Bizonyíték a földönkívüliek létezésére?
Mivel ezen a területen is sok a félreértés, talán érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mit lehet elfogadni úgynevezett UFO bizonyítékként. Hiszen majd minden nap találkozhatunk a különböző médiafelületeken olyan híradásokkal, hogy újabb, szinte már-már „megdönthetetlen” bizonyítékokat találtak azzal kapcsolatban, hogy nem egyedül vagyunk a világegyetemben. A Földön kívüli fejlett civilizációk földi jelenlétének egyértelmű és tudományos bizonyítékának kritériuma azonban összetett kérdés. A tudatos ferdítések és félreértések miatt olyan nehezen ellenőrizhető információk keringenek, melyek kitűnően alkalmasak arra, hogy megtévesszenek bennünket. Ebben a rövid cikkben végigveszek néhány olyan félreértést, melyeket egyesek talán jól felfogott üzleti érdekből terjesztenek. Ooparts /Out of place Artefacts/ Legelőször is tisztázni kellene az „oopart” vagy „ooparts” fogalmát. A kifejezés (Out of place Artefacts) arra utal, hogy léteznek olyan tárgyak, melyek tudományos besorolása problémás, kétséges. A Föld legkülönbözőbb pontjain fellelt tárgyakon minden esetben mesterséges beavatkozás vagy kialakítás nyomai figyelhetőek meg. Ezeket az eszközöket tehát nem a természeti erők hozták létre, hanem valamilyen fejlett civilizáció. Olyan szervezett társadalomból származhatnak, ahol munkatevékenység zajlott. Erre lehet ugyanis következtetni abból, hogy ezen tárgyak minden esetben valamilyen célra irányulnak. Használati eszközökről, szerszámokról vagy ezekhez kapcsolódó alkatrészekről beszélünk. Ezek a tárgyak, eszközök olyan üledékes rétegből kerültek elő, amelyek azt bizonyítják, hogy az általunk ismert és konvencionálisan elfogadott történelem nem pontos. De nem kizárólag a rétegbeli feltalálás az egyetlen bizonyíték arra, hogy ezen mesterségesen kialakított tárgyak nem illeszthetőek bele a történészek által jelenleg elfogadott keretekbe. Ismerünk olyan baltát is például, mely egy kővel szinte elválaszthatatlan módon van „összeforrva”. A legmodernebb vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a tárgyak bizonyos esetekben több százezer, sőt egyes esetekben több millió évesek. Ebben az a meglepő, hogy jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi ismert fejlett- és eszközkészítő civilizációk maximum 8-10 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az eredet, a kezdet kérdése természetesen mindig is óriási kihívás elé fogja állítani a szakembereket. Az azonban mindenképpen meglepő, hogy olyan lyukak vannak történelmi ismereteinkben, melyeket eddig nem tudtunk magyarázni. Természetesen –ahogy az már lenni szokott – ezeket a bizonyítékokat a tudomány mostohán kezeli. Ezek a tárgyak nincsenek kiállítva egyik neves Múzeumban sem. Ez érthető. Hiszen mit lehetne egy olyan sziklába beágyazódott fémlemezre írni, amely a vizsgálatok alapján több millió éves? Konzervatív tudósok egy bizonyos köre éppen ezért a már bevett technikákat alkalmazza ezekkel a kézzelfogható és több esetben komoly vizsgálat alatt tesztelt tárgyakra. Hamisításról beszél vagy félreértésről. A leletek hatalmas száma azonban (több ezer ilyen leletről lehet tudni) kétségessé teszik az ilyenfajta érvelést. Talán hasznosabb lenne az, hogyha valódi összefogás lenne ezen a területen is, és ezeket a besorolatlan leleteket végre saját helyükön kezelnék a szakemberek. Egyik jó ismerősöm is beszámolt arról, hogy amikor Ecuadorban és Peruban dolgozott több éven keresztül, akkor saját szemével látott (és le is fényképezett) olyan emberkéz által alkotott tárgyakat, melyek több százezer évesek voltak. Ezt a helyszínen tartózkodó nemzetközileg elismert szakemberek is megerősítették például a tárgyak rétegtani elhelyezkedése alapján. