NOSTRADAMUS KELETRŐL INDULÓ HÁBORÚT LÁTOTT!
A saját és világunk jövője mindenkit érdekel. Vannak, akiket ez annyira foglalkoztat, hogy jósokhoz járnak, vagy híres jövendőmondók fennmaradt írásait tanulmányozzák. Sokan úgy tartják, hogy számos eseményt megtudhatunk előre Nostradamus jegyzeteiből is. Nostradamus jövendöléseinek megítélése két táborra szakítja az utókort. Az emberek egy része kétségbe vonja ezek valóságalapját, mások hisznek benne, és minden jelentősebb katasztrófa után találnak egy próféciát, mely szerintük pontosan megjövendölte az eseményt. Néhány részlet különösen aktuálissá vált napjainkban. Aktuális jóslatok a prófétától A közelmúltra, napjainkra és a néhány évvel későbbi időszakra vonatkozó látomások nem mutatnak valami jól. Tragédiák, háborúk és betegségek követik egymást. Annyi vigaszunk lehet, hogy ennek a folyamatnak a jóslatok szerint már el kellett volna kezdődnie, de szerencsére egyelőre kevés nyoma van az előre leírtaknak. Pénzügyi válság 2009-re vonatkozó jövendölése részben megvalósult: „A hét nemzet porba hull, midőn az arany sárrá változik”. Michael McClellan Nostradamus-szakértő és -kutató ezt a gazdasági világválság eljöveteleként írta le, mikor számos tehetős ember vagyona lesz semmivé. Ezt mindenki a saját bőrén érezheti az utóbbi években. Eltűnő földrész Körülbelül a 2010-es évet jelölte meg időpontként a következő jóslat: „A nagy birodalom a tengerbe fúl, a hatalmasok felosztják az új földeket.” Francois Pignon, a Nostradamus Future Research Institue egyik vezetője szerint ez a jóslat az Egyesült Államok süllyedését jelentheti, mind természeti, mind pedig politikai szempontból. A jövendölés azt vetítette előre, hogy a földrész egy része víz alá kerül. Ez szerencsére nem valósult meg. Másrészről azonban azt is jövendöli, hogy Amerika alul marad a Kelettel vívott harcokban. Harmadik világháború A „Rejtett halált hoznak a borzasztó gömbök” és a „Hosszú harcok vezetnek majd a harmadik nagy háborúhoz” – leírások háború kirobbanását ígérték 2010-től, mely 2014-ig fog tartani. Az elméletek szerint a borzasztó gömbök az atombombákat jelzik. A jóslat folytatása szerint Franciaországot és a keleti országokat éri nukleáris támadás. A Harmadik Világháború a jóslatok vizsgálata alapján Kelet felől indul majd. És mi van a valósággal? Egy-egy tragédia után vagy a vészterhes politikai időkben menetrendszerűen számíthatunk rá, hogy valaki előhúz a farzsebéből egy több száz éve megírt jóslatot, ami pont a megtörtént eseményre illik. Érdekes azonban, hogy ezeket mindig csak utólag lehet magyarázni. A borzongásra vágyók időnként megpróbálkoznak ugyan az előzetes értelmezéssel is, de ezzel időről időre csúnyán befürödnek. Gondoljunk csak a 2000-es évfordulónál a Y2K-ra, mikor azt várták, hogy leáll az összes számítógép, káoszba fullad a világ, mert a masinák nem tudják majd értelmezni ezt az évszámot. Vagy emlékezzünk a tavalyi maja világvége jóslatra, aminek 2012. december 21-én kellett volna bekövetkeznie. A rendszeres melléfogások ellenére azonban sokan nem tudnak felhagyni a belemagyarázós, „megmondták előre” okoskodásokkal, hiszen borzongani is kell néha. És ehhez úgy látszik, már nem elég maga a tragikus esemény. borsonline.hu [dropcap]Kapcsolódó videó:[/dropcap]
Érdekes: UFO-t kamerázott egy járókelő?
