Csillagvizsgálót fedeztek fel a Machu Picchun
Csillagvizsgálónak bizonyult perui és lengyel régészek vizsgálódásai alapján egy korábban ismeretlen építmény a Machu Picchun. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk. A jól kidolgozott kövekből épült obszervatórium az inka romvárost magában foglaló régészeti nemzeti parknak egy lezárt részén áll, és a park igazgatója, Fernando Astete Victoria antropológus fedezte fel a Huayna Picchu-hegyen tervbe vett katalogizáló munkálatok előkészítése során. Az igazgató lengyel szakemberek segítségét kérte az építmény felméréséhez. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk, amelynek segítségével aztán elkészült a „lenyűgöző építmény” pontos modellje. Az elemzések előzetes eredményei arra utalnak, hogy a vizsgálót inka papok, asztronómusok egy kis csoportja használta égitestek helyzetének pontos megfigyelésére a Yanantín-hegy csúcsaihoz viszonyítva. A csillagvizsgáló jelentősége kivételes a szakemberek szerint. Inka szertartásos helyszínek – nagy terek, napfordulók tiszteletét emelt létesítmények – már korábban is ismertek voltak, ez azonban egy másfajta szentély. Az El Mirador (Kilátó) néven emlegetett csillagvizsgáló a felfedezett egyetlen precíz csillagászati megfigyelő, eltekintve a szintén a Machu Picchun lévő Intimachay csillagászati barlangtól – a „Nap barlangjától” -, amelyre tavaly véletlenül bukkantak ugyancsak perui és lengyel kutatók. A lengyel szakemberek 2008 óta dolgoznak a Machu Picchun, munkájuk elsősorban a kövek állagmegőrzésére, 3D-s dokumentálásra és az archeoasztronómiára terjed ki. forrás: mult-kor.hu
Magyarország egyik legbrutálisabb gyilkosságsorozata – Töbszáz áldozat
[dropcap]Több mint 10 éven keresztül gyilkoltak embereket.[/dropcap] Tiszazugon történt a múlt évszázad elején hogy a helyi bába egy beteg ápolása közben felfedezett egy halálos mérget. Vízbe áztatta a légypapírt hogy az agresszívabban fejtse ki a hatását, de nem ment sokra vele, ezért cukrot és kakaót kevert hozzá. Ám a macska ivott belőle és rövidesen el is pusztult. Majd a nő kiborította a kutyulékot amiben néhány légy úszkált. Egy kiscsibe felszedegette azokat, ezért ő is elhullott. Ez szöget ütött a bába fejébe, így elvégzett még néhány kísérletet aztán megitatta a levet a beteggel is. Pár órán belül elhunyt a férfi. Éveken keresztül beteg gyerekeket, súlyos sérülteket és nem kívánatos személyeket juttatott e módszerrel a másvilágra. Aztán lassacskán a falu asszonyai is sportot űztek a gyilkolásból. Vagy egy iszákos férj vagy egy rossz szomszéd volt az útban. Az újszülötteket is arzénnal mérgezték hogy így szabályozzák a szaporulatot, csak is a földbirtokok és az örökség szétszakadásának megakadályozása érdekében. Felnőtteknek többször több adagot kellett beadni a halálos anyagból, hogy gyorsan fejtse ki hatását, míg a gyerekeknek és a gyengébbeknek elég volt az első dózis. Nem csak Tiszazugon, de a környéken is divattá vált a férjektől való megszabadulás ezen formája. Közel egy évtizeden keresztül hódított az arzén, míg egy nap a szolnoki ügyészség pontot tett a történet végére. Több mint száz holttestet exhumáltak, de az áldozatok száma akár ezer főre is tehető. Ennek ellenére csak hat asszonyra mondták ki a halálos ítéletet, de csak kettőt végeztek ki. A bábát nem érte utol a törvény, mivel öngyilkos lett. Talán pont az arzén volt az ő végzete is? [PA]
Rejtélyes rovásírásos táblát találtak az orosz sztyeppén