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra, és tisztáznunk kell egy jelentős félreértést. Az igen valószínű, hogy az emberiség múltjával kapcsolatban hézagosak a tudomány ismeretei. Ez olyan ténykérdés, melyet nem tesz kérdésessé az, hogy egyes tudósok ennek a gondolatától is dühbe gurulnak. Az most már igen valószínűnek látszik, hogy a Földön több olyan fejlett civilizáció váltotta egymást, melyek több százezer vagy több millió évvel ezelőtt szervezett kultúrát hoztak létre. Nem a mezopotámiai kultúrák voltak a legelső civilizációk. Erre egyre több olyan bizonyíték van, melyek nem légből kapottak. Majd néhány fotót is csatolok a cikkhez, hogy legyen némi elképzelésünk ezekről a tárgyakról, melyeket ezek a kultúrák hagytak maguk után. Az „UFO-jelenségek: Mítosz vagy Valóság” című cikkemben már utaltam arra, hogy mit is jelent véleményem szerint az UFO kifejezés. Sokkal szélesebb tartalma van, mint az azonosítatlan repülő tárgyak fogalmi köre. Ez valójában egy „nem tudom” kifejezés. Ha és amennyiben olyan jelenségekkel kerül szembe az ember, melyet nem tud értelmezni, besorolni, akkor pótlékként veszi elő a már jól ismert betűket. Ebből azonban olyan félreértés sorozat indul el, melyek egyáltalán nem könnyítik meg a tisztánlátás kialakulását. A régészetileg nem besorolt leletek nem UFO bizonyítékok. Nem arra bizonyítékok, hogy léteznek „földönkívüliek”. Ezek arra bizonyítékok, hogy a Földön fejlett civilizációk hagytak maguk után olyan nyomokat, melyek értelmezése ránk hárul. Ha a tudomány ezekkel kapcsolatban tudatosan eltakarja a szemét, akkor óriási hibát követ el. A tudomány legalapvetőbb kritériuma az, hogy nyitott az új jelenségek iránt, még akkor is, ha az a korábbi ismeretek felülírását követeli meg. Ha ezt a szabályt nem tartják be azok, akik a tudományt művelik, akkor bűnt követnek el. forrás: http://www.messagefromthegods.com
Misztikus Koponyák: A csillaggyermek rejtélye
Az emberiség elsőnek tekintett halállal kapcsolatos szimbólumai, a koponyák. Sok, „furcsán” deformálódott koponyát találtak Mexicó és Peru területén. Közülük egy, a Csillaggyermek (Starchild) koponya, amit Mexikóban találtak, alapos vizsgálatoknak és DNS teszteknek van alávetve. 1930-ban, egy 15-18 éves amerikai-mexikói lány egy dél-nyugati faluba, Chihuahua-ba utazott szüleivel, hogy meglátogassa rokonait. A lánynak megtiltották, hogy bemenjen akár egy környékbeli barlangba is, de mivel tinédzser volt, elindult felfedezni. Egy bányászati alagút végében talált rá a teljes emberi csontvázra. Mellette felállítva a földről, egy deformált, idomtalan karcsont körülfonta az emberi csontváz felkarját. A lány megtartotta mindkét koponyát, majd halála után egy amerikai emberhez került, aki később átadta őket egy házaspárnak. A híres koponya A gyermekkel és sírral kapcsolatos elméletek Mint sokan tudjuk az emberek szeretik az idegeneket. Főleg akkor, ha egy kézzelfogható tárgyra bukkannak, mely esetlegesen bizonyítja létezésüket, ezt megragadva gondolhatunk az idegen elrablásokra, melyeknek következtében (ahogy sok ősi nép írása is leírja) az „istenek lejönnek a mennyből” avagy az idegenek lejöttek a földre, és a források szerint nem is egyszer közös gyermek született emberi nőktől és idegenektől (pl. óriások, lásd a Biblia). Akár egy