Egy valódi kísértet kastély: Cortijo Jurado
Malaga mellett áll ez a titokzatos épület. Történetéhez sok relytély és legenda tartozik. 1850-ben egy akkori milliomos ipari mágnás, Manuel Agustin Heredia gyermekei építteték ezt az épületegyüttest családi fészeknek és a hozzá tartozó birtok gazdasági épületének. A Herida család pénzügyi nehézségei miatt az 1900-as évek elején megvált birtokától. Rövid időn belül több tulajdonosa is volt, mig végül Vega Jurado család kezébe került. Az elnevezés is innen származik. (Cortijo jelentése tanya, Jurado pedig a családnév) Az épületet mindig is a titokzatosság szele lengte körül. Sok szóbeszéd kelt szárnyra a kastélyban rendezett rituálékról, eltünt fiatal lányokról, rejtélyes holttestekről. A szóbeszéd szerit az ott élő magas társadalmi rangot betöltő emberek titkos társaságok tagjai voltak, akik ezen társaságok rituáléin áldozták fel a fiatal lányokat. Az igazságszolgáltatást kapcsolataik, és a lefizetett hivatalnokok segítségével mindig elkerülték. Az 1800-as évekre visszanyúló legendák, szóbeszédek az idők folyamán színesebbé, rémísztőbbé váltak. Látni véltek szellemeket, ablakban megjelenő titokzatos alakokat. A szomszédok még a múlt században is gyakran figyeltek fel furcsa hangokra, fényekre az épület felől. Ezek további táptalajt adtak a találgatásoknak. Az viszont tény, 1890 és 1920 közt öt fiatal 18 és 21 év közti lány holttestét találták meg három nappal eltünésük után a közeli folyóparton. Bántalmazás nyomai ugyan nem látszottak rajtuk, de mégis furcsa, hogy a holttesteket mind Cortijo Jurado közvetlen közelében fedezték fel. Másik érdekesség Manuel Martin írásos vallomása, (aki egy időben béresként dolgozott ott) melyben leírja, hogy 1932-ben bátorságának bizonyítására belógott cortijo területére. Ott látott egy furcsa, kút szerű lejáratot, amin lemászva hosszú alagútrendszert talált. Állítása szerint ebben emberi csontok és különböző sátáni rituálékhoz használható eszközök voltak. Semilyen hivatalos szerv nem hitte el állításait, de ezek mégis további legendák alapjául szolgáltak. Évtizedekkel később, egy kis csoport visszatért a leírásban szereplő helyre. Hiába ástak alagút után kutatva, nem találtak semmit. Viszont az is tény, hogy a cortijo múlt századi átépítése közben egy teherautó beleesett az alatta beszakadó pincébe. Ekkor a munkások alagút szerű üreg bejáratát látták a pince egyik oldalsó falán. Ennek feltárására azonban nem került sor, mert a tulajdonos elrendelte az átépítést zavaró üreg betemetését. Az épület mai állapotában Az épületegyüttest 2000-ben megvette egy ingatlanfejlesztő cég, amely a kastélyt hotellé kívánta alakítani. A projekt azonban valamely okból azóta is áll. forrás: costadelsolmagazin.com
Rejtélyes UFO-esetek, melyeket nem tudtak cáfolni
[dropcap]A történelem során számos alkalommal voltak többen is szemtanúi megmagyarázhatatlan jelenségeknek.[/dropcap] A kérdés, hogy létezik-e élet a Földön kívül, a kezdetektől foglalkoztatta az emberiséget. Az olyan megmagyarázhatatlan esetek, mint a titokzatos gabonakörök vagy az azóta is összeesküvés-elméletek tucatjainak alapjául szolgáló azonosítatlan repülő tárgyak lezuhanása 1947-ben Roswell mellett, pedig csak erősítik a kíváncsiságot – még akkor is, ha egyik-másik esetről azóta kiderült: csupán olcsó trükk volt. A tudósok nem vetik el a lehetőségét annak, hogy élnek rajtunk kívül is értelmes lények az univerzumban, de a megmagyarázhatatlan esetek legnagyobb részére van elfogadható tudományos válaszuk. Kivéve néhányat, melyeket idáig még cáfolni sem tudtak. A Shag Harbour-eset 1967. október 4-én éjjel ismeretlen tárgy csapódott a tengerbe a Kanadához tartozó Új-Skócia déli partjainál fekvő apró halászfalu, Shag Harbour mellett. Legalább 11 szemtanú látta, hogy egy alacsonyan repülő, fényes objektum fejjel lefelé zuhan a kikötő felé, majd hangos robaj és éles fényvillanás kíséretében a vízbe esik. Mivel először repülőgépnek hitték, azonnal értesítették a kanadai rendőrséget, akik közül három tiszt 15 percen belül a helyszínre is ért. Így