Rejtélyes gyilkosságok az erdőben!
A semmiből előkerülő holttestek, szétszabdalt állatok és hátborzongató jelenések színhelye volt évtizedekig az angliai Clapham-erdő, amit a mai napig nem szívesen közelítenek meg a helyiek. Megmagyarázhatatlannak tűnő fényekről, földönkívüliekkel kapcsolatos látomásokról és furcsa erők jelenlétéről már számos helyszín kapcsán születtek írásos feljegyzések a történelem folyamán. Ezen helyek egyike a Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén – azzal a különbséggel, hogy míg máshol az állítólagos szemtanúk bizonyítékokkal aligha tudták alátámasztani történeteiket, addig ebben az erdőben számtalan kézzelfogható, hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között. Érthetetlen sugárzás, holttestek és jelenések Az erdő az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak szokatlan fényekről, amelyeket földönkívülieknek tulajdonítottak. Mások azt mesélték, az erdőhöz érve érezték, ahogyan egy láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, megint másokat erős hányinger fogott el, amikor a Clapham közelében jártak. Többen azt állították, látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra hátborzongató szürke köd jelenik meg foltokban, mások úgy érezték, követik őket, amikor az erdőben jártak. A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, arra a Geiger-számlálóval mért sugárzásra azonban – amit az erdőben mértek – aligha: a mérőeszköz enyhén emelkedett háttérsugárzást mutatott ki, ami azért meglepő, mert a Clapham meszes területen található, melynek köztudottan alacsony a sugárzása. Állati és emberi áldozatok A furcsa észlelések mellé hamarosan kézzelfogható jelek sorakoztak fel, melyek arra utaltak, hogy valami valóban nincs rendjén a környéken. Miközben az 1970-es, 1980-as években számtalan bejelentés érkezett a helyi hatóságokhoz állatok eltűnéséről az erdőben, egyre szaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész Peter Goldsmith tűnt el túrázás közben, majd került elő 6 hónappal később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában a nyugdíjas Leon Foster holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes, Harry Neil Snelling követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. 3 évvel később találták meg a maradványait, szintén a fák között. Az utolsó emberi áldozat, akit feljegyeztek, a 37 éves hajléktalan, skizofrén Miss Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben. Minden bizonnyal megerőszakolták és megfojtották. 1975-ben már az országos lapok is írtak az erdőben történt érthetetlen eseményekről, de egészen 1987-ig egyetlen elfogadható magyarázat sem született, és soha senkit nem gyanúsítottak az ügyben. A sátán keze A Clapham-erdő rejtélye nem csak a helyieket foglalkoztatta: a különös esetek Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvük kapcsán alaposabb nyomozásba kezdtek, és arra jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak (Friends of Hecate, röviden FoH) nevezik, és az erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot nem találtak, a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, érthetetlen fényekről, erőkről és ködről sem számoltak be a helyiek. Egészen 1996-ig. Máig a fekete mágia központi színtere Abban az évben ugyanis egy Hecate of Friends-szektatag – aki magát csak T-nek nevezte – kapcsolatba lépett Charles Walkerrel, és elmesélte neki, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a FoH még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles és T találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben. T ráadásul nemcsak mesélt a szekta tevékenységéről, de egy alkalommal megmutatta Charles Walkernek azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér a rituálék közben. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely rendszeresen otthont ad az okkult szertartásoknak, és használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek. Meglepő módon Charles és T 1996-os találkozása után ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók, ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is folytatják rettegett tevékenységüket a Clapham-erdő sötét mélyén. forrás: life.hu
Csak néhányan emlékeznek az álmaikra! Vajon miért?
