Szörnyet halt a temetőben!
1996-ban történt Miklósfán, hogy egy 35-éves férfi ellátogatott mindenszentekkor s nagyapja sírjához, kissé ittas állapotban. A helyiek a férfit úgy ismerték, hogy eléggé babonás volt, és hitt a különböző természet feletti dolgokban. Ezért is történhetett meg az a tragikomédia, hogy mikor sötétben sétált a sírhoz, hirtelen úgy érezte, hogy megragadja valaki, vagy valami a pólóját és erről úgy vélte, hogy egy sírból kinyúló holttest volt az. Mint később kiderült, egy sírkeresztbe akadt bele a pólója, de ezt csak feltételezik, ugyanis a férfit holtan találták meg és az orvosi jegyzőkönyv szerint, szívrohamban szörnyethalt. A története azóta is városi legendaként él tovább.
BOTRÁNY! Rákellenes vitamint titkol a gyógyszeripar
World Without Cancer című kötetében az amerikai Edward Griffin leleplezi a titkot a B17 vitaminról, amelyet a gyógyszeripar régóta próbál eltitkolni és amely rákölő hatásáról már éve óta tudni lehet. Már bizonyított tény, hogy a B17 vitamin, más nevén laetril hamar megöli a rákos sejteket. A szerző több információt is leleplez a rákgyógyításról köszönhetően a B17 vitaminnak, és felteszi a kérdést “Miért nem használja a hagyományos orvoslás ezt a vitamint?” Griffin szerint a B17 vitamint azért nem használják a hagyományos orvoslásban, mert a gyógyszeriparnak nem érdeke meggyógyítani az embereket. Évente több milliárd dollárt költenek kutatásokra és a rák kezelésére, ugyanakkor több milliárd dollárt azokra a gyógyszerekre, amelyek felveszik a rákkal szembeni versenyt. Ezek fényében a B17 vitamin eltusolása gazdasági lépés a gyógyszergyártók által uralt világunkban. A B17 vitamin leginkább a kajszi magjában található. Jótékony hatását már ezelőtt 35 évvel bizonyították. A Második Világháborúban, Dr. Max Gersonsikeresen alkalmazta ezt a vitamin páciensein. A B17 vitamin a kajszi, a mandula, a meggy, körte, szilva és az alma magjában található, de van belőle a lenmagban és szőlőmagban is. Jelenlegi életvitelünk során rengeteg fehérlisztet, cukrot, olajat és félkész ipari terméket fogyasztunk, míg az organikus, természetes élelmiszerek egyre ritkábbak az étrendünkben. Nagyszüleink még fogyasztottak ezekből az ételekből, ez is azt bizonyítja, hogy az ő idejükben ritka volt a rákbetegség, anélkül jutottak hozzá a vitaminokhoz, hogy tudatosan tudták volna, épp a betegségektől mentik meg magukat. A B17 vitamint ezelőtt 35 éve betiltották a rákbetegség kezelése esetén, annak ellenére, hogy sokan úgy tartják ha minden nap fogyasztunk ezekből a vitaminokból, elkerülhetjük a rákbetegségek kialakulását. A szerző szerint az amerikai gyógyszergyártól hatalmas nyomást gyakoroltak a hatóságokra, így azok illegálisnak titulálták azokat a készítményeket, amelyek a B17 vitamint tartalmazták. Sőt, sok esetben azt a pletykát terjesztették, hogy a kajszimag ciánt tartalmaz, így megmérgezheti azt, aki fogyasztja. Az igazság az, hogy eddig senki sem halt meg a kajszimagtól, még akkor sem ha nagy adagban fogyasztott kajszimagot vagy mandulát, írja Edward Griffin könyvében. Kapcsolódó videó:
A belmezi arcok titka
Az egyik legkülönösebb kísértethistóriát Spanyolországban jegyezték fel 1971-ben. Egy bélmez-i kis házban furcsa arcok jelentek meg. Maria Pereira falusi háziasszony egy női arcot vett észre konyhai tűzhely kövén. Megpróbálta lesúrolni, de mintha magában az anyagban lett volna. Ezután újabb cementréteget rakatott a kőre, de az arc továbbra is látszott. Később a konyha padlóján is megjelentek az arcok,amelyek arckifejezése néha változott. A ház hamarosan turistalátványosság lett, és az asszony belépődíjat kért a látogatóktól. Szerencsére Dr. Hans Bender német professzor és parapszichológus már értesült az esetről, és úgy döntött, hogy spanyol kollégájával, Dr. German de Argumosával utánajár a dolognak. Hogy megvizsgálják az arcokat, műanyag tálcát rögzítettek a padlóra. Néhány hétig ott hagyták, és miután összegyűlt alatta a lecsapódott pára, levették a tálcát, de az arcok továbbra is ott voltak. Argumosa prof. Szemtanúja volt egy arc kialakulásának 1974. április 9-én. Le is fényképezte azt, de késöbb eltűnt. További vizsgálatok során kiderítették, hogy nincs szó hamisításról, mesterséges színezettségről. A kémiai vizsgálat eredményét közölték a Schweizerisches Bulletin für Parapsychologie című folyóiratban. A helyi lakosok közül néhányan felásták az asszony konyháját, és régi csontokra bukkantak. A szóbeszéd szerint a házat egy ősi temetőre építették, ahol azokat a keresztény mártírokat temették el, akiket a XI- században a mórok öltek meg.
