Kísérteties, elhagyatott helyek a nagyvilágban
Elsüllyesztett ősi város, kihalt vidámpark, luxus lakópark, amit sosem fejeztek be, és még sorolhatnánk a látványos és hátborzongató elhagyatott helyeket. Ilyeneket bárhol a világban találunk! Némelyiket elátkozottnak tartják, míg másokat egyszerűen csak elfelejtettek. Utazz velünk, képzeletben ezekre a helyekre… Víz alatti ősi város egy kínai tóban A kínai Zhejiang tartományban található Shi Cheng városát korábban Oroszlánváros néven ismerték. Elnevezését az Öt oroszlán-hegységről kapta, amelynek völgyében a települést még az első hosszabb ideig uralkodó császári dinasztia alapította 2200 évvel ezelőtt. Amikor azonban 1959-ben a kínai kormány egy vízi erőmű és egy új gátrendszer építésébe kezdett, a területet elárasztotta a víz, az ősi kínai város maradványait pedig elnyelte a mesterségesen kialakított tó. A város romjai ma az Ezer sziget tavaként is emlegetett Qiandao-tó mintegy 25-40 méteres mélységében fekszenek. A víz alatti városról hosszú időre elfeledkeztek. Csak a kétezres években fedezték fel újra, azóta azonban valódi búvárparadicsom lett. Elhagyott gyémántváros Namíbiában Namíbia déli részén, a kietlen sivatag belsejében helyezkedik el a világ egyik legérdekesebb szellemvárosa. Egy munkás 1908-ban gyémántot talált ezen az akkoriban még német gyarmatként nyilvántartott vidéken. És ezt észlelted már? Különös anomáliák az időjárási radarokon A német kormány rövid időn belül lezáratta a területet, majd német bányászok betelepítése után megkezdte a gyémánt kiaknázását. A homokból elképesztő gyorsasággal nőttek ki egymás után az elegáns, német stílusú házak. Az 1920-as évekre már egy közel 1200 fős kisváros létezett itt. Kolmanskop története aztán amilyen váratlanul kezdődött, úgy is ért véget. Az I. világháborút követően a bányák kiürültek, a lakók pedig elköltöztek. Az épületek többségét le sem bontották. Mára hátborzongató látványt nyújt a kihalt kísértetváros, ahol a romba dőlő házak helyét lassan visszahódítja a sivatag. Gulliver’s Kingdom vidámpark Japánban A japán Gulliver-birodalom csupán négy évig, 1997-től 2000-ig üzemelt, aztán csődbe ment. A látogatói érdeklődés hiányát a szerencsétlen helyszínválasztás számlájára írják: a vidámpark a félelmetes hírű Öngyilkosok erdeje (ahol évente több tucatnyian vetnek véget az életüknek) és Kamikuishiki kisváros között helyezkedett el. Utóbbi település arról vált híressé, hogy a világvége-hívő szekta itt gyártotta a szaringázt a híres tokiói metrós merénylethez. A park fő attrakciója, az 50 méteres, fekvő Gulliver-szobor a regény híres jelenetéből azóta a graffitisek és az amatőr sziklamászók kedvelt célpontja. És ezt észlelted már? Újabb gyanús repülő tárgy az 51-es körzet felett UFO házak – San Zhi, Tajvan Tajvan északi partvidékén San Zhi-ban épült, UFO-ra vagy óriás Smarties cukorkákra hasonlító épületeket eredetileg luxus nyaraló központnak tervezték. Bár klasszikus értelemben nem nevezhető elhagyatott helynek, mivel soha nem készült el. Az 1970-es évek végén egy gumigyártó cég tervei alapján készültek el az első házak, ám a 80-as évek energiaválságában tönkremenő cég nem tudta befejezni az építkezést. A mai napig is számos történt kering arról, hogy pontosan mi lehet az oka annak, hogy az építkezést nem fejezték be. A legnépszerűbb történet szerint néhány rejtélyes halálos baleset áll az ügy mögött. A helyiek úgy tartják, hogy a meghalt munkások szellemei azóta is kísértenek az