Érdekes felvétel jutott el hozzánk, amelyet S. Zoltán rögzített Budapesten 2013. Augusztus 26.-án. A felvételen jól látható egy bizonyos örvényszerű felhő csomó, illetve előtte valamilyen repülő szerkezet. Sajnos túl messze volt ahhoz, hogy éles képet lehessen róla kapni, azonban mindenképpen érdekes – ugyanis egész biztosan nem átlagos repülőgépet láthatunk. A feltételezhető távolságot tekintve, az űrjármű hozzávetőlegesen nagyjából 400-500 méteres(!) lehet. Vajon mi lehet az? Egyes spekulációk szerint, a felhőben keletkezett örvényt egy féregjárat okozhatta, amely lehetővé teszi az idegeneknek, hogy gigantikus távolságokat legyenek képesek utazni az univerzumban. Albert Einstein óta tudjuk, hogy az elvi lehetőség adott arra, hogy ilyen féregjáratok létezzenek, azonban a jelenlegi tudományos fejlettségünk még nem teszi lehetővé ezeknek az előállítását. A felvétel mindenesetre érdekes, úgy tűnik mintha az „égi jármű” ezelőtt a féregjárat előtt várakozna valamire. Talán még több ufóra? Vajon mi állhat a dolog mögött?
UFO tetemet találtak egy orosz erdőben!
Sokan nem tudják, de a Szovjetunió megszűnése után, egy kis anyagi ellenszolgáltatásért – könnyen hozzá lehet jutni egykori KGB-s aktákhoz, illetve különböző – egykor – szigorúan titkos anyagokhoz. Így került elő az alábbi felvétel is, amelyet az Angol újságíró, Marvin Mitchell szerzett, egy egykori magas rangú KGB-s tiszttől. A mellékelt dosszié alapján, a videón látható lényt, egy erdőben találták Kryukovo-ban. A tetemet később Moszkvába szállították, és ott különböző teszteknek/kísérleteknek vetették alá. Kiderült, hogy a lény DNS szekvenciája jelentősen megegyezik az emberével, és a fennmaradó „idegen DNS” nem egyezik egy – jelenleg ismert – állatfajéval sem. Marvin Mitchell megpróbált utánajárni, hogy mi lett végül a tetem sorsa, illetve hogy jelenleg hol tárolják, de nem járt sikerrel. Az angol újságíró azonban bizakodó, és úgy véli, hogy eredménnyel járhat még a későbbiekben. Kapcsolódó videó:
Rejtélyes gyilkosságok az erdőben!
A semmiből előkerülő holttestek, szétszabdalt állatok és hátborzongató jelenések színhelye volt évtizedekig az angliai Clapham-erdő, amit a mai napig nem szívesen közelítenek meg a helyiek. Megmagyarázhatatlannak tűnő fényekről, földönkívüliekkel kapcsolatos látomásokról és furcsa erők jelenlétéről már számos helyszín kapcsán születtek írásos feljegyzések a történelem folyamán. Ezen helyek egyike a Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén – azzal a különbséggel, hogy míg máshol az állítólagos szemtanúk bizonyítékokkal aligha tudták alátámasztani történeteiket, addig ebben az erdőben számtalan kézzelfogható, hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között. Érthetetlen sugárzás, holttestek és jelenések Az erdő az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak szokatlan fényekről, amelyeket földönkívülieknek tulajdonítottak. Mások azt mesélték, az erdőhöz érve érezték, ahogyan egy láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, megint másokat erős hányinger fogott el, amikor a Clapham közelében jártak. Többen azt állították, látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra hátborzongató szürke köd jelenik meg foltokban, mások úgy érezték, követik őket, amikor az erdőben jártak. A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, arra a Geiger-számlálóval mért sugárzásra azonban – amit az erdőben mértek – aligha: a mérőeszköz enyhén emelkedett háttérsugárzást mutatott ki, ami azért meglepő, mert a Clapham meszes területen található, melynek köztudottan alacsony a sugárzása. Állati és emberi áldozatok A furcsa észlelések mellé hamarosan kézzelfogható jelek sorakoztak fel, melyek arra utaltak, hogy valami valóban nincs rendjén a környéken. Miközben az 1970-es, 1980-as években számtalan bejelentés érkezett a helyi hatóságokhoz állatok eltűnéséről az erdőben, egyre szaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész Peter Goldsmith tűnt el túrázás közben, majd került elő 6 hónappal később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában a nyugdíjas Leon Foster holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes, Harry Neil Snelling követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. 