Az űrtoll legendája – Toll, vagy Ceruza jobb az űrben?
Mindenki ismeri azt a történetet, hogy az 1960-as években, amikor javában dúlt az űrverseny, felmerült egy apró probléma. Az űrhajósok nem tudtak golyóstollal írni az űrben, így a NASA kifejlesztett egy űrtollat nagyjából 1,5 millió dollárért. A problémával az oroszok is szembesültek, és ők is megoldották: ceruzát adtak űrhajósaiknak. A történetet mindig előhozzák, amikor csak azt akarják érzékeltetni, hogy nagyobb szervezetek milyen összetett, bonyolult szerkezeteket gyártanak, miközben egy apró ötlettel áthidalható lenne a probléma. A tanulságos történetnek csak egy baja van, hogy nem igaz. A NASA eredetileg természetesen ceruzákat használt az űrben is, mert a golyóstoll tényleg nem működik a súlytalanságban. A ceruzával azonban nagyon sok baj van: gondot okoznak a letört ceruzahegyek, a hegyezéskor elszabadult forgács. Ráadásul a ceruza tűzveszélyes is, mivel a grafitpor a legkisebb elektromos szikra talására belobban, esetleg megtelepszik a szellőzőrendszerben, eltömíti a szűrőket. Emiatt keresett a NASA valamilyen alternatív megoldást. A NASA által kifejlesztett toll, amivel víz alatt és fejjel lefelé is lehet írni Fotó: Science Society Picture Librar A problémát egy, a NASA-tól teljesen független cég oldotta meg. A Fisher Pen 1965-ben szabadalmaztatott egy olyan tollat, amellyel fejjel lefelé is lehetett írni (tehát nem okozott gondot a folyékony tinta). A tollat extrém hőmérsékleti körülmények között is lehetett használni, sőt, víz alatt is működött. Az egyetlen különlegessége az volt, hogy túl nagy melegben zölden fogott, nem kéken. A cég egymillió dollárt költött az űrtoll fejlesztésére. A NASA a tesztek után négyszáz darabot rendelt, összesen ezer dollárért. Tehát az amerikai űrszervezet saját költségvetéséhez képest filléreket költött a tollakra. A történet csattanója is másképp hangzik, az oroszok egy évvel később ugyanezt a tollat használták, ők is eldobták a ceruzákat. A Fisher még mindig árusítja az eredeti űrtollakat, az Amazonon bárki meg is rendelheti, darabját 32 dollárért. forrás: index.hu
Életre keltette élettelen csecsemőjét az okos anya!-Szívszorító történet
Egy ausztrál édesanya szívbemarkoló történetét osztotta meg a világgal, amikor arról mesélt, hogyan hozta vissza az életbe halott csecsemőjét, a szerető anyai ölelés erejével. Olyat már hallottunk, hogy halottnak hitt csecsemő sírt fel a ravatalon. Kate Ogg öt hónappal ezelőtt Sydneyben adott életet ikergyermekeinek, egy kislánynak és egy kisfiúnak, akik koraszülöttként, 27. hétre jöttek világra, mindössze kilencven dekagramm súllyal. A testvérek közül a kislány, Emily teljesen egészséges volt, a fiúcska azonban nem lélegzett. Az orvosok húsz percen keresztül küzdöttek az életéért, mindhiába. „Az egyik orvos azt kérdezte tőlem, hogy választottunk-e fiúnevet? Jamie-nek neveztük el, feleltem” – nyilatkozta az édesanya egyik ausztrál tv-nek. Az orvos a betakargatott kisfiúval az anya felé fordult, és közölte vele, hogy már nem tudták megmenteni a kisfiú életét. Átadta a szülőknek az élettelenül fekvő csecsemőt, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Ami azonban ezután történt, azt még az orvosok is csodaként emlegetik. Kate és férje, David könnyeiket nyelve, fájdalomtól meggyötörten összeölelkeztek, és maguk közé vették babájukat. „Ez volt a legszörnyűbb fájdalom, ami valaha átéltem. Kiszabadítottam Jamie ernyedt kis testét a takaróból, kibontottam a köntösömet, és a mellkasomra tettem, hogy a bőrünk összeérjen. Daviddel beszélni kezdtünk fiúnkhoz, elmondtuk neki, hogy nagyon szeretjük, és hogy van egy lánytestvére is. Megosztottunk vele mindent, amiben része lett volna, hogy ha életben marad.” Két óra telt el a fájdalmas vallomással és búcsúval, amikor is a kisfiú életjelet kezdett adni. „Jamie zihálni kezdett, levegőért kapkodott, de az orvos felvilágosított minket, hogy ez természetes reflex, semmi több” – magyarázta Kate. „Ekkor azt éreztem, hogy megmozdul, mint aki álmából riad, és egyre szabályosabban veszi a levegőt. Tettem néhány csepp anyatejet az ujjamra, amit szopizni kezdett, a légzése pedig teljesen normálissá vált. Rövidesen kinyitotta szemeit, ami maga volt a csoda, kinyújtotta kezecskéjét, az ujjam után nyúlt és megragadta, miközben a fejét forgatta.” “Időközben visszajött az orvosunk is, aki látva a változásokat, sztetoszkópjával megvizsgálta Jamie szívhangját, majd fejét csóválva egyre csak azt hajtogatta, hogy ő ezt nem hiszi el, nem hiszi el!