üdülőközpontban és a nyugtalan lelkeket nem jó zaklatni. Gigantikus kőfejtő kráter Szibériában Mirny városa hajdanán meghatározó szovjet bányászváros volt, az ipari negyedében található a világ második legnagyobb külszíni kőfejtő krátere, több mint 1 km széles és 550 méter mély, ahol többek közt gyémántot termeltek ki, csakhogy közben magát a tájat végzetesen elcsúfították. És ezt észlelted már? Kétszer ment le a nap… egymás után! Most egy 2020-ig tartó beruházás keretében a meglehetősen ronda lépcsőzetes struktúrából egy élhető és modern kertvárost szeretnének létrehozni a földfelszín alatt, a mélyben a lépcsőkön kialakított farmok mellett teraszos lakóövezeteknek is jutna hely, a központba pedig erdőket telepítenének. Willard Elmegyógyintézet – New York A Willard Asylum 1867-ben épült a krónikus, mentális betegségekben szenvedő emberek számára. Az elmegyógyintézet lakói közül sokan meghaltak a kezelések alatt, így vált szállóigévé, hogy a Willard csak egy fadobozban hagyható el. Az ápoltakat súlyosan elmebetegnek nyilvánították, így esélyük sem volt arra, hogy valaha visszakerüljenek a társadalomba. Sokakat közülük elhagyott a családja, így holttestüket mindenféle ceremónia nélkül, ott helyben, jelöletlen sírokba temették. A helyet 1995-ben zárták be. A helyi legendák szerint a lakók közül senki nem hagyta el a Willardot még halálában sem, és őrült, nyugtalan szellemeik még mindig kísértenek a folyosókon, beleértve a túlzsúfolt bonctermeket is. forrás: napiufo.hu
15 érdekes helyszín a Google Earth-ön
A Google Earth egy virtuális földgömb, aminek segítségével pillanatok alatt áttekintheted az egész világot (és már az óceánokat is). Szatellit képek, légi felvételek, és a GIS (geographic information system) segítségével térképezi fel a földgömböt. Mivel valós fotókon alapszik, ha eleget kutakodunk, érdekes dolgokat találhatunk világszerte. Nézd át a képeket és látni fogsz érdekes földrajzi képződményeket, építményeket, de még marketing próbálkozásokat is. És ha gondolod, a Google Earth segítségével meg is nézheted őket azonnal, csak írd be a koordinátákat a keresőjébe, és közelíts rá a földfelszínre. 1. Batman 26.357896, 127.783809 Okinawa, Japán 2. Titokzatos mintázat 37.629562, -116.849556 Nevada, USA 3. Bölény csorda 4°17’21.49″ S 31°23’46.46″ E Kigosi Game Reserve, Tanzánia 4. A világ legnagyobb medencéje (1 km hosszú, 8 hektáron fekszik) -33.350534, -71.653268 Algarrobo, Valparaíso, Csilé 5. Titokzatos sivatagi mintázat 27°22’50.10″N, 33°37’54.62″E Red Sea Governorate, Egyiptom 6. Barringer meteor kráter 35.027185, -111.022388 Winslow, Arizona, USA 7. Firefox logo 45° 7’25.87″N 123° 6’48.97″W Dayton, Oregon, USA 8. Horogkereszt mintájú épület komplexum 32°40’34.19″N 117° 9’27.58″W Coronado, California, USA 9. Repülőgép temető 32 08’59.96″ N, 110 50’09.03″W Tucson, Arizona 10. Napelem mező 34.871778, -116.834192 Daggett, California, USA 11. Viziló csorda 6°53’53.00″ S 31°11’15.40″ E Katavi National Park, Tanzánia 12. A Badlands védője 50° 0’38.20″N 110° 6’48.32″W Walsh, Alberta, Kanada 13. Szív alakú tó 41.303921, -81.901693 Columbia Station, Ohio, USA 14. Gitár alakú erdő -33.867886, -63.987 Córdoba, Argentína 15. Csókos száj a sivatagban 12°22’13.32″N, 23°19’20.18″E Sudan 14. Célpont 37.563936, -116.85123 Nevada, USA 15. Hát, erről a barna görbe épületről nem is mondok semmit… 41.84201, -89.485937 Dixon, Illinois, USA forrás: erdekesseg.hu
Az elátkozott festmény újabb áldozatot szedett!
