Rémtörténetek 2.rész
A titokzatos Caspar Hauser 1828. május – Németország, Nürnberg: Egy tavaszi május reggelen a jószívű Georg Weichmann varga, szerencsétlen kinézetű, tizenhat éves forma fiút látott meg a házával szembeni téren. A fiú rongyokba öltözve, egy pár, lábára nem illő cipőben cammogott és nagyon szánalmas benyomást keltett. A varga megsajnálta őt és azonnal odalépett hozzá, hogy megkérdezze ki ő és mit keres. A legényke nem tudott egyetlen értelmes szót sem kibökni, majd hirtelen egy borítékot nyomott a férfi kezébe. Ez volt ráírva: „A 4. század kapitányának, 6. huszárezred.” A tanácstalan foltozóvarga erre a kapitány közeli házába vitte a fiút, aki nem tartózkodott otthon. A szolga, míg a házigazdára vártak, étellel kínálta őket. Weichmann legnagyobb csodálkozására, a kiéhezettnek látszó gyermek nem nyúlt sem a húshoz, sem a kolbászhoz, ellenben a kenyeret mohón majszolni kezdte. Végre megérkezett a kapitány. Felbontotta a borítékot, amelyben két levél volt. Az egyikben ez állt: „Küldök magának egy fiút, aki ég a vágytól, hogy katonaként szolgálja hazáját. Csecsemőkorában tették ki a küszöbömre. Tíz saját gyerekről kell gondoskodjam, nem tarthatom őt tovább.” A levél kegyetlen fordulattal folytatódott: „Ha nem tart rá igényt, ölje meg, vagy akassza fel a kéménybe.”A másik levelet a gyermek igazi anyja írta és 1812-ben kelt: „Gondoskodják a gyermekemről. Az apja a 6. huszárezredben szolgált.” A kapitány undorodva nézett a hanyagkülsejű kamaszra és a varga tiltakozása ellenére a közeli rendőrőrsre kísérték, ahol fogdába vetették. Míg sorsáról nem döntöttek, itt őrizték. A foglár megdöbbent azon, amit látott. A fiú órákig képes volt mozdulatlanul ülni egyhelyben, jobban szerette a sötétséget, mint a világosságot és úgy mozgott benne, akár egy macska. A foglár mindennap, órákat szánt arra, hogy a fiút írni-olvasni tanítsa, aki amúgy igen eszes gyerek volt. Az egyik szó, amit gyakran leírt, a reiter volt, mely a huszár német jelentése. A másik pedig egy név:Caspar Hauser. Utóbbiról úgy hitték, talán a fiú neve lehet. Caspar mindössze hat hét után már képes volt arra, hogy elmesélje nyomorult életének történetét. Egész nap és egész éjjel bezárva tartották egy sötét helyiségben, ami alig lehetett nagyobb 3-4 négyzetméternél. Rongyokból vetett durva ágyon aludt és soha nem látott se bemenni, se kijönni senkit. Valahányszor felébredt, egy tálon kenyeret és egy korsó vizet talált. Néha sós íze volt a víznek és mély álomba merült tőle. Amikor felébredt észrevette, hogy míg aludt, a haját és a körmét levágták. Csak egyetlenegyszer került kapcsolatba emberi lénnyel, amikor egy kéz papírt és tollat nyújtott be cellája ajtaján, és segített neki leírni ezt a három szót: reiter, Caspar Hauser. Egy napon cipőt húztak a lábára, borítékot nyomtak a kezébe és mire felocsúdott, már Nürnberg utcáit rótta céltalanul. A fiú története futótűzként terjedt a városban, s Casparból egyszerre ismert ember lett. Az egész országban meghirdették, jelentkezzen az, aki ismeri a fiút vagy bármit tud róla. Persze jelentkezett mindenféle szélhámos, nem beszélve a napvilágot látott különböző pletykákról. A vallásos emberek azt pusmogták, csakis az ördög fattya lehet. A misztikusok úgy vélték, talán egy idegen bolygóról került a Földre, mások meg voltak győződve arról, hogy Caspar királyi vérből való. Bármilyen furcsa, utóbbi teória nem is volt olyan hihetetlen, mint amilyennek elsőre tűnik. 