A molyember rejtélye
[dropcap]Az egyik legbizarrabb eset, amit valaha feljegyeztek, Nyugat-Virginia-ban történt az 1960-as években.[/dropcap] Az első eset egy nővel és apjával fordult elő, amikor Ohio folyó mentén haladtak, a Route 2-n. Már nem voltak messze a Chief Cornstalk Hunting Grounds-tól, mikor hirtelen egy nagy, emberszerű alak sétált ki az út közepére. Mivel a nő autója lelassult, a furcsa valami kitárta szárnyait és elrepült. Érdekes, hogy a szemtanúk nem jelentették az esetet, mondván, ki hinné el Nekik. Az első nyilvánosságra hozott beszámoló 1965-ből származik. Egy nő, aki az Ohio folyó közelében él, elmondta, hogy fia egy angyalt látott. A nő csak legyintett és nem is gondolt többet a furcsa élménybeszámolóra, egészen 1966-ig. Ugyanis 1 évvel később, 1966 nyarán egy orvos felesége ugyanazon a területen egy hatalmas pillangószerű lényt látott. November 12-én 5 sírásó Clendenin közelében egy hatalmas barna embert látott kirepülni a fák közül. Az egyik szemtanú, Kenneth Duncan elmondása szerint majdnem 1 percig látták a lényt. November 14-én a Salem-i Newell Partridge 2 vörös objektumot látott lebegni egy mező felett. Németjuhásza, Bandit lement a mezőre, és soha többé nem került elő. A következő éjszaka, Mr. és Mrs. Roger Scarberry és Mr. és Mrs. Steve Mallette autóval hajtottak Point Pleasant közelében, amikor egy magas alakot vettek észre az úton. – Úgy nézett ki, mint egy ember, de magasabb volt. – nyilatkozta mondta Mr. Scarberry. – Legalább 6 láb magas lehetett. Hatalmas szárnyai hátrahajlottak. Felesége szerint a lény hatalmas szemei vörösen izzodtak. Miután Mr. Scarberry lassított, a lény felrepült és eltűnt az éjszakában. Elmentek Mason County hivatalába, ahol jelentették az esetet. Millard Halstead helyettes visszament a helyszínre a szemtanúkkal. Ahogy haladtak a helyszínen az autó rádiója egy furcsa hangot hallatott. Úgy tűnt, ez a terület a Molyember (ahogy a sajtó elnevezte)egyfajta otthona lehet, amit apró „igloos”-ok tarkítanak, amit a II. Világháború idején használtak a lőszerek tárolására. A szomszédos McClintic Wildlife Station egy sűrű erdővel borított hegyvidékes terület, alagutakkal. Ez a terület szintén alig lakott. Az egyik család, akik a területen élnek, szintén látták a Molyembert. November 16-án este 9 órakor Mr. és Mrs. Raymond Wamsley, Mrs. Marcella Bennett és Mrs. Bennett lánya, Tina jött látogatóba. Útközben egy vörös fényt láttak, ami az útjukat keresztezte. Valami nagy, szürke dolog a földön feküdt, majd lassan felemelkedett. Emberre hasonlított, de sokkal nagyobb volt és a szemei vörösen izzodtak. A szemtanúk a házhoz rohantak, és az alak csoszogva követte őket. A verandán állva bámulta Őket az ablakból. Mr. Wamsley hívta a rendőrséget, de mire ki értek, az ijesztő alak eltűnt. Mrs. Bennett, aki Point Pleasant szélén él, elmondta, hogy