Álmodni jó dolog. De vajon miért nem emlékszik mindenki egyformán az agy által kreált történetekre? Alvás közben mindenki álmodik, de az agyban történt kalandokra nem minden ember emlékszik egyformán. A tudósok bevontak 36 embert egy kísérletbe, és EEG-n rögzítették az agyi aktivitásukat, miközben szundikáltak. Alvás alatt különböző háttérzajokat hallattak és még néha magának az illetőnek a nevét is elmondták közben, de úgy, hogy még véletlenül se ébresszék fel őket. A csoport egyik fele eddig intenzíven emlékezett az álmokra, a másik fele, viszont csak havonta egyszer vagy kétszer tudta felidézni azokat. Akiknek magasabb volt az agyi működésük, azok fel sem ébredtek a zajokra, békésen aludtak tovább, viszont akiknek alacsonyabb, már a suttogásra is felkapták a fejüket. ” Nagyon érdekes volt összehasonlítani a kétféle agyi működésű embereket, hiszen hatalmas volt a különbség közöttük” – mondta el Perrine Ruby, neurológus. Ez az eddig jól működő elmélet azt mutatja, hogy az alfa hullámok csökkenése miatt, az agy jobban reagál a külső ingerekre. A tanulmányaink is azt mutatják, hogy egy hirtelen hangra az emberek kinyitják a szemüket, az agyi területek pedig aktívabbá válnak. Ez a folyamat az ébrenléti állapotra jellemző. Viszont amikor az ember alszik, akkor ez az alfa hullám pont az ellenkező irányba mozog. A tudósok sem biztosak még abban, hogy ez miért is történik, de az egyik feltételezés szerint a növekvőhullámok az agyat védik. A „kísérlet” további részében megvizsgálták, hogy melyik csoport ébred fel gyakrabban. Az emberek azon része, akik emlékeznek az álmaikra csupán 14 percig voltak ébren, viszont a másik csoport tagja 30 percekig is éber állapotba kerültek az éjszaka folyamán. Összességében tehát az eredmények arra utalnak, hogy az emberek agyi működése nem egyforma. Vannak olyan illetők, akiknek az agya sokkal aktívabbá válik egy külső ingerre, így felébred. Megszakad az álom, amire ezután nem is igazán emlékszik vissza. ” Ez eddig valamilyen szinten természetesnek tűnik, de még mindig szükségünk van 1-2 kísérletre, hogy megállapíthassuk a pontos okot” – tette hozzá a neurológus. forrás: neon.hu
Létezik telepátia?
Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ismerősünkre gondoltunk, majd hamarosan megcsörrent a telefon, és az illető volt a vonal végén. Az sem ritka jelenség, hogy megérezzük, ha valamelyik szerettünket baj vagy nagy öröm érte. Véletlen lenne mindez, vagy létezik egy olyan különleges kommunikációs csatorna, ami az érzékszerveink felett áll? A legtöbben hiszünk benne A tudományosan extraszenzoros percepciónak nevezett jelenség létezésében az emberek többsége hisz, legalábbis ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások. Egy 2005-ös felmérés során kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka hisz benne, 30 százalékuk szerint képesek vagyunk kommunikálni az ismert érzékszervek megkerülésével, 26 százalék pedig azt mondta, hogy az emberi elme képes látni a múltat és a jövőt is. A megkérdezettek között volt 92 pszichológushallgató is, és 73 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a jelenség létezése tudományosan is bizonyított. Nemcsak a pszichológushallgatók többsége képviseli ezt a nézetet. Egy másik kutatásban természettudománnyal foglalkozókat kérdeztek erről, és a válaszadók több mint fele vélekedett