ilyen furcsa frigy terméke is lehetett ez a gyermek. A nagyokos tudósok körében csupán egy elváltozásról van szó, mely bármikor előfordulhat, (valószínű hogy a szimmetriát nem vették figyelembe mikor ezt kijelentették). Egy nem túl tradicionális elképzelés szerint, a nő (a Csillaggyermek anyja) egy idegennel hált, aminek következtében született meg ez a gyerek. Sokan érzik, gondolják, hogy a nőtől elakarták venni és vinni a gyereket. A hölgy elutasította, és elküldte az idegeneket melegebb éghajlatra, mivel nem akarta ereszteni gyermekét (ó az anyai szeretet :). Pánikkal és félelemmel telve egy közeli bányának a barlangjéban keresett menedéket, ahol sokak szerint féltve gyermekét a furcsa és rossz dolgokban bővelkedő jövőtől, megölte, majd eltemette egy sekély sírba, kint hagyva egyik kezét, hogy foghassa. Ezután halálos dózisú mérget ivott-jutatott magába, lefeküdt a gyermeke mellé és meghalt. (Azért ez szerintem szép történet, még ha rosszul is ér véget.) Forrás, az eredeti cikket itt olvashatod: http://www.world-mysteries.com/sar_6.htm
A Portugál szellemlány története…
Portugál szellemlány története Ezt a videót már mindenki látta valahol. 1983-ban egy Teresa Fidalgo nevű lány szenvedett halálos balesetet azon az útszakaszon, ahol a felvétel is készült. Állítólag Teresa szelleme azóta időnként felbukkan kísérteni az éjszakában az utak mentén. A baleset következtében két utas elhunyt, csak David élte túl a megrázó találkozást. Felépülése után sem volt képes soha beszélni az aznap éjszaka átéltekről. A rejtélyes lánynak pedig örökre nyoma veszett. Néhányan tudni vélték mi történt valójában, olyan nevét elhallgató személy is akadt, aki egyenesen azt állította, ismerte az áldozatokat, és az egyetlen túlélőt. Többen azt állították, hogy a baleset hírét a portugál tévében is leadták, ezt azonban soha senkinek sem sikerült bebizonyítania. Sehol nem lehet utána járni, vagy megbizonyosodni ezen információ hitelességéről. Ennek hatására sorra születtek az elméletek a Sintra-i szellemlány kapcsán. Jó ideig nem lehetett tudni, vajon mi az igazság, de a sors úgy látta jónak, hogy végül fény derült a hátborzongató ügy minden részletére. Nem lehet pontosan tudni mikor készült, sem azt, hogy milyen típusú kamerával. Még csak azt sem lehet biztosra megmondani, hogy a világhálóra mikor került fel. Még mielőtt a dolgok elébe rohannánk, és bármiféle következtetést vonnánk le sietségünkben, vizsgáljuk meg picit jobban magát a felvételt, és a körülményeket. Hogy mit is látunk a videón, nem túl nehéz összefoglalni. 3 fiatal az éjszaka leple alatt autózik valahol Sintra közelében, miközben egyikük amatőrfelvételt készít kamerájával. Azon tanakodnak, hogy merre menjenek, mivel látszólag eltévedtek. Később egy az út mentén ácsorgó lányra lesznek figyelmesek. Megállnak és felveszik az ismeretlen stoppost, aki meglehetősen zaklatott állapotban van. A kocsiban utazók kérdéseket tesznek fel neki, amikre jóformán nem is válaszol. Mikor azt kérdezik, merre megy, ő csak annyit felel, hogy arra, egyenesen tovább. Perceken belül aztán magától megszólal. Előre mutat az útra, majd azt mondja, ott szenvedett autóbalesetet, amiben meghalt. Ekkor elszabadul a pokol. A kamera bezajosodik egy pillanatra, s mire a kamerás visszanéz a lányra, annak arcán már a baleset okozta sebhelyek tűnnek fel. A kocsiban ülők halálra rémülnek, végül az autóval feltehetőleg nekiütköznek egy fának, vagy kerítésnek, és mindenki elhallgat forrás: facebook.com
Idegen faj él a Föld belsejében?