Újabb rejtélyes haláleset történt az „elátkozott festmény” kapcsán, miután kiállították az Ír nemzeti galériában. Az alkotást, egy 1900-as évek elején élt titokzatos művész készítette, akiről csak annyit tudnak a művésztörténészek, hogy a saját vérével festette a festményt, és miután kész lett a művel, azután öngyilkosságot követett el. Bizonyos elméletek szerint, a festő okkultizmussal foglalkozott, és úgy gondolta hogy a festményében fog tovább létezni a lelke. Mivel a festményt a rejtélyes mendemondák miatt elégé nagy népszerűség övezte, folyamatosan újabb, és újabb művészgalériák versengtek azért, hogy bemutathassák. A lelkesedés azonban hamar alább hagyott, miután folyamatosan rejtélyes halálesetek történtek az aktuális galériában ahol bemutatták a képet. Az egyik ilyen híres eset, mikor egy műkedvelő sósavat öntött az arcára otthon, miután délelőtt megnézte a festményt. Ilyen, és ehhez hasonló történetek övezik a festmény útját, amelynek legújabb áldozata egy három gyerekes anya volt. A nő megszállottja volt az okkult dolgoknak, lefényképezte a festmény, ugyanis szerette volna ha az elkészült fotót kiakaszthatja a saját lakásában. Sajnos erre már nem volt lehetősége, ugyanis miután látta a festményt, két napra rá agyvérzés következtében meghalt. Az elátkozott festményt azóta a galéria pincéjében tárolják, és egyelőre nem kívánják kommentálni az újabb halálesetet.
Rejtélyes múmiát találtak – Vajon ki lehetett?
Ezt a múmiát Egyiptomban, II. Senusret (i.e. 1897- 1878) királyné kis piramisa feltárásakor találták. A mumifikálást több mint 2000 évnél régebben hajtották végre, állapították meg a szakértõk. A test 150-160 cm magas, és igen jó állapotban maradt meg. A múmia mellett olyan tárgyakat is találtak, amelyeknek sem az anyagát, sem a rendeltetését nem tudták megállapítani. A képet az Egyiptomi Régiségek múzeumának egyik munkatársa csempészte ki. Információi szerint ez a lelet azért nem kapott nagyobb nyilvánosságot, mert nem tudják hova besorolni. A múmiát megtekintő szakértők szerint ez a humanoid nem földi eredetű. Ez nagy zavart okoz a tudós társadalomban, és így inkább nem tárják a nyilvánosság elé ennek a múmiának létét. Állitólag a British Royal Museum of Natural History-ban, Londonban is van két hasonló, gyermek múmiaként nyilvántartott test, amit Tutankhamon (i.e. 1332 – 1323) sírja feltárásakor találtak. Ezeket nem lehet megtekinteni, sem tanulmányozni, csupán nyilvántartásban vannak. Ott porosodnak valamelyik raktárban. forrás: costadelsolmagazin
A molyember rejtélye
[dropcap]Az egyik legbizarrabb eset, amit valaha feljegyeztek, Nyugat-Virginia-ban történt az 1960-as években.[/dropcap] Az első eset egy nővel és apjával fordult elő, amikor Ohio folyó mentén haladtak, a Route 2-n. Már nem voltak messze a Chief Cornstalk Hunting Grounds-tól, mikor hirtelen egy nagy, emberszerű alak sétált ki az út közepére. Mivel a nő autója lelassult, a furcsa valami kitárta szárnyait és elrepült. Érdekes, hogy a szemtanúk nem jelentették az esetet, mondván, ki hinné el Nekik. Az első nyilvánosságra hozott beszámoló 1965-ből származik. Egy nő, aki az Ohio folyó közelében él, elmondta, hogy fia egy angyalt látott. A nő csak legyintett és nem is gondolt többet a furcsa élménybeszámolóra, egészen 1966-ig. Ugyanis 1 évvel később, 1966 nyarán egy orvos felesége ugyanazon a területen egy hatalmas pillangószerű lényt látott. November 12-én 5 sírásó Clendenin közelében egy hatalmas barna embert látott kirepülni a fák közül. Az egyik szemtanú, Kenneth Duncan elmondása szerint majdnem 1 percig látták a lényt. November 14-én a Salem-i Newell Partridge 2 vörös objektumot látott lebegni egy mező felett. Németjuhásza, Bandit lement a mezőre, és soha többé nem került elő. A