1812-ben, amikor Caspar született, a tartomány uralkodójának Károly nagyhercegnek, és nejének Stephanie nagyhercegnőnek fia született. Ám agyhártyagyulladásban meghalt, legalábbis ezt mondták az orvosok. A házaspárnak nem született több gyermeke, s mikor 1829-ben a nagyherceg meghalt, az uralkodás átszállt a hochbergi grófnő férfirokonaira. Tehát Caspart a város szárnyai alá vette és George Daumer professzor, a köztiszteletben álló filozófus és tanár házában élt. A professzor rövid idő alatt megtanította a fiúnak a helyes viselkedést és Caspar hamarosan az előkelő szalonok kedvenc figurája lett. Egyik éjjel, a hazaérkező professzor vérbe fagyva találta meg Caspart a ház alagsorában. Számos szúrásnyom látszott az arcán és a nyakán, s csak a csodával határos módon sikerült életben tartani. Miután Caspar rendbejött, elmesélte, hogy egy álarcos férfi támadta meg. Hamarosan szárnyra kelt a pletyka, miszerint a férfi bérgyilkos lehetett, akit Hochberg grófnő bérelt fel, hogy a jogos örököst eltegye láb alól. Egyre többen voltak azok is, akik kételkedtek Caspar történetében. Az még hagyján, hogy a talált gyerek érdekes múlttal rendelkezik, dehogy mindjárt királyi vérből származzon…abszurd. A rendőrség kénytelen volt Caspart védőőrizet alá venni, de ekkorra a város hangulata annyira a fiú ellen fordult, hogy az már visszafordíthatatlanná vált. Elegük lett belőle. Ekkor a véletlen Caspar segítségére sietett. A városban járt egy angol gróf, bizonyos Lord Stanhope, aki megismerve a fiú történetét, nagy érdeklődést tanúsított Caspar iránt és rávette a városi tanácsot, hogy adják át neki a fiú törvényes gyámságát. 1831-ben bejárta Európát, hogy a csodafiúval elkápráztassa a szalonokat. Később a gróf Magyarországravitette a fiút „abban a reményben, hogy itt fény derülhet Caspar származásának rejtélyére”. (azt nem írja a forrás vajon mi vezetett ehhez a következtetéshez – megjegyzés: Csiribusz) Kétévi utazgatás után aztán a nemes lord ráunt „játékszerére”, nem vállalta tovább a fiú tartását és Caspar ismét földönfutó lett. Egy Meyer nevű puritán, gonosz lelkész gondjaira bízta és a Nürnberghez közeli Ansbach városába került. Itt könyvkötő lett az akkor már huszonegy éves ifjúból. 1833 decemberének egyik estéjén, éppen hazafelé tartott egy parkon keresztül a munkából, amikor ismeretlen tettes rátámadt és késsel többszörösen mellbe szúrta. A halálos sebesülés ellenére Caspar haza tudott támolyogni, ám a lelkész egyetlen szavát sem hitte el. Azzal vádolta a fiút, hogy csak feltűnősködni akart és ezért sebezte meg magát. Ágyba fektették, de a rendőrséget nem értesítették. Három nappal később Caspar belehalt sérüléseibe. A rendőrség később kiszállt a tetthelyre és találtak egy fekete tárcát, benne a következő levélkével: „Hauser meg tudja magának mondani, hogy ki vagyok. De hogy megkíméljem őt ettől a feladattól, inkább megmondom magam. A bajor határról, …-ból való vagyok…A nevem MLO.”A gyilkost soha nem találták meg. Amikor Caspar halálának híre ment, állítólag Stephanie nagyhercegnő összeroppant és azt zokogta, hogy úgy érzi, a meghalt Caspar tényleg az ő elvesztett fia volt. A kis templomkertben temették el Ansbachban. Ott nyugszik mind a mai napig. Sírkövén egyszerű felirat olvasható: „Itt nyugszik Caspar Hauser, ki maga a rejtély. Születése ismeretlen, halála örök titok.” Szellem történet A szellem neve: Ismeretlen Helyszín: Amityville, Long Island, New York Időpont: az 1970es évek vége Nehéz megállapítani e történet valóságtartalmát az