Semmi sem szilárdabb és megbízhatóbb, mint a Föld felszíne, mégis többösszeesküvés-elméletekkel foglalkozó személy hiszi, hogy a Föld belsejét különböző furcsa csoportok lakják. Azt állítják többek között, hogy az 1600 kilométer vastag kéreg alatt a Föld üreges, a fényt pedig egy belső nap biztosítja. A sarkokon található a bejárat? Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a különös föld alatti világ, a Föld belsejében található üreg bejárata a sarkokon található. Az elmélet alátámasztására sok mindent előhoztak már, az Aurora Borealisként és az Aurora Australisként, vagyis az északi és a déli fényként ismert lenyűgöző fényjelenségektől – ezek a belső nap kísérő jelenségei volnának – egészen a gravitációs mező és a rádióhullámok anomáliáiig. Az is ismert, hogy egyes eszkimó törzsek azt állítják, hogy ők sokkal északabbról származnak – egy melegebb tájról, ahol mindig süt a nap, mindemellett a föld alatti birodalmakról és az ott élő furcsa lényekről szóló legendák majdnem minden kultúrában megjelentek az utolsó hatezer évben. A nácik is hittek benne Egyes összeesküvés-elméletek szerint már a történelem hajnalán voltak olyan titkos társaságok, amelyek ismerték az üreges Föld titkát. Ezek a szervezetek manipulálták-manipulálják a tudományos társadalmat és a hatalmi pozícióban lévő embereket, így a lakosság továbbra is meg van arról győződve, hogy a Föld felszíne alatt nem egy másik világ, hanem sziklák, néhány olajmező és az olvadt magma található. Több titkos társaság belső tanításai szerint aFöld belseje valóban üreges, ezt egy középső nap világítja meg, lakói egy fejlett faj tagjai, és a külső Földdel való kapcsolatot csatornák sorozata biztosítja számukra. Az ilyen titkos társaságok közé tartozott a nácik okkultista szervezete, a Thule Gesellschaft is. Számos magas rangú náci hitt abban az elképzelésben, mely szerint a Föld üreges. Bizonyítékok támasztják alá, hogy az 1930-as években náci expedíciókat szerveztek az Antarktiszra és Tibetbe, a kiküldetés célja pedig az volt, hogy próbálják meg felvenni a kapcsolatot azokkal, akik a Föld alatt laknak. Hermann Göring a teóriára alapozva még rakétakísérleteket is vezetett. Vannak olyanok is, akik hisznek abban, hogy a nácik közül a világháború vége után sokan a Föld belsejében található üregbe menekültek, és ott kolóniákat alapítottak. forrás: femina.hu
Emberhúsevő óriáspók Irakban!
