Meghalt a férfi, aki 20 éven át virrasztott felesége sírjánál
Ennél meghatóbb történet örök szerelemről, kitartásról, hűségről ebben a hónapban már biztos nem lesz. A szívbemarkoló történetünk főszereplője egy bizonyos Rocky Abalsamo, egy argentin származású amerikai férfi, akiről a kétezres évek elején talán még önök is hallhattak. Az idős bácsiról ugyanis ekkortájt rengeteget cikkeztek és egy csapásra világhírűvé vált, mert úgy döntött, szeretett feleségét a halála után se hagyja magára egy percre sem és gyakorlatilag kiköltözött hozzá a temetőbe. A mindent elsöprő szerelem egy szép tavaszi napon kezdődött még az 1920-as évek végén, Buenos Airesben, egy aprócska kávézóban. Rocky és későbbi felesége, Julia egymásnak háttal ültek és saját barátaikkal beszélgettek, amikor Rocky felfigyelt Julia hangjára, és félig véletlenül, félig szándékosan kihallgatta a lányok beszélgetését. „Már akkor biztos voltam benne, hogy ő az életem párja. Tudtam, nem szalaszthatom el a lehetőséget, hogy megismerjem” – mesélte Rocky. Egy évvel később, áprilisban házasodtak, két gyermekük; egy fiúk és egy lányuk született. Boldogan éltek, egyetértésben, szeretetben 1993-ig, amikor kiderült, Juliának komoly szívbetegsége van. A család a műtét mellett döntött, úgy gondolták, ha bármit tehetnek, ami meghosszabbítja Julia életét, meg kell tenniük. Nem tudhatták, hogy szerettük műtét közben meghal a komplikációk miatt. Rocky képtelen volt megbékélni felesége elvesztésével. Egy pillanatra sem akarta őt egyedül hagyni, ezért úgy döntött, kiköltözik hozzá a temetőbe és virraszt mellette. És így is lett. Rocky minden nap, már nyitáskor megjelent a temető kapujában, odasétált felesége sírjához, köszöntötte őt, majd a kis székén üldögélve, mellette töltötte az egész napot. Alig evett, alig ivott, helyette fényképeket nézegetett és emlékezett. Esténként pedig, mikor zárt a temető, mogyorót szórt szét a síron, hogy távollétében az érkező mókusok vigyázzanak szerelmére. Rocky 2005-ig szünet nélkül, minden nap a temetőben volt, ám ekkor történt valami. Kisebbik gyermeke, a fia autóbalesetben életét vesztette. Rocky innentől kezdve már csak hetente-kéthetente egyszer ment látogatóba, lánya szerint a fia halála után rádöbbent, hogy az életünket a szeretteink halála után is tovább kell élnünk. A hűséges férfi alig egy hete, január 22-én, 97 évesen hunyt el. Utolsó kívánság az volt, hogy Julia baljára temessék, hogy úgy nyugodhassanak, ahogy mindig sétáltak. Át az egész életükön, együtt. forrás: hir24.hu Képek forrása: Europress
Halálra cigiztették a szülők a gyermeküket!
Jonathan, és Mary Wallsh elképesztő bizarr módon próbálta leszoktatni gyermeküket a dohányzásról. Sajnos nem jártak sikerrel, a gyermek belehalt a szigorba. A Colorado állambéli Englewoodi bíróság 10 év börtönre ítélte a két szülőt, aki azzal próbálta leszoktatni a 13 éves fiúkat, hogy 4 óra alatt három doboz cigarettát szívattak el vele. A két szülő nem volt tisztában azzal, hogy ekkora nikotin dózis már életveszélyes mennyiség, ezért mikor a fiúk már hányni kezdett, még mindig folyattatták a cigaretták fogyasztását. Mikor a fiú már nem lélegzett, ekkor ijedtek meg, és azonnal mentőt hívtak. Sajnos már későn, mire kiérkeztek a fiúhoz, annak már nem volt pulzusa, és nem sikerült újra éleszteni. A szülőket gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vád alá helyezték.
Isteni sugallatra nyúzta le az arcát a tini!