úgy, hogy az extraszenzoros percepció létezése jól megalapozott tény vagy valószínű lehetőség. Nem véletlen, hogy ilyen sokan hisznek ebben a jelenségben: egy 1500 személy részvételével végzett vizsgálat során a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy volt már ilyen jellegű élménye. Jung szerint mindenki gondolatolvasó A jelenség létezésében Jung sem kételkedett, és igyekezett tudományos magyarázattal szolgálni rá. Úgy vélte, hogy az extraszenzoros percepció magyarázata a kollektív tudattalan lehet. Ez az emberiség ősi, közös tapasztalatait tartalmazza, és születésünktől fogva mindannyiunk tudatában ott vannak ezek a tartalmak a személyes tapasztalatainktól függetlenül. Jung szerint ez a rendszer nemcsak információkat tárol, hanem egyfajta csatornaként is működik, így elképzelhető, hogy két ember tudata ezen keresztül összekapcsolódik, így képesek kommunikálni egymással fizikai érzékszerveik használata nélkül. Rhine-ék kártyái J. B. Rhine és felesége, Louisa szintén meg voltak győződve arról, hogy létezik telepátia, és ezt laboratóriumi körülmények között is igyekeztek bizonyítani. Ennek érdekében az 1920-as és 30-as években kísérletsorozatot végeztek az észak-karolinai Duke Egyetemen. Kísérleteikben az úgynevezett Zener kártyákat használták. Ezeken a kártyákon kör, csillag, kereszt, négyzet és hullámvonal szerepelt, a kísérleti alanyoknak pedig ezek sorrendjét kellett kitalálniuk. Többféle kísérleti elrendezést is alkalmaztak. Volt, hogy két személy vett részt a vizsgálatban: az adó egy távoli helyiségben egy véletlenszerűen összekevert paklit nézett, miközben a vevőnek ki kellett találnia a sorrendet. Máskor adó nélkül kellett meghatározni a pakli sorrendjét, amit Rhine vagy a felesége tett az asztalra. Olyan is volt, hogy egy később összekevert pakli sorrendjét kellett megtippelni az előérzetre hagyatkozva. Minden kísérletnél 20 százalékos találati arányt lehetett várni a véletlen alapján, ezt azonban minden alkalommal túlteljesítették a résztvevők. Ebből Rhine-ék arra következtettek, hogy létezik valamiféle érzékszerveken túli érzékelés. Gondoltam egy képre… Rhine-ék kísérleteit számos kritika érte. A legtöbben azzal vádolták őket, hogy a vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak lehetőségük nyílhatott meglesni a lapokat, így az eredmények nem hitelesek. A Ganzfeld-vizsgálatok ezeket a módszertani hiányosságokat igyekeztek kiküszöbölni. Több ilyen kísérletet is végeztek, melyekben az a közös, hogy két kísérleti alany vesz részt benne. A vevő szemét félbevágott pingponglabdával takarják le, fülére fülhallgatót tesznek, melyen keresztül fehér zajt (hangfrekvenciák random keveréke) hall, a szobát pedig szórt piros fény világítja be. Az adó egy másik helyiségben ül, és arra kérik, hogy rajzok, képek vagy rövid filmjelenetek közül válasszon ki egyet és koncentráljon rá. Ezalatt a vevőnek az a feladata, hogy minél pontosabban beszámoljon arról, hogy milyen gondolatok vagy képek futnak át az agyán. A kísérlet végén a vevőnek négyféle rajzot, képet vagy filmjelenetet mutatnak, és azt kell megmondania, hogy melyikre gondolhatott a vevő. Egy vizsgálat során áttekintették az össze Ganzfeld-vizsgálatot, és arra jutottak, hogy a vevők 38 százaléka találta el, hogy mire gondolhatott az adó, ami jóval meghaladja a véletlen alapján várható 25 