10 ELKÉPESZTŐ DOLOG, AMIT GYEREKEK MESÉLTEK ELŐZŐ ÉLETEIKRŐL
Sok kisgyerek tűnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha “idősebb lélek” lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektől valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni előző életeikre. Azok közül a szülők közül, akik közzétették a történeteiket, sokan azt állítják, hogy a gyermekeik tragikus halállal végződő életekről meséltek, amelyeket aztán most egy boldogabb élet követ. Íme 10 elképesztő dolog, amit ők meséltek előző életeikről: 1. Amikor a kisfiam 3 éves volt, azt mondta nekem, hogy igazán kedveli az új apukáját, mert nagyon kedves. De mivel a férjem az egyetlen apukája, megkérdeztem tőle, hogy érti ezt. Erre ő: “A régi apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt egy késsel és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem, ő sosem tenne ilyet velem.” 2. Kislány koromban egyszer teljesen kikeltem magamból, amikor megpillantottam egy srácot a közértben. Ez elég szokatlan volt tőlem, mert általában csendes és jó magaviseletű voltam. Azelőtt még sosem kellett kivezetni sehonnan rosszalkodás miatt, de ezúttal el kellett hagynunk az üzletet. Amikor az autóhoz értünk és az anyukám megkérdezte, hogy mi ütött belém, elmeséltem neki, hogy ez a srác volt az, aki elvett engem az első anyukámtól, elrejtett a padlója alá és ott kellett aludnom jó sokáig, amíg fel nem ébredtem az új anyukámnál. Hazafelé menet pedig nem voltam hajlandó az autóülésen ülni, hanem a műszerfal alá bújtam, hogy még egyszer el ne tudjon vinni. Anyukám teljesen kiakadt az egészen, hiszen ő valóban a biológiai anyám, így nyilvánvalóan ő az“első” anyukám is… 3. Egy este, ahogy a két és fél éves kislányunkat kivettük a fürdőkádból és a feleségemmel elkezdtük neki magyarázni, hogy miért olyan fontos az intim higiénia, ő egyszer csak közbeszólt: “Á, ott aztán engem senki sem fog piszkálni. Egy éjszaka megpróbálták. Berúgták az ajtót és megpróbálták, de én szembeszálltam velük. Aztán meghaltam és most itt vagyok.”Mondta mindezt, mintha mi sem lenne természetesebb. 4. “Mielőtt ideszülettem volna, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik anyukám már nagyon öregek. Ők megúszták, amikor kigyulladt az autó, de én nem, az biztos.” 5 vagy 6 éves volt, amikor ezt mondta. Derült égből villámcsapás volt. 5. Kisebb korában a húgomnak az volt a szokása, hogy a dédapánkat ábrázoló képpel a kezében sírva masírozott fel s alá a házban, miközben ezt mondogatta: “Hiányzol Harvey” Harvey már jóval azelőtt meghalt, mielőtt én születtem. Ezen a mindennapos eseményen túl anyukám szerint a húgom folyton olyanokat mondott, amiket annak idején Lucy dédmamánk szokott mondani. 6. Akkoriban, amikor a húgom elkezdett járni, igazán felkavaró dolgokat mondott. Olyanokról beszélt, hogy a régi családja mindenféle tárgyat belédugott, amitől ő sírt, de az apukája aztán egyszer annyira megégette, hogy végül megtalált minket, az új családját. Kb 2 és 4 éves kora között mesélt ilyenekről. Ahhoz túl kicsi volt, hogy valaha is ki lett volna téve olyan tartalmaknak, amelyekben gyerekek vagy bárki más ilyesmit élt volna át, így a családom mindig is azon a véleményen volt, hogy egy előző élet emlékei gyötrik. 