Frantic Joe: ez volt a háború egyik legpusztítóbb napja
A német megszállás után az amerikai és brit bombázók többé nem kerülték el Magyarországot – a legintenzívebb támadást 1944. június 2-án érte az országot. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, Magyarország II. világháborús bombázása abban a percben dőlt el, amikor hadat üzentünk a Szovjetuniónak, nagy-Britanniának és az Amerikai Egyesült Államoknak. Először szovjet távolsági bombázók szórták meg hazánkat 1942 szeptemberében, majd hosszú “nyugalmas” időszak következett. A Vörös Hadsereg gépei majd csak a szárazföldi csapatok útját egyengetve jelentek meg ismét a légtérben. A nyugati szövetségesek ’43 januárjában Casablancában határozták el, hogy a légitámadásokat kiterjesztik Kelet-Európára is. A Tunéziából felszálló amerikaiak Ausztris felé átrepültek a Nyugat-Dunántúl felett, de nem szórtak bombát, és a magyar légvédelem sem nyitott tüzet. Nyíregyháza bombázása 1944-ben (Fortepan/National Archives) Haladék Magyarország a szicíliai partraszállás után került célkeresztbe, az európai főparancsnok, Eisenhower 1943 novemberében engedélyezte hazánk bombázását. Mégis kaptunk néhány hónap haladékot, míg 1944. február 2-án a 15. AAF és a vele együttműködő brit 205. bombázó csoport megkapta a parancsot: „Budapest: Budapest, Hungary I/A (Industrial) Aircraft factory – azaz a budapesti repülőgépgyárak. A főváros felett tomboló ítéletidő viszont ismét haladékot adott, majd a brit hírszerzés jelezte, a németek Magyarország megszállására készülnek. A szövetséges hadvezetés ezért elhalasztotta a támadás megindítását, arra várt, vajon a magyarok ellenállnak-e? Miután március 19-én ez nem következett be, feloldották a tilalmat. Pontos terv szerint haladtak: elsőként a vadászrepülőgyárakat, majd a vasúti közlekedést kellett elpusztítani, majd mindenfajta üzemanyag bányászatának, gyártásának és finomításának ellehetetlenítése, végül a harckocsigyártás és a hadiipar megsemmisítése következett. A szobi vasúti híd bombázása 1944-ben (Fortepan/National Archives) A legpusztítóbb csapás A legintenzívebb támadás 1944. június 2-án érte Magyarországot a Frantic Joe hadművelet keretein belül. A normandiai partraszállás előkészítéseként, a kelet-nyugat irányú vasúti összeköttetés megbénítása érdekében Szolnokot, Szegedet, Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Nagyváradot, Kolozsvárt támadták a bombázók. Országszerte csak ezen az egy napon 1800 magyar civil és honvéd, valamint mintegy 200 német katona és egészségügyis vesztette életét. A háború végéig Magyarországon mintegy 20 ezer áldozatot szedtek a légitámadások. Csaknem tízezer amerikai gép: összesen 3048 B17-es repülő erőd és 6370 B24-es Liberátor nehézbombázó 9400 bevetésen több mint 26 ezer tonna bombát dobott le az ország mai területére. (Kiemelt képünkön egy B24-es bombázó a Csepel sziget felett. Forrás: Fortepan/National Archives) forrás: 24.hu
A próféta ijesztő jóslata: A bevándorlás a 3. világháborúhoz vezet!