ők is szemtanúi lehettek, ahogy sárgás-fehér fény lebeg a víz felszínén, de mire segítséget kérhettek volna a tárgy kimentésére, az eltűnt a vízben. A fél óra múlva a helyszínre érkező mentőalakulatok már csak furcsa habot találtak a tenger felszínén, mely 80 méteres szélességben és közel fél mérföld hosszan lebegett a vízen, ott, ahol vélhetően a tárgy lezuhant. A baleset kivizsgálása azonnal megkezdődött. A roncsok keresésébe és az eset körülményeinek feltárásába minden fontosabb kanadai szerv bekapcsolódott, a rendőrségtől a haditengerészetig – ám eredménytelenül. Sem roncsokat, sem más maradványokat nem találtak. Mivel hamarosan kiderült, hogy egyetlen légitársaság egyetlen gépe sem tűnt el azon a napon, a kanadai katonai parancsnokság és a tengerészet ufó-ügyként kezdte kezelni a balesetet – a kanadai kormányzati dokumentumokba is mint azonosítatlan repülő tárgy balesete került rögzítésre az eset. A hivatalosan is dokumentált ügyet azóta is több hivatalos szerv vizsgálta Kanadán belül és kívül, magyarázatot azonban máig nem találtak. A Kelly-Hopkinsville Találkozás A Kelly-Hopkinsville Találkozást szintén számos dokumentum rögzíti, és máig nincs egyértelmű magyarázat az esetre. Tucatnyi szemtanúja volt, közöttük katonák és rendőrök, az eset kapcsán indult nyomozásba pedig az amerikai légierő is bekapcsolódott. A különös esemény 1955. augusztus 21-én, az esti órákban kezdődött, amikor az egyesült államokbeli Kentucky egyik kisvárosában, Kelly-ben, valamint ugyanebben az időben szintén a kentucky-i Hopkinsville-ben két család is különös lények jelenlétére lett figyelmes a házuk előtt. A kelly-i Sutton-család körülbelül három méter magas, egyenes, hegyes fülű, rendkívül vékony és hosszú kezekkel, valamint lábakkal rendelkező lényekről számolt be, melyek valamilyen ezüstös színű fémet viseltek magukon, és nem hatott rájuk a gravitáció: imbolyogva mozogtak, kissé lebegve a föld felett. A házba nem léptek be, csupán az ablakon keresztül látta őket a család, ám a látvány így is hisztérikus őrjöngést váltott ki. Azonnal a helyi rendőrőrsre menekültek segítséget kérni, és rövidesen már Russel Greenwell sheriff, valamint 20 további fegyveres rendőr kíséretében tértek vissza. A házból, melyet addigra megrongáltak, különös fények és zajok szűrődtek ki. Hamarosan a rendőrök is szembesültek a félelmetes lényekkel, ám hiába próbáltak rájuk lőni, a fegyverek hatástalanok voltak velük szemben. A közeli Hopkinsville-ben a Taylor-családnak néhány óra múlva hasonló élményben volt része. Ők is, valamint a helyszínre hívott rendőrök ugyanolyan lényekről számoltak be, mint amilyeneket a Sutton-család írt le, és amelyek ellen éppen olyan hatástalanok voltak a lőfegyverek. Az Egyesült Államok légiereje komolyan vette a szemtanúk és a rendőrök állítását, és vizsgálni kezdte az ügyet, de nem talált ésszerű magyarázatot az eseményekre. Az eset máig a megmagyarázhatatlan címkét viseli a hivatalos szervek dokumentumai között. Különös esetek sora a Clapham-erdőben A Clapham-erdő az angliai Sussex megye nyugati részén található. Több haláleset és megmagyarázhatatlan jelenség helyszíne, legfőképpen az 1960-as évek óta. Ekkoriban számoltak be ugyanis először különös lények észleléséről, valamint megmagyarázhatatlan érzésekről, melyek különösen erősen a hatalmukba kerítették azt, aki az erdőben járt. Egyeseket erős hányinger fogott el egyik pillanatról a másikra, mások egy láthatatlan erőt éreztek, ami egyre csak tolta ki őket az erdőből. Olykor foltokban szürke ködöket láttak megelevenedni közvetlenül az erdei utak felett, melyek éppen olyan gyorsan el is tűntek, mint ahogy megjelentek. Egyszer egy Geiger-számlálóval térképezték fel az erdőt, ami meglepő módon rendkívül erős sugárzást mutatott ki – miközben az erdő meszes területen található, melynek sugárzása általában alacsony. Számos személy állítja, hogy különös lények körvonalait is látta már az erdőben, mely nem mellesleg több haláleset helyszíne is volt – a körülmények a mai napig nem tisztázottak. Az első 1972 júniusában történt: Peter Goldsmith rendőr az erdőben tett túrája során tűnt el, holttestét hat hónap múlva találták meg. Leon Fosterre 1975 augusztusában találtak, három hét keresés után került elő. A harmadik áldozat a tiszteletes, Harry Neil Snelling volt, Clapham egykori plébánosa, aki 1978 októberében tűnt el – testét csak három évvel később találták meg. A halottkémek egyik esetben sem jutottak egybehangzó véleményre a halálok tekintetében – és arra sincs magyarázat, hogy honnan kerülhetett elő a tiszteletes holtteste három év után. forrás: femina.hu