„ Erszénytechnika vs. okos feleség Sokan úgy vélik, hogy az erszényterápia, amit egyre több kórházban alkalmaznak áll a hihetetlen történet hátterében. Az erszényterápia az újszülött és a szülők vagy testvérek szoros testi kapcsolatának fontosságán alapszik, hasonlóan a kenguruk viselkedéséhez. A nőstény kenguru erszényébe helyezi kicsinyét, és mint egy természetes inkubátor, melegen tartja és táplálja. Az erszénytechnikának fontos szerepe volt abban, hogy ez a varázslatos fordulat bekövetkezzen, de ami ennél is lényegesebb lehetett, azt David fogalmazza meg: „Szerencsére nagyon erős és okos feleségem van. Ösztönösen tette azt, amit tett. Ha nem így cselekszik, Jamie nem lehetne közöttünk”. forrás: facebook.hu
A cukor-Tanmese!
“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: – Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta: – Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta: – Ne egyél cukrot! Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő: – Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt válaszolta: – Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.” Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz. forrás: http://szamszara.blog.hu
Túl sok ösvény-Tanmese!
Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük. – Micsoda! – rikácsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt? – De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment – magyarázkodott a szomszéd. Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte: – No, megtaláltátok a bárányt? A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni. – Túl sok az ösvény – felelte a szolga. – Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk. Yang Zi gondolkodóba esett hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott. Tanítványait meglepte a viselkedése. – Egyetlen bárány nem a világ – vigasztalták mesterüket –, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor? Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben. – Ha túl sok az ösvény – mondaná a mester –, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert. forrás: http://szamszara.blog.hu
Szabad akarat vagy sorsszerűség?
Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte: – Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében? Dzsunnaid a világ legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira: – Emeld fel az egyik lábad! A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel – ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá: „emeld fel az egyik lábad!” A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát. Mire Dzsunnaid így szólt: – Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is! A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött. – De hát te képtelenségeket kérsz! – mondta. – Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat? – Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeled fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve. Az ember fele részben szabad, fele részben rab, de a kettő közül a szabadság az első. Rabságát pedig épphogy a szabadsága határozza meg – az, hogy miként él a szabadságával. Senki sem ücsörög odafent azzal bajlódva, hogy előre bevésse a sorsod a fejedbe, vagy vonalakat rajzoljon a tenyeredre. Még egy mindenható Isten is belefáradt volna mostanra, ha ilyen ostobasággal kellett volna foglalkoznia, hogy vonalakat rajzoljon az emberek tenyerére? Nem Isten felelős a tetteidért. Isten nem létezik. Ezek csak a mi stratégiáink arra, hogy másra hárítsuk át a felelősséget. Szabad emberi lény vagy, azonban a szabadság minden egyes megnyilvánulása felelősséggel jár – és ez jelenti rabságodat. Egyaránt nevezheted a dolgot rabságnak, ami nem valami tetszetős szó – vagy felelősségnek – jómagam így szoktam nevezni. Szabadság és következmény Megválasztasz