következő éjszaka, Mr. és Mrs. Roger Scarberry és Mr. és Mrs. Steve Mallette autóval hajtottak Point Pleasant közelében, amikor egy magas alakot vettek észre az úton. – Úgy nézett ki, mint egy ember, de magasabb volt. – nyilatkozta mondta Mr. Scarberry. – Legalább 6 láb magas lehetett. Hatalmas szárnyai hátrahajlottak. Felesége szerint a lény hatalmas szemei vörösen izzodtak. Miután Mr. Scarberry lassított, a lény felrepült és eltűnt az éjszakában. Elmentek Mason County hivatalába, ahol jelentették az esetet. Millard Halstead helyettes visszament a helyszínre a szemtanúkkal. Ahogy haladtak a helyszínen az autó rádiója egy furcsa hangot hallatott. Úgy tűnt, ez a terület a Molyember (ahogy a sajtó elnevezte)egyfajta otthona lehet, amit apró „igloos”-ok tarkítanak, amit a II. Világháború idején használtak a lőszerek tárolására. A szomszédos McClintic Wildlife Station egy sűrű erdővel borított hegyvidékes terület, alagutakkal. Ez a terület szintén alig lakott. Az egyik család, akik a területen élnek, szintén látták a Molyembert. November 16-án este 9 órakor Mr. és Mrs. Raymond Wamsley, Mrs. Marcella Bennett és Mrs. Bennett lánya, Tina jött látogatóba. Útközben egy vörös fényt láttak, ami az útjukat keresztezte. Valami nagy, szürke dolog a földön feküdt, majd lassan felemelkedett. Emberre hasonlított, de sokkal nagyobb volt és a szemei vörösen izzodtak. A szemtanúk a házhoz rohantak, és az alak csoszogva követte őket. A verandán állva bámulta Őket az ablakból. Mr. Wamsley hívta a rendőrséget, de mire ki értek, az ijesztő alak eltűnt. Mrs. Bennett, aki Point Pleasant szélén él, elmondta, hogy néha furcsa hangokat hall. Úgy írta le, mintha „egy nő sikoltozna”. Paul Yoder és Ben Enochs, két tűzoltó, azt mondta, hogy látta a Molyembert 18-án. Richard West hívta a rendőrséget, november 21-én, mondván egy szárnyas alak ül a szomszéd házának tetején. Hat láb magasnak írta le, szárnyfesztáva legalább 10 láb volt. Hatalmas, vörös szemei voltak. Tom Ury a Route 62-n vezetett november 25-én, amikor egy hatalmas, szürkés alakot pillantott meg. Szárnyait kitárva elrepült az autója felett, kb. 50 láb magasan. A következő napon, Mrs. Ruth Foster St. Albans látta, amint egy bizarr külsejű lény állt az udvarán. Ugyanezen a napon, Lowell-ben (Ohio) az emberek több „madarat” láttak átrepülni a Cat’s Creek-en. Három szemtanú követte őket az autóikkal, és azt állították, hogy barna foltos testük némi fényt bocsátottak ki. Mellük szürke volt, csőrük egyenes, fejük vörösesnek tűntek. Később még több észlelés volt. November 27-én, Connie Carpenter hazafelé tartott a templomból, amikor egy szürkés alakot pillantott meg a golfpályán, Mason közelében. A kreatúra egyenesen az autója felé kezdett repülni. Connie, azon kevesek egyike volt akik valóban látták a Molyember arcát. Ő csak annyit mondott: „Szörnyű volt!” Ugyanazon az éjszakán, St. Albans-ben két lány különös alakot vett észre a roncstelepen. A lény utánuk repült. December 4-én öt pilóta a Gallipolis reptéren (Ohio) egy óriás madarat látott ami körülbelül 70 mérföld per óra sebességgel repült. Szárnyai nem mozogtak, és más szemtanúkkal ellentétben, Ők állították, hogy hosszú nyaka volt. Mabel McDaniel (édesanyja, Linda Scarberry egyike a szemtanúknak) szintén látta a különös teremtményt Január 11-én, 1967-ben. Először repülőnek vélte, azonban hamar megbizonyosodott róla, hogy szó sincs erről, mivel túl alacsonyan repült. Barna volt és szárnyfesztáva legalább 10 láb volt. Márciusban egy ohio-i férfi azt állította, hogy egy repülő lény üldözte az autóját. Az utolsó észlelések egyike November 2-án érkezett, Mrs. Ralph Thomas-tól. Nyikorgó hangot hallott kintről, ezért utánanézett a hang forrásának. Egy magas, szürke alak repkedett néhány méterre otthonától. A későbbi évek során szórványosan érkeztek bejelentések, a legkülönösebb leírás szőrös humanoidokról szólt, ragyogó szemekkel, amiket a Jericco Road-on láttak 1968-ban. Szeptember 18-án jött az utolsó bejelentés. Nem lenne teljes a történet a Molyemberről, ha nem említenénk a híres Silver Bridge katasztrófát. 