Két “talányos, de érdekfeszítő” leletet mutattak be a honfoglalást megelőző, korai magyar történelem témakörében a héten tartott oroszországi konferencia résztvevőinek – tájékoztatta Csáji László Koppány néprajzkutató-etnológus, a rendezvény egyik magyar előadója pénteken az MTI-t. A leletek véletlenül kerültek elő a Déli-Urálon túli Kurgáni Területen. Az egyik egy hat és fél centiméterszer hat centiméteres bronztábla, amelyen öt sorban rovásírásnak tűnő jelek találhatók. A ritka leletet a Cseljabinszk közelében található, Uelgi-tónál lévő magyar, orosz és ukrán régészekhez vitték vizsgálatra. A táblát a Naszilovo nevű i.sz. 6-8. századi település ásatási helyszíne közelében, erdős sztyeppén találták meg. A kis tábla egyik oldalán öt sorban látható jelek olvasatába az orosz tudósok még nem bocsátkoztak, mivel az előzetes vélemények megoszlanak. Egyesek a magyar rovásírással keresnek párhuzamokat, hiszen egy karakter kivételével a jelek párhuzamai megtalálhatók a korai rovásírásos emlékek között. Mások szerint – ahogy azt Nyikolaj Ivanovics Jegorov nyelvész és filológus kifejtette – talán a türköket megelőző keleti szkíta, szaka emlék lehet, hiszen a környéken számos lelőhely ismert ebből a korból. Felvetődött a koraközépkori Kazár Birodalomból származó héber nyelvű szövegként való értelmezése, és az is, hogy nem is írásról, hanem úgynevezett tamgákról (nemzetségjel) van szó. A tábla mellett egy másik, szintén a Kurgáni Területről származó tárgyat is bemutattak a konferencia résztvevőinek. Ez a másik szórványlelet is véletlenül kerül elő, Buzikáj falu mellett a füves sztyeppéről. Egy apró, tarpánjellegű lovat ábrázoló kőszobor, amely 12 centiméterszer nyolc és fél centiméteres. A régészek szerint az anyaga és a stílusa alapján talán mezolit- vagy neolitkori lehet, de az előkerülés körülményei miatt a keltezéshez további vizsgálatok szükségesek. forrás: paranormal.hu
Megtalálták a világ legrégebbi társasjátékát
Közel 5000 évesek azok az apró faragott kövek, amiket egy temető feltárása során ástak ki török régészek az ország délkeleti részén. A kora bronzkori sírokban talált figurák a világ legősibb ismert társasjátékának kellékei lehetnek – írja a Discovery.com. A 49 figura között vannak disznót, kutyát, piramisformát ábrázolók is, de a többségük kocka és golyó alakú. A kék, zöld, vörös, fekete és fehér színűre festett figurák sokfélesége alapján elég összetett játékról lehetett szó, de a pontos szabályokat egyelőre nem tudták megfejteni az izmiri egyetem régészei. Az viszont feltételezhető, hogy a játék valahogyan a négyes szám körül forgott, legalábbis a formák, színek csoportjai erre utalnak. Hasonló figurák már korábban is ismertek voltak Szíriából és Irakból, de az ott talált egy-egy darabot idáig számolóköveknek gondolták. A most Başur Höyüknél, a Mezopotámia és Kelet-Anatólia közötti hajdani kereskedelmi út közelében feltárt lelet viszont egy komplett szettet tartalmaz, mintha egy egész ősi sakk-készlet került volna felszínre. A lelet újabb bizonyíték arra, hogy a táblás játékok a Közel-Keleten legalább 5000 éves múlttal rendelkeznek. Mezopotámiában széles körben játszhattak ehhez hasonló logikai játékokat. A civilizáció egyik bölcsőjének tartott Ur városában már 2500 évvel időszámításunk előtt kedvelt volt a húsz négyzet játéka, a mostani lelet azonban az ottaniaknál is sokkal finomabban kidolgozott. forrás: index.hu
Óriások a történelem előtt?