néha furcsa hangokat hall. Úgy írta le, mintha „egy nő sikoltozna”. Paul Yoder és Ben Enochs, két tűzoltó, azt mondta, hogy látta a Molyembert 18-án. Richard West hívta a rendőrséget, november 21-én, mondván egy szárnyas alak ül a szomszéd házának tetején. Hat láb magasnak írta le, szárnyfesztáva legalább 10 láb volt. Hatalmas, vörös szemei voltak. Tom Ury a Route 62-n vezetett november 25-én, amikor egy hatalmas, szürkés alakot pillantott meg. Szárnyait kitárva elrepült az autója felett, kb. 50 láb magasan. A következő napon, Mrs. Ruth Foster St. Albans látta, amint egy bizarr külsejű lény állt az udvarán. Ugyanezen a napon, Lowell-ben (Ohio) az emberek több „madarat” láttak átrepülni a Cat’s Creek-en. Három szemtanú követte őket az autóikkal, és azt állították, hogy barna foltos testük némi fényt bocsátottak ki. Mellük szürke volt, csőrük egyenes, fejük vörösesnek tűntek. Később még több észlelés volt. November 27-én, Connie Carpenter hazafelé tartott a templomból, amikor egy szürkés alakot pillantott meg a golfpályán, Mason közelében. A kreatúra egyenesen az autója felé kezdett repülni. Connie, azon kevesek egyike volt akik valóban látták a Molyember arcát. Ő csak annyit mondott: „Szörnyű volt!” Ugyanazon az éjszakán, St. Albans-ben két lány különös alakot vett észre a roncstelepen. A lény utánuk repült. December 4-én öt pilóta a Gallipolis reptéren (Ohio) egy óriás madarat látott ami körülbelül 70 mérföld per óra sebességgel repült. Szárnyai nem mozogtak, és más szemtanúkkal ellentétben, Ők állították, hogy hosszú nyaka volt. Mabel McDaniel (édesanyja, Linda Scarberry egyike a szemtanúknak) szintén látta a különös teremtményt Január 11-én, 1967-ben. Először repülőnek vélte, azonban hamar megbizonyosodott róla, hogy szó sincs erről, mivel túl alacsonyan repült. Barna volt és szárnyfesztáva legalább 10 láb volt. Márciusban egy ohio-i férfi azt állította, hogy egy repülő lény üldözte az autóját. Az utolsó észlelések egyike November 2-án érkezett, Mrs. Ralph Thomas-tól. Nyikorgó hangot hallott kintről, ezért utánanézett a hang forrásának. Egy magas, szürke alak repkedett néhány méterre otthonától. A későbbi évek során szórványosan érkeztek bejelentések, a legkülönösebb leírás szőrös humanoidokról szólt, ragyogó szemekkel, amiket a Jericco Road-on láttak 1968-ban. Szeptember 18-án jött az utolsó bejelentés. Nem lenne teljes a történet a Molyemberről, ha nem említenénk a híres Silver Bridge katasztrófát. 1967. December 15-én a Silver Bridge, amely keresztülszelte az Ohio folyót Point Pleasant-nél, összeomlott és legalább 50 autó esett a folyóba. 46 ember halt meg és kettőt soha nem találtak meg. Ez volt Point Pleasant legnagyobb katasztrófája. Állítólag feltűnt a híd közelében a Molyember, ezért többen jutottak arra a következtetésre, hogy a lény előre tudott a közelgő tragédiáról.