Amit a képen láttok, az egy éjszakai pókfajta, ami csak éjszaka jön elő, vagy ha árnyékot talál. 16 km/h-val képes mozogni, kb. 1 métert képes ugrani. Ha megharapnak, Novocaint injekcióznak beléd, amitől azonnal elzsibbadsz. Alvás közben még azt sem veszed észre, hogy egyáltalán megharaptak, csak reggel, amikor felébredsz, akkor látod, hogy hiányzik egy darab a kezedből vagy a lábadból, mert egész éjjel rágcsálták! Ha összetalálkozol egy ilyennel, amelyik éppen az árnyékban van, de a nap nemsokára eléri, a legjobb ha elfutsz. Ugyanis ha észrevesz, azonnal elkezd majd üldözni az árnyékod miatt, és egész idő alatt, amíg kerget, sikító hangot hallat. Ilyen pókokat naponta találnak az Irakban lévő katonák. Képzeld el, milyen lenne, ha felébrednél, és egy ilyet látnál a sátradban! A kép valószínűleg valódi, a fenti állítások nagy része azonban legenda. Az angolul Camel Spider névre hallgató pókféle valóban létezik, főként a Közel-Kelet sivatagaiban honos, de megtalálható az Egyesült Államok és Mexikó sivatagaiban is. Valójában nem is pók, hanem pókféle, azaz arachnid. A rémmesét eredetileg az Irakban katonákat állomásoztató Egyesült Államok „félelempiacára” szánták, de az internet segítségével az egész világot meghódította. Világkörüli útja során a képet kísérő szöveg sokat torzult: a fordítások egyszer hozzáadtak, másszor elvettek belőle. A történet hitelességét nagyban növelte a csatolt kép, és a tény, hogy valóban létezik a rejtélyes nevű pók. Az amerikai közvélemény az első iraki háború során ismerte meg őket, az interneten keresztül terjesztett levelek azonban már akkor is tele voltak valótlan megállapításokkal. forrás: urbanlegends.hu
Bell-boszorkány, a poltergeist igaz története
A „Bell-boszorkány” néven ismert poltergeist – amely az amerikai Tennessee államban élő John Bell szerencsétlen családját tisztelte meg látogatásaival – azon ritka események egyikét képezi, amikor egy ördögi tulajdonságokkal felruházott túlvilági lény egy ember halálát okozza. Bell és felesége, Lucy már kilenc gyermekkel büszkélkedhetett, amikor 1817-ben kezdetét vette házukban a nem mindennapi felfordulás. A boszorkány – ahogyan a környékbeliek nevezték – először úgy adott jelt magáról, hogy kaparászta a falakat, majd felforgatta a bútorokat, és olyan rémisztő hangokat hallatott, mintha valakit fojtogattak vagy kínoztak volna. A család gyermekei többször üvöltöttek fájdalmukban, mert úgy érezték, fejüket kavicsok és kövek találják el. Már több mint egy éve zajlottak a szörnyű megpróbáltatások, amikor a poltergeist váratlanul megszólalt, és úgy azonosította magát, mint „egy olyan szellem, aki egykor boldog volt, majd boldogtalanná vált, és mélységes csalódásában öngyilkosságot követett el a ház falai között”. A kísértet először Betsyre, a család 12 éves lányára fordította ártalmas energiáinak nagy részét, majd az apa iránt kezdett érdeklődni, és gyakran megígérte, hogy az öreg John életének hátralévő részében különböző kínzásoknak lesz kitéve. A ház urát ettől kezdve gyakran gyötörték különböző fájdalmak, bedagadt a nyelve, elmerevedett az állkapcsa, emiatt alig bírt enni. Ahogy a hang jósolta, az apa szenvedései hónapokkal később is folytatódtak. Gyakran volt olyan beteg, hogy ágyban kellett feküdnie, miközben arcának izmai reszkettek, görcsbe rándultak, és egész teste erőteljesen rángott. 1820. december 20-án mély kómába esett, amelyből soha többé nem tért magához. A családtagok másnap egy különös orvosságos fiolát találtak az éjjeliszekrényben. A „boszorkány” kijelentette, hogy előző éjjel az apának egy adagot adott át belőle, és megígérte, hogy elpusztítja. A halál beálltát követően megérkezett az orvos, és a szert egy macskán próbálta ki. A négylábú belenyalt a szerbe, és pillanatok alatt elpusztult. Amikor Bell meghalt, a jelentés szerint az egész boldogtalan házon a halált hozó szellem diadalüvöltése süvöltött végig, majd a kísértet – megfejtetlen rejtélyt hagyva maga után – örökre elhagyta az elátkozott épületet. forrás: ghosthun.gportal.hu
