Ahogyan egyre élesedik a konfliktus az Egyesült Államok és Észak-Korea között, a kommunista diktátorral kapcsolatos gúnyolódást úgy váltja fel egy általános aggodalom: tényleg egy félkegyelmű őrült kezében van a harmadik világháború sorsa? A jelek arra utalnak, hogy óriási hiba lenne a gátlástalan és véreskezű koreai diktátort alábecsülni. John McCain amerikai szenátor egy televíziós műsorban még azt találta mondani, hogy Kim Dzsong Un egy „őrült dagi fiú”, míg egy hazai rádióműsor „rikácsoló papagájként” titulálta. A nemzetközi sajtó előszeretettel állítja be idétlen szereplőnek a távol-keleti diktátort, az elmúlt napok eseményei viszont azt mutatják, a koreai vezetőt alaposan félreismerte a közvélemény. Pragmatikus lépéseivel a világ legfiatalabb államfőjeként szokatlan módon sakkban tartja a világ nagyhatalmait. Kicsoda valójában Kim Dzsong Un? „Romlott” vérvonal Bár Észak-Korea tagadja, a dél-koreai hírszerzés szerint az országban működik az úgynevezett szongbun kasztrendszer, ami az államalapító Kim Ir Szen ideológiája alapján három osztályba sorolta a társadalmat. Eszerint van a barátságos, az ingadozó és az ellenséges kaszt. Egy születendő gyermek szongbunját általában a felmenőinek politikai, társadalmi és anyagi háttere alapján határozzák meg. A kasztrendszer alapjaiban determinálja az észak-koreaiak életét, hiszen aki a legmagasabb osztályba tartozik, az extra kiváltságokban részesülhet és az elegendő élelmiszerhez jut. Ellenben a legalacsonyabb osztályban levőkre üldöztetés, börtön és elnyomás vár. Éppen ezért érdekes, hogy Kim Dzsong Un édesanyja, Ko Jonghi a dél-koreai titkosszolgálati adatok szerint a lehető legrosszabb háttérrel rendelkezett. Az észak-koreai diktátor anyai nagyszüleiről a japán belügyminisztérium bizalmas dokumentumaiból kiderült, hogy hosszú évekig Oszakában éltek. Sőt a diktátor múltjára az is árnyékot vet, hogy a nagypapa Japán hadügyminisztériumának varrodájában dolgozott menedzserként, felesége pedig egy japán nő volt. A házasságukból született Jonghi így valóságos ellenségnek számított az Észak-Koreába való visszaköltözéskor, hiszen a csokte kjecshung nevezetű legalacsonyabb kasztba tartozott mindaz, aki Japán-barát, külföldről betelepült, keresztény, kollaboráns vagy kém volt. Dzsong Un édesanyját ennek ellenére azért nem üldözték a koreai diktatúrában, mert szüleiről sokáig semmit sem lehetett tudni. Táncosként rendszeresen fellépett a Manszuda Művésztársulat tagjaként, valószínűleg itt tetszett meg a nőfaló Kim Dzsong Ilnek. Először 1972-ben találkoztak, majd 1974-ben házasodtak össze. Kapcsolatukból három gyermek született: Kim Dzsong Chol, Kim Dzsong Un és egy lány, Kim Jodzsong – Kim Dzsong Ilnek korábbi kapcsolataiból legalább még négy gyereke született, köztük az idén év elején Kuala Lumpurban meggyilkolt Kim Dzsong Nam. A fiatal Dzsong Un 2011-es hatalomátvételekor végzetes következményei lettek volna annak, ha kiderül, az ifjú vezető valójában „egy áruló leszármazottja”, hiszen a nagy államalapító tanai szerint több generációnyi időnek kell ahhoz eltelnie, hogy a „romlott vérvonalból” valaki ki tudjon tisztulni. Észak-Koreában a kollaboráns felmenőkkel rendelkező polgárokat tízezrével küldték a munkatáborokba, kérdés, mi lett volna Dzsong Un sorsa, ha kiderül, hogy a Kim-dinasztia vérvonalát „bemocskolták”. Persze a kommunista országban ilyen nem történhetett meg, a vezetés erről gondoskodott is a felmenők hátterének maximális titokban tartásáról a különféle propagandaanyagok gyártásával. Egy japán lap nemrég birtokába jutott egy 85 perces dokumentumfilmnek, amelyben a japán felmenőkkel bíró Jonghi-t „Phenjan anyjaként” mutatják be, aki férje oldalán az állam vezetésében is