3,26 milliárd évvel ezelőtt – vagyis jóval a dinoszauruszok előtt – egy hatalmas, nagyjából 60 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a Földbe. Geológusok most egy vizsgálatbanrekonstruálták, mi is történhetett a kataklizma során, és kiderült, hogy jóval komolyabb eseményről van szó, mint azt korábban gondolták a tudósok.
Norman Sleep és Donald Lowe, a tanulmányt jegyző két tudós szerint 37 és 58 kilométeres szélességű, tehát másfél-két budapestnyi lehetett az ütközésben részt vevő meteor, vagyis nagyjából ötször akkora, mint a dínók kipusztításával vádolt, később érkező társa. A hatalmas szikladarab a számítások szerint 72 ezer kilométeres óránkénti sebességgel mozgott az ütközés előtt, a karambolban keletkezett kráter nagyjából 500 kilométeres lehetett. Ez a kráter az azóta eltelt idők alatt végbement eróziós folyamatoknak és más hatásoknak köszönhetően már nem egyértelműen felismerhető, de a kutatócsoport azonosított néhány olyan dél-afrikai és nyugat-ausztráliai nyomot, ami egyértelműen bizonyítja a karambol tényét.
A karambol a teljes földgolyón érzékelhető, a Richter-skála szerinti 10,8-es földrengést okozott, a szétterjedő lökéshullámok miatt leomló, hatalmas hegyrészek és sziklatömbök újabb és újabb földrengéseivel együtt összesen nagyjából fél órán át volt ilyen méretű szeizmikus aktivitás. A Kelet-Japán partvidéket romba döntő, 2011-es földrengés öt percig tartott. A hatalmas földmozgás mellett a földkéreg lemezei is átrendeződtek, a tanulmány szerint valószínű, hogy a mai állapot pont ennek az ütközésnek köszönhető.
Természetesen hatalmas, több ezer méter mélyről induló szökőárban sem volt hiány, a tanulmány szerint a hagyományos földrengések nyomán keletkező cunamikkal összehasonlíthatatlan hullámok a teljes felszínen végigsöpörtek (bár ebben sokat segített, hogy a Föld sokkal nagyobb hányadát borította víz).
A földfelszínen szinte semmi sem maradt, ami ne égett volna szénné. A levegő felforrósodott, az atmoszféra porral és törmelékkel volt tele, az óceánok felső rétege felforrt. Az összezúzott szikla törmelékként repült fel olyan magasra, hogy a légkörben mozogva körbeutazta a bolygót, majd folyékony cseppek formájában hullott vissza a felszínre.
A szakemberek szerint nagyjából egy tucat ehhez hasonló ütközés lehetett a késői nagy bombázás elnevezésű, a bolygófejlődést lezáró időszakban. A késői nagy bombázás után a nagy becsapódások száma leesett, azóta alig történt ilyen esemény.
forrás: index.hu