1941-ben a svájci Alpok egyik eldugott völgyében ástak ki egy háromszáznegyven centiméter magas csontvázat, amelyet bronzpáncél borított. A leletet további vizsgálatok céljára (és alighanem az árja szuperember-elmélet igazolása végett) Németországba szállították, ahol sajnos a háború viharai során nyoma veszett. Megmaradtak viszont a fotókkal illusztrált jegyzőkönyvek, így bármennyire szeretnék is egyesek, ezeknek az óriásoknak a létezését sem lehet letagadni. Az anyag ma a berlini történeti múzeum raktárában kallódik, és néhány elszánt kutatón kívül senkit sem érdekel. Dr. Wood könyvében több mint száz másik óriás csontvázáról tesz említést. Ezek feltárásáról mára csupán írásos beszámolók maradtak fenn, ám a professzorasszony ezeket a beszámolókat hitelesnek fogadja el. Vagyis megdönthetetlen bizonyítékok igazolják a tényt, hogy valaha Európa, Amerika és Afrika területén óriások éltek. A mitikus lények utáni nyomozás következő állomása a néphagyományok, mesék, legendák elemzése volt. Mint említettük már, óriásokról szóló történetek a világ valamennyi táján léteznek, noha a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a lények nem éltek minden kontinensen. Ezért tehát meg kellett találni a legősibb legendákat, amelyek történetét és szereplőit később távoli tájakon élő emberek is átvették és továbbmesélték. Ez rendkívül nehéz feladat volt (gyakorlatilag megoldhatatlan), ezért Dr. Wood néprajzkutatókkal és irodalomtörténészekkel konzultálva végül három mondakört vizsgált meg alaposabban. Az ősi zsidó hagyományokon alapuló Ószövetség szerint “Isten fiai Ázázel vezetésével leküldettek a földre, hogy a tévelygő emberiség tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, halandó asszonyokra kezdtek áhítozni, és a velük való szeretkezésekkel bemocskolták magukat. A testi szenvedély egyre inkább a földhöz láncolta őket, így végül már képtelenek voltak levetni fizikai testüket és visszanyerni szellem-alakjukat. Eleinte csak fiatal lányokkal bujálkodtak, később azonban már idős asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal egyaránt. Ezekből a bűnös kapcsolatokból ered az óriások, más néven a Nefilim (“Bukottak”) nemzedéke, akik visszaélve félisteni hatalmukkal, szörnyű bűnket követtek el, és végül még az emberevésre is rákaptak. Ekkor határozta el Isten, hogy özönvizet zúdít a világra, és megtisztítja a földet minden mocskától.” Az antik görög mítoszokban szereplő óriások, az egyszemű Küklopszok, az ősi Titánok és a kígyólábú Gigászok is régebbi történetek megújult szereplői. Őseik közt megtaláljuk a sumér Gilgames-eposz Humbaba nevű óriását és a germán mitológia jötunjait, az istenek ősellenségeit, akik a Föld északi és keleti peremének zord, jeges vidékein élnek. Az ő történetük is gyanúsan hasonlít a Bibliában megörökített Bukottakéra.
Hogyan fabrikálta évezredek alatt Jézus alakját a kereszténység?
Ki lehetett Jézus, az ember, és miben különbözik az Újszövetségben bemutatott alak a történeti valóságtól? Az évszázadok óta teológusok és történészek nemzedékeit megmozgató kérdést most egy új dokumentumfilm, és egy magyarul nemrég megjelent könyv próbálja megválaszolni. Források és magyarázatok A Jézus életéről való ismereteink írott forrásait a keresztény egyházak által kanonizált négy evangélium és számos általuk nem elfogadott (apokrif) irat, valamint az i.sz. 1-2. századból származó néhány római és zsidó írásos feljegyzés (például Josephus Flaviusé) képezi – áll a Wikipédiában. Emellett számos régészeti bizonyítékkal rendelkezünk: nemrég egy különleges kupán fedezték fel Jézus nevét, Jeruzsálembenpedig állítólagos sírját is feltárták, és egy új kutatás szerint már Jézus előtt is lehetett egy szenvedő Messiás Izraelben. Egy arcrekonstrukciós kísérlet: ilyen lehetett a valódi Jézus? A világi és egyházi történészek egy része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium alapját képező iratok Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt a férfi életének és halálának történeti kutatásához. A történeti Jézus keresése egyébként a 18. század közepére nyúlik vissza: akkor egy