A titokzatos Korall kastély
Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Hogyan volt képes az alig 45 kilós Leedskalnin egymaga megvalósítani mindezt? Merthogy a szemtanúk, és feljegyzések szerint majd 20 évig egyes egyedül dolgozott alkotásán. Valóban képes volt lebegtetni a többtonnás súlyú koralltömböket? A Korall kastély nem az egyetlen építmény a világon, melyről nem mondhatjuk biztosra, hogy tudjuk hogyan készült. Elég csak a Stonehenge-t, vagy az egyiptomi piramisokat említeni. Bár akadnak rá teóriák, hogyan valósították meg őket, a legtöbb elmélet kikezdhető, s hozzátennénk, a mai technikával is igen izzasztó, és nagyszabású lenne egy piramist megépíteni. Ne feledjük, több ezer éve sokkal primitívebb eszközökkel sikerült ezeket fölépíteni. A Korall kastélyból sohasem loptak el semmit, egyetlen követ sem. Ennek oka magától értetődően a koralltömbök súlyában keresendő. De akkor Edward Leedskalnin hogyan volt képes ezeket a tömböket megmunkálni, és mozgatni? Hihetetlenül precíz ember volt, még viszonylagos iskolázatlansága ellenére is mesterművet alkotott, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bár amatőr építész volt, nagyon jól ismerte és használta a fizika alapvető törvényeit. 1986-ban elromlott a bejárati ajtót helyettesítő, csaknem 9 tonnás koralltömb. 6 embert hívtak segítségül, és egy 10 tonnás darut, mire végül sikerült elhárítani a hibát. Miután visszatették a forgó korall ajtót a helyére, már nem forgott olyan jól, mint mikor Leedskalnin megalkotta. Mint ismeretes, sokat foglalkozott a mágnesességgel, és annak különböző hatásaival, ezt számtalan kézzel írt jegyzete is alátámasztja. Egy elméletet is alkotott, mely szerint a föld középső vonala (egyenlítő, és nagy hatásterülete) pozitív mágneses töltésekkel van tele, a hétköznapi tárgyak, objektumok egyik oldalon pozitív, másik oldalon pedig negatív töltésűek. Úgy hitte, hogy az ekkor kialakuló vonzó jelenség okozza a gravitációt. Egyes kutatók szerint Leedskalnin úgy hozott létre antigravitációt a hatalmas koralltömbök lebegtetéséhez, hogy felcserélte ezek mágneses pólusait. A kérdés az: Hogyan? Minden bizonnyal megvoltak erre a megfelelő eszközei, állítják néhányan. Tény és való, a ránk maradt munkaeszközök között akadnak olyanok is, amiknek máig sem sikerült azonosítani a rendeltetését. Ilyen például a kastély szerszámos falán megtalálható üres, kapszula alakú üveg, körbetekerve több méter hosszú kábellel, amiről senki sem tudja, mire való, pontosan mire is használta az építész. Viszonylag primitív eszközökkel dolgozott, a kövek emelésére három, csúcsaiknál összeépített telefonpóznát használt. (tripod) Ahogyan a képen is látszik, ennek a szerkezetnek a tetején egy kisebb fadoboz foglalt helyet, melyben azóta sem lehet tudni, hogy mi volt. (az általános nézet, miszerint ez a felhúzó/emelőszerkezet, téves) Ha jól megfigyeljük, az egyik telefonpóznára egy kezdetleges létra van felszerelve, melynek rendeltetése azt hiszem mindenki számára egyértelmű. Leedskalnin hozzáfért a fadobozhoz, sőt, hozzá is kellett férnie minden bizonnyal. A kérdés már csak az, hogy mi volt ebben a fadobozban? Titokzatosságát csak tetézte a tény, hogy általában éjszakánként dolgozott, és akkor is teljesen egyedül. Még egy csengőt is beépített a kastélyba, ha éppen látogató jött hozzá, ezt megkongatva tudatta Leedskalnin-nal, hogy vendége van. Ilyenkor azonnal abbahagyta a munkát, gyorsan mindent elpakolt, majd kiment a kapuhoz. Hátra maradt jegyzeteiben gyakran írt le nem oda való dolgokat, mintha csak utalni akarna bizonyos dolgokra. Lehetséges, hogy könyvében megírt sorai egy hatalmas kirakó darabjaiként szolgálnak, amit azzal a szándékkal készített, hogy megismerhessük a Korall kastély, és