segédkezett. Inkognitóban Svájcban Valósággal elözönlötték az újságírók a Bern közelében található angol nyelvű nemzetközi iskolát, miután a svájci L’Hebdo magazin közölte, Kim Dzsong Un a kilencvenes években oda járt tanulni, álnéven. Sajtóinformációk szerint az örökösnek szánt fiút Pak-chol néven a helyi észak-koreai nagykövetség egyik sofőrjének a fiaként iratták be az intézménybe, ahol több éven keresztül teljes inkognitóban élte gondtalan gyerekéveit, miközben odahaza százezrek haltak éhen édesapja felelőtlen és kegyetlen rémuralmának köszönhetően. Az iskola mindössze 15 percre volt a svájci fővárostól, és csak pár száz méterre az észak-koreai nagykövetség épületétől. Az intézményben összesen 280 diák tanult a világ 40 országából, beszámolók szerint a fiatal Kim többek között amerikai diplomaták gyerekeivel játszott, miközben németül és franciául tanult. Egy másik lapértesülés szerint 1998 és 2000 között egy másik svájci iskolába is járt Pak-un álnéven Liebefeldben, bár nem kizárt, elemzők szerint egyes beszámolók összekeverhetik a két fiút, mivel Dzsong Un bátyja, Dzsong Chol is ezekbe az intézményekbe járhatott azonos időszakban. A Svájcban töltött évek alatt a nagynénjük vigyázott rájuk, ő később Bernben az amerikai nagykövetségnél menekültjogért folyamodott. Az egykori osztálytársak visszaemlékezéseiből egész komplex képet kaphatunk a tinédzser Dzsong Unról. A legtöbben azt állítják, a fiú soha nem tett politikai megjegyzéseket, nem bírálta Amerikát, sőt valósággal rajongott a hollywoodi színészekért és a kosárlabdáért. Jean-Claude Van Damme és Jackie Chan karatemozdulatait szerette utánozni az osztálytársak előtt, akik viszonylag visszafogott és csendes, de humoros fiúnak tartották. Egyikük azonban emlékszik egy olyan esetre, amikor a fiatal Kimből előbújt a minidiktátor. Már az is szokatlan volt a vendégeskedő haverok számára, hogy a fiúnak saját személyzete és szakácsa van, egyiküket azért szidta le nagyon, mert nem volt elég meleg a felszolgált spagetti. Állítólag egyik barátjának még azt is elárulta, hogy ő az észak-koreai vezető fia. Joao Micaelo, a portugál származású egykori osztálytárs elmondta, Kim rajongott a kosárlabdáért, és mindig elérte, hogy az történjen a pályán, amit ő akart – derült ki a The New York Times és a Haaretz Kim-portréjából. Míg bátyja egy-egy mérkőzés után csak lesétált a pályáról, ő hosszú ideig oktatta a társakat, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Kedvenc csapata az NBA-ből a Chicago Bulls volt, egy ízben az osztálytársának meg is mutatta a szobájában kihelyezett relikviákat. Ezek között szerepelt két különleges kép: az egyiken a későbbi diktátor Toni Kukoč Bulls-játékos, a másikon pedig Kobe Bryant Lakers-játékos mellett volt látható. Marco Imhof, egy másik barát a sajtónak elmondta, míg a többi gyerek csak áhítozott a Nike cipők és az NBA-s mezek után, a koreai fiúk mindig abban játszottak. A meccseket általában két koreai nő folyamatosan filmezte, amit a csapattársak furcsálltak. Azt hitték, ez valami helyi szokás. Sőt, sajtóinformációk szerint egyszer egy sofőr a kosárrajongó tinédzsert elvitte Párizsba, hogy megnézzen egy NBA-meccset élőben. Akkoriban csak egy amerikai alakulat turnézott Párizsban egy McDonald’s-kupán: a Chicago Bulls. A kétnapos rendezvényt a tengerentúli gárda fölényesen nyerte, a torna legértékesebb játékosa Michael Jordan lett 55 ponttal. A nagy eseményt vélhetően a tini Dzsong Un élőben szurkolhatta végig. Úgy tűnik, a tizenéves fiú pillanatok alatt beilleszkedett a nyugati környezetbe, sok barátot is szerzett. Boldogulását és biztonságát helyi információk szerint egy idősebb diák biztosította, aki a gyanú szerint a személyes testőreként