Fejen szúrt egy négyévest, mert démonnak hitte
Az 51 éves brit férfit 16 évig tartó börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Stephen Frogg még tavaly áprilisban támadt rá a kisfiúra, mert a paranoiássá vált férfi meg volt győződve arról, hogy egy démonnal áll szemben. Az alkoholista férfi egy konyhakéssel ötször szúrta meg a fején a négyéves kisgyereket, valamint kétszer a hátán. A gyerek nem halt bele a támadásba, és végül felgyógyult a sebesülésekből, de azóta is pszichológiai problémáktól szenved, és rendszeresen vannak rémálmai. (A kép illusztráció!) Froggot szerdán 16 évig tartó börtönbüntetésre ítélte a nottinghami bíróság – jelentette a Nottingham Post. A férfi a szakértői vélemény szerint nem szenvedett mentális problémáktól, de az alkoholista férfi paranoiás volt, és meg volt győződve arról, hogy meg akarják gyilkolni. A késes támadás napján olyan sokat ivott, ami már halálos adag lett volna egy olyan ember számára, aki nincsen hozzászokva az alkoholhoz – közölte az ügyben döntő bíró. forrás: hir24.hu
Az élet egy öreg bácsi naplójából
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták. Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült. És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot. A fura öreg Kinek gondoltok, amikor rám néztek? Mit láttok? Kit láttok, nővérek? Egy fura öreget, nem annyira bölcset, Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már. Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok, Hogy „Próbálja meg!” – választ sem kaptok. Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne, Eltűnik mindig a zoknija, cipője… Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát, Fürdetés, etetés tölti ki a napját. Ezt gondoljátok? És ezt látjátok? Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok! Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja… Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája, Szerető fészkében egyik fiókája. Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója, Szerelmes társának boldog bevárója. Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik Esküm emlékére, mit tartanom illik. Huszonöt évemmel, magam is apaként Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén. Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek! Téphetetlen szálak minket összefűznek. Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek, De marad a párom, így nem hullanak könnyek. Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak, Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak. Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt. Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt. Gyermekeim most már nélkülem megállnak. Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak. Most már öreg vagyok. Kemény a természet. Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet. A test, a kellem, erő széthullik, elillan, Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van. Ám az éltes testben ott belül fiatal Vagyok még. Tépett szívem duzzad: A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad. Újraélem szerelmünket, hosszú életünket, Túlságosan gyorsan elszállt éveinket. Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik. Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén: Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!! (Ford. Barsi Boglárka) Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk! (Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.) A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!