7. A fiam 2 és 6 éves kora között folyton elmesélte ugyanazt a történetet arról, hogy hogyan választott ki anyukájának. Olyasmiket mondott, hogy egy öltönyös emberrel választottak ki az anyukáját, aki majd segíteni fogja az életfeladata teljesítésében. Pedig mi aztán sosem beszélgettünk spiritualitásról és nem is vallásos közegben neveltük. Ahogy leírta, az egész olyan volt, mint amikor az ember az üzletben válogat. Egy fényes teremben felsorakozott egy csomó ember, mintha babák lennének és ő kiválasztott engem. Az öltönyös fickó megkérdezte, hogy biztos-e a döntésében, mire ő azt felelte igen és utána megszületett. A fiam kiskorában megőrült a második világháborús repülőkért is. Be tudta őket azonosítani, a részeiket is, hogy hol használták őket meg ilyenek. A mai napig fogalmam sincs honnét vette ezeket az információkat. Én egy tudományos érdeklődésű csaj vagyok, az apukája meg matekos. Mindig nagyapának hívtuk őt magunk között a békés és gondoskodó természete miatt. Ez a gyerek biztos, hogy öreg lélek. 8. Az unokaöcsém, amikor úgy igazán elkezdett mondatokban beszélni, azt mondta a nővéremnek és a férjének, hogy annyira boldog, hogy őket választotta. Aztán azzal folytatta, hogy mielőtt kisbaba volt, egy fényes szobában sok embert látott, akik közül az Anyukáját választotta ki, mert neki olyan kedves arca volt. 9. A nővérem abban az évben született, amikor az apám anyukája meghalt. Apukám szerint, amikor a nővérem elég nagy volt már ahhoz, hogy tudjon pár szót mondani, azt mondta: “Én vagyok az anyád”. 10. Anyukám elmesélése alapján, amikor kisebb voltam, elmondtam neki, hogy hogyan haltam meg egy tűzben egyszer réges-régen. Erre ugyan nem emlékszem, de legnagyobb félelmeim egyike, hogy leég a házam. Már az is félelemmel tölt el, ha csak szabadtéri tűz közelében kell lennem. forrás: napielemozsia.hu
10 félelmetes történet, amit nem érdemes éjjel olvasni I.
Sokan emlékszünk azokra a történetekre, amiket a tábortűz felett meséltek nekünk, majd remegve bújtunk a takaró alá. Most hoztunk pár rémesen félelmetes sztorit, amelyek az interneten keringenek! 10. 1999 Az 1999 néven elhíresült történet egy kanadai bloggert követ nyomon, akit Elliotnak hívnak. A férfi egy különös televíziós csatornát keresett, amelyet 1999-ben nézett. Nyomozása során hamarosan rádöbbent, hogy a csatorna vezetője gyermekeket áldozott fel házában. Ráadásul kiderült, hogy a medvének öltözve gyilkolta meg áldozatait. Csupán egy pár televíziós műsor futott a furcsa csatornán, amely délután négy és este kilenc között sugárzott. Két műsor tűnt fel, az egyik a Booby volt, amely egy kéz történetét mesélte el. A másik show Medve úr pincéjéről szólt. Talán nem is kell magyaráznom, hogy ebben mik történtek. 9. Candle Cove Egy hetvenes években vetített televíziós műsor áll a középpontjában ennek a történetnek, amelyben egy kislányt azt képzelte, hogy kalózokkal barátkozik. Az egyik epizódban az összes szereplő egyszerre kezd el sikítani, amíg a kislány közöttük sír. Sokan emlékeztek erre a momentumra, hiszen igen felkavaró volt. Később felmerültek újabb jelenetek a sorozatból felnőttektől, akiknek megrázó emlékeik maradtak a gyerekeknek szóló műsorból. Érdekes, hogy a sikoltozós jelenet egyszer csak abbamaradt, és harminc percig nem vetített műsort utána a televízió. Nézzétek meg a jelenetet és érteni fogjátok, hogy miért is volt rettenetes. 8. Rake 2003-ban az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény került a figyelem középpontjába, amelyet felkapott a helyi média. Nagyon sokan látták az érdekes teremtményt, amely sokakban erős traumát okozott. 