SOKKOLÓ: KAMÉLEONKÉNT VÁLTOZIK A NŐ BŐRSZÍNE – VIDEÓVAL
Elviselhetetlen fájdalmat okoz egy spanyol asszonynak, hő bőre hirtelen meleggel vagy hideggel érintkezik. A kínok mellett még bőrszíne is látványosan reagál a hőmérséklet-változásra. Egy spanyol nő súlyos Raynaud-szindrómától szenved, ami megkeseríti az életét. A betegség gyakori, minden nyolcadik embert érint, azonban kevés az olyan eset, ami annyira drámai, mint a meg nem nevezett asszonyé. A Raynaud-szindróma következtében a páciensek keze hirtelen elsápad vagy elkékül, attól függően milyen hőhatás éri. A Daily Mail cikkében szereplő asszony esetében ez pillanatok alatt bekövetkezik és másodpercek alatt látványosan megváltozik a keze. Elmondása szerint ez elviselhetetlen, lüktető fájdalommal jár, ami még a hőhatás elmúlása után órákkal is kínszenvedést okoz neki. Még az is heves reakcióval jár, ha csak a hűtőszekrénybe nyúl be valamiért. Az orvosok szerint a Raynaud-szindróma csak az egyik tünete valamilyen, komoly autoimmun betegségnek. forrás: borsonline.hu
Hogyan fest majd 2063 konyhája?
Ehető falak, 3 dimenziós nyomtató az ételekhez, tenyérszkennelő műszer csak néhány azon elemek közül, melyek a jövő gasztronómiáját jellemzik. 2063 konyhája igazán forradalmias lesz. Segít majd bennünket abban, hogy tovább éljünk, élelmiszereket ajánl majd ahhoz, hogy naponta helyesen táplálkozzunk, meggátol bennünket abban, hogy az étkezések között is rágcsáljunk – állítják a „2063 Dining” projekt kezdeményezői. A német Miele konyhai termékekre szakosodott vállalat partneri kapcsolatot létesített a londoni dizájn-fesztivál szervezőivel, és felkérte Ben Spalding szakácsmestert, segítsen megvalósítani a „2063 Dining” projektet, ami rálátást nyújt majd az emberek főzési szokásaira, 50 éves távlatban. A tervek szerint, az egészségi állapotot szemmel tartó kütyük állandó elemei lesznek a jövő konyhájának, azonnali gyógyszeres segítséget nyújtva a család valamennyi tagjának vészhelyzet esetén. Az eszközök nemcsak abban válnak hasznára a lakóknak, hogy jelzik a maximálisan bevitt kalóriamennyiséget naponta, hanem hasznos információkkal is szolgálnak a szervezetben felhalmozott zsírok koncentrációjáról, a szívritmusról, koleszterin szintről, és egyénre szabott étrendet is ajánl a fizikai jólét és egészség érdekében. A szakácskönyveket holografikus képek váltják fel, melyek 3 dimenzióban vetítik ki a receptet, melyet néhány éve még a nagyi szakácskönyvében böngészhettünk. A jövő konyhájának további alkotóelemei a fény- és hangérzékelők lesznek, melyek annak függvényében aktiválódnak, hogy mire használják éppen a helyiséget. Például, amikor a gyerekek a házi feladatukat oldják, a konyhából sárga fény és halk zene árad, a koncentrálóképesség növelése érdekében. A konyha a lehető legtermészetesebbek lesznek: biztosítják a megfelelő víztartalékot és oxigénszintet a lakásban, mi több, friss zöldségeket, gyümölcsöket és fűszernövényeket termesztenek, a számukra speciálisan megalkotott „zsebecskékben”. És ha ez még nem lenne elég, Morgaine Gaye, gasztronómiai jövendőmondó úgy nyilatkozott, a jövőben az emberek bogarakkal fognak táplálkozni. „Amennyiben a hústartalékok az elkövetkező években jelentősen csökkennek majd, máshol kell keresnünk a létfontosságú fehérjéket. Ez azt jelenti, csimaszokból készített fasírt és bogaras burrito kerül nemsokára az asztalra.” forrás: filantropikum.com
Öt leggyakoribb dolog, amit megbánunk halálunk előtt