3 évvel később találták meg a maradványait, szintén a fák között. Az utolsó emberi áldozat, akit feljegyeztek, a 37 éves hajléktalan, skizofrén Miss Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben. Minden bizonnyal megerőszakolták és megfojtották. 1975-ben már az országos lapok is írtak az erdőben történt érthetetlen eseményekről, de egészen 1987-ig egyetlen elfogadható magyarázat sem született, és soha senkit nem gyanúsítottak az ügyben. A sátán keze A Clapham-erdő rejtélye nem csak a helyieket foglalkoztatta: a különös esetek Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvük kapcsán alaposabb nyomozásba kezdtek, és arra jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak (Friends of Hecate, röviden FoH) nevezik, és az erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot nem találtak, a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, érthetetlen fényekről, erőkről és ködről sem számoltak be a helyiek. Egészen 1996-ig. Máig a fekete mágia központi színtere Abban az évben ugyanis egy Hecate of Friends-szektatag – aki magát csak T-nek nevezte – kapcsolatba lépett Charles Walkerrel, és elmesélte neki, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a FoH még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles és T találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben. T ráadásul nemcsak mesélt a szekta tevékenységéről, de egy alkalommal megmutatta Charles Walkernek azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér a rituálék közben. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely rendszeresen otthont ad az okkult szertartásoknak, és használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek. Meglepő módon Charles és T 1996-os találkozása után ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók, ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is folytatják rettegett tevékenységüket a Clapham-erdő sötét mélyén. forrás: life.hu
Létezik telepátia?
Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ismerősünkre gondoltunk, majd hamarosan megcsörrent a telefon, és az illető volt a vonal végén. Az sem ritka jelenség, hogy megérezzük, ha valamelyik szerettünket baj vagy nagy öröm érte. Véletlen lenne mindez, vagy létezik egy olyan különleges kommunikációs csatorna, ami az érzékszerveink felett áll? A legtöbben hiszünk benne A tudományosan extraszenzoros percepciónak nevezett jelenség létezésében az emberek többsége hisz, legalábbis ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások. Egy 2005-ös felmérés során kiderült, hogy a megkérdezettek 41 százaléka hisz benne, 30 százalékuk szerint képesek vagyunk kommunikálni az ismert érzékszervek megkerülésével, 26 százalék pedig azt mondta, hogy az emberi elme képes látni a múltat és a jövőt is. A megkérdezettek között volt 92 pszichológushallgató is, és 73 százalékuk azon a véleményen volt, hogy a jelenség létezése tudományosan is bizonyított. Nemcsak a pszichológushallgatók többsége képviseli ezt a nézetet. Egy másik kutatásban természettudománnyal foglalkozókat kérdeztek erről, és a válaszadók több mint fele vélekedett úgy, hogy az extraszenzoros percepció létezése jól megalapozott tény vagy valószínű lehetőség. Nem véletlen, hogy ilyen sokan hisznek ebben a jelenségben: egy 1500 személy részvételével végzett vizsgálat során a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy volt már ilyen jellegű élménye. Jung szerint mindenki gondolatolvasó A jelenség létezésében Jung sem kételkedett, és igyekezett tudományos magyarázattal szolgálni rá. Úgy vélte, hogy az extraszenzoros percepció magyarázata a kollektív tudattalan