2006-ban egy érdekes történet látott napvilágot. Egy nő ébren volt az éjszaka közepén és véletlenül felébresztette férjét is. Amikor a férfi a nő felé fordulz, akkor hirtelen megragadta a feleségét, hiszen az ágy végénél egy furcsa lény ült, amely egy szőrtelen kutyára hasonlított. A teremtmény felugrott és a férj arcához mászott. Percekig nézte, majd átfutott a gyerekek szobájába. A pár természetesen azonnal követte. A lányuk azonban már haldoklott, amikor odaértek, utolsó szavai azok voltak, hogy „Ő a Rake”. 7. Ahová a rossz gyerekek kerülnek Ebben a történetben egy fotós tud meg többet egy gyerekeknek készült műsorról, amelyet Libanonban nézett. Csak arra emlékezett, hogy a fél órás műsorban igen fájdalmas módszerekkel büntették a rossz gyerekeket. A morális tanulság mindig egyfajta szigorú ideológiához ragaszkodott. A fotósnak az emlékeibe vésődött a záró jelenet, amelyben egy rozsdás ajtót mutattak, amely mögül sikolyok hangoztak fel. A férfi később megtalálta a helyszínt, ahol a műsort rögzítették. A hírhedt rozsdás ajtó továbbra is ott állt. Mögötte egy kisebb szoba terült el, ahol a falat vérfoltok borították, a padlón pedig csontokat is talált. Leginkább a mikrofon rémisztette meg, amely a plafon tetejéről lógott. 6. A kulcslyuk A legenda egy férfiről szól, aki egy hotelben töltött pár éjszakát. Amikor megkapta a kulcsokat, akkor a recepciós elmagyarázta, hogy a szobája közelében van egy ajtó, amelyen nincs szám. Elmondta, hogy ezt tárolásra használják, és hogy semmiképpen ne menjen be a szobában, sőt, ne is nézzen be. A férfi azonnal a szobájába ment minden kérdés nélkül, azonban a második éjjel a kíváncsisága győzött. Az ajtó zárva volt, de a férfi belesett a kulcslyukon. A szoba tökéletes szállodai helyiség volt, azonban a sarokban egy sápadt nő ült, aki fejét a falnak döntötte. A férfi összezavarodott, majd visszarohant saját szobájába. A harmadik nap sem hagyta nyugodni a dolog, ezért újra bekukucskált. Másodjára csak vérvörös színt látott maga előtt. Azt gondolta, hogy a bent lakó nő valamivel elfedte a lyukat. A férfi úgy döntött, hogy a recepción érdeklődik. A recepciós erre elmondta a történetet. Évekkel ezelőtt egy férfi gyilkolta meg a feleségét a szobában, aki most abban kísért. A szellem nagyon sápadt, azonban a szeme vérvörös színű. A második részért kattints ide [KLIKK!] forrás: bizzariummagazin
KIDERÜL AZ IGAZSÁG A SZELLEMEKRŐL
Az emberek az idők kezdete óta hisznek a kísértetek vagy a holtak szellemeinek létezésében. A kísértetjárta helyek alapja főleg a folklór, de ma is sok úgynevezett szellemvadász próbálja gyakran bonyolult berendezésekkel felszerelkezve bizonyítani, hogy kísértetek léteznek. A szellemekkel kapcsolatos tapasztalások és jelenségek könnyen megmagyarázhatók – legalábbis ez derül ki a Rejtélyek szigete portál összeállításából a helyekről, melyek a kísértetvadászok legkedveltebb célpontjai. Érdekes mód a legtöbb közülük nem Angliában, hanem Amerikában található. Mackenzie-ház (Kanada) A kanadai felkelő-államférfi William Lyon Mackenzie (1795–1861) történelmi jelentőségű torontói háza több mint tíz éven át kísérteties jelenségeknek lehetett tanúja. A lépcsőkön titokzatos lépések hallatszottak, és egy frakkot viselő férfi alakja jelent meg. 1972-ben, miután alaposan megvizsgálták a házat, minden kiderült. A lépcsőház mellett egy irodaépület áll, a Mackenzie-ház felőli falon, vaslépcsővel. Az éjszakai takarító személyzet