százalékos találati arányt. Mit mondanak a szkeptikusok? Hiába hisznek olyan sokan az érzékszerveken túli érzékelés létezésében, és hiába vannak olyan kísérleti eredmények, amik bizonyítani látszanak a létezését, szép számmal vannak olyanok is, akiket ezek az eredmények nem győznek meg. Ők azzal érvelnek, hogy a jelenség létezése ellentmond a legtöbb fizikai törvénynek. Szerintük a telepátiában való hit egyszerűen abból az emberi igényből ered, hogy szeretnénk valamiféle rendszert és célt látni a rengeteg véletlenszerű eseményben, ami életünk során ér minket. Az emberi emlékezet pedig asszisztál ehhez, ugyanis jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek alátámasztják az elképzeléseinket, mint azokra, amik cáfolják. Épp ezért, akik hisznek a telepátiában, vagy bármilyen paranormális jelenségben, jobban megjegyzik azokat a tapasztalatokat, amit alátámasztják ezt. Ha például rágondolnak egy ismerősükre, és az hamarosan felhívja őket, emlékezni fognak az esetre. Viszont elfelejtik azt a rengeteg esetet, amikor rágondoltak valakire, ám az nem hívta fel őket. forrás: life.hu
Felfedezték a rákhoz vezető génmutációk okait
A daganatok nagy többségének kialakulásához vezető 21 fontosabb génmutáció okait térképezték fel egy nemzetközi kutatócsoport tagjai, akik szerint a Nature tudományos magazinban megjelent tanulmányuk valódi mérföldkövet jelent a rákkutatásban. A rák kialakulásáért a sejtek genetikai mutációi felelősek. Ezek egy részéről már régóta lehet tudni, hogy mi okozza, a daganatok mintegy felénél azonban ez továbbra is rejtély. A brit Wellcome Trust Sanger Intézete által vezetett kutatócsoport ezeknek a mutációknak az okait vizsgálta a rákos sejtek genomjának eddigi legkiterjedtebb elemzése során – írta a BBC hírportálja. A rák ismert okozói, például az UV-sugarak és a dohányzás egyedi „jelzést” hagynak maguk után, olyan „genetikai ujjlenyomatot”, amelyből kiderül, pontosan mi okozta a DNS-mutációt. A kutatók a daganatok 30 leggyakoribb fajtájából vett 7042 minta vizsgálatával további ilyen „genetikai ujjlenyomatok” után nyomoztak, és ezek segítségével arra jutottak, hogy a rákhoz vezető mutációk 97 százalékáért összesen 21 kiváltó ok a felelős. „A rák genomjában rejtőznek ezek a minták vagy ujjlenyomatok, amelyek elárulják, mi a rák elsődleges okozója. Olyan ismeretlen területre vezetett bennünket a kutatás, amelyről azt sem tudtuk korábban, hogy létezik. Igazi mérföldkőről beszélhetünk” – magyarázta Mike Stratton, a Sanger Intézet vezetője. Más génmutációs „ujjlenyomatok” az öregedéssel vagy például a szervezet védekező rendszerével voltak összefüggésben. A sejtek a vírusfertőzésre úgy reagálnak, hogy működésbe hoznak egy enzimcsoportot, amely addig okoz mutációkat a víruson, míg az életképtelenné nem válik. „Úgy véljük, ebben a folyamatban mellékhatások is fellépnek: megváltozik a szervezet saját genomja is, és egyre valószínűbb, hogy olyan sok mutáción megy keresztül, melyek végén rákos sejt jön létre, tehát az immunrendszer fegyvere ilyen szempontból kétélű kardnak bizonyul” – jelentette ki Stratton. Tizenkét „ujjlenyomatra” azonban a kutatóknak egyelőre nem sikerült magyarázatot találniuk. Reményeik szerint ha néhányról kiderül, hogy környezeti ártalomhoz köthető, az a rákmegelőzés új módszereit kínálhatja. forrásd: hirado.hu
Óriások a történelem előtt?