Egy kevéssé közismert látnok, aki élete során számos olyan dolgot előre látott, ami később be is következett, a mostani menekültválságot is megjósolta. Sokan a második Nostradamusként emlegetik. A próféta ijesztő jóslata: A bevándorlás a 3. világháborúhoz vezet! Egy kevéssé közismert látnok, aki élete során számos olyan dolgot előre látott, ami később be is következett, a mostani menekültválságot is megjósolta. Sokan a második Nostradamusként emlegetik. “Aggasztó méretű lázadásra kerül majd sor az Európai Parlamentben, amelyet az európai bevándorlás témája szít” „A harmadik világháború tavasszal fog kirobbanni.” – olvasható a jóslat, amit egy bizonyos Siener van Rensburg írt le a XIX. század végén. Az 1864-ben, Dél-Afrikában született férfi maga is részt vett több háborúban. A britek oldalán harcolt a második búr háborúban, melyet az angolok vívtak a Dél-Afrikai Köztársasággal. Beteljesült jóslatai miatt sokan Nostradamushoz hasonlítják. A 3. világháborúval kapcsolatos borúlátó jóslata, szétnézve a nagyvilágban, akár aktuálissá is válhat. Siener van Rensburg 1864-ben született és 1926-ban hunyt el Siener szerint a háború rengeteg áldozatot vesz majd el, Németország, Anglia, az USA és Oroszország lesznek a főszereplők ebben. Megjósolt egy másik harcot is, amely Izrael és Szíria között dúl majd és atombombával ölik egymást a népek. A jövendölés szerint a világháború miatt minden megváltozik majd egész Európában. A határvonalak átrajzolódnak, az USA elveszíti tekintélyét, az angol nyelv visszaszorul és előtérbe helyeződik a német. A világ elsődleges gazdasági nagyhatalma Kína lesz. A német hatalom élén Siener egy kancellárnőt említ, akit levált majd egy erős és nagyon intelligens férfi.” Siener eddigi bevált jóslatai közül az első és a második világháború már megtörtént. A 19. században pontosan megjósolta a háború teljes kimenetelét, beleértve az AIDS megjelenését és a spanyolnáthát is, amely számos ember életét vette el a 20. század elején. Több, jóval a halála után bekövetkezett eseményt is pontosan leírt, amelyek szintén megtörténtek. Ilyen volt a csernobili atomrobbanás és az Öböl-háború. Remélhetőleg a 3. világháborúval most nem lesz igaza… forrás: ripost.hu
Ijesztő vízió egy világháború kitörésének következményeiről [FELKAVARÓ FOTÓK]
Michal Zak a tehetséges berlini grafikus egy borús jövőképpel szeretné felhívni a figyelmet a világban nap mint nap felbukkanó újabb fenyegetésekre. A művész egy esetleges III. világháború képét festi le számunkra az „End of Eternity” elnevezésű projektjével. A képeken hátborzongató valósággá válik egy jövőbeli háború által elpusztított fővárosok és metropoliszok látképe. „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de azt biztosan tudom, hogy a negyediket, botokkal és kövekkel.” – Albert Einstein Berlin Amsterdam Brüsszel Budapest Buenos Aires Kijev Moszkva Tallinn Róma Riga London Madrid Tokyo Párizs Prága Lisszabon Varsó New York Canberra (Ausztrália) Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg másokkal is! Forrás: erdekesvilag.hu
Az igazi hősök nevét sosem ismerjük: a nő, aki 2500 embert mentett meg a világháborúban
Irena Sendler a második világháború alatt a varsói gettóban dolgozott, mint vízvezeték szerelő és varrónő. Jó oka volt erre. Irena nem párthűségből, vagy ideológiai túlbuzgóságból kért engedélyt a munkavégzésre: ártatlan zsidó gyerekeket, gyakran pici babákat csempészett ki a gettóból. Volt egy jó nagy szerszámos doboza, annak az aljában alakított ki helyet a gyerekeknek. A nagyobbacskákat vászonzsákokba rejtette, amíg átjutott az őrségen. Ez sem volt egyszerű: Irena betanította a kutyáját, aki mindenhova elkísérte, hogy ugasson, ha kisgyereket csempész ki a táborból. A kutyák ugatása elnyomta a babák sírását. Összesen nagyjából 2500 gyereket mentett ki a táborból. Mindegyiknek felírta a nevét, és a kertje végében ásta el a fecniket, egy befőttes üvegbe. Az óvintézkedései ellenére mégis elkapták: a náci tisztek mindkét karját és mindkét lábát eltörték, majdnem halálra verték. A háború után megpróbálta felkeresni a gyerekeket és a szüleiket, hogy újra egyesülhessenek a családok. Öt éve hunyt el, 98 éves korában. 2007-ben Irenát jelölték a Nobel-békedíjra. Nem ő nyerte meg. Al Gore nyert, egy diavetítéssel a globális felmelegedésről… Oszd meg, ha te is úgy gondolod, hogy a világnak tudnia kellene Irenáról, és a hihetetlen kockázatról, amit a gyerekek megmentéséért vállalt! forrás: megablog.hu
