Gesche GottfriedA női sorozatgyilkosokkal kapcsolatos eddigi ismereteim egyelőre arra engednek következtetni, hogy nem a gyilkolás öröme, valamiféle perverz kielégülés, aberráció – mint sok férfi sorozatgyilkos esetében – hanem az őrült elképzelések, szerelmi képzelgések mellett, a halálesetekkel kivívott kedvezőbb anyagi, vagy érzelmi helyzet sarkallta őket gyilkolásra. Az ismert bűntények krónikájában a véres brutalitás a legtöbbször hiányzik az eszköztárukból, a méreg, esetleg a baleset látszata volt a leggyakoribb gyilkos módszer. Ritkán fordult elő, hogy feltrancsírozták az áldozataikat, levágták végtagjaikat, vagy kiszedték a szerveiket. Ezek a tettek többnyire a férfi sorozatgyilkosok profilját erősítik.
Már írtunk gyermek-, szülő- és férjirtó asszonyokról, például a tiszazugi arzénes gyilkosságokról is, közéjük sorolhatjuk nyugodtan Gesche Gottfriedet, akinek 15 gyilkosság szárad a lelkén, férjei, anyja, apja, gyermekei egyaránt. Pedig az élete szépen indult. Szegények voltak ugyan, de az apja igyekezett iskoláztatni, tánc és franciaórákra is járatta. Úgy ismerték, hogy rendszerető, illedelmes nő lett belőle.
A férjek és szeretők útban voltak
1806-ban hozzáment egy nyeregkészítő mesterhez, az ő révén kiváló társasági kapcsolatokhoz jutott. A házasságából származó öt gyereke közül kettő megmagyarázhatatlan okból kifolyólag meghalt. A férj egyre züllöttebb életmódot folytatott, kocsma és bordélyjáró emberré vált, 1813-ban pedig, ki tudja miben, elhunyt.
Gesche már házassága alatt is szeretőt tartott, egy borkereskedőt, akihez a férje halál után gyorsan hozzáment, a borkereskdő ugyanis halálos beteg volt. Gondolta, az örökség jól jön majd. Egyetlen gyermekük született, az is halva. Férje is gyorsan meghalt, de Gesche elszámította magát, mert csupán csekély örökség ütötte a markát. Hiába próbálta nagyvilági életét folytatni, az aprócska örökségből nem nagyon futotta luxusra. 1821-ben eladta a házukat, mert nem tudta fenntartani, és az olcsóbb, brémai negyedbe költözött.
Nem búslakodott sokáig, beleszeretett egy divatkereskedőbe, Thomas Zimmermannba, de ő még házasságkötésük előtt elhunyt. Váratlanul…
A munkaadóinak is halniuk kellett
1827-ben elszegődött cselédnek régi lakóházába, ahol akkor a kerékgyártó Rumpff házaspár lakott. A házaspár női tagja hamarosan elhunyt. A következő időszakban több haláleset is történt Gesche környezetében, ami gyanússá tette őt Johann Rumpff szemében. Rumpf egy napon egy apró fehér szemcsét fedezett fel a számára Gesche által elkészített sonkában. Felkereste orvosát, aki megállapította, hogy a húsban talált anyag arzén. 1828. március 6-án Geschét letartóztatták. A következő három évben lefolyt nyomozás során Notelius és Droste szenátorok egy példátlan gyilkosságsorozatra derítettek fényt.
A gyilkos egérvaj
1812-ben Gesche az édesanyjától kapott egy adag „Mäusebutter” (Egérvaj) nevű arzénos zsírt, hogy azzal rovarokat irtson. Ezzel az anyaggal Gesche 8 embert gyilkolt meg és négynél okozott súlyos mérgezést. A nyolcadik gyilkosság után az egérvaj elfogyott, ekkor 6 év szünet következett a halálesetekben. A mérget apró, nem halálos adagokban juttatta az áldozatok szervezetébe. A városban a sok haláleset miatt „brémai angyal” néven kezdték emlegetni.
Szüleit valószínűleg azért gyilkolta meg, mert azok ellenezték második házasságát. Gyermekeinek azért kellett meghalniuk, mert csökkentették Gesche házassági esélyeit. A fennmaradó gyilkosságokat anyagi okokból követte el. A nyomozás és a per három évig zajlott. A per alatt Gesche ugyanazzal az egérvajjal próbálta magát megmérgezni, amelytől áldozatai is szenvedtek. A kor törvényei szerint az ítélet nem lehetett más, csak halál. Ez volt az utolsó nyilvános kivégzés Brémában.
forrás: bien.hu