1941-ben a svájci Alpok egyik eldugott völgyében ástak ki egy háromszáznegyven centiméter magas csontvázat, amelyet bronzpáncél borított. A leletet további vizsgálatok céljára (és alighanem az árja szuperember-elmélet igazolása végett) Németországba szállították, ahol sajnos a háború viharai során nyoma veszett. Megmaradtak viszont a fotókkal illusztrált jegyzőkönyvek, így bármennyire szeretnék is egyesek, ezeknek az óriásoknak a létezését sem lehet letagadni. Az anyag ma a berlini történeti múzeum raktárában kallódik, és néhány elszánt kutatón kívül senkit sem érdekel. Dr. Wood könyvében több mint száz másik óriás csontvázáról tesz említést. Ezek feltárásáról mára csupán írásos beszámolók maradtak fenn, ám a professzorasszony ezeket a beszámolókat hitelesnek fogadja el. Vagyis megdönthetetlen bizonyítékok igazolják a tényt, hogy valaha Európa, Amerika és Afrika területén óriások éltek. A mitikus lények utáni nyomozás következő állomása a néphagyományok, mesék, legendák elemzése volt. Mint említettük már, óriásokról szóló történetek a világ valamennyi táján léteznek, noha a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a lények nem éltek minden kontinensen. Ezért tehát meg kellett találni a legősibb legendákat, amelyek történetét és szereplőit később távoli tájakon élő emberek is átvették és továbbmesélték. Ez rendkívül nehéz feladat volt (gyakorlatilag megoldhatatlan), ezért Dr. Wood néprajzkutatókkal és irodalomtörténészekkel konzultálva végül három mondakört vizsgált meg alaposabban. Az ősi zsidó hagyományokon alapuló Ószövetség szerint “Isten fiai Ázázel vezetésével leküldettek a földre, hogy a tévelygő emberiség tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, halandó asszonyokra kezdtek áhítozni, és a velük való szeretkezésekkel bemocskolták magukat. A testi szenvedély egyre inkább a földhöz láncolta őket, így végül már képtelenek voltak levetni fizikai testüket és visszanyerni szellem-alakjukat. Eleinte csak fiatal lányokkal bujálkodtak, később azonban már idős asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal egyaránt. Ezekből a bűnös kapcsolatokból ered az óriások, más néven a Nefilim (“Bukottak”) nemzedéke, akik visszaélve félisteni hatalmukkal, szörnyű bűnket követtek el, és végül még az emberevésre is rákaptak. Ekkor határozta el Isten, hogy özönvizet zúdít a világra, és megtisztítja a földet minden mocskától.” Az antik görög mítoszokban szereplő óriások, az egyszemű Küklopszok, az ősi Titánok és a kígyólábú Gigászok is régebbi történetek megújult szereplői. Őseik közt megtaláljuk a sumér Gilgames-eposz Humbaba nevű óriását és a germán mitológia jötunjait, az istenek ősellenségeit, akik a Föld északi és keleti peremének zord, jeges vidékein élnek. Az ő történetük is gyanúsan hasonlít a Bibliában megörökített Bukottakéra.
Sokkoló: Fején hordta az ikertestvérét!
Edward Mordrake egy 19. században élő angol nemes volt. Igazi rémtörténet az övé, valószínűsíthetően ugyanis sziámi ikerpárja ránőtt a tarkójára. Ilyen esetekben megtörténhet, hogy a testvérek úgy nőnek össze, hogy a második életképtelen lesz, de az egészséges gyermek része marad. A baj ott kezdődött, hogy elmondások szerint a másik arc saját intelligenciával rendelkezett. Volt, aki szerint női arca volt a parazitának, ezt azonban a tudomány azonnal kizárta, mert a parazita ikrek minden esetben egyneműek. Állítólag szemeivel folyamatosan nézett, követte az őt figyelőket. Hangot nem adott ki, Edward azonban hallani vélte őt. Nem hagyta aludni és gonosz dolgokat suttogott neki, amiről a fiú be is számolt az orvosainak, de senki sem hitt neki. Kérte, hogy távolítsák el róla a másik arcot, de nem merték megcsinálni a műtétet. Edward 23 évesen lett öngyilkos. Egyes források úgy szólnak, hogy mérget ivott, mások szerint azonban fejbe lőtte ördögi testvérét, így pedig saját magát is. Azt kérte végrendeletében, hogy távolítsák el fejéről a másik arcot, hogy halála után már ne zaklathassa őt. Ekkor orvosai teljesítették a kérését. Kevés az olyan eset, mikor a parazita ikertestvér az arcon, fejen jelenik meg. Edward Mordrake- en kívül csak néhány ilyen esetet jegyeztek fel. A negyvenes években született kínai Csang Tzu Pingé parazitája semmilyen életjelet nem mutatott. Csang arcának jobb felén jelent meg az iker. 40 évig együtt élt az arccal, aztán sikeresen megműttette magát.
Gyilkossághoz használta a CIA a 8 éves fiút!