szolgáltatta a „szellemek” lépéseinek hangját, ami a házban, az éjszakai csendben sokkal intenzívebben hallatszott. A kísérteties zongoraszó is a szomszédból hallatszott az egyik különc család házából. Ami a jelenést illeti, azt a házmester felesége tapasztalta, álmából felébredve látta a férfi alakját az ágya felett. A leírása alapján ez „éber álom”, vagyis egyszerű hallucináció lehetett, amit sokan tapasztalunk a mély alvás és az ébredés közötti átmeneti állapotban. Clement Hall (Tennesse) Nyugat-Tennessee egyik legnépszerűbb kísértetlegendája a fiatal diáklány története, aki öngyilkosságot követett el a kollégium legöregebb hálótermében. A kísértet létezését számtalan hátborzongató esemény erősíti meg. A szakértők által lefolytatott alaposabb vizsgálat azonban már korántsem találta annyira meggyőzőnek a kísérteties jelenségeket. Egy női alkalmazott például villogó árnyékot látott, amelyről kiderült, hogy egy hibás izzó okozta. Egy férfi, aki a padláson mozgó árnyakról számolt be, később önként bevallotta, hogy „az egész talán csak a képzelet műve volt”, és azt is hozzátette, ő színezte ki a történetet az évek alatt. Az is kiderült, hogy a híres öngyilkosság egyáltalán nem is történt meg. Alcatraz (San Francisco) A szigeten lévő erőd előbb katonai börtön, majd állami börtön lett. Számos szellemhistória kering róla. Az Alcatrazról szóló történetek is a kideríthetetlen eredetű „azt mondják”, „úgy hallottam” kategóriába tartoznak. Azok az állítások, hogy a szigeten Geiger–Müller-számlálókkal és hasonló eszközökkel érzékeltek kísérteteket, egyértelműen áltudomány, a „földöntúli sikolyok” pedig – amiket időnként hallanak – nem egyéb, mint a fókák kiáltozása. Fox Cottage Site (New York) Mára csak a feltárt alapkövek maradtak, de ez volt a mai modern spiritualizmus szülőháza. 1848-ban két iskolás lány, Maggie és Katie Fox azt állította, hogy ezen a helyen teremtett kapcsolatot egy meggyilkolt házaló szellemével. Titokzatos kopogó hangok, amelyek állítólag a szellemtől származnak (egy koppanás azt jelentette: nem, két koppanás: igen), válaszoltak a kérdésekre, amelyek segítségével sikerült megtalálni a pincében elásott holttestet. A lányok hamarosan más közlékeny szellemekkel is kommunikálni kezdtek, és a spiritualizmus meghódította a világot. Négy évvel később azonban a nővérek nyilvánosan beismerték, hogy az egész csak szemfényvesztés, trükk volt. Noha a testvérek közönség előtt bemutatták, hogyan produkálták a koppanó hangokat (lábukat kicsúsztatva a cipőből és lábujjaikat mozgatva), a hívők tömege ekkor nem hitt nekik. A csontvázat amúgy egy helyi lakos „otromba vicc” gyanánt helyezte el. Mirtuszültetvény (Louisiana) A kísértetek által egyik leggyakrabban látogatott hely Amerikában a Mirtusz, amely romantikával ötvözi a meggyilkolt rabszolga, Chloe történetét, hogy beleborzongjon a látogatók és éjszakai vendégek hátgerince. Különféle jelenségekről számoltak be, és a televízió szellemvadászai le is filmeztek egy hátborzongató eseményt az ültetvény rabszolgájának kunyhójában. Valójában a rabszolga, Chloe egy kitalált személy, és meggyilkolásának története a legnagyobb kamu. A helyszínen tapasztalható furcsa jelenségeket minden természetfeletti erő segítségül hívása nélkül meg lehet magyarázni. A titokzatosan lengő ajtó például azért lengett, mert nem középen volt felakasztva, az éjszaka hallható dörömbölő hangok pedig egy laza zártól származtak. A „rabszolgakunyhó” nemrég épült, és soha nem lakott benne egyetlen rabszolga sem. A Vér Háza (Atlanta, Georgia) 1987. szeptember 8-án egy idős házaspár otthonában állítólag vér folyt a falakból, és szökőkútszerűen vér tört elő a padlóból. A helyszínre kihívott rendőrök fényképfelvételeket készítettek, hamarosan azonban megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, és lezárták az ügyet. Idővel különféle elméletek születtek, és az eseményt egy kópé szellemnek, egy úgynevezett poltergeistnek kezdték tulajdonítani. 