháznak az épületéből.   1908. – Chicago – Aero Park – Nemzetközi hőlégballon találkozó. A felvételek egy stabilizátorral ellátott dobozba rögzített fényképezőgéppel készültek, amelyet ballonok és 17 egymáshoz kötött sárkányrepülő tartott a magasban. 1905. – Washington – Theodore Roosevelt 26. amerikai elnök beiktatási ünnepsége. 1908. – Giants és a Cubs mérkőzése a National League Parkban. Chicago látképe a Michigan tóról, 1907-ben. Ekkor már közel két millióan éltek a városban. 1904. – Nyitóima a republikánusok nagy nemzeti konvencióján. 1910. 07.04. – A hadsereg katonai bemutatója a Grant Parkban. Az Egyesült Államok ebben az évben keveredett fegyveres konfliktusba Mexikóval.   1904. – Derbi az amerikai úriközönség szemszögéből. Az Egyesült Államok legnagyobb lóversenyét 1884 óta rendezik meg itt. 1909. – Atlantic City. A korábban már említett, légi bárka néven szabadalmaztatott szerkezettel készült a kép. Az Armour & Co. húsfeldolgozó vállalat központi irodája a Union Stock Yards területén. Közel száz éven át adott otthont Chicago mészárszékeinek, állattelepeinek és az üzemeltetők irodáinak.  1908. – Tahoe-tó. A gyönyörű hegyek által körülölelt tó a 19. század óta fontos turisztikai célpontja az államnak. Ha tetszett oszd meg Te is! Forrás: erdekesvilag.hu

12 Nyugtalanító fotó olyan emberekről akiket holtan fotóztak

A viktoriánus korszak eléggé morbid időszak volt a történelemben. AZ egyik legmegrázóbb hagyománya a kornak, hogy halottakat fotóznak. (postmortem) Mai szemmel ez eléggé megdöbbentő illetve tabu téma, de abban az időben ez teljesen normális volt. Mai szemmel hátborzongatóak ezek a képek ezért gyenge idegzetűeknek nem ajánljuk. 1. Az ilyen fotók bár hátborzongatóak, a családtagok ilyen fényképekkel mutatták ki az elhunyt iránti szeretetüket. 2. A fotósok megpróbálták úgy beállítani a holttestet, hogy élőnek tűnjön. 3. A fotósok többféle trükköt alkalmaztak azért, hogy a fotó alany életszerűen hasson. 4. A leggyakoribb módja ennek az volt, hogy a holttest mellé olyan dolgokat helyeztek amelyeket életében még szeretett. ( Mint ez az ember a kutyáival.) 5. Vagy mint ez a halott kislány a játékbabáival. 6. Néha a fotós megpróbálta azt a látszatot kelteni, mintha a halott személy csak aludna. 7. Itt a halott kislány a sor végén, egy speciális állvánnyal van feltámasztva. 8. Figyeld meg, ahogy a fotós elhelyezte a férfi karját annak érdekében, hogy támassza a fejét. 9. Feltűnhet, hogy a háttérben a függöny furán áll. Ez  azért lehet, mert valaki a fejénél fogva tartja a fiút. 10. Ez a kislány, úgy van felrögzítve a székre, hogy ne essen le. 11. Erről a képről nehéz lenne megmondani, hogy halott ez a nő. 12. Látsz valami különös dolgot a háttérben? Ez a kislány valaki ölében ült, ő tartotta amíg elkészült a fotó. Folytatáshoz kattints ide

13 IJESZTŐ KÍSÉRTET fotó a 19. századból

William Hope asztalosként dolgozott, de hobbija a fotózás volt. Hope élete megváltozott 1905-ben amikor ismerősét fotózta.Vissza nézte a fotót és egy szellemet látott rajta. Nemsokkal azután hogy találkozott a szellemvilággal, Hope alapított egy szellemfotósok csoportot amit úgy neveztek hogy Crewe kör. A Londoni szekhelyű csoport az 1. világháborút követő években nagy hírnévre tett szert. Kereslet leginkább a médiumok és a szellemfotózás  iránt volt azok körében, akiknek a szeretteik elhunytak a háborúban, és szerettek volna kapcsolatba lépni az elhunytakkal. Hope 1920-ban már nagyon nagy sikert aratott a Londoni közegben, ám voltak akik kritizálták őket. 1922-ben pszichikai kutatást vizsgált a crew társaságban. Arra a következtetésre jutottak hogy Hope csaló volt. Azt mondták hogy manipulált képeket jelenített meg, és igazából sosem fotózott le valódi szellemeket. Annak ellenére hogy nyilvános kritika érte Hope-ot, a leglelkesebb támogatói kitartottak mellette. A szellemfotózást azonban folytatta egészen haláláig. Elhunyt 1933-ban.