A 17 éves Amber Claught, talán a szigorú keresztény neveltetése miatt szörnyű dolgot tett magával, lenyúzta az arcát. A lány osztálytársai azt állították, hogy bár tudták hogy Amber vallásos volt, és e szerint is élt, nem tapasztaltak viselkedés formákat rajta, amely a szörnyű cselekmény jeleire utaltak volna. Lévén hogy modellként alkalmazták különböző keresztény kampányokhoz, eléggé népszerű is volt a szépsége miatt. A tini lánnyal foglalkozó pszichológus szerint a lány mentálisan eléggé instabil lett, és ennek feltehetően az volt az okozója, hogy a szülei vallásos nyomására egyre mélyebb bűntudatot kezdett érezni a szépsége miatt. Szülei gyakran bántották azzal, hogy túlzottan egoista, túl sokat foglalkozik mások véleményével, utánozni akarja a „léha” osztálytársnőit – és azt sugallták neki, hogy az ilyen viselkedés egész biztosan csak sátáni eredetű lehet. Nem csoda, hogy a lányban az a tévképzet alakult ki idővel, hogy Istennek problémája van az ő külsejével, és egyedüli feloldozás az lehet számára, ha véglegesen elcsúfítja magát… Sajnos sikerült is neki, egy konyhakéssel vagdosott ki darabokat az arcbőréből. Egy megkérdezett plasztikai sebész szerint olyan súlyosan roncsolódtak az arc idegek is, hogy 100%-osan sohasem lesz képes felépülni a lány, és a történtek nyomait örökké viselni fogja magán. A rendőrség vizsgálja a szülők felelősségét is, ugyanis ha egy tini lány ilyesmire vetemedik, az egész biztosan nem egy egészséges családi légkörre vall.
Halálos kór terjed világszerte!
Brit tudósok hosszas kutatás után felfedeztek egy olyan örökletes DNS mutációt, amely által az emberi szervezet bizonyíthatóan leépül. A kór latin elnevezése senescentia, és eddig minden megfigyelt beteg elhalálozott akit a kutatók megvizsgáltak. A senescentia-ban szenvedő embereknek a tünetei gyakran 60-70 évig is lappanghatnak, de minden esetben halálos kimenetelű a kór. A tünetek között szerepelhetnek ráncos bőr, feledékenység, szellemi leépülés, csontelmeszesedés, és legvégső esetben a halál. Az orvostudomány egyelőre nem tud megoldást kínálni a problémára, ezért egyelőre minden ember veszélyeztetett. Senescentia = Öregedés
Szimuláció a valóságunk?
A Mátrix című filmben Neo, a főhős két valóság között választhat. A fizikusok most hasonló választást ajánlanak fel nekünk. A kozmikus sugárzás tanulmányozásával kideríthető, hogy virtuális Mátrixban élünk-e. Ha igen, akkor a fizika eddig megismert törvényei nem segítenek annak a metauniverzumnak a megismerésében, amelyben szimulálóink élnek. Programozóink számunkra istenek, korlátlan hatalommal az általunk tapasztalt valóság felett. Seth Lloyd, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kvantummechanikai mérnöke még 2001-ben megkísérelte felbecsülni, hogy mennyi erőforrás kellene egy univerzum méretű szimulációhoz. Megpróbálta megállapítani, hány „számítógépes műveletet” végzett az univerzum az ősrobbanás óta, mennyi az összes eddig lezajlott esemény száma. Arra az eredményre jutott, hogy egy ilyen szimulációt lehetetlen megalkotni: a történtek megismétléséhez, a valóság utolsó atomig hű, tökéletes másolatának létrehozásához több energia kell, mint amennyi az univerzumban van. A szimulációhoz szükséges számítógép nagyobb lenne, mint az univerzum, és az idő a programban lassabban ketyegne, mint a valóságban. Az univerzum egy tökéletlen másolata viszont sokkal kevesebb számítógépes erőt igényelne. Egy ilyen „lebutított kozmoszban” a mikroszkopikus világ és a távoli csillagok fényének finom részleteit csak azon ritka alkalmakkor kéne betölteni, amikor az értelmes lakók tudományos felszereléssel tanulmányozzák ezeket. Mihelyt senki sem figyel, az objektumok egyszerűen elenyésznek. Ilyen eltűnéseket sohasem észlelnénk, mert a szimulátorok mindig érzékelnék, amikor újra megfigyelésbe kezdünk, és visszatöltenék a dolgokat. A virtuális univerzumok tehát ilyen módon lehetségesek, sőt nem kizárt, hogy mi is ilyenben élünk. A más, fejlettebb civilizációk által kedvtelésből tartott univerzumok száma ugyanis óriási