1967. December 15-én a Silver Bridge, amely keresztülszelte az Ohio folyót Point Pleasant-nél, összeomlott és legalább 50 autó esett a folyóba. 46 ember halt meg és kettőt soha nem találtak meg. Ez volt Point Pleasant legnagyobb katasztrófája. Állítólag feltűnt a híd közelében a Molyember, ezért többen jutottak arra a következtetésre, hogy a lény előre tudott a közelgő tragédiáról.
A titokzatos Korall kastély
Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Hogyan volt képes az alig 45 kilós Leedskalnin egymaga megvalósítani mindezt? Merthogy a szemtanúk, és feljegyzések szerint majd 20 évig egyes egyedül dolgozott alkotásán. Valóban képes volt lebegtetni a többtonnás súlyú koralltömböket? A Korall kastély nem az egyetlen építmény a világon, melyről nem mondhatjuk biztosra, hogy tudjuk hogyan készült. Elég csak a Stonehenge-t, vagy az egyiptomi piramisokat említeni. Bár akadnak rá teóriák, hogyan valósították meg őket, a legtöbb elmélet kikezdhető, s hozzátennénk, a mai technikával is igen izzasztó, és nagyszabású lenne egy piramist megépíteni. Ne feledjük, több ezer éve sokkal primitívebb eszközökkel sikerült ezeket fölépíteni. A Korall kastélyból sohasem loptak el semmit, egyetlen követ sem. Ennek oka magától értetődően a koralltömbök súlyában keresendő. De akkor Edward Leedskalnin hogyan volt képes ezeket a tömböket megmunkálni, és mozgatni? Hihetetlenül precíz ember volt, még viszonylagos iskolázatlansága ellenére is mesterművet alkotott, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bár amatőr építész volt, nagyon jól ismerte és használta a fizika alapvető törvényeit. 1986-ban elromlott a bejárati ajtót helyettesítő, csaknem 9 tonnás koralltömb. 6 embert hívtak segítségül, és egy 10 tonnás darut, mire végül sikerült elhárítani a hibát. Miután visszatették a forgó korall ajtót a helyére, már nem forgott olyan jól, mint mikor Leedskalnin megalkotta. Mint ismeretes, sokat foglalkozott a mágnesességgel, és annak különböző hatásaival, ezt számtalan kézzel írt jegyzete is alátámasztja. Egy elméletet is alkotott, mely szerint a föld középső vonala (egyenlítő, és nagy hatásterülete) pozitív mágneses töltésekkel van tele, a hétköznapi tárgyak, objektumok egyik oldalon pozitív, másik oldalon pedig negatív töltésűek. Úgy hitte, hogy az ekkor kialakuló vonzó jelenség okozza a gravitációt. Egyes kutatók szerint Leedskalnin úgy hozott létre antigravitációt a hatalmas koralltömbök lebegtetéséhez, hogy felcserélte ezek mágneses pólusait. A kérdés az: Hogyan? Minden bizonnyal megvoltak erre a megfelelő eszközei, állítják néhányan. Tény és való, a ránk maradt munkaeszközök között akadnak olyanok is, amiknek máig sem sikerült azonosítani a rendeltetését. Ilyen például a kastély szerszámos falán megtalálható üres, kapszula alakú üveg, körbetekerve több méter hosszú kábellel, amiről senki sem tudja, mire való, pontosan mire is használta az építész. Viszonylag primitív eszközökkel dolgozott, a kövek emelésére három, csúcsaiknál összeépített telefonpóznát használt. (tripod) Ahogyan a képen is látszik, ennek a szerkezetnek a tetején egy kisebb fadoboz foglalt helyet, melyben azóta sem lehet tudni, hogy mi volt. (az általános nézet, miszerint ez a felhúzó/emelőszerkezet, téves) Ha jól megfigyeljük, az egyik telefonpóznára egy kezdetleges létra van felszerelve, melynek rendeltetése azt hiszem mindenki számára egyértelmű. Leedskalnin