Hamburgban tevékenykedő német teológus és orientalista, Hermann Samuel Reimarus próbált elsőként választ találni a kérdésre. Reimarus életében nem publikálta a kereszténységre vonatkozó radikális hipotéziseit, és „A racionális istenhívők védelmében” című munkájának egyes részei csak halála után, 1774 és 1778 között jelentek meg, amelyben a „vallásos dogmáktól megszabadított Jézust” állította az olvasók elé. A történeti kutatások Jézus létét illetően a 19. század végén maradtak abba, amikor Albert Schweitzer 1906-ban kiadta a korábbi eredményekről szóló munkáját. Szerinte a Megváltó kutatásának az volt az általános problémája, hogy annak irányát mindig a hipotézisek felállítóinak vágyai és igényei határozták meg. A kérdés feléledésében fontos szerepe volt a kumráni tekercsek felfedezésének: az 1947-ben megtalált szövegek az esszénus tanítások mellett nagyon sok, bibliai kérdésre választ adtak, ám talán még annál is több hasonló kérdést szültek. A történészek egy része ezek alapján ma nem vitatja, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy szabadságharcos, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy a szövegekben olvasható élettörténet archetipikus képekből, más korok és vallások vezetőinek mítoszaiból született meg. A történetek így kiszínezve, felnagyítva, és különleges elemekkel bővítve jelentek meg – ezen értelmezés azonban már a történetek hitelességét is kétségbe vonja. Vannak igencsak furcsa esetek is, így arról korábban mi is beszámoltunk, hogy Luigi Cascioli elkeseredetten szeretné bebizonyítani: a római katolikus egyház kétezer év óta félrevezeti a hívőket Jézus személyével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az egyház Jézus alakját egy i.sz. 1. századbeli, a rómaiak ellen küzdő zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett. A probléma történetét egy nemrég magyarul is megjelent mű is bemutatja. Lena Einhorn: Mi történt a damaszkuszi úton? című könyve egy igencsak érdekes történeti nyomozást ismertet: az olvasmányos és szórakoztató könyv a Názáreti életének minden apró részletét elemezve próbál meg választ találni a kereszténység egyik rejtélyére. A különböző forráskritikai metódusokat egyesítő mű a bibliai események összehasonlító elemzése után egy sokkoló hipotézissel áll elő: a teológiai összeesküvés-elmélet egy egyszerű hasonlaton alapul, amely alapvetően felforgathatja a bibliai elemzések világát. További részleteket azonban nem érdemes elárulni – mindez úgyis csak a könyv elolvasásával válik érthetővé. A történeti alak és a Messiás Ezekről, és a legújabb történeti és régészeti bizonyítékokról is szó volt azokban az interjúkban, amelyeket a chicagói Illinois-i Egyetem bibliai kutatója, Rachel Havrelock a Discovery Channel legújabb, az Egyesült Államokban vasárnap este adásba kerülő Ki volt Jézus? című dokumentumfilmje kapcsán adott. Szerinte az a kereszténység alapja, hogy senki sem kételkedik Jézusban – áll az interjúban, ahol felmerül a kérdés: létezünk-e bármilyen történeti bizonyítékkal a férfi létezésére? Havrelock szerint igen, bár és a magyarázatot a Biblia sorai között kell keresnünk. Az Újszövetségben, és az apokrifekben ugyanis elválik a történeti Jézus, és a Messiás alakja: az előbbi származhatott Názáretből, keresztelhették meg, taníthatott nőket, és járhatott a Galileai-tó partján, míg az utóbbi történetszál tartalmazhatta a betlehemi származást, vagy akár Dávid király vérvonalát. Jézus a moziban: A passió A Jézussal egybefonódó Messiás-képet egyébként Havrelock szerint az Ó- és Újtestamentum születése közötti időkben erősíthették fel a holt-tengeri tekercsekhez hasonló művekben: a világtól az esszénusokhoz hasonlóan elmenekülő radikális szekták ugyanis egy olyan vezetőt álmodtak maguknak, aki megmentette volna őket a Római Birodalomból. Ezt támasztják alá Vermes Gézának a témában írt könyvei is: szerinte Jézus követőinek a kezdet kezdetétől óriási nehézséget okozott az általa hangoztatott, saját személyére vonatkozó nézetei befogadása. Ő ugyanis határozottan kerülte a messiási címet, azt mégis hamarosan a személyéhez kapcsolták, és