1991-ben egy törvényszéki szakértő bebizonyította, hogy a vért kívülről fröcskölték a falakra. Aranybárány (Ohio) Ohio legrégebben működő fogadója, amely tíz elnököt látott vendégül. Manapság a hotelt egészen más célból keresik fel a látogatók: a kísértetek miatt. Egy kislány szelleme a forrása a vérfagyasztó jelenségeknek – például képek billegésének a múzeum egyik szobájában. 2002-ben az egyik éjszakai portás elárult egy titkot a kísértetjárással kapcsolatban. Mivel látta, hogy a személyzet mennyire babonás és hiszékeny, nem tudta megállni, hogy éjszakánként felosonjon a lépcsőkön és elfordítson néhány képet, hogy „megzavarja az elméjüket. Salzburgi kastély (Ausztria) A Kísértetjárta Helyek Nemzetközi Katalógusában Dennis William Hauck egy állítólagos „szellem” fotóját közli, amit egy amerikai turista készített 1986-ban. A képen egy fehér sáv látszik, amit a kísértetvadászok energiának vagy ektoplazma szellemnek neveznek. Az igazság az, hogy a kamera vakujának fénye vetődhetett vissza valamiről, ami a lencse elé került. Gyakori „szellemek” a képeken a porszemcsék. A fotón, ami a salzburgi kastélyban készült, ugyanazon a helyen, ahol a turista készítette különös képét, a „szellem” a fényképezőgép vállpántja. Kapcsolódó videó: forrás: borsonline.hu
Idióták az egészségügyben! (Nem a személyzet)
1. Dolgozom épp… nemrég jött egy fazon, hogy neki nagyon súlyos betegsége van (tényleg, igaz, kb 120 kg). Beszélgetés: – … és mégis, mi a panasza? – Kongói vérzéses lázam van! – De ezt miből gondolja? Járt mostanában Afrikában? – Nem, soha, még külföldön sem voltam. – Akkor honnan veszi, hogy ez a betegsége? – Hát erről olvastam egy cikket a neten, amikor a gépem kiírta, hogy vírust érzékel, és nem kaptam el elég gyorsan a kezem gépről…Azóta köhögök, meg lázas vagyok… 2. VIII. ker, a hangot nem lehet itt visszaadni. – Szóval, tegnap beba..tam, oszt a Gázsi jól megvert, leestem a lépcsőn, gyött az omoc (OMSZ=mentők), oszt aszonta, komodói cibere. – Tessék?, nem értem… – Komodói Cibere.Vagy maga hülye? (commoti cerebri, agyrázkódás) 3. … No már most, az, hogy én abszurdumra jöttem, nem az én hibám, hanem az uramé, mert az akar folyton ba…ni (abortusz) … szedem én a fogamzásgátlót, csak két hónapja elfogyott 4. – … nem, nem volt műtétem még. – Hmm… Szilikon cicivel jött a világra? – Mé, az számíííít??? 5. Telefon: (láz hányás, elájult) – … és hol tetszik lakni? – XY utca 4, de most Orosházán vagyok. – Akkor mi a fenének minket hívott? – Mert ott lakom a kerületben, és maguknak kötelességük kijönni! – De hölgyem, most mondta, hogy nem itthon van a pesti címen, hanem vidéken! – És, mit számít? Fizetem a TB – t, ha nem jönnek ki, feljelentem magukat! (röhögve letettem a telefont erre nem tudtam mit mondani:)) 6. Erős has görcs, éjjel, méhenkívüli terhesség, műtét. Altatnám el a csajt, erre felsikolt: – Én nem kaphatok gyógyszert, mert terhes vagyok! (szőke…) 7. T. Páciens lába rohad, benne kukacok hemzsegnek, le kell vágni. Mire ő: nem elég lefújni Chemotoxszal? 