lehet, messze túlhaladhatja a reális – azaz általunk valósnak tartott – világokét. Ez Nick Bostrom, az Oxford Egyetem filozófusa 2003-as következtetéséhez vezet: több értelme van arra fogadni, hogy szilíciumalapú mesterséges intelligenciák vagyunk egy programban, mint arra, hogy szénalapú szervezetek a tényleges univerzumban. A mai információtechnológiai fejlődés mellett azt sem nehéz elképzelni, hogy a jövőben mi is tudunk mesterséges univerzumokat szimulálni. Hiba lehet a Mátrixban Hogyan lehetne eldönteni, hogy valós vagy szimulált univerzumban élünk? John D. Barrow, a Cambridge Egyetem matematikaprofesszora 2007-ben felvetette, hogy a valóság tökéletlen szimulációja rövid ideig tartó, de észlelhető torzulásokat eredményezhet, azaz hiba lehet a Mátrixban. Amikor a szimuláció kisiklik, a természeti állandók (mint a fénysebesség vagy a finomszerkezeti állandó) váratlanul megváltoztathatják értéküket. Nemrég egy konkrét vizsgálatot javasoltak a szimulációs hipotézisre. A fizikusok többsége szerint a tér sima és kiterjedésében végtelen. Az atomokat, csillagokat és galaxisokat magába foglaló tökéletesen sima háttér azonban nehezen teremthető újjá a fizikai modellezésben. Ehelyett szemcsés szerkezetű teret modelleznek, a televízió pixelekből álló képéhez hasonlóan. Kiszámították, hogy a szimulációban a részecskék mozgása és így energiája összefügg a képpontok közötti távolsággal: minél kisebb a rácsméret, annál nagyobb lehet a részecskék energiája. Eszerint, ha univerzumunk szimuláció, akkor a leggyorsabb részecskék energiájának maximuma van. A csillagászok megfigyelései szerint a kozmikus sugárzás részecskéinek energiamaximuma van 10^20 elektronvoltnál. A szimulációs háló másik megfigyelhető hatása a kozmikus sugárzás irányfüggőségével kapcsolatos. Ha az űr folytonos, akkor nincs olyan alaprács, amely a kozmikus sugarak irányát befolyásolja, azok minden irányból egyformán jönnek. Egy rácsalapú szimulációban élve azonban egyenetlen volna az eloszlás. A kozmikus sugárzás irányfüggősége egy modellezett univerzumban könnyebben magyarázható, mint egy reálisban. A csillagászoknak az eddigieknél sokkal több kozmikus sugárzási adat kell a kérdés eldöntéséhez. Feltételezik, hogy szimuláció esetén transzcendens alkotóink célja az univerzum megértése, és nem szándékoznak beavatkozni a szimulációba. Ez az elképzelés a deizmushoz áll közel. Időnként csodákat tapasztalhatunk Azonban a rendszer gazdái egy univerzum méretű valóságshow-ba is beprogramozhattak minket, és hajlamosak lehetnek a játékszabályok manipulálására aszerint, hogy mit kívánnak céljaik. Ha ez helyzet, akkor időnként csodákat tapasztalunk. Szimulálóink maguk is szimulációk lehetnek, mindegyik különböző fizikai alaptörvényekkel. Ha szimulációban élünk, akkor – logikailag lehetséges módon – nem a természet törvényeit fedeztük fel, hanem szimulálóink mesterséges játékszabályait. A kozmikus sugárzás vizsgálata segíthet felderíteni számunkra, hogy csupán kódok vagyunk-e egy mesterséges Mátrixban, ahol a fizikai törvények módosulhatnak, sérülhetnek. De ha ennek az igazságnak a megismerése azt jelenti, hogy sohasem tudhatjuk meg, hogy – magunkat is beleértve – mi valós, akkor akarjuk ezt egyáltalán tudni? Ahogy a filmben elhangzik: „Nincs visszatérés, Neo. A kék tablettát választod, vagy a pirosat?” forrás: origo.hu
Sikeres ember klónozás Kínában
Kínában egyre rohamosan fejlődik az elektronikai és informatikai ipar és ennek köszönhetően már az orvos tudományban is sokkal előkelőbb helyen áll mint például az Amerikai Egyesült Államok. Pár éve robbanásszerűen megnőtt a Kína által kitanított informatikai – orvos – biológusok száma, mivel nagyon nagy fizetésekkel kecsegtet ez a szakma. Most egy világon egyedi és titkos technológiával sikeresen klónoztak embereket addig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket ameddig sikeresen le nem védették. Nobel díj gyanús lenne ez a felfedezés, de a Kínában élő emberek nem kaphatják meg ezt a kitüntetést. forrás: szarvasember.org
AZ ÓCEÁN TÖNKREMENT?