lehet. Ez az emberiség ősi, közös tapasztalatait tartalmazza, és születésünktől fogva mindannyiunk tudatában ott vannak ezek a tartalmak a személyes tapasztalatainktól függetlenül. Jung szerint ez a rendszer nemcsak információkat tárol, hanem egyfajta csatornaként is működik, így elképzelhető, hogy két ember tudata ezen keresztül összekapcsolódik, így képesek kommunikálni egymással fizikai érzékszerveik használata nélkül. Rhine-ék kártyái J. B. Rhine és felesége, Louisa szintén meg voltak győződve arról, hogy létezik telepátia, és ezt laboratóriumi körülmények között is igyekeztek bizonyítani. Ennek érdekében az 1920-as és 30-as években kísérletsorozatot végeztek az észak-karolinai Duke Egyetemen. Kísérleteikben az úgynevezett Zener kártyákat használták. Ezeken a kártyákon kör, csillag, kereszt, négyzet és hullámvonal szerepelt, a kísérleti alanyoknak pedig ezek sorrendjét kellett kitalálniuk. Többféle kísérleti elrendezést is alkalmaztak. Volt, hogy két személy vett részt a vizsgálatban: az adó egy távoli helyiségben egy véletlenszerűen összekevert paklit nézett, miközben a vevőnek ki kellett találnia a sorrendet. Máskor adó nélkül kellett meghatározni a pakli sorrendjét, amit Rhine vagy a felesége tett az asztalra. Olyan is volt, hogy egy később összekevert pakli sorrendjét kellett megtippelni az előérzetre hagyatkozva. Minden kísérletnél 20 százalékos találati arányt lehetett várni a véletlen alapján, ezt azonban minden alkalommal túlteljesítették a résztvevők. Ebből Rhine-ék arra következtettek, hogy létezik valamiféle érzékszerveken túli érzékelés. Gondoltam egy képre… Rhine-ék kísérleteit számos kritika érte. A legtöbben azzal vádolták őket, hogy a vizsgálatok során a kísérleti alanyoknak lehetőségük nyílhatott meglesni a lapokat, így az eredmények nem hitelesek. A Ganzfeld-vizsgálatok ezeket a módszertani hiányosságokat igyekeztek kiküszöbölni. Több ilyen kísérletet is végeztek, melyekben az a közös, hogy két kísérleti alany vesz részt benne. A vevő szemét félbevágott pingponglabdával takarják le, fülére fülhallgatót tesznek, melyen keresztül fehér zajt (hangfrekvenciák random keveréke) hall, a szobát pedig szórt piros fény világítja be. Az adó egy másik helyiségben ül, és arra kérik, hogy rajzok, képek vagy rövid filmjelenetek közül válasszon ki egyet és koncentráljon rá. Ezalatt a vevőnek az a feladata, hogy minél pontosabban beszámoljon arról, hogy milyen gondolatok vagy képek futnak át az agyán. A kísérlet végén a vevőnek négyféle rajzot, képet vagy filmjelenetet mutatnak, és azt kell megmondania, hogy melyikre gondolhatott a vevő. Egy vizsgálat során áttekintették az össze Ganzfeld-vizsgálatot, és arra jutottak, hogy a vevők 38 százaléka találta el, hogy mire gondolhatott az adó, ami jóval meghaladja a véletlen alapján várható 25 százalékos találati arányt. Mit mondanak a szkeptikusok? Hiába hisznek olyan sokan az érzékszerveken túli érzékelés létezésében, és hiába vannak olyan kísérleti eredmények, amik bizonyítani látszanak a létezését, szép számmal vannak olyanok is, akiket ezek az eredmények nem győznek meg. Ők azzal érvelnek, hogy a jelenség létezése ellentmond a legtöbb fizikai törvénynek. Szerintük a telepátiában való hit egyszerűen abból az emberi igényből ered, hogy szeretnénk valamiféle rendszert és célt látni a rengeteg véletlenszerű eseményben, ami életünk során ér minket. Az emberi emlékezet pedig asszisztál ehhez, ugyanis jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek alátámasztják az elképzeléseinket, mint azokra, amik cáfolják. Épp ezért, akik hisznek a telepátiában, vagy bármilyen paranormális jelenségben, jobban megjegyzik azokat a tapasztalatokat, amit alátámasztják ezt. Ha például rágondolnak egy ismerősükre, és az hamarosan felhívja őket, emlékezni fognak az esetre. Viszont elfelejtik azt a rengeteg esetet, amikor rágondoltak valakire, ám az nem hívta fel őket. forrás: life.hu
Óriások a történelem előtt?