a levitáció titkát. Mindez persze csak spekuláció, azonban történtek ennél érdekesebb események is a kastélyban. Egy ismeretlen évben (feltehetőleg 1936 előtt egy, vagy két évvel) a kíváncsi szomszédok lesték meg az éjszaka leple alatt, hogyan is dolgozik Leedskalnin. Mikor meglátták, alig akartak hinni a szemüknek. Állításuk szerint Edward játszi könnyedséggel lebegtette a köveket, miközben énekelt hozzájuk. A hatalmas koralltömbök oly könnyűnek látszottak, mintha csak óriás léggömbök lennének rájuk kötve. Talán épp ennek hatására, vagy más miatt (lesz szó róla később), de 1936-ban Leedskalnin úgy döntött, hogy átköltözteti az egész kastélyt kőről-kőre, 10 mérfölddel arrébb, Homestead városába. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy a munkálatokhoz segítséget hívott. Egy kamiont, és egy sofőrt bérelt, mert ő maga nem rendelkezett semmiféle szállító járművel, majd a sofőrnek azt az utasítást adta, hogy parkoljon le a kastély mellett, hagyja ott a platós kamiont, majd jöjjön vissza reggel. A kíváncsi férfi eleinte úgy tűnt követi a parancsot, egyszer azonban fél óra elteltével visszament a kamionhoz. Döbbenten tapasztalta, hogy a platón ekkorra már rengeteg koralltömb volt. Hogyan volt képes fél óra alatt csaknem egy tucat ilyen többtonnás követ felpakolni teljesen egyedül? Tegyük hozzá, mai modern eszközökkel is lehetetlenség lenne lebonyolítani egy ilyesfajta műveletet. Az új helyszínre szállítva aztán kőről-kőre felépítette a kastély eredeti mását, szinte ugyanazt. Az utolsó, 30 tonnás és csaknem 10 méter magas korall monolitot is saját kezűleg állította fel, természetesen senki nem tudja hogyan. A kamionsofőr beszámolója szerint fel is ajánlotta neki segítségét, látva a jókora darab követ, ő azonban ezt visszautasította. Másnap a helyszínre ellátogatva a monolitot már a helyén találta. De miért is költözött át Homestead-be az egész Korall kastély? Nos, egyesek úgy vélik, hogy Leedskalnin pontos ismeretekkel rendelkezett az úgynevezett energiavonalakkal, illetve azok pontos helyzetével kapcsolatban. Mikor először megépítette a komplexumot, rájött, hogy alig 10 mérfölddel arrébb egy ilyen vonal húzódik meg, így nem volt kérdéses, a maximalista építész a lehető legbiztosabb helyen szerette volna tudni élete munkáját. Magára a technikára, amit Leedskalnin használt, máig nem született bizonyított magyarázat, csupán légből kapott, vadabbnál vadabb teóriák, kivéve egyet. Eszerint Edward valóban a levitáció segítségével építette fel a Korall kastélyt. Az antigravitációs állapotnak köszönhetően könnyedén tudta mozgatni a többtonnás tömböket bármiféle segítség nélkül. Feltehetőleg a telefonpóznákból összetákolt emelővel megemelte a köveket, épp hogy csak annyira, hogy körbe tudja tekerni kábellel az egészet. Ez a bizonyos kábel a háromlábú emelő tetején elhelyezkedő piciny fadobozból ereszkedett le. Szintén ebből a dobozból egy másik kábel eredt, ami egészen a Korall kastély egyik elzárt termébe vezetett
MEGDÖBBENTŐ: Megfulladt álmában a csigáktól!
Új értelmet nyert azoknak a mentősöknek az „Alkohol ől” szállóige akik egy bejelentés során érkeztek egy esethez. Érdekes halált halt egy Miklósfán élő férfi, miután a kocsmából hazatérve egy árokban akarta kipihenni az alkohol mámorát. M. Istvánt az ismerősei találták meg, és sokkolta őket a látvány. Ami fogadta őket, leginkább valami rossz horror komédiába illik. Az történt ugyanis, hogy miután elaludt, (illetve inkább elájult) a hazafelé vezető úton lévő árokban, a szája nyitva maradt, és ezután több éti csiga is belemászott. A halált fulladás okozta, mert a férfi nem ébredt fel az incidensre. A mentősök kiérkezve elégé csodálkoztak a dolgon, azonban már nem tudták megmenteni a férfit.