DNS tesztek szerint elődeink, a napfényt soha nem látott vakondemberek
Érdekes leletre bukkantak Kínában az építészek amikor metró alagutat ástak, ugyanis egy különleges civilizáció nyomaira bukkantak. A falon található, braille íráshoz hasonlatos jelek alapján a tudósok kiderítették, hogy eme törzs illetve civilizáció egész életét a föld alatt töltötte napfénytől elzárva. A metró építkezést átmenetileg felfüggesztve, ásatásba kezdtek a kínai régészek, akik aztán csontvázakat is találtak. A csontvázak DNS tesztjei alapján eme élőlények az úgy nevezett Ardipithecusoktól származnak, amelyek a későbbi homosapiens ősei is voltak. Azonban eme lények valami folytán elkanyarodtak az evolúcióban és egy teljesen másféle emberszabású népcsoport jött létre. A kutatók ezt a népcsoportot vakond embereknek nevezték el, ugyanis nem rendelkeztek szemüreggel. A kutatások során a tudósok között rejtélyes eltűnések történtek, amelyet a helyiek a vakondemberekkel magyaráznak, ugyanis az Anhui (安徽) tartomány szájhagyományai szerint, akik le merészkedtek a barlangokba, azokat ezek a titokzatos lények elrabolják, és eme emberek soha többé nem kerülnek elő.
Az elhagyatott tanya szelleme – Igaz történet alapján
1951 augusztusában John Allen Calais-ben indult el Franciaországot átszelő kerékpárútjára. Alig hagyta el a Bretagne-i Angert, defektet kapott, és mivel nem volt tartalék belsője, elég sok időt a zuhogó esőben kellett töltenie, ahogy megpróbálta megjavítani a kereket. Nem járt sikerrel, így tolni kezdte a kerékpárját abban a reményben, hogy sötétedés előtt még elér egy falut. Két órát gyalogolt a néptelen úton, amikor megpillantott egy házat, ahol segítséget vagy leginkább menedéket remélt. Elhagyatott és lepusztul tanyát talált, amelynek földszinti ablakai erősen be voltak deszkázva, de az ajtaja nyitva állt. A ház nagyon nyirkos és dohos volt, és az ott hagyott bútorok zöldellettek a penésztől. John fázott és fáradt volt, így elhatározta, tüzet rak a régi kandallóban. Talált némi száraz fát, rátette a rostélyra, mielőtt kiment az előszobába, hogy a kerékpárja nyeregtáskájából elővegye a petróleumot. Hirtelen megfagyott a vér az ereiben, amikor az előszoba porában megpillantott egy nedves nyomot. Követte a nyomot a nappaliba, ahol tüzet akart rakni, és azt látta, a nyom egy ócska pamlagon ér véget, amelyen néhány rothadó ruhadarab hever, egy pizsama maradványai. Amikor felemelte a rongyokat, undor és hányinger hulláma öntötte el. Átgondolta a helyeztet és arra jutott, a fáradság és az éhség együttes hatásáról lehet szó. Noha a házat visszataszítónak találta, elhatározta, éjszakára marad, és másnap továbbmegy. Tüzet gyújtott, ám egy hirtelen jött fuvallat azonnal eloltotta a lángokat. Aztán zajt hallott, mintha valami nedves tárgy az előszoba padlójára zuhant volna, de amikor kiment körülnézni semmit sem talált. Megpróbálta újragyújtani a tüzet, amikor megint hallotta a zajt. Amikor most kinézett, hátrahőkölt félelmében. A padló tiszta víz volt, s a víz közeledett felé, keresztül a küszöbön, elérte a pizsamát, amely emberi formát öltött. John most már megelégelte a dolgokat, kirohant egy házból, be egy kocsmába. A tulajdonos látta milyen kimerült, töltött neki egy pohár konyakot, és biztatta, hogy igya meg. Mivel halálosan fáradt volt, kivett egy szobát, és amikor megnyugtatták, holmijai biztonságban vannak a házban, lefeküdt és elaludt. Másnap reggeli közben rájött a tanya rettenetes titkára. A második világháború alatt a házban egy kollaboráns művész, Marc Baus lakott, aki sok ellenállót elárult. Baust 1946-ban letartóztatták, és bíróság elé állították, amely bűnösnek találta, de csak két év börtönbüntetésre ítélte, így Baus 1948-ban visszatért házába. Egy éjjel az emberek rátámadtak a házra, másnap Baus életét mentve eltűnt. Két hónappal később a tanya mögötti kis tóban, pizsamájában holtan találták meg. Holttestét később bevitték a házba, és a pamlagra fektették, ahol John Allen találkozott szellemével. forrás:
A síró hölgy nem nyugszik!