1941-ben a svájci Alpok egyik eldugott völgyében ástak ki egy háromszáznegyven centiméter magas csontvázat, amelyet bronzpáncél borított. A leletet további vizsgálatok céljára (és alighanem az árja szuperember-elmélet igazolása végett) Németországba szállították, ahol sajnos a háború viharai során nyoma veszett. Megmaradtak viszont a fotókkal illusztrált jegyzőkönyvek, így bármennyire szeretnék is egyesek, ezeknek az óriásoknak a létezését sem lehet letagadni. Az anyag ma a berlini történeti múzeum raktárában kallódik, és néhány elszánt kutatón kívül senkit sem érdekel. Dr. Wood könyvében több mint száz másik óriás csontvázáról tesz említést. Ezek feltárásáról mára csupán írásos beszámolók maradtak fenn, ám a professzorasszony ezeket a beszámolókat hitelesnek fogadja el. Vagyis megdönthetetlen bizonyítékok igazolják a tényt, hogy valaha Európa, Amerika és Afrika területén óriások éltek. A mitikus lények utáni nyomozás következő állomása a néphagyományok, mesék, legendák elemzése volt. Mint említettük már, óriásokról szóló történetek a világ valamennyi táján léteznek, noha a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a lények nem éltek minden kontinensen. Ezért tehát meg kellett találni a legősibb legendákat, amelyek történetét és szereplőit később távoli tájakon élő emberek is átvették és továbbmesélték. Ez rendkívül nehéz feladat volt (gyakorlatilag megoldhatatlan), ezért Dr. Wood néprajzkutatókkal és irodalomtörténészekkel konzultálva végül három mondakört vizsgált meg alaposabban. Az ősi zsidó hagyományokon alapuló Ószövetség szerint “Isten fiai Ázázel vezetésével leküldettek a földre, hogy a tévelygő emberiség tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, halandó asszonyokra kezdtek áhítozni, és a velük való szeretkezésekkel bemocskolták magukat. A testi szenvedély egyre inkább a földhöz láncolta őket, így végül már képtelenek voltak levetni fizikai testüket és visszanyerni szellem-alakjukat. Eleinte csak fiatal lányokkal bujálkodtak, később azonban már idős asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal egyaránt. Ezekből a bűnös kapcsolatokból ered az óriások, más néven a Nefilim (“Bukottak”) nemzedéke, akik visszaélve félisteni hatalmukkal, szörnyű bűnket követtek el, és végül még az emberevésre is rákaptak. Ekkor határozta el Isten, hogy özönvizet zúdít a világra, és megtisztítja a földet minden mocskától.” Az antik görög mítoszokban szereplő óriások, az egyszemű Küklopszok, az ősi Titánok és a kígyólábú Gigászok is régebbi történetek megújult szereplői. Őseik közt megtaláljuk a sumér Gilgames-eposz Humbaba nevű óriását és a germán mitológia jötunjait, az istenek ősellenségeit, akik a Föld északi és keleti peremének zord, jeges vidékein élnek. Az ő történetük is gyanúsan hasonlít a Bibliában megörökített Bukottakéra.
Gyilkossághoz használta a CIA a 8 éves fiút!