Bűnsegéd volt gyilkosságban a náci szakács!
Tízezer auschwitz-birkenaui fogoly meggyilkolásában vett részt bűnsegédként a stuttgarti ügyészség szerint Hans Lipschis, az egykori náci haláltábor őre, akit május elejént tartóztattak le Németországban. A 93 éves férfi azt állítja, hogy szakács volt Auschwitz-Birkenauban és csak hallomásból tudott a gázkamrákról és krematóriumról. Az ügyészségi nyomozás eredményeit összefoglaló letartóztatási parancs szerint viszont nemcsak főzött, hanem majdnem két évig táborőri feladatokat látott el, így 9515 esetben bűnsegéd volt emberölésben, írta a Welt am Sonntag című vasárnapi német lap. A litván származású férfi a letartóztatását elrendelő bírósági határozat szerint legkevesebb kilenc alkalommal szolgálatot teljesített a haláltábor vasútállomásának peronján, az úgynevezett rámpán, ahol szétválogatták a lágerbe deportált embereket. A zsúfolt vagonokból kihajtott foglyokat itt két csoportra osztották. Az egyikbe a kényszermunkára alkalmatlannak ítélt emberek kerültek, akiket a rámpáról egyenesen gázkamrákba küldtek. A tízoldalas dokumentum szerint Hans Lipschis a transzportok fogadása során főként őrszolgálatot teljesített, de több esetben a foglyok válogatásában is részt vett. Az ügyészség azonban nemcsak ezért tartja háborús bűnösnek az egykori Waffen SS tagját, hanem azért is, mert a személyzeti menza szakácsaként hozzájárult a haláltábor működésének fenntartásához. „Az éhes tömeggyilkos kevésbé hatékonyan gyilkol” – foglalta össze a Welt am Sonntag az ügyészség álláspontját. Hans Lipschis az ügyészség szerint 1941 októberétől 1945 januárjáig volt az auschwitz-birkenaui haláltáborban. 23 hónapig felvigyázói feladatokat látott el, majd 16 hónapig szakácsként dolgozott. A vádirat ellene augusztusra készülhet el, pere ősszel kezdődhet, mondta el a lapnak a védőügyvéd, Achim Bächle, aki hangsúlyozta, hogy az eljárás során rendkívül körültekintően jár el, hiszen „egy ilyen perben ügyvédként a német jogállamot is képviselem”. A mostani letartóztatás előzménye, hogy a német hatóságok szakítottak a náci rezsim idején elkövetett bűncselekmények vizsgálata során egészen John Demjanjuk ügyéig alkalmazott szemlélettel, amely szerint a tettesek felelősségre vonásához bizonyítani kell a részvételt legalább egy gyilkosságban. A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott hatóság áprilisban bejelentette, hogy a szemléletváltás nyomán megvizsgálja valamennyi személy felelősségre vonásának lehetőségét, akik őrfeladatokat láttak el az auschwitz-birkenaui haláltáborban és jelenleg Németországban élnek. A már letartóztatott Hans Lipschis mellett 49 ilyen személy van. A rájuk vonatkozó előzetes vizsgálatokat a következő három hónap során lezárják és az ügyeket átadják az illetékes ügyészségeknek – mondta a Welt am Sonntagnak Thomas Will, hatóság helyettes vezetője. Hozzátette: más haláltáborok őreiről is gyűjtenek adatokat, de az érintett személyek pontos számát egyelőre nem közlik. Az ukrán származású John Demjanjuk a sobibóri haláltáborban volt őr, és úgy emeltek vádat ellene, hogy egyetlen gyilkosságot sem lehetett rábizonyítani. A müncheni tartományi bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy nem is szükséges a konkrét gyilkosságokban való részvétel bizonyítása, hiszen éppen a lágereket őrző személyzet munkája tette lehetővé a náci haláltáborokban elkövetett tömeggyilkosságokat. A 2011-ben hozott ítélet szerint John Demjanjuk bűnsegédként részt vett 27 900 zsidó fogoly meggyilkolásában. forrás: www.hirek.sk
A személyiség nem örökölhető?