Egy ausztrál nővér, aki egy, halálos betegeket is ápoló intézetben dolgozott évekig, naplójában jegyezte fel azokat a dolgokat, amelyeket a haldoklók megbántak. A nővér először a blogján számolt be a hallottakról, a tapasztalatokról ugyanakkor könyvet is kiadott. Az ápoló szerint az esetekből csak tanulni lehet, hisz a haldoklók nagyon tisztán látták azokat a hibákat, amelyeket életük során elkövettek. Úgy véli, mások is tanulhatnak ezekből az életvégi bölcsességekből, mert bámulatos az a tisztánlátás, ami a haldokló betegeknél tapasztalható. Íme az öt leggyakrabban elhangzott mondat: “Miért nem voltam elég bátor a saját életemet élni, és nem azt, amit elvártak tőlem?” “Nem kellett volna annyit dolgoznom.” “Miért nem voltam bátrabb az érzelmeim kimutatásakor?” “Több időt kellett volna töltenem a barátaimmal.” “Boldogabbnak kellett volna lennem.” Erre a témára pedig ajánljuk nektek az Anna and the Barbies legszebb dalát: forrás: filantropikum.com
A magány kelepcéjében
Ahogy körbenézek a világban, azt látom, hogy egyre több az egyedülálló vagy magányos emberek száma. Egyedülálló, magányos fiatalok és magukra maradt idősek. Már több részről is jelezték, hogy a mostani generációnak nincs könnyű dolga a társkeresésben, párválasztásban, valami nehezebben megy, mint régen, már nem olyan gördülékeny ez a feladat. Akarva-akaratlanul is, de Kemény István sorai jutnak eszembe ilyenkor: „ma gamrama radtam ma gamra”. A szavaival élve, ez az a „használhatatlan varázsige a XX. században”. Magányosnak lenni nem ugyanaz, mint egyedül lenni. És egyedül lenni sem ugyanaz az egyedüllét érzésével. Habár mindegyikben ott bujkál valami közös is. A legnagyobb fájdalommal mégis a magány jár. Magányos és egyedül lehet az ember társaságban vagy annak hiányában. Lehetsz házas, hat gyerekes sikeres apuka, vagy híres életmód tanácsadó, a lelked mélyén mégis nyomot hagyhat a magány. De olyat is láttam, hogy egyes-egyedül volt a csillagos ég alatt, a kerek világon, árvaházba nőtt fel, sose ment férjhez, gyerekei se voltak, de nem tudta mi az, hogy magány. Sokan a magányt társtalanságnak hiszik vagy annak élik meg, pedig nem az. Nem mindegy, hogy az ember mi mellé választja a társait: magánya mellé, vagy pedig annak kiegyensúlyozására. Értelmezhetjük az életet úgy is, mint egy beteljesedés és kiteljesedés utáni hajsza, erőteljes vágy a teljesség megtapasztalásának irányába, és ha ebből a szemszögből nézzük, ez a mély, belső vágyunk hatalmas mozgatórugója és alapja is lehet további cselekedeteinknek, ennek a vágynak a beteljesítése érdekében. A magány pedig annak a felismerése és fájdalmas megélése, hogy ez a földi vágyunk sohasem lesz elérhető, sem kivitelezhető. A magányosság állapotában a valóság helyére egy erőteljes belső üresség telepszik, elszigeteltség érzése és kirekesztettség. A magányos ember számára nehézséget okozhat vagy lehetetlenné válik emberi kapcsolatokat kialakítani, nem mintha nem vágyna rá, sőt, de gyakran az elidegenedés érzése sokkal erőteljesebb ennél. Az ember általában két okból válik magányossá: ő válassza magának ezt, életútként, vagy életének kifürkészhetetlen szálai belevetik a magány megtapasztalásába. Több elözvegyült nőt és férfit láttam, aki társa halála után, úgy döntött, hogy nem választ új társat maga mellé. További életük jól alakult, tettek-vettek a ház körül, rendezték a megmaradt kertet, majorságot, néha meglátogatták az unokákat, volt, amikor egyedül töltötték az ünnepeket, nem panaszkodtak, tették a dolgukat. Látszólag minden rendben volt. De kevés akadt közöttük, aki négyszemközt, őszintén bevallotta, hogy magányos. De szeretne így élni tovább is. Azok az emberek, akik tudatosan vállalják a magányt, nem kis dolgot vállalnak a lelkükben, de tisztán és világosan tudják és felvállalják a dolgukat. Azoknak nehéz, akiknek a magány