[dropcap]Sanaa – Egy nyolcéves jemeni gyermeket használt fel az amerikai titkosszolgálat arra, hogy jeladót helyezzen el al-Kaidában vezető szerepet betöltő nevelőapján.[/dropcap] A CIA ennek segítségével találta meg a célpontot, Adnan al-Qadhit, akit sikeresen likvidált is – egy rakétával. A kis Barq al-Kulyabi végre is hajtotta a parancsot: az apró mikrocsipet sikerült észrevétlenül elrejtenie annak a férfinak a kabátzsebében, akit apjaként szeretett, és aki korábban az életét mentette meg. A The Atlantic című magazin szerint egyébként vér szerinti apja (aki korábban kitaszította Barqot) szervezte be a CIA parancsára. Az amerikai kormány szóvivőjén keresztül határozottan cáfolta, hogy egy nyolcéves gyereket arra használtak volna, hogy elárulja jótevőjét, és ezáltal közreműködjön a meggyilkolásában. Pedig a gyermek és az édesapja egy videofelvételen maguk is bevallották a dolgot. Barq al-Kulyabi mindössze négyesztendős volt, amikor apja elküldte a családtól, mert akkora szegénységben éltek, hogy nem tudták tovább nevelni. A gyermek egy távoli faluban élő rokonaihoz került, de a fiúnak nem volt ott maradása, és néhány hónap után az utcán tengődött, kéregetett, a kukákból evett, és a kapualjakban aludt. Itt talált rá Adnan al-Qadhi, az al-Kaida terrorszervezet jemeni egységének vezetője, aki befogadta és fiaként szerette, nevelte a gyereket. Ám édesapja közben belépett a Jemeni Köztársasági Gárdába, amelynek katonái szoros kapcsolatot ápolnak az amerikai titkosszolgálattal. Ők bízták meg az édesapát, hogy vegye fel a kapcsolatot régen kidobott fiával, és vegye rá az árulásra. A férfi meg is kereste a gyereket, ám egyelőre nyitott kérdés, miként vette rá, hogy forduljon a nevelőapja ellen. A lényeg, hogy Barq elvégezte a feladatát. – Hazamentem a rám bízott mikrocsippel, felmásztam az asztalra, és beledugtam az adóvevőt a kabátzsebébe – mondta az ominózus videofelvételen a kisfiú, aki a „bevetése” után továbbra is nevelőapjánál élt, mintha mi sem történt volna. Al-Quadhit a mikrocsip segítségével napokkal később bemérte a CIA, és egy drón repülőről indított rakétával felrobbantották a kocsit, amelyben több társával együtt utazott. K. Á. forrás: blikk.hu
Area 51: hivatalosan is elismerték a titkos bázis létezését
[dropcap]Noha hivatalosan sosem létezett, végre kiderült az igazság az 51-es körzetről.[/dropcap] Előkerült az a terület, ami eddig sosem szerepelt az amerikai kormány térképein. A titkosság alól most frissen feloldott CIA-dokumentumokban nyíltan utalnak a Nevada állam közepén található titkos területre, ami évtizedek óta központi témája az összeesküvés-elméleteknek, és tárgya minden ufó-témájú, valamint titkos légierő-projekt elemzésének. Az 51-es körzet létéről szóló dokumentumokat a George Washington Egyetem által kikért, az U2 kémrepülő történelmét feldolgozó akták között találták meg. Szerepel köztük egy cenzúrázatlan térkép az ötvenes években a repülőgépek tesztelésére kiválasztott területről, ami eddig sosem szerepelt a kormány térképein. Jeffrey Richelson először 2002-ben tárta fel az U2 történetét, de a körzetre vonatkozó részeket kitakarták. Újra kikérte a dokumentumokat 2005-ben és végül néhány hete kapta meg a teljes anyagot. „Eisenhower elnök hozzájárult, hogy az 51-es körzet kódnevű üres területet hozzácsapják a Nevada Test Site-hoz” – áll a dokumentumokban. A körzet léte tulajdonképpen nyílt tikok volt már egy ideje, de Richelson szerint, az, hogy megkapta a dokumentumokat, arra enged következtetni, a CIA már nem akar annyira titkolózni az 51-es körzettel kapcsolatban. „Elképzelhető, hogy a jövőben sokkal több adatot tudhatunk meg az 51-es körzetről és az ott zajló projektekről”. De az igazság feltárása itt véget ér, hiszen semmilyen információ nem áll rendelkezésre a kis zöld lényekről, az USA kormányának időjárás-ellenőrző képességéről vagy bármely földön kívüli tevékenységről. forrás: ma.hu
Hogyan fabrikálta évezredek alatt Jézus alakját a kereszténység?