hozzáfért a fadobozhoz, sőt, hozzá is kellett férnie minden bizonnyal. A kérdés már csak az, hogy mi volt ebben a fadobozban? Titokzatosságát csak tetézte a tény, hogy általában éjszakánként dolgozott, és akkor is teljesen egyedül. Még egy csengőt is beépített a kastélyba, ha éppen látogató jött hozzá, ezt megkongatva tudatta Leedskalnin-nal, hogy vendége van. Ilyenkor azonnal abbahagyta a munkát, gyorsan mindent elpakolt, majd kiment a kapuhoz. Hátra maradt jegyzeteiben gyakran írt le nem oda való dolgokat, mintha csak utalni akarna bizonyos dolgokra. Lehetséges, hogy könyvében megírt sorai egy hatalmas kirakó darabjaiként szolgálnak, amit azzal a szándékkal készített, hogy megismerhessük a Korall kastély, és a levitáció titkát. Mindez persze csak spekuláció, azonban történtek ennél érdekesebb események is a kastélyban. Egy ismeretlen évben (feltehetőleg 1936 előtt egy, vagy két évvel) a kíváncsi szomszédok lesték meg az éjszaka leple alatt, hogyan is dolgozik Leedskalnin. Mikor meglátták, alig akartak hinni a szemüknek. Állításuk szerint Edward játszi könnyedséggel lebegtette a köveket, miközben énekelt hozzájuk. A hatalmas koralltömbök oly könnyűnek látszottak, mintha csak óriás léggömbök lennének rájuk kötve. Talán épp ennek hatására, vagy más miatt (lesz szó róla később), de 1936-ban Leedskalnin úgy döntött, hogy átköltözteti az egész kastélyt kőről-kőre, 10 mérfölddel arrébb, Homestead városába. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy a munkálatokhoz segítséget hívott. Egy kamiont, és egy sofőrt bérelt, mert ő maga nem rendelkezett semmiféle szállító járművel, majd a sofőrnek azt az utasítást adta, hogy parkoljon le a kastély mellett, hagyja ott a platós kamiont, majd jöjjön vissza reggel. A kíváncsi férfi eleinte úgy tűnt követi a parancsot, egyszer azonban fél óra elteltével visszament a kamionhoz. Döbbenten tapasztalta, hogy a platón ekkorra már rengeteg koralltömb volt. Hogyan volt képes fél óra alatt csaknem egy tucat ilyen többtonnás követ felpakolni teljesen egyedül? Tegyük hozzá, mai modern eszközökkel is lehetetlenség lenne lebonyolítani egy ilyesfajta műveletet. Az új helyszínre szállítva aztán kőről-kőre felépítette a kastély eredeti mását, szinte ugyanazt. Az utolsó, 30 tonnás és csaknem 10 méter magas korall monolitot is saját kezűleg állította fel, természetesen senki nem tudja hogyan. A kamionsofőr beszámolója szerint fel is ajánlotta neki segítségét, látva a jókora darab követ, ő azonban ezt visszautasította. Másnap a helyszínre ellátogatva a monolitot már a helyén találta. De miért is költözött át Homestead-be az egész Korall kastély? Nos, egyesek úgy vélik, hogy Leedskalnin pontos ismeretekkel rendelkezett az úgynevezett energiavonalakkal, illetve azok pontos helyzetével kapcsolatban. Mikor először megépítette a komplexumot, rájött, hogy alig 10 mérfölddel arrébb egy ilyen vonal húzódik meg, így nem volt kérdéses, a maximalista építész a lehető legbiztosabb helyen szerette volna tudni élete munkáját. Magára a technikára, amit Leedskalnin használt, máig nem született bizonyított magyarázat, csupán légből kapott, vadabbnál vadabb teóriák, kivéve egyet. Eszerint Edward valóban a levitáció segítségével építette fel a Korall kastélyt. Az antigravitációs állapotnak köszönhetően könnyedén tudta mozgatni a többtonnás tömböket bármiféle segítség nélkül. Feltehetőleg a telefonpóznákból összetákolt emelővel megemelte a köveket, épp hogy csak annyira, hogy körbe tudja tekerni kábellel az egészet. Ez a bizonyos kábel a háromlábú emelő tetején elhelyezkedő piciny fadobozból ereszkedett le. Szintén ebből a dobozból egy másik kábel eredt, ami egészen a Korall kastély egyik elzárt termébe vezetett
Idegen faj bázisa van az Antarktisz alatt?