Az angol Pszichikai Kutatások Társaságának aktáiban szereplő 94 állítólagos kísértethistória közül messze acheltenhami síró hölgy esete a legmeggyőzőbb. A feketébe öltözött, magas nőalakot 1882 és 1889 között legalább tízen látták, és húszan hallották a ma Szent Annáról elnevezett házban. Az első szemtanú egy 19 éves orvostanhallgató-nő, Rosina Despard volt, aki 1892-ben részletes beszámolót küldött a társaságnak az esetről. Leírja, hogy minden módon megpróbálta megfogni a figurát, érintkezésbe lépni vele, illetve lefényképezni. A lépcsőn különböző magasságban többször is vékony zsinegeket feszített ki, és legalább kétszer megfigyelte, hogy a nő úgy ment át rajtuk, mintha ott se lennének. A cheltenhami síró hölgy megnyilvánulásai nem mindenben egyeztek akísértetek hagyományos viselkedésével: fényes nappal és sötétedés után is látható volt, alkalmanként akár fél órán át is meg lehetett figyelni, és szívesen mutatkozott a kertben és a gyümölcsösben is, valamint a szomszédok előtt. A Szent Anna-ház állítólag már nem kísértetjárta hely, ennek azonban ellentmondanak az utóbbi idők megfigyelései. 1970-ben például egy bizonyosJackson, aki vezetni tanult, és éppen a környéken járt, a ház mellett elhaladva egy fekete ruhás, magas nőt látott a kocsija elé lépni. Jackson a fékre taposott, oktatója viszont nem észlelt semmit. Utoljára 1985-ben látták feltűnni a síró hölgyet. A síró hölgy valószínűleg az egykori háztulajdonos második felesége,Imogen Swinhoe szelleme volt, aki 1878-ban, 41 éves korában halt meg. Amikor Rosina Despard egy családi albumból kiválasztotta azt a fényképet, mely őt a kísértetre emlékeztette, kiderült, hogy a képen Imogen húga látható. forrás: hotdog.hu
Űrpolipokat talált a NASA!
A NASA kutatói bejelentették, hogy a Marsról hazahozott kőzetekben egy bizonyos ACH302 elnevezésű baktérium parazitát találtak. A parazitáról később kiderült, hogy képes reakcióba lépni az emberi szervezettel, és gazdatestként használni azt ahhoz, hogy késöbb kifejlődhessen mint önálló életforma. A felvételen, egy 3 napos parazita embriót láthatunk amely megszületéséhez, a NASA kutatói egy kísérleti bárányt használtak fel. A videón egy olyan szűrőt használtak, amely képes kiküszöbölni az élőlény által gerjesztett elektromos hullámokat. Eme elektromos hullámok miatt lenne lehetetlen egyszerű videó felvételt készíteni róla. Mint látható a videón is, az élőlény leginkább a polipra hasonlít, azonban a kutatók a DNS vizsgálatokkal megállapították hogy nem áll rokonságban a két faj. Mik is a veszélyei annak, ha ez az élőlény valamiféleképpen elszabadulna? Mivel képes az embereket is gazdatestnek használni, ezért a végkifejlet a sci-fi filmekben látott félelmeink váltaná valóra. (a képek illusztrációk!)