Ki lehetett Jézus, az ember, és miben különbözik az Újszövetségben bemutatott alak a történeti valóságtól? Az évszázadok óta teológusok és történészek nemzedékeit megmozgató kérdést most egy új dokumentumfilm, és egy magyarul nemrég megjelent könyv próbálja megválaszolni. Források és magyarázatok A Jézus életéről való ismereteink írott forrásait a keresztény egyházak által kanonizált négy evangélium és számos általuk nem elfogadott (apokrif) irat, valamint az i.sz. 1-2. századból származó néhány római és zsidó írásos feljegyzés (például Josephus Flaviusé) képezi – áll a Wikipédiában. Emellett számos régészeti bizonyítékkal rendelkezünk: nemrég egy különleges kupán fedezték fel Jézus nevét, Jeruzsálembenpedig állítólagos sírját is feltárták, és egy új kutatás szerint már Jézus előtt is lehetett egy szenvedő Messiás Izraelben. Egy arcrekonstrukciós kísérlet: ilyen lehetett a valódi Jézus? A világi és egyházi történészek egy része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium alapját képező iratok Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt a férfi életének és halálának történeti kutatásához. A történeti Jézus keresése egyébként a 18. század közepére nyúlik vissza: akkor egy Hamburgban tevékenykedő német teológus és orientalista, Hermann Samuel Reimarus próbált elsőként választ találni a kérdésre. Reimarus életében nem publikálta a kereszténységre vonatkozó radikális hipotéziseit, és „A racionális istenhívők védelmében” című munkájának egyes részei csak halála után, 1774 és 1778 között jelentek meg, amelyben a „vallásos dogmáktól megszabadított Jézust” állította az olvasók elé. A történeti kutatások Jézus létét illetően a 19. század végén maradtak abba, amikor Albert Schweitzer 1906-ban kiadta a korábbi eredményekről szóló munkáját. Szerinte a Megváltó kutatásának az volt az általános problémája, hogy annak irányát mindig a hipotézisek felállítóinak vágyai és igényei határozták meg. A kérdés feléledésében fontos szerepe volt a kumráni tekercsek felfedezésének: az 1947-ben megtalált szövegek az esszénus tanítások mellett nagyon sok, bibliai kérdésre választ adtak, ám talán még annál is több hasonló kérdést szültek. A történészek egy része ezek alapján ma nem vitatja, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy szabadságharcos, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy a szövegekben olvasható élettörténet archetipikus képekből, más korok és vallások vezetőinek mítoszaiból született meg. A történetek így kiszínezve, felnagyítva, és különleges elemekkel bővítve jelentek meg – ezen értelmezés azonban már a történetek hitelességét is kétségbe vonja. Vannak igencsak furcsa esetek is, így arról korábban mi is beszámoltunk, hogy Luigi Cascioli elkeseredetten szeretné bebizonyítani: a római katolikus egyház kétezer év óta félrevezeti a hívőket Jézus személyével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az egyház Jézus alakját egy i.sz. 1. századbeli, a rómaiak ellen küzdő zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett. A probléma történetét egy nemrég magyarul is megjelent mű is bemutatja. Lena Einhorn: Mi történt a damaszkuszi úton? című könyve egy igencsak érdekes történeti nyomozást ismertet: az olvasmányos és szórakoztató könyv a Názáreti életének minden apró részletét elemezve próbál meg választ találni a kereszténység egyik rejtélyére. A különböző forráskritikai metódusokat egyesítő mű a bibliai események összehasonlító elemzése után egy sokkoló hipotézissel áll elő: a teológiai összeesküvés-elmélet egy egyszerű hasonlaton alapul, amely alapvetően felforgathatja a bibliai elemzések világát. További részleteket azonban nem érdemes elárulni – mindez úgyis csak a könyv elolvasásával válik érthetővé. A történeti alak és a Messiás Ezekről, és a legújabb