[dropcap]Sanaa – Egy nyolcéves jemeni gyermeket használt fel az amerikai titkosszolgálat arra, hogy jeladót helyezzen el al-Kaidában vezető szerepet betöltő nevelőapján.[/dropcap] A CIA ennek segítségével találta meg a célpontot, Adnan al-Qadhit, akit sikeresen likvidált is – egy rakétával. A kis Barq al-Kulyabi végre is hajtotta a parancsot: az apró mikrocsipet sikerült észrevétlenül elrejtenie annak a férfinak a kabátzsebében, akit apjaként szeretett, és aki korábban az életét mentette meg. A The Atlantic című magazin szerint egyébként vér szerinti apja (aki korábban kitaszította Barqot) szervezte be a CIA parancsára. Az amerikai kormány szóvivőjén keresztül határozottan cáfolta, hogy egy nyolcéves gyereket arra használtak volna, hogy elárulja jótevőjét, és ezáltal közreműködjön a meggyilkolásában. Pedig a gyermek és az édesapja egy videofelvételen maguk is bevallották a dolgot. Barq al-Kulyabi mindössze négyesztendős volt, amikor apja elküldte a családtól, mert akkora szegénységben éltek, hogy nem tudták tovább nevelni. A gyermek egy távoli faluban élő rokonaihoz került, de a fiúnak nem volt ott maradása, és néhány hónap után az utcán tengődött, kéregetett, a kukákból evett, és a kapualjakban aludt. Itt talált rá Adnan al-Qadhi, az al-Kaida terrorszervezet jemeni egységének vezetője, aki befogadta és fiaként szerette, nevelte a gyereket. Ám édesapja közben belépett a Jemeni Köztársasági Gárdába, amelynek katonái szoros kapcsolatot ápolnak az amerikai titkosszolgálattal. Ők bízták meg az édesapát, hogy vegye fel a kapcsolatot régen kidobott fiával, és vegye rá az árulásra. A férfi meg is kereste a gyereket, ám egyelőre nyitott kérdés, miként vette rá, hogy forduljon a nevelőapja ellen. A lényeg, hogy Barq elvégezte a feladatát. – Hazamentem a rám bízott mikrocsippel, felmásztam az asztalra, és beledugtam az adóvevőt a kabátzsebébe – mondta az ominózus videofelvételen a kisfiú, aki a „bevetése” után továbbra is nevelőapjánál élt, mintha mi sem történt volna. Al-Quadhit a mikrocsip segítségével napokkal később bemérte a CIA, és egy drón repülőről indított rakétával felrobbantották a kocsit, amelyben több társával együtt utazott. K. Á. forrás: blikk.hu
Szellemet akart fogni, de a felszarvazását vette videóra
Elég paranormális tevékenység volt ez is… Gondosan felszerelte a kamerát és beállította, hogy ha mozgást érzékel, induljon el, majd izgatottan várta, hogy a felvételen előbb-utóbb feltűnik néhány kísértet. Csakhogy keserű meglepetés várt a szellemvadászra. Csak paranormális jelenségeket szeretett volna videóra venni, és bizonyos szempontból végülis ez sikerült az ausztrál férfinek, ám nem egészen úgy sült el a kaland, ahogyan arra ő számított. A Tasmániai szigeten élő apa ugyanis azt várta, hogy a felvételen majd szellemeket fog látni, de mégis ő vált félholttá, amikor betette a lejátszóba a kazettát: a videófelvételen a 28 éves barátnője jelent meg a férfi 16 éves kamaszfiával, félreérthetetlen szituációban. A páros önfeledten becézgette és csókolgatta egymást, a férfi nem kis döbbenetére. (illusztráció) A nő az egyértelmű bizonyíték hatására megtört és bevallotta, hogy nem először fordult elő az eset, öt hasonlóról számolt be, ráadásul a hatóság előtt kellett vallania, mert tudomásával ellentétben nem 16, hanem 17 év lett volna a beleegyezési korhatár, így a fiatalkorú fiúval szemben is törvénytelenséget követett el – számolt be a Mirror című brit lap. Persze eleinte megpróbált