Régen a nyomózoknak nem volt egyszerű a munkájuk. Nagyjából csak akkor kapták el a tettest, ha azt a helyszínen elkapták, vagy beismerő vallomást tett saját magáról.
Azóta a techonlógia sokat változott, de lássuk hogy melyek is voltak azok a dolgok, amelyek a mai bünügyihelyszínelők munkáját elősegítették.
Az alábbi képet arra használták, hogy megmutassák a rendőrőknek, hogy miképp lehet kiszámítani, hogy milyen irányból történt a fejlővés.
Ezt az állványt használták akkor, ha felülről szerették volna lefotózni a holtestet.
Ruha a nyak körül, feltételezhető hogy azzal ölték meg az áldozatot.
Ezt az áldozatot 1912-ben találták meg egy park bokorjában. A személyazonosságát azóta sem sikerült megfejteni.
A képen egy nőt láthatunk, késsel a kezében. Első látásra öngyilkosságnak tűnik. Azonban a korabeli ujjlenyomat vizsgálatok alapján kiderült, hogy a nő szeretője volt a gyilkos.
A holtesten az elszíneződés arra utal, hogy jó pár nap eltelt, mire megtalálták a testet a gyilkosság óta.
A helyszín csupa vér, az áldozatnak azonban nyoma veszett. Később sem találták meg. A vér mennyiség arra utal, hogy biztosan gyilkosság történt.
Ezt az idős hölgyet így találták meg a saját lakásában. A gyilkos úgy hagyta el a helyszínt, hogy elötte még letakarta a holtestet. Ez arra utal, hogy a tettes nem képes szembe nézni a tettével.
Rejtélyes haláleset: Ezt a nőt, a kádban találták meg holtan. A gyilkosság módjára nem derült fény a későbbiekben.
Ez volt az egyik első bünügyi helyszín fotó. Sajnos épp egy 6 éves fiú van a képen, akig megkötöztek, és meggyilkoltak.
Mielött a számítástechnika odáig fejlődőtt, hogy pillanatok alatt meglehet találni bárki ujjlenyomatát, több ezer ilyen kartont kellett össze vetniük a rendőröknek, amíg megtalálták a tettes ujjlenyomatával egyezző dossziét.
