Egy bátor amerikai grafikus vállalkozott egy pszichológusok által meghirdetett érdekes kísérletre, melyben fokozatos LSD bevitel hatására kellett időről-időre lerajzolnia ugyan azt a témát.
A kísérlet során azt a Lysergic acid diethylamide-ot kapta a művész, amit LSD-25 néven az amerikai tengerészgyalogság is tesztelt az 50-es évek végén a katonákon, abban a reményben, hogy kifejlesztenek valami cuccot, ami felgyorsítja a katonák gondolkodását és vérszomjasan felpörgeti őket a legzordabb körülmények között is. A hadsereg kísérlete nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s a mai napig nem tudni, hogy milyen mellékhatások léptek fel a kísérletben résztvevő katonákon, de ez a vizuális utazás a rajzokban sokat megmutat a pszichedelikumok észlelésre és az emberi elmére tett direkt hatásáról. Ha bővebben érdekel a téma akkor érdemes elolvasnod korábbi cikkünket is, melyben híres művészek LSD-hez fűződő kapcsolatát boncolgattuk.
1. Az első rajzot 20 percel a drog bevitele (50ug adag) után készítette a rajzoló az őt vizsgáló doktor profiljáról. Ehhez egy darab szenet választott a rendelkezésre álló eszközökből, s a doki vizsgálatai alapján nyoma sem látszott rajta az LSD hatásának
2. 85 perccel az első, és 20 perccel a második adag bevitelét követően (50ug + 50ug) készült a második rajz. Az orvos eufórikus állapotot jegyez be a kutatási naplóba, a grafikus ezen szavainak kíséretében: „Mindent olyan tisztán látok. Ezt, téged, mindent… Kicsit nehéz irányítanom a ceruzát, olyan mintha mindig tovább akarna működni.
3. 2 és fél órával a kísérlet megkezdését követően is készült egy rajz, s a doki jellemzése szerint a kísérleti alany nagyon fókuszáltnak és koncentráltnak tűnik rajzolás közben, miközben így beszél: „A körvonalak teljesen normálisak, de kicsit élénkek szerintem. Az zavar kicsit a rajzban, hogy a színek állandóan változnak. A kezemnek követnie kell a vonalakat. Úgy érzem, hogy a tudatom abban a testrészemben van, amire összpontosítok. Én vagyok a kéz, a könyök, a nyelvem…”
4. 2 óra 32 perccel az első adag bevitele után a fickó elégedetlenül félrelöki az előző rajzot és újba kezd bele. „Megpróbálok egy másik rajzot.A modell körvonalak jók voltak, de a rajzomé nem. És most nézem, hogy a kezem körvonalai is furcsák. Ez sem egy jó rajz, igaz? Abba is hagyom, csinálok egy másikat.
5. 2 óra 35 perc – elkészül a következő rajz, miközben a következő monológ hallatszik ki: „Mindent egy lendületben fogok megrajzolni… megállás nélkül… egyetlen vonallal… nem szakadhat meg!” A rajz elkészülte utána grafikus röhögőgörcsben tör ki, majd észrevesz valamit a padlón és elkezdi meredten figyelni.
6. 2 óra 45 perccel az első adag bevitele után a rajzoló megpróbál belebújni a krétákat és ceruzákat tartalmazó dobozba és alig reagál a verbális impulzusokra. Szinte lehetetlenség már szavakkal kommunikálni vele. Nagy nehezen megérti, hogy azt kérik tőle, hogy rajzoljon. Nekilát, s közben ezt mormolja: „Én vagyok… minden van… az arcod… összekapcsolódva… aki…” A kutatóorvos feljegyzései szerint a fickó folyamatosan dúdol valami olyan zenére, ami a fejében hallatszik.
7. 4 óra 25 perccel a kísérlet elkezdése után a következő naplóbejegyzés olvasható: A kísérleti alany az elmúlt két órát a sarokban feküdve töltötte csöndben, miközben a kezeivel integetett. Mikor ezt befejezte határozottan azzal a szándékkal ült vissza az asztalhoz, hogy folytassa a rajzolást. Ezúttal vízfestéket és ecsetet választott. „Ez lesz a legjobb rajzom – kezdte magyarázni. – Olyan, mint az első, csak sokkal jobb. ha nem vagyok óvatos, elvesztem az irányítást a mozdulataim felett. De ez nem történik meg, mert tudom. Én tudom.” A rajz utolsó 10-15 ecsetvonása úgy készül el, hogy a fickó minden kézmozdulat előtt fut egy kört faltól-falig.
8. 5 óra 45 perc telik el a kísérletből mikor is az alany megállás nélkül járkál a szobában, a teret és a környezetét vizsgálgatja alaposan, majd egyszer csak megáll és ismét nekilát rajzolni: „Újra érzem a térdeimet, azt hiszem kezd múlni a drog hatása. Ez egy takaros kis rajz lett, de a ceruzát állati nehéz volt tartani – mondja a művész, aki amúgy krétát tart a kezében.
9. 8 órával az első dózist követően a rajzművész a sarokban lévő ágy szélén ücsörög és arról beszél, hogy elmúlt a szer hatása, s már csak egy-egy pillanatra látja úgy, hogy eltorzulnak a körülötte tartózkodók vonásai. Mikor megkérik, hogy készítsen egy utolsó rajzot, minden lelkesedés nélkül leül és unottan elvégzi a feladatot. „Nincs semmi mondanivalóm erről a rajzról… rossz és unalmas. Hagyjanak békén, haza megyek.”
forrás: offline.hu