mindent tagadni és a kamera előtt lejátszódó jelenetet azzal magyarázta a 39 éves élettársának, hogy csak ártatlan ölelés volt, de aztán maga a kamasz árulta el az apjának, hogy előző nap háromszor is szeretkezett a nála jóval idősebb nővel. Nem sokkal később kiderült, hogy az egész akkor kezdődött, amikor a pótmami bement a kamasz szobájába, hogy megbeszéljék az autóvezetési órán szerzett tapasztalatokat, aztán a felszabadult hangulat közepette előbb némi csiklandozás kezdődött, amiből váratlanul egy csók pattant ki – és onnan már nem volt megállás. A bíróság hétfőn börtönre ítélte a nőt kiskorú megrontása miatt. forrás: ma.hu
Area 51: hivatalosan is elismerték a titkos bázis létezését
[dropcap]Noha hivatalosan sosem létezett, végre kiderült az igazság az 51-es körzetről.[/dropcap] Előkerült az a terület, ami eddig sosem szerepelt az amerikai kormány térképein. A titkosság alól most frissen feloldott CIA-dokumentumokban nyíltan utalnak a Nevada állam közepén található titkos területre, ami évtizedek óta központi témája az összeesküvés-elméleteknek, és tárgya minden ufó-témájú, valamint titkos légierő-projekt elemzésének. Az 51-es körzet létéről szóló dokumentumokat a George Washington Egyetem által kikért, az U2 kémrepülő történelmét feldolgozó akták között találták meg. Szerepel köztük egy cenzúrázatlan térkép az ötvenes években a repülőgépek tesztelésére kiválasztott területről, ami eddig sosem szerepelt a kormány térképein. Jeffrey Richelson először 2002-ben tárta fel az U2 történetét, de a körzetre vonatkozó részeket kitakarták. Újra kikérte a dokumentumokat 2005-ben és végül néhány hete kapta meg a teljes anyagot. „Eisenhower elnök hozzájárult, hogy az 51-es körzet kódnevű üres területet hozzácsapják a Nevada Test Site-hoz” – áll a dokumentumokban. A körzet léte tulajdonképpen nyílt tikok volt már egy ideje, de Richelson szerint, az, hogy megkapta a dokumentumokat, arra enged következtetni, a CIA már nem akar annyira titkolózni az 51-es körzettel kapcsolatban. „Elképzelhető, hogy a jövőben sokkal több adatot tudhatunk meg az 51-es körzetről és az ott zajló projektekről”. De az igazság feltárása itt véget ér, hiszen semmilyen információ nem áll rendelkezésre a kis zöld lényekről, az USA kormányának időjárás-ellenőrző képességéről vagy bármely földön kívüli tevékenységről. forrás: ma.hu
Megcsonkított idegent talált a túrázó – Videó
[dropcap]Egy olaszországi erdőben akadt rá a szétmarcangolt földönkívülire…[/dropcap] Az űrlényt valószínűleg egy állat téphette szét, azután belehalt sérüléseibe. A videón jól látható hogy a tetem leginkább a rosewelli-szürkék néven emlegetett földönkívüli fajra hasonlít. Ők a Dubliánok akik rendszeresen látogatnak el bolygónkra hogy tanulmányozzanak minket. Az Olasz vadászközösség és vadőr társaság fikcióról beszél, mivel ők még nem találkoztak ilyen esettel. Viszont a helyi UFO kutatók már számtalan paranormális tevékenységet észleltek az elmúlt években. Alonso Guido a Sziciliai Alien Hunters klub elnöke és egyben alapítója elmondása szerint, ő is tapasztalt már földönkívüli aktivitást a szigeten. „2001-ben fura fényeket láttam az égen. Majd másnap rengeteg bejelentést kaptunk csészealjakról és vakító fényekről. ” A történelem folyamán számtalan bizonyíték került napvilágra, miszerint ezek a lények sok-sok éve visszatérő vendégeink. A legtöbb 3. típusú találkozást átélő személy, ilyennek írja le az idegeneket akikkel kapcsolatba került. [PA]