megtapasztalása nem volt a választási lehetőségek között. Lehet, hogy arra gondolsz, hogy apácák, szerzetesek, remeték, papok, azok, akik elvonulnak és elzárkóznak a világtól, ők is tudatosan választják a magányt. Pedig nem. Ők Istent választják, így ők csak akkor válnak magányossá, ha valamilyen okból nem lelnek Rá. Valóban, az intenzív jelenlét képes megszüntetni bármilyen mély magányosság érzését. Az ő esetükben Isten intenzív jelenléte. De, figyeld csak: intenzív jelen-lét, avagy legyél jelen a léttel, az élettel a jelenben, vagyis nem a megváltozhatatlan múltadban, se nem az ismeretlen jövődben, hanem a most-ban. A „jelen lét” megélése is olyan intenzív valódi jelenlétté válhat, ahol magányod fölöslegessé válik. Sokszor elhangzik az a mondat, hogy „ismerd meg önmagad”. Az emberek két dolgot nem tudnak erről a mondatról. Az egyik az, hogy a mondat itt nem ér véget, hanem folytatódik, éspedig így: „…és megismered az egész világegyetem isteneit és rejtett erőit.” A másik dolog az, hogy sokan nem tudják, mit kezdjenek ezzel a mondattal és mondanivalójával. Jó, jó, megismerem, megismertem magam, és akkor mi van? – csodálkoznak sokan. Azért ismerd meg önmagad, hogy tudjál önmagaddal élni. Hogy legnagyobb magányodban is legyen egy jó társad, akivel érdemes élni, és megtudd tapasztalni, ha nem is az egész teljességet önmagában, de minél több teljes pillanatot. A magánnyal az a legnagyobb baj, hogy megbetegít, azért, mert néha olyan, mint a szurok: ha egyszer rád ragadt, nehezen tudod eltávolítani vagy egyáltalán. A magányos ember hajlamos a pesszimizmusra, általában csalódott és borúlátó, zárkózott, nehezen nyit mások irányába. Immunrendszere legyengül, így szervezete védtelen magad fertőzések, gyulladások, egyéb megbetegedések iránt. Épp ezért a magánnyal valamit kezdeni kell, ha éppen nem tudsz kikecmeregni belőle sehogy. Ugyanúgy, mint a fájdalomnak, ennek is értelmet kell adni. Ez a legkevesebb. Azt, hogy milyen értelmet adsz neki, és hogy mit kezdesz vele az elkövetkezőkben, rád bízom, kedves olvasó. Legyen számodra egy tudatos munka, amit megteszel magadért, hogy könnyebben tudj önmagaddal élni. Meglátod, társaiddal, együtt is könnyebb lesz majd, ha úgy szeretnéd. Dolgozz meg ezért. Keményen. Az „egészséges magány” titka, hogy helye és értelme van az életedben, és meg van a maga ideje. Használd ki egészségesen, tudd mikor vált fölöslegessé magányod számodra és a megfelelő időben lépj ki belőle, ha úgy döntesz. Nézz szét magad körül. Nem vagy egyedül (és főleg nem vagy egyedül magányos)…hát igen, vagyunk egy páran: körülbelül hét milliárdan – úton a teljesség felé. forrás: filantropikum.com/ Birtalan Katalin
Beavatás a hétköznapi meditáció világába
A spirituális kereső útjának kezdetén gyakran téveszti össze a test relaxációját, a vizualizációs teremtő technikák, a különböző testtartások és mantrák sokaságát, a spirituális ábrándozást, vagy a tudatalatti elemzések világát a MEDITÁCIÓVAL. A meditációhoz nem szükségesek gyertyák, füstölők, nyakatekert pozíciók, zenék, és speciálisan berendezett helyek. De akkor hogyan tapasztalható meg ez az állapot? A választ Eckhart Tolle spirituális tanító adja. Előadása önmagában is beavatás a jelenlét a csend és a tudatosság világába. “Ahhoz, hogy sikeresen meditáljunk, már maga a gondolat hogy meditálsz, gátló lehet. Az igazi meditációban nincs cselekvés. Az annak a felismerése, hogy te magad vagy a LÉT, ami minden cselekvés mögött van és megelőzi mindazt, amit gondolsz, érezel, cselekedsz. A szimpla megértése annak, hogy Létezel” – mondja a Mester. forrás: filantropikum.com
AMIBEN MI MAGYAROK ELSŐK VAGYUNK!