Egy ausztrál vitorlás versenyző döbbenetes beszámolója szerint tíz év alatt szinte kihalt a Csendes-óceán. Először a nyomasztó csend hökkentette meg Ivan Macfadyan newcastle-i vitorlásversenyzőt, aki nem először tette meg az utat Melbourne és Oszaka között Funnel Web nevű vitorlásán. A hullámok természetesen locsogtak, ahogy a hajótestnek ütköztek, és tompa puffanások és kopogások is hallatszottak, amikor valamilyen törmelékdarabnak ütközött a hajó. Hiányzott azonban az élőlények, elsősorban a tengeri madarak ricsaja. Nem volt madár, mert nem volt hal sem, amelyre vadászhattak volna – mesélte Macfadyan a Newcastle Heraldnak. Tíz évvel korábban ugyanezen a 28 napig tartó úton mindennap fogtak méretes halat, elég volt csak egy csalival ellátott horgászzsinórt dobni a vízbe. Most csupán két halat fogtak társával az egész úton. Nem voltak halak, nem voltak madarak, Macfadyan szerint alig látták jelét az életnek. Az Egyenlítőtől északra, Pápua Új-Guinea felett egy hatalmas halászhajót láttak, amely egész nap és éjjel lámpafénynél is dolgozott egy zátony felett. A hajóról azután egy motorcsónakot küldtek a vitorláshoz, amitől kissé meg is rémültek, mert ezeken a vizeken nem ritkák a kalóztámadások. Szerencsére csak melanéziai halászok érkeztek, akik többek közt öt nagy, halakkal teli cukroszsákot hoztak ajándékba. Mindenféle jó nagy hal volt köztük. Mikor mondták, hogy ezt ők nem tudják elfogyasztani, akkor a halászok azt válaszolták, akkor dobják a tengerbe. Ők is ugyanezt tennék velük, mert őket csak a tonhal érdekli. „És ez csak egyetlen hajó a sok közül, amely a tengert szipolyozza ki. Nem csoda, hogy a tenger halott” – mondta az utazó. A következő sokk az Oszakából San Francisco felé tartó szakaszon érte Macfadyant. „Miután elhagytuk Japánt, olyan érzés volt, mintha maga az óceán volna halott” – mondta a vitorlázó. „Egyetlen bálnát láttunk, annak is mintha egy nagy tumor lett volna a fején. Sok-sok mérföldet tettem meg már az óceánon életemben, és rendszerint láttam teknősöket, delfineket, cápákat és halakkal táplálkozó, nagy madárrajokat. Ezúttal azonban 3000 tengeri mérföldön keresztül egyetlen élőlényt sem láttam.” „Ennek egy része a Japánt néhány éve sújtó cunami következtében került az óceánba.” A szemét nagy részét azonban sárga műanyag bóják, szintetikus kötelek, halászhálódarabok és milliónyi polisztiroltörmelék tette ki. Ezenkívül mindenütt olaj- és benzinfoltok úsztak. Hawaii fölött, ahol mélyre le lehetett látni a vízbe, látták, hogy a felszín alatt is mindenféle méretű műanyagszemét úszik, a műanyagpalackoktól kezdve az autó méretű hulladékig. Ivan Macfadyan még mindig az utazás sokkja alatt áll. „Az óceán tönkrement” – mondta. A világ nagy részének azonban még mindig alig van fogalma a probléma nagyságáról. Macfadyan keresi a lehetőségeket, hogy felhívja a kormányok és a szervezetek figyelmét a part felé sodródó katasztrófára. Arra a kérdésére, miért nem küldenek flottákat a törmelék eltakarítására, eddig azt a választ kapta, hogy a tisztítóakció közben elégetett üzemanyaggal nagyobb kárt csinálnának, jobb, ha a szemetet otthagyják. Lehet, hogy a vitorlázó elbeszélése első hallásra túlzónak tűnik, de a túlhalászás pusztító hatása és acsendes-óceáni szemétsziget növekedése tagadhatatlan tény… Forrás: origo.hu
DÖBBENETES MÓDON HALT MEG A BRUTÁLISAN KÖVÉR FÉRFI
