Éreztem. Éreztem a lüktetést. Hallottam a szavakat s a szél fuvallatát. Nem tudtam hol vagyok és ki is valójában, de éreztem a lüktetést. És éreztem a meleget és a hideget. Volt hogy fáztam, olykor melegem volt. De a lüktetés mindig itt dobolt bennem…
Aztán egyre éreztem a feltöltődést mintha nőnék és éreztem a fényt ahogy melegít. Hallottam kisgyerekeket kacagva hallottam szerelmes hangokat búgva. A lüktetés ott volt bennem. Volt hogy kivirultam nevetve néztem a napba esténként meg összecsukódva pislogtam a holdra.
Aztán egy nap nagy lettem megcsodáltam a világot és mit látok? Kezdenek elszáradni a virágok. De én itt vagyok és a lüktetés most már nagyon dobog a lelkemben érzem most már máshol a helyem. Na megfogott egy kislány, fog a kezében, kék szemek, fitos orr, és öröm az arcán, a száját csücsöríti, és juhé szállok, hát én PITYPANG vagyok!
Szét lüktetem magam és mindenkinek boldogságot okozok és hallom ahogy a kislány boldog.
Írta: Márkus Zsóka