MAGYARORSZÁGON HALNAK MEG A LEGTÖBBEN DAGANATOS BETEGSÉGEK MIATT. A rák korai diagnózisa és a jobb kezelés évente 800 ezer ember életét mentené meg a fejlett ipari országokban – derül ki a Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet (OECD) szerdai jelentéséből. E szerint az OECD 34 tagállama közül Magyarországon a legrosszabb a rák halálozási aránya, míg a legjobb helyzet Svájcban, Finnországban és Mexikóban van. A jelentésből kiderül, hogy Magyarországon százezer lakosra vetítve évente 165,2 nő és 316,1 férfi lesz a rák áldozata. Összehasonlításképpen Mexikóban évente 84,9 nő és 100,6 férfi hal meg daganatos betegségekben. Ugyan az elmúlt húsz évben a rákos betegek túlélése esélye sokat javult a legtöbb OECD-országban, évente mégis 7,6 millióan halnak meg. A demográfiai fejlődés miatt ugyanakkor a megbetegedések és az elhalálozások száma is növekszik, így az előrejelzések szerint 2030 után már évente több mint 13 millió halálos áldozattal járhat a rák. “A tagállamok nem kezelik olyan jól a rák problémáját, mint ahogy kellene. Az ápolás színvonalának javításával, a várakozási idő lerövidítésével és hatékonyabb forrásmenedzsmenttel az OECD országaiban a halálesetek egyharmadát meg lehetne akadályozni” – olvasható a tanulmányt bemutató sajtóközleményben. E szerint az OECD tagországaiban évente több mint ötmillió új beteget regisztrálnak, ez százezer lakosra vetítve átlagosan 261 esetet jelent. Olvasd el ezt is: KAPZSISÁG: AVAGY MIÉRT GYÓGYÍTHATATLAN A RÁK? A rák a halálesetek egyharmadáért felelős. A dokumentum adatokat közöl arról is, hogy egyes országok mekkora összeget fordítanak egy rákos beteg kezelésére: az Egyesült Államokban évente 400 dollárt, Törökországban mindössze 32 dollárt. forrás: filantropikum.com
MEGSKALPOLTÁK A 8 ÉVES KISLÁNYT OSZTÁLYTÁRSAI
Parókára gyűjtenek a szülei annak a nyolc éves kislánynak, akinek úgy meghúzták a haját iskolatársai, hogy leszakadt a fejbőre. A sírás kerülgeti a nyolc éves Aolani Dunbar szüleit, ha ránéznek kopasz kislányukra, pedig nem is olyan rég még büszkén fésülték hatalmas hosszú haját. Aolani iskolatársainak is szemet szúrt a gondosan ápolt hajkorona, amit addig húzgáltak, míg végül fejbőröstül letépték az irigyelt tincseket. – Sírva fakadtam amikor iskola után hazatért a suliból és megláttam a vérző fejét. Hozzáértem a hajához és a tincsei ott maradtak a kezemben – mesélte megtörten a Dreamin’ Demonnak a nagymama, aki azonnal kórházba szállította unokáját. A sürgősségi ellátás során fertőzésveszélyre hivatkozva kopaszra borotválták kislány fejét. Az orvosok véleménye szerint a sérülés nem fog elmúlni nyomtalanul: a hajhagymák több helyen teljesen elhaltak, valószínű a hegek is egy életen át emlékeztetni fogják Aolanit brutális iskolatársaira. A szülők az interneten adománygyűjtést szerveztek, hogy összedobjanak egy parókára. forrás: borsonline.hu
Nem lehet megnézni könnyek nélkül! Meghatódik édesanyja énekén a baba
Hogy mi zajlik le egy tíz hónapos baba lelkében, csak sejthetjük. Ez a kicsi azonban nem csinál titkot az érzelmeiből. Gyönyörű videót töltött fel egy anyuka a YouTube-ra. Tíz hónapos gyermekének énekel, aki láthatóan átéli, s a könnyeivel átitatott mosolyával díjazza is az anyuka igyekezetét. forrás: kiskegyed.hu
ÚJABB MEGDŐLT ORVOSTUDOMÁNY ELMÉLET