Démonok szállták meg a fiatal lány testét
Állítólag démonok szállták meg, és hosszú szenvedés után meghalt. Anneliese Michel 24 éves volt. szonyatos gyötrelemről tanúskodik az a felvétel, amelyet Anneliese Michel exorcizmusán, vagyis ördögűző rituáléján készítettek. Anneliese-t saját állítása, családja és a vele találkozó papok szerint démonok szállták meg. Anneliese Michel gyötrelmes élete Anneliese 1952. szeptember 13-án született Lieblfingban, Nyugat-Németországban, egy többgyermekes, szigorú katolikus elvek szerint élő család gyermekeként. 16 éves volt, amikor kálváriája elkezdődött. A lány először arra lett figyelmes, hogy imádkozás közben furcsa hangokat hall, és hallucinációk is gyötörték. A hangok azt mondogatták neki, átkozott, és a pokolba fog jutni. Ez megijesztette, elkeserítette Anneliese-t, és mélyen depressziós lett. Viselkedése idővel egyre furcsábbá vált. Néha minden előzmény nélkül letépte a ruháit, szenet evett, vizeletét megitta, irtózott a megszentelt helyektől és tárgyaktól, valamint volt, hogy napokig kutya módjára viselkedett. Először epilepsziát diagnosztizáltak nála, majd pszichiátriai kezelés alá vonták. Gyógyszereket kapott, állapota azonban nem javult, csak súlyosbodott. Egyesek szerint a gyógyszerek azért nem segíthettek, mert a lány valóban nem pszichiátriai eset volt, hanem démoni megszállás áldozata. Annál is inkább, mert Anneliese az elmebetegekkel ellentétben maga is tisztában volt azzal, hogy beteg, és segítségre van szüksége. Amikor észrevette, hogy nem bírja elviselni a feszületeket, és semmit, ami szent, papi beavatkozást kért. Többször is elvégezték rajta az exorcizmus műveletsorát, mindhiába. Anneliese Michelt hallucinációi egyre csak gyötörték. Ördögi arcokat látott, majd egy alkalommal, amikor – saját elmondása szerint – Szűz Mária jelent meg neki, elhatározta, hogy nem eszik többé. 24 évesen, hosszú szenvedés után, kiszáradás és alultápláltság következtében meghalt. Ekkor nagyjából 30 kiló volt. Anneliese Michel exorcizmusa A német lányon az első ördögűzést 1975. szeptember 24-én hajtotta végre egy Ernst Alt nevű pap. Tíz hónap alatt 67 ilyen többórás ördögűzést hajtottak végre Anneliese Michelen, heti egy-két alkalommal. Az ördögűzés során egy 1614-es római katolikus szöveget használtak. A hangfelvétel Az első másodpercek után különös, hátborzongató érzés keríti hatalmába az embert, ahogyan a kínjában üvöltő Anneliese Michel hangját hallja. A felvételen hallatszik az is, ahogyan a pap az ördögűzésben alkalmazott szöveget mondja, illetve az is, ahogyan a lány időről időre őrjöngve beszélni kezd. A dolog érdekessége, hogy Anneliese Michel nem csupán az anyanyelvén, németül beszél, hanem latinul is. A megszállottság egyik jele pedig az, hogy az ember olyan nyelveken is megszólal, amelyeket egyébként nem ismer. További rémisztő furcsaság, hogy a hangfelvétel elemzői szerint úgy hallatszik, mintha a lány nemcsak a saját hangján, hanem három különböző hangon szólalna meg. Ez történt Anneliese halála után Bár az ördögűzést szigorúan titokban végezték, a döbbenetes eset híre hamar elterjedt, és a lány családja bíróság elé került. A vád szerint a lány megmenthető lett volna, ha halála előtt napokkal orvosi segítséget vettek volna igénybe. A család a per kezdete előtt kérte, hogy lányukat exhumálják, bár hivatalosan a kérésüket azzal indokolták, hogy Annaliese-t a haláleset utáni kapkodás következtében túl olcsó koporsóba temettették el. Kérésüket kézhez kapva egy dél-bajorországi apáca a szülőknek beszámolt látomásáról, hogy Anneliese Michel teste még mindig teljesen épen fekszik a koporsóban. Ez a dolog még inkább az eset természetfelettiségére adott bizonyítékot. 1978-ban Anneliese Michelt újra eltemették. A hivatalos dokumentáció szerint testén a normális mértékű romlás jelei voltak tapasztalhatók. Érdekes ugyanakkor, hogy amikor édesapja meg akarta nézni Anneliese újratemetésre váró testét, ezt megakadályozták. forrás: femina.hu
