A PÁRHUZAMOS VILÁGOK LÉTEZNEK ÉS EZ HAMAROSAN IGAZOLHATÓ LESZ

Létezik-e egy másik éned, aki éppen ebben a pillanatban egy párhuzamos univerzumban olvassa ezt a cikket? Dr. Brian Greene, azElrejtett valóság: párhuzamos univerzumok és a kozmosz mélységes törvényei című könyv szerzője, úgy véli, hogy valószínűleg létezik a természet különös trükkje; és annak bámulatos lehetőségeit is kifejti ebben a háromperces interjúban.

Egyre több kozmológus ért egyet Greene-nel abban, hogy ahol mi vagyunk, az csak egy a sok világegyetem közül, s ezek közül legalább egy ilyen világ hozzásimul a miénkhez, talán csak egyetlen milliméterre tőlünk. Mi azért nem látjuk ezt a világot, mert az a mindennapi valóságunk négy dimenziójától különböző tértípusban létezik.

A Massachusettsi Műszaki Egyetemen Max Tegmark úgy véli, hogy a „sok univerzumnak” ez a multiverzum modellje a modern fizikán alapszik és végül igazolható, megjósolható és megcáfolható lesz. „Ez nem sci-fi” – mondja – „ez valódi tudomány.”

Ahogyan a CERN Nagy Hadronütköztetője is fejlődik, a tudósok mindinkább egy „új fizikáról” beszélnek a látóhatáron, amely a kilátások szerint segíthet a tudósoknak az univerzum még több felfedezetlen titkának a megértésében. Ez az új megközelítés magában foglalja a sötét energiának a jobb megértését – ez egy olyan misztikus erő, amit néhány forradalmi gondolkodó utalásnak vél arra, hogy egy univerzum „nővérünk” lapul a szomszédságunkban.

A kozmológusok különös eseményeket figyeltek meg. Ilyen például, hogy a 2,2 millió fényév távolságra lévő Androméda galaxis 200000 mérföld/órás sebességgel száguld a Tejút felé. Ennek a jelenségnek akkor van értelme a logika szerint, ha egy láthatatlan univerzumból szivárgó gravitáció húzza egymáshoz a két galaxist.

A WMAP űrteleszkópnál dolgozó kutatók nemrégiben felfedeztek egy tízezerszer nagyobb erőt, mint a Tejútrendszer, amelyről azt hiszik, hogy hatásos bizonyítékként szolgálhat arra, hogy egy párhuzamos univerzum lehet a környéken.

A párhuzamos világok kutatására tett újabb kísérlet során a NASA üzembe helyezte az Kettes Alfa Mágneses Spektrométert a Nemzetközi Űrállomáson azért, hogy olyan adatokat rögzítsen, amelyek bizonyíthatják más univerzumok létezését, amelyek közül néhány talán antianyagból áll. Ennek a kozmikus rejtélynek a megfejtése világméretű érdeklődést váltott ki. A projektet támogatja a legtöbb európai nemzet, valamint Tajvan (Taiwan), Kína, Oroszország és az Egyesült Államok.

Megpillanthatunk-e valaha egy másik univerzumot? A nemrégen készült PBS interjúban, az „Univerzum rejtélyei”-ben, a Dél-Kaliforniai Egyetem kozmológusa, Clifford Johnson, közölte, hogy helyesnek véli, hogy a fikció ilyen összefüggésében gondolkodjunk erről, ugyanakkor ez egyúttal egy olyan dolog is, amit a tudósok felfedezhetnek. Néhányan azt javasolják, hogy a bennünket felépítő anyag – a gravitációnk és a mágnesességünk anyaga és erői – olyan elemekből áll, amelyek minket ehhez az univerzumhoz ragasztanak.

Ezek nem engedik meg, hogy mi elhagyjuk a saját előre-hátra, fel és le, balról-jobbra mozgó négy dimenziónkat, és az időérzékünket. Talán egészen közel van egy másik univerzum, ámde ahhoz, hogy megfigyelhessük azt vagy kommunikálhassunk azzal; először is meg kell értenünk a különböző dimenzióit. Úgy képzelhetnénk őket, mintha „nem szokványos, új fajták” volnának.

Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a nehézségi erő az egész világegyetemet áthatja, s egy napon talán lehetővé válik a többi világegyetemmel való kommunikáció valamifajta gravitációs manipuláción keresztül. Vajon hogyan éreznénk magunkat, ha feltárulna egy párhuzamos világ? Johnson azt mondja, hogy „kevésbé érezném magamat egyedülállónak emberként, viszont talán üdítő volna; mivel sok olyan dolgot, amire nem fordítottam időt, talán önmagam egy máshol létező másolata megcsinálna!”

Greene azt is hozzáteszi, hogy az univerzumok majdnem megkülönböztethetetlenek is lehetnek egymástól; a többiben lehet, hogy megvannak mindnyájunk módosulatai, ahol mi létezünk, de más családokkal, karrierrel és élettörténettel. Megint másokban a valóság olyannyira gyökeresen eltérhet a miénktől, hogy azok akár felismerhetetlenek is lehetnek.

A szakértők azt jósolják, hogy miként az elkövetkezendő évtizedek megváltoznak – az intelligencia exponenciális fejlődésével –, úgy ez a mindent meghaladó koncepció egy napon majd bizonyított tény lesz. Képzeljük el, hogy egy olyan másik Földre teszünk látogatást, ahol egy alternatív énünk egy, a mienknél eredményesebb életet él, s akkor cserélhetnénk vele, ha mindketten úgy gondoljuk.

Ez a következő kérdést veti fel: „Mi lenne akkor, ha a mi párhuzamos énjeink összetalálkoznának? Vajon egyesítenénk-e az eltéréseinket azért, hogy jobb emberekké válhassunk, avagy egymás ellen versenyeznénk?”

Mikor válhat lehetségessé a párhuzamos univerzumokkal való összekapcsolódás? Eltökéltséggel és jó szerencsével, néhány tudós azt jósolja, hogy ezt a hihetetlen teljesítményt akár tíz éven belül elérhetjük; mások, akik kevésbé lelkesek, úgy vélik, hogy az ehhez szükséges technológiák a következő 50-100 éves periódusba esnek bele. „Maradj a készülék előtt!”

Forrás: boldognapot.hu