bizonyos cselekedeteket – ebben áll a szabadságod. Azonban a további következményekért neked kell vállalnod a felelősséget. Tökéletesen egyetértek azzal a tudományos elképzeléssel, hogy ok és okozat elválaszthatatlanul összefonódik. Ami az okot illeti, szabad vagy. De aztán nem szabad megfeledkezned róla, hogy az okozatról te magad határoztál az okod révén. Voltaképpen ebben a tekintetben is szabad vagy; az okozat a te szabadságod folyománya. Fogd fel az életet igen egyszerűen, minden teológiától mentesen, és meg fogsz lepődni: a problémáid tovatűnnek! Az élet egy rejtély, nem egy probléma. Probléma az, amit meg lehet oldani; rejtély az, amit át lehet élni, megoldani azonban soha. A meditáció pedig nem egyéb, mint e rejtély felfedezése – nem a magyarázata, nem is a megoldására irányuló kutatás, hanem a felfedezése? Hogy lassanként feloldódj a rejtélyben, ahogyan egy hullámfodor olvad vissza az óceánba; ez a fajta beolvadás az egyetlen vallásosság, melyet ismerek. Minden egyéb badarság? (Részlet Osho Végzet, szabadság és lélek című könyvéből) forrás: astronet.hu
SZÖRNYŰ DOLGOT TETT MÁSFÉL ÉVES FIÁVAL AZ APA +18
Nyakkendőt kötött 18 hónapos gyermek nyakára, majd felakasztotta egy kilincsre. Nagymamáját agyonverte. Brutálisan agyonvert felesége és nyakkendővel a kilincsre felakasztott másfél éves unokája látványa fogadta a texasi otthonába hazatérő Shaunta Crawfordot. A gyerek édesanyja is a házban tartózkodott, de éppen a ház másik pontján dolgozott valamit a gyilkosság idején. Legalábbis ezt nyilatkozta az ügyben eljáró nyomozóknak. A zsaruknak gyanús volt a történet, ezért a meggyilkolt fiú szüleit előzetesbe helyezték. Gyanújuk a helyszínen talált DNS nyomok beazonosítása után be is igazolódott: a 46 éves Howard Lewis-t, vagyis a kivégzett kis srác édesapját vádolják a gyilkossággal. A texasi törvények értelmében valószínű halálbüntetés vár a kegyetlen emberre. forrás: borsonline.hu
Étolajjal plasztikázta saját magát torzszülötté
Csinos és szép arcú nő volt, napjainkra azonban igazi szörnnyé csúfult a plasztikai beavatkozások iránti szenvedélye miatt a dél-koreai Hang Mioku. A Daily Mail információi szerint a lány huszonéves korában egy ideig modellkedett is, majd 28 esztendősen Japánba költözött. Ekkor döntött úgy, hogy sosem lehet elég korán elkezdeni a harcot az öregedés ellen. Első lépésként szilikon injekciókat kezdett beadatni magának, azonban a kezeléstől nagyon hamar függővé vált. Minél gyakrabban járt beavatkozásokra, a kezelés annál többet ártott. Idővel a plasztikai sebész nem volt hajlandó vállalni a további beavatkozásokat, a nő azonban nem tudott élni a szépítőinjekciók nélkül, így házi plasztikai sebészetre szánta el magát. Eleinte kétes eredetű szilikon fecskendezett az arcába, azonban mikor ez is elfogyott, étolajjal folytatta a „kezelést”. A zsiradékok hatására arca feldagadt, teljes mértékben eltorzult, felismerhetetlenné vált. Mioku a koreai televízióban a nézőktől kért segítséget, így hamar össze is gyűlt rengeteg pénz a lány megsegítésére. Azóta a koreai lány már tíz különböző operáción esett át, arcából és nyakából 260 gramm szilikont és étolajat távolítottak el, azonban az orvosok semmi jóval nem biztatták a fiatal nőt: arca soha nem lesz már a régi, sőt, bármennyi műtéten essen is át, valószínűleg egész életére eltorzult marad. forrás: sztarcafe.hu
Víz jeleire bukkantak egy távoli csillag körül
Először találtak vízre és kőzetekre utaló jeleket egy fehér törpe típusú csillag légkörében brit kutatók. A távoli naprendszerhez tartozó kisbolygó már szétesett az űrben – jelentette be az amerikai Science című tudományos folyóiratban a víz nyomai felfedező Jay Fahiri, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. A kutatók eredményei azt mutatják, hogy a hajdani kisbolygó távoli naprendszerében mindenképpen fennáll annak a lehetősége, hogy lakható planéták létezhettek valaha. Élet nyomait azonban nem fedezték fel. Messzi gázbolygók légkörében már észrevettek vízre utaló nyomokat, ám a létfontosságú vegyületnek ez az első jele egy másik csillagrendszer lakható bolygója esetében. A csillagászoknak a Hubble űrteleszkóp segítségével