A személyiség kifejlődését nem a genetikai örökség határozza meg, a viselkedési sajátosságokat inkább külső tényezők, elsősorban a neveltetés formálja – állapították meg brit és német tudósok, akik zebrapintyeken figyelték meg a folyamatot. Az exeteri és hamburgi egyetemi kutatók azt vizsgálták, hogyan ruházódnak át a személyiségjegyek az egyik nemzedékről a másikra. Úgy találták, hogy a nevelőszülők lényegesen nagyobb befolyást gyakorolnak a gondozásukra bízott utódok személyiségének alakulására, mint a valódi szülőktől örökölt gének. „Ez az első kísérletek egyike, amely igazolja, hogy a viselkedési minták nem genetikai úton is átadhatók az utódoknak. Tanulmányunk megmutatta, hogy a zebrapintyeknél az egyedi jellegzetességek a viselkedésen keresztül is öröklődnek” – magyarázta Nick Royle, az Exeteri Egyetem tudósa. A Biology Letters című szakkiadványban ismertetett vizsgálat során a zebrapintyek magatartását – személyiségi jegyeit – úgy mérték fel, hogy új, számukra ismeretlen környezetben helyezték el őket. Akadtak köztük olyanok, amelyek megilletődve, félénken gubbasztottak, de olyanok is, amelyek nyitottságukról bizonyságot adva vidám szökdécseléssel kutakodtak, hogy mielőbb megismerjék az idegen helyet. Később összeválogatták a nőstényeket és a hímeket, és lehetővé tették, hogy párosodjanak. A tojásokat aztán „mostohaszülőkre” bízták, mielőtt az utódok kikeltek volna. A kicsik által örökölt viselkedési sajátosságokat felnőttkorukban vették szemügyre: nevezetesen azt elemezték, hogy azok a példányok, amelyek felfedező típusnak bizonyultak, valódi vagy nevelőszüleire ütöttek-e inkább. Kiderült, hogy a személyiség formálódására az utóbbiak gyakoroltak meghatározó befolyását, míg a külsődleges jegyeket, kiemelten a testméreteket a valódi szülőktől, tehát genetikai úton örökölték a pintyek. A kutatók megállapították azt is, hogy a közvetlen „társadalmi környezet” egyéb hatásai – köztük a költési hely, a fészek nagysága, vagy hogy a madárfióka egy- vagy kétszülős családban cseperedett-e fel – nem motiválták a személyiség, jelen esetben a felfedezői típus kialakulását. Az eredmények azt jelzik, hogy a viselkedési minták nem genetikai úton történő átadása fontos szerepet játszanak az állatok személyiségi különbségeinek kiformálásában. A kutatók megítélése szerint tanulmányuk lényegi kérdéseket vet fel – és további vizsgálatokra ösztönöz – egyéb fajok tulajdonságöröklési mechanizmusáról, beleértve az embert is. Vajon az örökbefogadott gyerekek valódi vagy nevelőszülőinek személyiségjegyeit hordozzák-e magukon? A személyiség kifejlődésére az ember esetében is nagyobb befolyást gyakorol a környezet, mint a genetikai örökség? forrás: www.hirek.sk
A holtak, visszajárnak?
Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Az Editor& Publisher által végzett felmérés során 1002 nagykorú amerikait faggattak ki, s mint kiderült, a megkérdezettek 37 százaléka hisz a házi kísértetek létezésében, úgy képzelik, hogy ezek a kísértetek visszajárnak egykori otthonukba. A válaszadók 48 százaléka ugyanakkor nem hisz sem a kísértetjárta házak létezésében, sem abban, hogy a holtak viszszajárnak. A bizonytalanok aránya 16 százalékos volt. Mint a kutatás során kiderült, a korral csökken a kísértetekben hívők aránya: míg a 18–29 évesek korosztályában a túlvilági lények létezésében hívők aránya elérte a 45 százalékot, a 65 éveseknél idősebbeknek mindössze 22 százaléka fogadja el a szellemek létezését. A kutatók érdekes összefüggéseket véltek felfedezni a válaszadók politikai irányultsága és a szellemekben való hit között is. Míg a liberálisok 45 százaléka hisz a kísértetekben, a konzervatívoknak csupán 25 százaléka. (kapcsolódó videó) forrás: ujszo.com
Valóban léteznek űrlények?