a keresztény gondolkodásban azóta elválaszthatatlan lett tőle. Vermes szerint az is érdekes, hogy Jézus magára a próféta elnevezést fogadta el és helyeselte, az egyház azonban a hasonló titulusok közül elsőként ezt vetette el, és ezen címet azóta sem fogadják el. A két kép, azaz a történeti, és a mitikus alak figurája a kereszténység elterjedésekor fonódhatott végképp egybe. Ez pedig a kutatónő szerint Pálnak köszönhető, aki talán a kor egyik legzseniálisabb marketingguruja volt. A próféta és a Messiás-képek összegyúrása mellett az univerzális tanítás hangsúlyozásával ugyanis egy olyan mozgalmat alkottak meg, amely sem származáshoz, sem társadalmi osztályhoz nem kötötte a túlvilági egyenlőséget. Ezt pedig csak erősíthette a Jézus-ábrázolásokban tapasztalható sokszínűség. forrás: www.mult-kor.hu
Vásárban mutogatták a torz embereket
A kezek és lábak nélküli férfi nagy nőcsábász és zsugás volt, a sziámi ikrek beutazták Európát, a hatalmas hátsóval rendelkező hölgyet pedig gazdája mutogatta. Az elmúlt évszázadokban „torzszülöttek” vásári látványosságnak számítottak. A „szörnyszülöttek”, addig ritkán vagy soha nem látott betegségekben, testi rendellenességekben szenvedők a történelem folyamán általában nem élhettek tisztes életet. Kenyerüket magamutogatással keresték, s a vásári mutatványosok és cirkuszok legfőbb látványosságaivá váltak. Testvérét cipelve járta be Európát A sziámi ikrek egy fejlődési rendellenesség neve, amikor az egypetéjű ikrek nem válnak szét, vagyis jellemzően a törzsük valamely részén vagy fejükkel „összenőve” jönnek világra. A „névadó ikrek” a mai Thaiföldön, a korabeli Sziámban születtek a mellkasuknál összeforrva 1811-ben. A helyi király a gonosz küldötteinek tekintette, s el akarta pusztítani őket, ám egy brit kereskedő megmentette életüket. 17 éves koruktól európai és amerikai cirkuszokban léptek fel, majd Észak-Karolinában telepedtek le – írja aMúlt-kor.hu. Sziámi ikrekről szóló feljegyzések az ókortól kezdve maradtak ránk, sokan fényes karriert futottak be. A leghíresebb páros a Colloredo-ikrek voltak. Lazarus és Joannes Baptista Genovában születtek 1617-ben. Lazarus egy életerős, jóképűnek leírt előadóművész volt, ikertestvére viszont szinte életképtelen volt, bal lába „kilógott” bátyja hasából – valószínűleg a mellkasuknál és a gyomruknál lehettek összenőve. Joannes nem szólt soha semmit, szemét csukva, száját szinte kivétel nélkül nyitva tartotta. Hogy megéljenek, Lasarus testvérét cipelve Európát járta Skóciától az Oszmán Birodalomig számtalan országban fellépett. Amikor éppen nem mutogatták magukat, Lazarus betakarta Joannest köpönyegével, hogy feleslegesen ne bámulják meg. Későbbi beszámolók szerint az idősebb testvér megnősült, s egészséges gyermekei születtek. A végtagok nélküli nőcsábász Matthias Buchinger 1674-ben született német földön egy akkoriban igen ritka rendellenességgel: nem voltak karjai, s az alsó lábszárai sem fejlődtek ki. Testi „hiányosságából” azonban ügyesen faragott előnyt: előadóművészként bejárta Angliát. Rézmetszéssel is foglalkozott, a képen látható önarckép is az ő munkája: haja fodrait göndörségét miniatűr betűkkel készítette, amelyek összeolvasva bibliai szövegeket és zsoltárokat adnak ki. Emellett híres mágus volt, kártyában verhetetlen és zenei tehetséggel is meg volt áldva. Sikeres volt a nők körében is, a fáma szerint négyszer házasodott meg, és nyolc nőtől legalább 14 gyermeke született. A pletyka szerint legalább hetven szeretője volt a Brit-szigeteken és a kontinensen. A nők kíváncsiságát igencsak felkeltette, hogy egyetlen „végtagja” a pénisze volt. A feneke miatt mutogatták Sarah Baartman méretes hátsóját egy betegség, az úgynevezett zsírfarúság okozta. A koiszan (afrikai népcsoport) nőkre jellemező hosszúkás szeméremajka egyes leírások szerint a szeméremtest alatt 7-9 centiméterrel lógott lejjebb. Sarah a brit uralom alatt lévő kelet-fokföldi régióban látta meg a napvilágot 1790 előtt, egy holland földműves, Peter Cezar szolgája volt. A gazdának egy sebész javasolta, hogy engedje el a hölgyet Európába, hogy közszemlére tehessék. Így