A sötét anyag lett a dinoszauruszok végzete?

Egészen meglepő elmélettel állt elő két elméleti fizikus a dinoszauruszok kihalásáról. Az elméletben van sötét anyagból álló korong, emiatt kialakuló masszív aszteroidazápor és még a Naprendszer peremén állítólag megbújó Halálcsillag, amely néha kisbolygókat küld a Nap felé. Nem is foglalkoznánk az egésszel, ha az erről szóló cikk nem egy neves szaklapban, a Physical Review Lettersben jelenik meg.

Lisa Randall és Matthew Reece, a Harvard Egyetem két elméleti fizikusa azt állítja, hogy közvetve a sötét anyag tehet a dinoszauruszok kihalásáról. Elméletük szerint egy vékony sötét anyagból álló lemez fut keresztül a Tejútrendszeren, ez a lemez lehet a felelős a földtörténetből ismert több masszív kihalásért, például a dinoszauruszok kipusztulásáért is.

A modell egy tavalyi elméletükre épül, amely több kozmikus rejtélyt is megpróbál megmagyarázni. A kiindulópontot az jelenti, hogy a Földet elég gyakran megszórják meteorfelhők. Harminc évvel ezelőtt a fizikusok azt feltételezték, hogy az aszteroidák támadása ciklikusan történik, így valamilyen kozmikus oka kell lennie. Az egyik igazán eredeti ötletük az volt, hogy a Napnak van egy még nem ismert ikertestvére, amelyre Nemesisként vagy Halálcsillagként hivatkoztak, és ez a titokzatos csillag küldi az Oort-felhőn túlról az aszteroidákat a Naprendszer belseje felé. Ma már azért sejtjük, hol sántít ez az elmélet.

A téma azonban nem hagyja nyugodni a csillagászokat, így Lisa Randall és Matthew Reece a nemrég közzétett tanulmányukban is arra próbál választ adni arra, hogy néha mintha több aszteroida csapódna a Földbe, mint máskor. Ők egy olyan anyagot húztak elő a kalapból, amelyről igencsak keveset tudnak a fizikusok, amely közvetlenül nem is figyelhető meg és amelynek jelenlétére egyelőre csak következtetnek a tudósok. Ez pedig a sötét anyag.

Szerintük a galaxist kettészeli egy sötét anyagból álló lemez, mintha kettévágnánk egy zsemlét és a sötét anyag a benne lévő sonka lenne. A Naprendszer ugye a Tejútrendszer egyik nyúlványában van. Az elmélet szerint a Nap felfelé és lefelé irányuló mozgása miatt néha keresztezi ezt a lemezt (sonkát). Ennek a találkozásnak a gravitációs hatása miatt az Oort-felhőből több aszteroida indul útnak a Naprendszer belseje felé. Az elmélet alapján nagyjából 35 millió évente jönnek ezek az üstökösviharok.

A sötét anyagról szinte semmit nem tudnak a tudósok, de az eddigiek alapján az az elmélet, hogy nagyon gyenge kölcsönhatásban van bármi mással, így nem is képes ilyen lemezeket alkotni. A két fizikus azonban ezt úgy hidalja át, hogy kis mennyiségben a sötét anyag teljesen máshogy képes viselkedni.

Az Európai Űrügynökség Gaia küldetése segíthet közelebbit megtudni a sötét anyagról, de legalábbis a galaxisban lévő gravitációs mezőről. A Gaiát tavaly indították útnak, azóta már megérkezett a tervezett pályájára: másfél millió kilométerre kering a Földtől, a Napot a Földdel összekötő egyenes mentén a Föld pályáján kívül levő L2-es Lagrange-pont körül.

A kutatók ellenőrizték ezt a 35 millió éves periódust, ehhez megvizsgálták a 20 kilométernél nagyobb és 250 millió évesnél fiatalabb krátereket. Azt találták, hogy nagyjából helytálló ez a ciklikusság, legalábbis 3 az 1-hez, hogy a modell helytálló.

Coryn Bailer-Jones, a Max Planck Institute for Astronomy asztrofizikusa szerint a 3:1-hez arány annyira gyenge lábakon áll, hogy szóra sem érdemes. A modell ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Oort-felhőnél jóval közelebbi aszteroidák is okozhatnak krátereket. Hasonlóan szkeptikus egy másik csillagász, Adrian Melott, a Kansas Egyetemtől azt mondja, hogy a sötét anyag lehet egyfajta magyarázat, de nem világos, hogy megmagyaráz-e bármit is.

forrás: index.hu