DURVA: VÉRT SÍR A FIATAL LÁNY – VIDEÓ
[dropcap]A 20 éves Yaritza Oliva döbbenetes tüneteket produkál, ám ezeket nem vallási megszállottsága, hanem egy ritka betegség okozza.[/dropcap] A fiatal chilei lány nagyjából egy hónapja kezdett vérezni a szemgolyóján keresztül, és az orvosok azóta us tanácstalanul állnak az eset előtt. Yaritza szeméből naponta számos alkalommal vér folyik, mintha könnyezne, írja a Huffingtonpost. Miután a fertőzések és a szemgyulladás lehetőségét kizárták, szemcseppet írtak fel neki, hogy enyhítsék a fájdalmát. A lány családjának nincs pénze, hogy szakértőhöz vigye Yaritzát, ezért gyűjtést rendeztek, hogy a lány végre szakavatott kezekbe kerüljön és kezelni tudják az állapotát. Bár hivatalos diagnózis nincs, Yaritza valószínűleg az úgynevezett haemolacria nevű, rendkívül ritka betegségben szenved, amely csak pár embert érint világszerte. forrás: borsonline.hu
BRUTÁLISAN MEGCSONKÍTOTTA MAGÁT A BEGOMBÁZOTT FÉRFI
[dropcap]A 41 éves ohiói férfi saját péniszét tépte le egy iskola területén. A kiváltó ok vélhetően a varázsgomba volt, a motiváció egyelőre ismeretlen. Az magán kívül lévő férfit meztelenül találták meg.[/dropcap] Kedden egy 41 éves meztelen ohiói férfit találtak az egyik michigani iskola udvarán – írja a Daily Mail. A férfit térdelve találták meg, és a rendőrök megdöbbentve látták: deréktől lefele vérben úszott. Mint kiderült: saját péniszét letépte, miközben bódult állapotban volt. A férfi a helyszínen üvöltözött, és mindezt akkor sem hagyta abba, amikor a kórházba került. Az orvosok szerint a férfi puszta kézzel tépte le nemi szervét, és csoda, hogy nem vérzett el. Miután kijózanodott, semmire nem emlékezett. Csak abban volt biztos, hogy a barátai meglátogatták és a városban buliztak, illetve arra, hogy fogyasztott varázsgombát. A férfi a rendőrök szerint be is tört az iskolába, ahonnan nem lopott el semmit, de betört egy ablakot. Orvosai megvizsgálták a férfi elmeállapotát is, és arra jutottak, korábban semmilyen mentális betegségben nem szenvedett, így a viselkedése és az öncsonkítás kizárólag a kábítószer hatásának tudható be. forrás: borsonline.hu
Világbékét akartak földönkívüliek az ufókutató szerint
A nukleáris fegyverkezési verseny iránt érdeklődtek és békeüzenetet közvetítettek az emberiség felé az amerikai rakétabázisokat felkereső földönkívüliek – jelentette ki Robert Hastings ufókutató, aki hétfőn hat, ufóélményeket szerzett volt katona társaságában társaságában tartott sajtóértekezletet Washingtonban. Az amerikai légierő nyugállományú tisztjei – akik közül hárman a saját szemükkel sosem láttak ugyan azonosítatlan repülő tárgyat, de olyan személyt igen, aki látott már olyat – azt állították, hogy a hatvanastól a nyolcvanas évekig a földönkívüliek több alkalommal felkerestek amerikai katonai nukleáris létesítményeket. Észleléseiket egyébként korábban több cikkben és könyvben is közölték. Hastings, a Nemzeti Sajtóklubban megtartott sajtóértekezlet szervezője úgy vélekedett: most már tényleg elérkezett az idő, hogy az amerikai kormány színt valljon a földönkívüliek kérdésében. „Úgy hiszem, és ezek az urak is úgy hiszik,” – mondta a jelenlévőkre utalva – „hogy bolygónkat egy másik