történeti és régészeti bizonyítékokról is szó volt azokban az interjúkban, amelyeket a chicagói Illinois-i Egyetem bibliai kutatója, Rachel Havrelock a Discovery Channel legújabb, az Egyesült Államokban vasárnap este adásba kerülő Ki volt Jézus? című dokumentumfilmje kapcsán adott. Szerinte az a kereszténység alapja, hogy senki sem kételkedik Jézusban – áll az interjúban, ahol felmerül a kérdés: létezünk-e bármilyen történeti bizonyítékkal a férfi létezésére? Havrelock szerint igen, bár és a magyarázatot a Biblia sorai között kell keresnünk. Az Újszövetségben, és az apokrifekben ugyanis elválik a történeti Jézus, és a Messiás alakja: az előbbi származhatott Názáretből, keresztelhették meg, taníthatott nőket, és járhatott a Galileai-tó partján, míg az utóbbi történetszál tartalmazhatta a betlehemi származást, vagy akár Dávid király vérvonalát. Jézus a moziban: A passió A Jézussal egybefonódó Messiás-képet egyébként Havrelock szerint az Ó- és Újtestamentum születése közötti időkben erősíthették fel a holt-tengeri tekercsekhez hasonló művekben: a világtól az esszénusokhoz hasonlóan elmenekülő radikális szekták ugyanis egy olyan vezetőt álmodtak maguknak, aki megmentette volna őket a Római Birodalomból. Ezt támasztják alá Vermes Gézának a témában írt könyvei is: szerinte Jézus követőinek a kezdet kezdetétől óriási nehézséget okozott az általa hangoztatott, saját személyére vonatkozó nézetei befogadása. Ő ugyanis határozottan kerülte a messiási címet, azt mégis hamarosan a személyéhez kapcsolták, és a keresztény gondolkodásban azóta elválaszthatatlan lett tőle. Vermes szerint az is érdekes, hogy Jézus magára a próféta elnevezést fogadta el és helyeselte, az egyház azonban a hasonló titulusok közül elsőként ezt vetette el, és ezen címet azóta sem fogadják el. A két kép, azaz a történeti, és a mitikus alak figurája a kereszténység elterjedésekor fonódhatott végképp egybe. Ez pedig a kutatónő szerint Pálnak köszönhető, aki talán a kor egyik legzseniálisabb marketingguruja volt. A próféta és a Messiás-képek összegyúrása mellett az univerzális tanítás hangsúlyozásával ugyanis egy olyan mozgalmat alkottak meg, amely sem származáshoz, sem társadalmi osztályhoz nem kötötte a túlvilági egyenlőséget. Ezt pedig csak erősíthette a Jézus-ábrázolásokban tapasztalható sokszínűség. forrás: www.mult-kor.hu
UFO-jelentéseket tettek közzé Új-Zélandon
Titkosított UFO-jelentéseket hozott nyilvánosságra szerdán az új-zélandi hadsereg az 1954 és 2009 közötti időszakról. Több ezer oldalnyi anyagot tettek közzé, és csak a neveket, a személyazonosításra alkalmas adatokat távolították el az iratokból. A közemberek, katonák, és kereskedelmi gépek pilótáinak beszámolóiból közzétett csaknem kétezer dokumentum harmadik típusú találkozásokról, rejtélyes fényjelenségekről számol be. Több anyagban rajzok látható repülő csészealjakról, maszkokat viselő földönkívüliekről, és az állítólagos idegenek kézírásaiból vett mintákból. (illusztráció) Az új-zélandi légierő illetékese, Kavae Tamariki azt mondta a Dominion Post nevű lapnak, hogy nem kívánják kommentálni az iratokat, amely igazságtartalmát nem vizsgálták, csupán az információszabadságról szóló törvény szellemében jártak el a közzététellel. Az egyik legmeghökkentőbb, közzétett eset 1978-ban történt, amikor az új-zélandi tévé stábja egy repülőn véletlenül tanúja volt két fényjelenségnek, és az egyiket fel is vették a déli sziget, Kaikoura térségében. A felvétel nemzetközi médiaszenzáció volt. A légierő utóbb azt állította, hogy a felhőkről verődtek vissza hajók fényei vagy a Vénusz fénye jelent meg különs visszaverődésként a felhőkön. A szerdán közzétett dokumentumok mellett további több ezer irat van még UFO-król, ám azokat 2080-ig titkosították a nemzeti archívumban. forrás: mult-kor.hu