került a látóterébe a Földtől 150 fényévnyire elhelyezkedő GD 61 nevű csillag, amely valaha nagyobb volt a Napnál, ám életciklusa végére ért, és fehér törpévé zsugorodott össze. Ez a végzet vár a Napra is körülbelül hatmilliárd év múlva. A fehér törpe óriási nehézségi ereje összeroppantott egy kisbolygót, amelynek darabjai a csillagra zuhantak, és ott kimutathatók. A fehér törpe légkörében a csillagászok váratlanul sok oxigénre bukkantak, ez pedig vagy szén-dioxidból, vagy vízből származik. Mivel a csillagon egyáltalán nincs szén, ez azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű víz lehetett jelen – hangoztatta Boris Gänsicke, a tanulmány egyik szerzője, a Warwicki Egyetem kutatója. A megfigyelt töredékek igen valószínű, hogy egy legalább 90 kilométer átmérőjű, ám feltehetően ennél sokkal nagyobb kisbolygóból származnak. A kutatók a kőzetösszetevők alapján 26 százalékra becsülik a szétesett égitest víztartalmát. Összehasonlításul, a földi kőzeteké mindössze 0,02 százalék. A tudósok szerint a víz nyomának felfedezése azt jelenti, hogy a GD61 nevű csillagrendszerben léteztek, és talán még mindig léteznek egy lakható bolygó építőelemei. MTI
Halott gyerekeikkel fotózkodtak a régi európaiak
Mai szemmel nézve igen bizarr szokás működött a 19. század végi Európában: halottaikkal fotóztatták le magukat a családtagok. Az elhunyt rokonokat sokszor élőnek próbálták beállítani, de legalább úgy, mintha aludnának. Még ál-arcpírt is használtak e célra. A 19. századi Európában nagy hagyománya volt annak, hogy a rokonok elhunyt szeretteikkel fotóztassák le magukat, és ez a tradíció, illetve a képek mai szemmel nézve igen bizarrak. A daguerrotípia 1839-es feltalálásától datálja a Daily Mail is, hogy a középrétegekhez is elérhetett a fénykép, így aztán sok nagy családi eseményen jelenhetett meg fényképész, hogy megőrizze az utókornak a jelentős pillanatokat. Ilyen volt egy-egy családtag elvesztése. A posztmortem (azaz halál utáni) fotográfia igazán a viktoriánus Európában, a 19. század végén vált elterjedtté, ekkorról olyan képek maradtak fent, mint például a halott kisbabával pózoló idősebb testvérei, a koporsóban lefotózott kisgyerek vagy épp a (valószínűleg) halott, de nyitott szemű lányokkal fényképezkedő férfi és nő. A szokás tipikusan a kontinensen belül maradt, Amerikába már nem terjedt át. Mint minden fényképészeti irányzatnak, a posztmortem fotónak is kialakult a saját esztétikája. A holtakat szépen felöltöztetve ábrázolták, sokszor mintha aludnának, néha (mint az említett nyitott szemű lánynál) mintha élnének. A felnőttek gyakran ültek egy székben, míg az elhunyt gyerekeket ágyukban fotózták. Korai képeken még egy kis rózsaszín tintát is az arc környékére dörzsöltek utólag, hogy még élettel telibb legyen a halott. A 20. század elején aztán lassan kikopott a szokás. forrás: velvet.hu
Félelmetes börtönre bukkant a háza alatt a férfi!
Egy nappal azután, hogy beköltözött új lakásába, a parkettán felfedezett egy csapóajtót – csakhogy ezen át az út egy ősrégi börtönbe vezetett… A férfi pár nappal ezelőtt költözött be a lakásba, viszont amikor észrevette a parkettán lévő ajtót, finoman fogalmazva kiakadt. Nem is beszélve arról, hogy az ingatlanügynök ezt az apróságot elfelejtette megemlíteni. ” Ez a ház egy régi angol kolostornak a restaurált változata. Azt hiszem, hogy a valódi rendház a XIX. században épülhetett. Nem nagy a lakás, egy apró szobából áll, de azért természetesen a többi helység is megvan. Egyik nap, ahogy sétálgattam benn és rendezgettem, megakadt a szemem egy vaskaron. Gondoltam, hogy kíváncsiságból kinyitom, mi baj lehet belőle. Na, ezt lehet, hogy nem kellett volna. Egy rozoga lépcsőn vezetett le az út egy ősrégi, félelmetes börtönbe. Gyorsan körbenéztem, és fel is szaladtam. Utána viszont belegondoltam, hogy ki lehetne alakítani egy mozis helységet, vagy akár partikat is tarthatnék„ – meséli a ‘büszke’ tulajdonos. A képeket feltette az internetre, viszont a posztja nem kapott túl sok kedves megjegyzést: ” Nyugodj meg haver, tuti, nem vagy egyedül!” Oké, hogy csak viccelnek, de mi a pasi helyében egy pillanatig nem maradnánk ott! forrás: neon.hu