Elképesztő módon érte a halál azt a brit férfit, aki éveken keresztül saját lakása foglya volt, mert hatalmas mérte miatt nem tudott mozogni. Az feleségével élő férfi egy bizarr, otthoni baleset miatt hunyt el. Az orvosok szerint a 35 éves Samuel Cann halálát az okozta, hogy hosszú évekig elhanyagolta magát. A 250 kilós férfi csak egészségtelen ételeket evett, hamburgeren, sültkrumplin és cukros üdítőkön élt. Így nem meglepő, hogy egy idő után, már nem volt képes mozogni. Néhány hónappal ezelőtt pedig végzetes tragédia érte – írja a Daily Mail. Cann egyik este tovább maradt fenn a feleségénél. Az éjszaka folyamán azonban kizuhant a kerekesszékéből és képtelen volt felállni. Az asszony annyira mélyen aludt, hogy nem hallotta férje kiabálását. A férfi hajnalig szenvedett a padlón, mire neje felébred és hívta a mentőket. Azonban végül a tűzoltóknak kellett kimenekítenünk a hatalmas testű férfit az otthonából, mert a mentő nem tudta elvinni. Még éltben volt, mikor kórházba szállították, azonban az esés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy néhány nappal később elhunyt. A vizsgálatok kimutatták, hogy a férfi hirtelen halála szoros kapcsolatban volt az eséssel, azonban kiderült, hogy életmódja következtében már rég életveszélyes állapotban volt. Cann gyászoló felesége a riportereknek elmondta, évek óta nagyon rossz viszonyban volt párjával, mert mindig a férfi testsúlya miatt veszekedtek. – Sam egyszerűen hallani se akart a fogyásról. Még azt is visszautasította, hogy gyomorgyűrűt kapjon. Rettenetes érzés, hogy egy ilyen bizarr baleset miatt kellett elvesztenem a férjem, még mielőtt segíthettem volna neki lefogyni – nyilatkozta a feleség. forrás: borsonline.hu
BÜNTETÉSBŐL VÁGTA LE SAJÁT KEZÉT A TOLVAJ
Rögtönítélő bíróság elé állította saját magát egy egyiptomi férfi. Az iszlám országokban elfogadott törvények szerint a tolvajoknak le kell vágni a kezét. A 28 éves férfi saját magán hajtotta végre az ítéletet. Egyenesen a szaúdi királyhoz fordult egy 28 éves egyiptomi férfi, hogy engedjék be a közel-keleti királyságba. Ali Afeefi esete rendkívül különleges, hiszen ő az első – legalábbis szerinte – aki saját magán hajtotta végre a sharia, azaz az iszlám törvény ítéletét. E szerint ugyanis minden tolvajnak a keze levágásával kell bűnhődnie. Ali pedig fogta magát, kisétált a vasútállomásra és kezeit az elrobogó vonat alá tette – írja az egyiptomi al Ahram napilap. Ali persze csak végső elkeseredésében fordult ehhez a megoldáshoz, előtte felkereste a helyi mecsetet, hogy ott vágják le kezeit, de elutasították. Most azt szeretné, hogy a szaúdi király elismerje, hogy ő az első, aki saját magát büntette meg a törvények alapján. forrás: borsonline.hu
260 EZRET IS MEGKERES HETENTE EGY KOLDUS ANGLIÁBAN
A nottinghami koldusok hetente keresnek 700 fontot. Évente pedig 36 ezret. A rendőrség szerint sok a csaló, és hiába a jószándék vezérli az embert, óvatosabban kell adakozni. Az illegális koldusok közül sokan 13,4 millió forintot is összekoldulnak egy év alatt a brit fővárosban – írja a Daily Mail. A rendőrség éppen ezért figyelmeztetni szeretné az embereket, hogy körültekintőbben adakozzanak, hiszen nem egy emberről tudnak, aki taxival közlekedik, és valójában nem hajléktalan. A rendőrség szerint karácsony ellenére sem szabad csukott szemmel adakozni. „Egy férfi rendszeresen dicsekszik azzal, hogy mennyi pénzt tesz zsebre naponta. Innen tudjuk, hogy heti 700 fontot is összekoldulnak. Van olyan koldus, aki hálózsákkal érkezik a terepre, hogy még inkább megszánják az emberek, nem fürdik, ápolatlan, hogy hatásosabban tudjon pénzt kérni” – mondta az egyik helyi rendőr. forrás: borsonline.hu