Komoly változást okozhat az orvoslásban egy új kutatás, melynek eredményeképpen a betegeket órákkal a szív leállása után is vissza tudják hozni az életbe. Órákkal a halálunk után is visszatérhetünk az életbe Komoly változást okozhat az orvoslásban egy új kutatás, melynek eredményeképpen a betegeket órákkal a szív leállása után is vissza tudják hozni az életbe. A válaszvonal élet és halál között közel sem olyan egyértelmű, mint azt eddig gondoltuk, mivel az újjáélesztéssel kapcsolatos tudományos fejlesztések eredményeképpen mostantól órákkal a szív leállása után is képesek az orvosok visszahozni az életbe az elméletileg már halott pácienst. “Az eddigi álláspont szerint ha egy beteg szíve és a légzése is leállt, akkor halottnak lett nyilvánítva” – árulta el Dr. Sam Parnia, a New York Állami Egyetem adjunktusa. “Semmit nem lehetett tenni, hogy változtassanak ezen.” Azonban a halállal kapcsolatos kutatások során kiderült, hogy az elmúlás nem egy pillanat alatt következik be, hanem egy hosszas folyamatként zajlik le a szervezetünkben. Igazából a halál jelenlegi definíciója után kezdik meg a sejtek a haldoklás folyamatát. “Ez a procedúra hosszú órákig is eltarthat és most már képesek lehetünk megfordítani azt” – tette hozzá Parnia. Az orvostudományban eddig tartotta magát az a tény, hogy ha egy emberi szív leáll és már nem pumpálja a vért, akkor pár perccel később az agy az oxigénhiány miatt elkezd maradandó károsodásokat szenvedni. Ezt az elméletet azonban ma már a legtöbb tudós, kutató idejétmúltnak nevezi. “Mikor a szív leáll, az csak a halál folyamatának kezdete” – árulta el Dr. Stephan Mayer, a Columbia Egyetem neurológus professzora. “Egy oxigén nélküli agyról tudjuk, hogy rengeteg jelzést küld a test különböző sejtjeihez: ideje meghalni” – árulta el Dr. Lance Becker, a Pennsylvania Egyetem professzora. “Szóval van lehetőségünk kicsit módosítani ezt a programot és elérni, hogy behúzza a féket a folyamat.” Az egész kutatás ötlete onnan ered, hogy már korábban is sikerült különösebb agyi károsodás nélkül visszahozni az életbe órák óta “halott” betegeket. Ennek azonban feltétele a hypothermia, azaz a kóros lehűlés. Ilyenkor a testet a normál hőmérsékleténél (37 fok) pár fokkal alacsonyabban tartják a szakemberek, mivel ebben az esetben az agy oxigénigénye csökken, ám ennek is vannak határai. Bár a hűtési folyamat már komoly technológiai háttérrel rendelkezik, de itt is eljön az a pillanat, amikor már nincs értelme a további próbálkozásnak. A kutatók arra is rájöttek, hogy az sem mindegy, hogyan kezdjük el visszahozni a pácienst az életbe. Az eddigi módszer szerint ha fellépett az oxigénhiány, akkor oxigént pumpáltak be, ám mostanra kiderült, hogy ez a legtöbb esetben ártalmas. Éppen ezért a szív újraindítása után tilos azonnal vért és oxigént adni a betegnek, fokozatosan kell beindítani a szervezetet. Az új eredményekkel azonban etikai gondok is lehetnek, hiszen nem biztos, hogy az orvosok vállalják majd annak a kockázatát, hogy órákkal a szív leállása után visszahoznak embereket és vagy lesz agyi károsodás vagy nem. “Amit meg kell tanulnunk az annyi, hogy a berögzült hiedelmek az agy visszafordíthatatlan károsodásáról egyszerűen nem valósak” – fejtette ki Mayer. “Ám ha túl korán hozzuk meg a döntést és nem megyünk végig az úton, akkor egyszerűen leírjuk ezeket a betegeket. Ha azonban tehetünk valamit értük, akkor miért csak félig megyünk el az úton?” forrás: kolomedia.hu
KI SZERETNE ÖRÖKKÉ ÉLNI…EGY ROBOT TESTÉBEN?