Nagykanizsa – Dr. Almár Iván, a magyar csillagászat és űrkutatás nagy öregje már nagyon várja, hogy végre bizonyítékok is alátámasszák: a Földön kívül is van élet. Az eddig ismert ufó-jelenségek ugyanis szerinte nem igazolják az űrlények létét. Dr. Almár Iván a hetvenes évek második felétől foglalkozik a SETI-vel, az angol mozaikszó magyarra fordítva a Földön kívüli intelligencia keresését jelenti. 1986-ban társelnökévé választotta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 1966 óta működő SETI-bizottsága is. Az űrkutató-csillagász a minap a Halis István Városi Könyvtárban Rajnai Miklós meghívásának tett eleget, előadásában pedig azt a kérdést boncolgatta: vajon Földünk kivétel-e az élettelen Univerzumban? – Komoly tudományos probléma, hogy miért is különbözik ennyire a mi Földünk mindattól, amit a csillagászat az elmúlt évtizedekben feltárt – kezdte Dr. Almár Iván. – Ugyanis semmi hasonlóra nem találtunk példát eddig, sem életre, sem intelligenciára, ezért aztán nagyon érdekes a kérdés: vajon mi az oka ennek? Tényleg ennyire különleges a bolygónk? Ha igen, akkor miért? Ezek azok a problémák, amelyek már régóta foglalkoztatnak. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy bizony, nem ártana alapfogalmainkat újragondolni, újrafogalmazni a kérdéseinket, hogy mit keresünk, mit keressünk egyáltalán? Dr. Almár Iván hozzátette: ezt azért érdemes megtennünk, mert döbbenetes gyorsasággal bővülnek ismereteink. Példaként említette, hogy éppen a napokban fedeztek fel egy új, Naprendszerünkön kívüli bolygót, amely körülbelül kétszer akkora, mint a Föld. Ez az egyik legkisebb az eddig megtalált 350 közül, s körülbelül húsz fényévnyire kering egy törpecsillag körül. Ugyanebben a naprendszerben találtak egy, a Földnél hétszer nagyobb bolygót is, amely abban a sávban kering a csillag körül, ahol a hőmérséklet nulla és száz fok közötti. Elképzelhető hát, hogy van víz a felszínén. – Ez az első ilyen rendszer, amit felfedeztek, s habár jelentéktelen csillagról van szó, de bizonyosan nem az utolsó – mondta. – Várhatóan több ilyent találnak még, s alaposabb kutatások után sok minden kiderülhet. Talán az is, hogy nem vagyunk egyedül, amiben biztos vagyok, mert véleményem szerint Földünk egy teljesen átlagos bolygó. Semmi olyan egyedit nem találunk rajta, ami kitüntetné, s indokolná az élet kizárólagosságát. Ennél fogva kell, hogy legyen még bolygó rajtunk kívül, ahol van élet. Közvetlen bizonyítékaink azonban erre máig nincsenek. Mint ahogy az ufók létezésével kapcsolatban sem rendelkezünk cáfolhatatlan bizonyítékkal. Dr. Almár Iván kérdésünkre elmondta: számára az emlékezetes roswelli eset sem bír bizonyító erővel. 1947-ben egy ismeretlen repülő tárgy zuhant le az amerikai település külterületén, s a roncsok közt több emberszabású, furcsa, szürke lényt találtak. Egyikük boncolásáról filmfelvétel is készült. Elterjedt, hogy űrlakók gépe csapódott a földbe. A szakember azonban a történtek kapcsán úgy véli, az ügyet jelentős ködösítés jellemezte úgy az amerikai kormány, mint a fegyveres erők részéről. Kijelentette: személy szerint ennek ellenére sem hiszi, hogy a történteknek lenne köze a földönkívüliekhez. Dr. Almár Iván matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1982-1992 között a Csillagászati Kutatótézet igazgatóhelyettese. A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség alelnöke (1982-85), az MTA Csillagászati Bizottság elnöke (1980-90). 2001-ig a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI-bizottsága társelnöke. forrás: zaol.hu