Feltárták a Dr. Oetker náci múltját
A Dr. Oetker „nemzetiszocialista mintavállalat” volt, vezetői pedig a náci rendszer támogatói voltak egy új tanulmány szerint, amely a német társaság megbízásából készült. A müncheni jelenkor-történeti kutatóintézet (IfZ) kutatása alapján a Dr. Oetker már a második világháború előtti nagy hadiipari fejlesztések időszakában is a náci rendszer haszonélvezője volt, mert bekerült a hadsereg legnagyobb élelmiszeripari beszállítói közé. 1939 után pedig mindig hozzáfért az egyre szűkösebb nyersanyagforrásokhoz, termékeit így megszakítás nélkül forgalmazhatta, és a márka népszerűsége töretlenül emelkedett a háború éveiben. Az Oetker család profitált az árjásításból, a zsidóként megbélyegzett személyek vagyonának és vállalkozásainak kisajátításából is. Számos cégben szereztek tulajdonrészt, köztük olyanokban, amelyeknek új tulajdonosai kényszermunkásokat dolgoztattak. Ez a Dr. Oetker üzemeiben nemigen fordult elő, de csak azért, mert túlnyomórészt nőket alkalmaztak, és ezért nem volt gond a munkaerő biztosítása. Az 1891-ben alapított vállalkozás annak révén került az előnyben részesített cégek közé a náci rezsim idején, hogy a fő tulajdonos Richard Kaselowsky – az első világháborúban elesett Rudolf Oetker özvegyének második férje – kezdettől fogva jó kapcsolatokat ápolt a rendszer legbefolyásosabb vezetőivel. Alig néhány hónappal Hitler kancellári kinevezése után, 1933 májusában belépett az NSDAP-ba – a náci pártba -, és hamar bekerült Heinrich Himmler baráti körébe. A német sajtóban kedden ismertetett tanulmány szerint Kaselowsky nem volt antiszemita, de nem is csupán haszonlesésből csatlakozott a nácikhoz. Felfogása a világról a legtöbb ponton egyezett a nemzetiszocialista ideológiával, és haláláig hű maradt a rendszerhez. Munkájának vezérelve az volt, hogy „ami jó a Dr. Oetkernek, nem lehet rossz a nemzetiszocialista közösségnek” – emelte ki a tanulmányból aSüddeutshce Zeitung. Az iparmágnás és a nácik kapcsolatának jellemző eleme, hogy a vállalat 1937-ben elnyerte a „nemzetiszocialista mintavállalat” címet, Kaselowsky pedig a Hitler által személyesen kiválasztott díszvendégek között foglalhatott helyet az NSDAP kongresszusán. A cég következő vezetője, Rudolf-August Oetker 1941-től dolgozott a családi vállalkozásban. Ő nemcsak a pártba lépett be, hanem önként csatlakozott az SS-hez. Az egyebek között a haláltáborokat működtető katonai szervezetben tartalékos tiszti rangot szerzett. Az Oetker-csoport irányítását nevelőapja 1944-ben bekövetkezett halála után vette át. A háború után eljárás indult ellene náci múltja miatt, de 1947-ben felmentették. Fia szerint a rendszer bukása után sem szakított az eszmével. „Az édesapám nemzetiszocialista volt” – mondta a Die Zeitcímű hetilapban megjelent interjúban August Oetker, aki 1981 és 2009 között vezette a céget. A Dr. Oetker ugyan 2000-ben jelentős összeget fizetett be a kényszermunkások anyagi kárpótlását szolgáló jóvátételi alapba, de Rudolf-August Oetker nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy feltárják és nyilvánosságra hozzák a cég és a nácizmus kapcsolatát. Rudolf-August Oetker 2007-ben halt meg. A kutatást August Oetker kezdeményezésére indították. A család támogatása nem volt egyöntetű, a nyolc testvér közül többen úgy vélték, hogy az IfZ tanulmánya csak rontja majd apjuk jóhírét. forrás: mult-kor.hu