világból érkezett látogatók keresték fel, akik valamilyen oknál fogva érdeklődést mutattak a II. világháború óta kibontakozott nukleáris fegyverkezési versenyben” – jelentette ki az ufószakértő, aki saját bevallása szerint 120 olyan volt katonával találkozott, aki nukleáris bázisokat felkereső ufót látott. Hastings a rakétáknak a földönkívüliek látogatásával összefüggésbe hozott meghibásodásával kapcsolatban így nyilatkozott: „Bárki legyen is ezeknek a járműveknek a fedélzetén, az mások mellett Washingtonnak és Moszkvának is azt az üzenetet küldi, hogy a tűzzel játszunk. Azt hogy a nukleáris fegyverek birtoklása és az azokkal való fenyegetés, potenciális veszélyt jelent az emberi fajra és a bolygó egész környezetére”. Robert Salas, az amerikai légierő nyugállományú századosa – aki könyvet írt arról, hogy 1967-ben ufók jelentek meg egy montanai rakétabázis felett – a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ő maga nem látta a repülő tárgyakat, mert azok felbukkanásakor éppen a föld alatt tartózkodott. Az őrök egyike azonban azt mondta neki, hogy 10 méter átmérőjű vörös, kerekded objektumok lebegnek a malstromi támaszpont főbejárata fölött. „Amikor felhívtam a parancsnokot, a rakétáink, ahogy mondani szokás, elindíthatatlanná váltak. Lényegében aközben hatástalanították őket, hogy ez a tárgy még mindig a helyszín fölött lebegett” – mondta Salas. Salas százados és társasai azt állították: a légierő megtiltotta számukra, hogy beszéljenek az incidensekről. Charles Halt nyugállományú amerikai ezredes a brit légierő bentwatersi és woodbridge-i bázisánál látott furcsa fényjelenségeket 1980 decemberében. Az első alkalommal egy élénkvörös, a közepén sötét, „szemre emlékeztető” objektumot látott, amely pislogott és olvadt fémhez hasonló anyagot csöpögtetett magából. A lebegő tárgy Halt szerint megvilágította az erdőt, hangtalanul emelkedett és süllyedt, majd amikor a katonák meg akarták közelíteni, egy csendes robbanással öt fehér tárggyá alakult át, majd eltűnt. A talajon a jelenség után semmilyen nyom vagy bizonyíték sem maradt. Halt másodszori „harmadik típusú” találkozása alkalmából másfajta tárgyakat látott, mintegy 1000 méteres magasban lebegni, amelyek közül az egyik lézerszerű fénycsóvát lőtt ki a katonák lába elé. „Dermedten álltunk. Ez vajon kommunikációs próbálkozás volt? Fegyver? Vagy csak egy kísérlet?” – emlékezett vissza az esetre Halt ezredes. Az incidensben senki sem sérült meg. Halt rádión úgy értesült, hogy az ufók az atomfegyverek raktárai közelében is hasonló csóvákat lőttek ki. Mivel a két eset a bázisok területén kívül történt, az illetékes parancsnok, egy meg nem nevezett tábornok azokat „brit belügynek minősítette”, és soha többé nem foglalkoztak velük. Az amerikai légierő 1949 és 1969 között egy utólag Kék Könyv Projektnek elnevezett program keretében vizsgálta ki az ufójelenségeket. Weblapján a fegyvernem leszögezi, hogy egyetlen, a légierőnek jelentett, valamint az általa megvizsgált és értékelt ufó sem jentett semmilyen fenyegetést a nemzetbiztonságra vonatkozóan. A hivatalos álláspont szerint nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy az „azonosítatlanként” jellemzett észlelések földönkívüli járművek lettek volna. Salas százados ezzel szemben „valóságosnak és nem képzeletbelinek” nevezte az ufóészleléseket, és azt állította, hogy a kormány még mindig titokként kezeli őket. A sajtóértekezleten a heteknek feltették e kérdést: közülük ki gondolja úgy, hogy az emberiségnek meg kellene szabadulnia a nukleáris fegyverektől. Válaszul egyedül Robert Salas emelte fel a kezét. forrás: mti.hu