A műholdak furcsa alakzatokat mutatnak Az egykori atlantisziak városának romjai találhatók a kontinens alatt? Az Antarktisz egy lakatlan, ugyanakkor csodálatos vidék, egyszerre veszélyes és veszélynek kitett hely. Éles kontrasztok jellemzik ezt a rejtélyes kontinenst, mely első látásra lakatlannak tűnik, pedig sokak szerint mégsem az. Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók igaznak hiszik, hogy az Antarktiszon élők rejtőznek mások elől, de legalábbis olyan ősi civilizáció maradványai bújnak meg a mélyben, melynek az idegenekhez is köze lehetett. Az ilyen elméletekkel foglalkozók egyetértenek abban, hogy az Antarktisz jege alatt egy hatalmas világkatasztrófa által elpusztított, fejlett faj maradványai találhatók meg. A kontinenssel kapcsolatos nyugtalanító részletek közé tartozik, hogy 1938-ban a náci Németország a kor legszerteágazóbb kutatását szervezte meg Antarktiszon, és a párt legbelsőbb körei különös jelentőséget tulajdonítottak neki. Állítólag a későbbiekben Nixon elnök is létrehozta a Jason Társaságot annak érdekében, hogy a Titkos Földnévre keresztelt program keretében kutassák arejtélyes kontinens titkait. Einstein, másokkal együtt, több mint lehetségesnek tartotta ezt az elméletet, melyre talán bizonyítékok is lennének. A földkéreg legutolsó elmozdulása valószínűleg i. e. 15 000 és 10 000 között játszódott le, abban az időszakban, amikor az észak-amerikai kontinens nagy részét jég borította. A jégkorszak elmúltával több milliárd tonna jég olvadt el, mely a tengerszint emelkedését és a jég súlyától megszabadult földkéreg mozgását idézte elő. A mozgások következtében Antarktisz olyan mértékben mozdult el, mely elég volt ahhoz, hogy a jég teljesen elborítsa. Az összeesküvés-elméletek hívei úgy tartják, ez a fejlett civilizáció, vagyis az atlantisziak túlélői menekültek később Egyiptomba, hogy továbbörökítsék tudásukat. A lehetséges bizonyítékok Ősi civilizáció romjai lennének tehát a Déli-sark jégtakarója alatt? Az Antarktisz nyugati részén a műholdképek szokatlan köralakzatokat mutatnak. Valószínűleg vulkánkrátereket sejtetnek, ugyanakkor néhány elemzés a vas magas koncentrációban való jelenlétére utal, mely tény azért említésre méltó, mert Platón szerint a várost védő falakat fémből emelték. A másik megdöbbentő bizonyítékot – mely arra enged következtetni, hogy az Antarktisszal kapcsolatos összeesküvés-elmélet megalapozott lehet – egy eredeti dokumentum jelenti, az 1513-ban Konstantinápolyban rajzolt Piri Reis-térkép. A térképet korábbi tengerészeti térképek alapján készítették, arra viszont senki sem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni, hogy hogyan ábrázolhatja egyáltalán azt, ami rajta szerepel. Mindemellett más hasonló térképek is léteznek, melyek alátámaszthatják azt az elképzelést, miszerint az Antarktisz szolgált otthonául annak a sokak által ismert, elveszettnek hitt civilizációnak, melyet Atlantisznak hívnak forrás: http://www.femina.hu