8. Fiatal, harmincas pasi, fatális agyvérzés, agyhalott, jöttek a Transzplantosok, szétkapták. A feleségével (antipasla plázapunc) megbeszéltem, ez miről szól, hogy hány életet lehet vele megmenteni. Vége, minden használhatót kiszedtek, szét a szerjózsa minden irányába, erre a csaj megkérdi: És ő már biztos nem ébred fel? Nem mertem röhögni, mert azt hittem, sokkot kapott. De nem, komolyan gondolta, hogy esetleg, miután a szívét – máját – veséit – tüdejét kiszedték, majd magához tér… 9. VIII. ker, telefon. – Jöjjenek már ki, a mama olyan furán veszi a levegőt. – Milyen furán? – Hát, igazából nem is vesz.. – És mióta nem vesz???!!! – Tudom én? Amikor lementem a kocsmába, még hörgött! 10. – Kéne nekem esemény utáni tabletta. – Kislány, mi azt nem írunk fel, be kell menni a nőgyógyászatra, csak szakorvos írhatja fel! – De mire beérek, letelik a 72 óra! – Ja, akkor ne is menjen, mert az elsőt 48ó – n belül kell bevenni. – Akkor is 48 óra, ha análisan szeretkeztünk? – ??? Nem volt hüvelyi aktus? – Á, nem mert mensizek, és ilyenkor csak seggbedugni hagyom magam 11. Régebben sokat dolgoztam vidéken… Hívás, hogy 14 éves roma leánygyermek hasa görcsöl, üvölt fájdalmában. Kimegyünk, nagydarab állat a csaj, kövér, és elég jellegzetes hangokat ad ki. – Anyuka, mióta hízott meg a leányka? – Hát, mán vagy egy fél éve… – Gondoltam. Ugye tudja, hogy terhes?? – Ez? Ugyanmá, ne tessen ilyet mondani, ez még szűz! – Szűz ez akkor, ha én is az vagyok, pont most szül! – Szül a büdös fa…omat he, aggyá neki gyógyszert! – Rendben, mindjárt adok, de előbb segítsen és hozzon lepedőt! – Mi a fenének? – Már kint a gyerek feje, és bebugyolnám, amíg a mentő ideér!!!!!!! De az egésznek a slussz poénja: kiderült, a saját édes bátyja csinálta fel!!!!!!!!! 12. Anyám belgyógyászaton dolgozott. Onnan a sztori. A ratyi pasi bement a kórházba, hogy beszorult a műbráner a seggébe. De annyira feldugta, hogy épp csak a legvégét érték el. Vitték körbe az egész kórházba. Megjárta a sebészetet, a belgyógyászatot, a röntgent. a nőgyógyászatot. Végül a nőgyógyin szedték ki vmi fogóval. Az egész kórház napokig dőlt a röhögéstől. 13 . Egy haver az urológián volt ápoló. Ő mesélte, mikor behoztak egy 15 éves srácot ….. beleszorult anyuka vékony nyakú vázájába. Mivel fiatalkorú, hívták anyukát, gond van, jöjjön, engedély kell. Szegény anyuka jött, hozta a srác barátnőjét is, berontottak a kezelőbe…..hát nem lettem volna a srác helyében. 14. Rutin baromságok: – Fura a székletem. – Milyen? Véres, fekete, nyákos? – Mit tudom én, nem nézegetem! – De akkor mi a fura? – Hát hogy nincs. – Mióta? – Tudom én? Ki maga, orvos vagy közönségkutató??? (???!!) 15. Az Erzsébetben nem volt hely, mi kaptuk meg az öngyilkost lélegeztetésre. Aggódó család: – Jáááááááááááj, de hát a Kálmán nem ojjjan, hogy öngyíkos legyen, csak véletlen vót!!! Kicsit többet vett be!!! – Asszonyom, 600 db Andaxint vett be!!!! Ennyi még francia drazséból is sok!!!! 16. Telefonos tanácsadás: – Terhesen milyen fájdalomcsillapítót vehetek be? – Mennyi idős terhes? – 25 éves – Nem, a terhessége mekkora! – Még beleférek a régi gatyákba… – Neeeem! Hány hetes terhes? – Nem tudom, de 7 hónapos vagyok. (no comment) 17. Jött egy jóember egyszer, hogy őt etikus díszkivilágítás érte. Micsoda érte magát? Nekem aszonták ott, ahó vótam, hogy olyan izé, díszkivilágítás ért (etikai diszkriminitás)