Egyre több élőhalottat, boszorkányt, szörnyet, földönkívülit és vérfarkast vél látni a brit Nottinghamshire grófság lakossága
[dropcap]A rendőrséghez tavaly már 49 bejelentés érkezett – és a hatóság 13 esetben intézkedett is. 2011-ben 31 telefonáló látott bűvös vagy természetfeletti lényt, míg 2010-ben még csak 17.[/dropcap] A látomások közül egy sem bizonyult valósnak, ám senki ellen nem indult eljárás a rendőrség idejének pocsékolása miatt. Andy Bishop nyomozó a The Daily Telegraph című brit lapnak pontosított az adatokon. Elmondta, hogy a bejelentések között akad több, amelyet ugyanaz a lakos tett, akiről azután kiderült, hogy elmebeteg. Egy többszörös ufólátó is elmebajban szenved, de ő még részeg is volt telefonálásaikor. A lap megszólaltatta a „másik oldalt” is. Jessica Gladwin, a nottinghami telephelyű Dusk Till Dawn – Alkonyattól Pirkadatig – nevű kísértetvadász-vállalat tulajdonosa úgy látja, hogy az emberek egyre nyitottabbak más világok lényei felé. A cég fő profilja olyan körutak szervezése, amelyek során kísértetjárta helyekre látogatnak el az érdeklődők, vagy legalábbis olyanokra, amelyekről az a hír járja. A szellemi túrákra egyre többen jelentkeznek – mondta Gladwin, hozzátéve, hogy ő maga is látott már kísértetet – bár még csak egyszer. „Nottinghamban történt egy múzeumban. Férfi volt, arcán borzalmas grimasszal, és egyenesen rám meredt. Mielőtt köddé vált, iszonyatos pöceszagot árasztott magából” – mondta a kísértetvadász-vállalat tulajdonosa. forrás: mti.hu
Beteg kannibálizmus: Issei Sagawa nekrofil és kannibál szabadlábon! Csak erős idegzetűeknek +18
Előre is elnézést, hogy nem tűzdelem tele képekkel a cikket, de ha érdekel valakit google a barátja, a holttestről is van kép. Brutális. Gyomorforgató. Hagyjuk most a kezdeteket térjünk rögtön a lényegre. Ez a férfi megölt és megevett egy nőt. De miért? 1981-ben történt. Az áldozat a 25 éves, német Renée Hartevelt volt. Sagawa alacsony, vékony ember, elképesztő lányos vékony hanggal. Talán logikusan következik ebből, hogy nem az a típus, akiért a nők rajonganak. A férfi és a nő a francia Sorbone-on tanultak francia irodalmat. Sagawa megkérte őt, hogy tanítsa német nyelvre, és a lány beleegyezett. A férfi szerelmes leveleket írt neki, koncertekre és kiállításokra hívta. A lány is meghívta őt néha a lakására egy teára. Egy nap Sagawa meghívta a lányt ebédre a lakásába. Megkérte, hogy olvasson el neki egy verset tökéletes német kiejtésével. Fel szerette volna venni kazettára, ahogy Renee verset olvas. A lány elfogadta a meghívást 1981. június 11-én, Sagawa pedig felkészült, hogy beteljesítse vágyát. Vett egy 22-es kaliberű fegyvert. Miután a lány megérkezett, japán szokás szerint a földre ültette és teát adott neki, amibe egy kis whiskey-t tett. Megvárta, míg az ital hatni kezd, majd szerelmet vallott a lánynak és mondta, hogy szeretne vele lefeküdni. De a lány elutasította, nem vonzotta szexuálisan. Csak a barátja akart lenni. Sagawa beleegyezett. Azután elővett egy verseskönyvet és a lányt egy székbe ültette. Amíg a lány olvasott, Sagawa elővette a fegyvert és hátulról lelőtte. Renee leesett a székről. Levetkőztette a holttestet, majd egy késsel előbb a száját és a lábait kezdte elfogyasztani. Levágta a melleit és az orrát is. „Megérintettem a csípőjét, és azon gondolkodtam, hol harapjak bele először.” Végül a fenekénél döntött, majd egy későbbi interjúban részletesen elmondta mit csinált, és minek milyen volt az íze. „Úgy olvadt szét a számban, mint a nyers tonhal egy sushi étteremben.” Imádta a magas nyugati nőket és Renéet látva sokszor elgondolkodott azon, hogy igazán szeretné megenni őt. A nő szép volt, egészséges és minden megvolt benne, ami Sagawaból hiányzott, ezért esett rá a választás. A férfi elmondása szerint majdnem elájult a sokktól, ami akkor érte, mikor lelőtte a fiatal lányt, azonban rájött, hogy most megvalósíthatja régi vágyát és megeheti őt. Teljesen extázisban volt, az egész test az övé lehetett. 