Charlie Chaplin 1928-as A cirkusz című filmjének premierjén készült az a felvétel, amelyen az ír független filmes George Clark egy mobiltelefonáló nőt fedezett fel a háttérben. A fekete-fehér felvételen úgy tűnik, mintha az egyedül sétáló idős nő menet közben éppen telefonon beszélne: kezét a füle mellett tartja, és Clarke szerint az is látható, hogy mozog a szája. Mivel azonban a mobiltelefonokat csak 1970-ben találták fel, Clarke szerint erre csakis egyetlen magyarázat lehetséges: az idős nő valójában időutazó.
Az időutazás, lehetséges elméletileg egyébként a jelenlegi fizikai tudásunk szerint, azonban olyan hatalmas energia lenne hozzá szükséges, hogy egyelőre elképzelhetetlennek tűnik a megvalósítás.
Megjegyzés: A videó legtöbbször azt a kritikát kapja, miszerint a nő hogy lehet képes telefonálni, ha nincs kiépített mobiltelefonos hálózat az adott korban? Eme olvasók biztosan nem hallottak még rádió adóvevőről, illetve nem képesek belegondolni abba se, hogy milyen szintű technikai tudást feltételez az időutazás. Az időutazáshoz olyan hatalmas energia szükséges, amely képes ehhez kellőképp meggörbíteni a téridő szerkezetét. Ismereteink szerint ilyenre maximum egy fekete lyuk lenne képes, de még abból is több kellene hogy hatékony lehessen a technológia. Ha valakik ilyen energiák birtokában vannak, azoknak a térerő lefedettség vajon problémát jelenthet? Ne legyünk fantáziátlanok!