Ki ne szeretne örökké élni? Az emberi test azonban a legjobb esetben is 100 éven át ”működőképes”. Ez a természet törvénye. Néhányan azonban nem értenek egyet ezzel. Dmitrij Ickov orosz milliomos úgy döntött, hogy a legfantasztikusabb módon fog harcolni az idővel, mesterséges emberi testek létrehozásával. Idén nyáron Dmitrij New Yorkban összehívta a legbefolyásosabb tudósokat, üzletembereket, valamint egyházi személyeket a világ különböző részeiről, hogy a Global Future 2045 kongresszuson megvitassák a humanoid robotok létrehozásának a lehetőségét, amelyek azonosak az emberek fizikai paramétereivel. A halhatatlanságot lehetővé tevő kibertechnológia elérésére Ickov 2011 februárjában egy orosz tudósokból álló csoporttal létrehozta az “Oroszország 2045″ elnevezésű mozgalmat. A projekt több lépcsőben fog zajlani. Az ”Avatár A” nevet viselő első szakaszban humanoid robotok létrehozását tervezik 2020-ra, amelyeket a gazdatest agyi impulzusai irányítanának. A második, ”Avatár B” szakaszban az agyi funkcióknak az emberi testen kívüli életképességét támogató rendszer létrehozása a cél. A harmadik szakasz célja a mesterséges személyiség és tudat megteremtése. Végül pedig halhatatlan test-hologramot kell létrehozni. Annak ellenére, hogy a projekt valamilyen sci-fi filmre hasonlít, Dmitrij Ickov nagyon is optimista: Számos technológia létezik már. Ahhoz, hogy kidolgozzuk az Avatár A-t és B-t, elegendő csupán egyesíteni a már meglévő találmányokat, kísérleteket folytatni, majd szemtanúivá válunk annak, ahogyan az avatárok az utcákon fognak sétálni. Az újabb kultúra mindig kiszorítja a régit. A fejlődés törvényei érvényesülnek mások vágyai ellenére is. Maga az élet fejlődik, nekünk pedig változnunk kell, követni az életnek ezen útvonalát. A történelem törvénye szerint azok a civilizációk, országok, népek, amelyek nem fejlődnek, eltűnnek a világtérképről, egy fogalmat jelölnek az enciklopédiában. A projekt végrehajtásával kapcsolatos technikai nehézségek mellett sokakban etikai jellegű kérdések merülnek fel. Ha lehetséges az emberi agy mesterséges testbe történő átültetése az összes meglévő funkciójának a megőrzése mellett, akkor vajon ugyanígy tehetünk-e a lélekkel is? És mi a helyzet az igazi testhez köthető érzelmekkel, az ízleléssel és tapintással? Úgy tűnik, hogy az örök élet elnyerésével az embert megfosztják sok olyan dologtól, ami annyira értékessé varázsolja az igazi életét: nem érezheti a szerettei ölelését, nem sóhajthat mélyet a friss levegőből, nem érzékelheti a bőrén a lemenő nap finom tapintását vagy az óceán vízének a simogatását. Sohase lesznek gyerekei sem, hiszen abban a világban, ahol mindenki örökké él, nincs hely újabbak számára. Ez pedig azt jelenti, hogy a halhatatlanság egyáltalán nem evolúció, hanem annak a zsákutcája. forrás: ruvr.ru,komlomedia.hu