32 éves koráig kellett várnia, hogy beteljesüljön az álma, de végül sikerült. Egy elektromos késsel feldarabolta a testet, egy részét még aznap megsütötte és mustárral elfogyasztotta. Lefotózta a testet és közösült vele. Amikor evett a testből a kazettát hallgatta, amin a nő verseket olvasott fel. Mikor mindezzel végzett, a test maradványait bevitte a hálószobájába és azzal aludt. Tudta, hogy másnap el kell tüntetnie minden bizonyítékot. A következő napon, mivel a testnek még nem volt szaga elhatározta, hogy belekóstol még egyszer. A kart vette célba. „Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó ízű lesz.” Ekkor már sok légy keringett a holttest körül, Sagawa kezdte érezni, hogy „elvesztette” Renee-t. Feldarabolta és egy nagy táskába tette a darabokat. A darabolás annyira felizgatta, hogy **********ni kezdett. Felfedezte a belső szerveket is, majd levágta a nő fejét. Amikor minden a táskába került, hívott egy taxit. Egy parkban akarta elrejteni a táskát, de meglátták őt. Sagawa megijedt és otthagyta a csomagot ahol volt. A szemtanúk odamentek a táskához, és mikor felfedezték mi van benne, azonnal hívták a rendőrséget. A rendőrök nagy erőkkel kezdték keresni a tettest. Eközben Sagawa visszatért lakásába és megette a megmaradt részeket, amiket a hűtőjébe tett. Minden nap megevett egy újabb darabot, amelyek szerinte az idővel egyre édesebbé váltak. Sagawa egyszer egy brit újságírónak elmondta, hogy kannibál gondolatai már gyerekkorától kezdve vannak. Arról fantáziált, hogy magas, szőke, fehér bőrű nőket fog megenni. A gyilkosság után két nappal kopogtatott a rendőrség Sagawa ajtaján. A férfi beengedte őket. Benéztek a hűtőbe is, ahol egy női test részeit találták meg. Sagawa készségesen elmondta, hogy mit tett és beszámolt arról is, hogy régebben pszichológushoz is járt. Vallomása olyannyira részletes volt, hogy a bíró úgy döntött, nincs szükség tárgyalásra. Több pszichológus is megvizsgálta; végül arra jutottak, hogy Sagawat sosem lehet kigyógyítani. Amíg egy pszichiátrián tartózkodott, sok japán ember írt neki a kannibalizmusról, és Sagawa rájött, hogy nem is olyan egyedülállóak vágyai. Sagawa apja, Akira egy igen gazdag és befolyásos ember volt. Sagawa mindössze 15 hónapot volt börtönben, 1985. augusztusában szabadon engedték, amit főképp apjának köszönhetett. Még egy útlevelet is kapott, hogy Németországba utazhasson. Televízióban is fellépett és boldogan beszélt tetteiről. Japán pornófilmekben is feltűnt és írt négy regényt. Az egyikben gyilkosságát részletezte. Apjának köszönhetően el tudott futni a büntetés elől és erre igen büszke volt. Sagawa jelenleg is élvezi a média felhajtását és a rengeteg interjút, abszolút nem érzi, hogy bármi rosszat tett volna. Weboldalán azt is megmagyarázza, hogy a kannibalizmus nem is annyira undorító dolog. Aki művészetére kíváncsi az is megtalálhatja itt amit keres. Egy magazinban azt nyilatkozta, hogy arra vágyik, hogy egy fiatal nyugati nő megegye őt, mert csakis ez mentheti meg a lelkét. Az erősebb idegzetűeknek ajánlom a sorozatgyilkos.hu oldalt, ahol Sagawa elmeséli mit hogyan tett és mit érzett közben. Forrás: hotdog.hu