érkezett Sarah 1810-ben Londonba. Mivel „kiállítása” a rabszolgaellenes törvény után három évvel történt, nagy botrányt kavart, ami után bírósági tárgyalások sora következett. A nyilvánosság jót tett a leány népszerűségének, a Brit-szigetek után Franciaországba ment, miután eladták egy francia állatidomárnak. S. Réaux 15 hónapon keresztül mutogatta, több természettudós is felkereste, s számos ábrázolás készült a nem mindennapi idomokkal rendelkező hölgyről. A feljegyzések szerint többször is igyekeztek lefesteni meztelenül, azonban mindig maga elé tartott egy kis ruhadarabot, s még akkor sem volt hajlandó elvenni azt onnan, amikor pénzt kínáltak neki. 1815 decemberében valószínűleg himlőben vesztette életét, halála után fölboncolták. Csontváza és nemi szervei ma egy párizsi múzeumban vannak kiállítva. Ha kíváncsi a farkasasszony és az elefántember történetére is, ide kattintva olvashat róluk a Múlt-kor.hu-n. forrás: hir24.hu
Sikerült a dimenzió utazás? – Philadelphia kísérlet
A Philadelphia kísérlet képzeletbeli volt, egy dezinformációs terv, hogy eltereljék az emberek figyelmét a valódi kísérletről. A Philadelphia kísérlet egy csalás – állították sokszor a médiákban, hogy elvonják az emberek figyelemét a valódi Philadelphia kísérlet utáni nyomozástól, amelyet nem Philadelphia közelében végeztek. Sorállományú katonák valóban sérülést szenvedtek, és mivel a kérdezősködések kockázata megvolt, a fedő történetre hathatós felvilágosítást adtak a kérdezőknek, hogy azok zsákutcába jussanak. A valódi kísérlet a dimenziók közti mozgással – amely bekövetkezhet természetes körülmények között is a bolygótokon – egy raktárban végezték Kansasben – távoli falusias, gyakorlatilag lakatlan területen végezték, ahol ritkán terültek el a farmok. A terület csak a vetés és a betakarítás idejére népesült be. Heves nyomás hatására – amilyen a Föld középpontjában is előfordul – a 3. denzitásbeli anyag energiasugarakat bocsájt ki, amely hasonlít ahhoz, ami természetesen előfordul a 4. denzitásban. Ezen sugarak a Föld magjából alkalmanként gyorsan törnek ki, amelyek például a Bermuda-háromszögből jelentett problémákat okozzák, ahol hajók vagy repülőgépek tűnnek el, majd újból előbukkannak. Alapvetően a 3. denzitásbeli anyagnak ideiglenesen megzavarodik a normál vibrációs frekveniája, és a 4. denzitás állapotába mozdul át. Ez hasonlatos ahhoz, amit mi csinálunk a kontaktákkal, amikor arról számolnak be, hogy átmentek a falakon. Azonban az emberek kezében, akik információt szereztek az önmagukat-szolgáló idegenektől, hogy hogyan kell ezt csinálni, ez a képesség katasztrófálisnak bizonyult. A 4. denzitásba való mozgáshoz több kell annál, hogy az anyagot bombázzuk a kompressziós feszültség pontjáig. Teljes áthelyezést igényel, és ha az illető vissza akar térni, teljes visszahelyezést. Olyan emberek vezették ezt a kísérletet, akik azt az eligazítást kapták, hogy nem kell törődniük a katonákkal, akiket a kísérlethez használtak, hogy mi lesz velük. Inkább, mint hogy tétovázzanak, tudván, nincs minden paraméter a helyén, nekiláttak. Az alany, akit bezártak egy fémdobozba, részben a 4. denzitásban maradt a konténerének darabjaival együtt. Ők természetesen mind meghaltak, de a kísérlet szemtanúi és a kisegítő személyzet, akik az alanyokkal csak éppen mostanában érintkeztek, sokan vannak. A kormányzat kitervelte a kísérlet megismétlését, amely részben részben távol folyt (?), elég annyi, hogy a történet – akárcsak az eredmények – hasonlóak voltak. További alanyokat (katonákat) használtak fel, tudva a valószínű eredményt, de legtöbbjük túlélte, hogy megbeszélhessék maguk és a családjuk között. Minden titok kiszivárgott, így a nyomozók rossz nyomon jártak, és a rossz résztvevőkkel beszéltek! forrás: zetatalk.com
MEGDÖBBENTŐ LELET: ELTŰNT AZ ÓRIÁS EGYIK FELE
Szenzációs leletre bukkantak régészek Mexikóban. Az ország antropológiai és történelmi intézetének munkatársai a napokban egy öt méter hosszú, és hetvenkétmillió éves, megkövesedett dinoszauruszfarkat találtak. Az állat valószínűleg egy hadroszaurusz lehetett, amely a növényevő és kacsacsőrű dinoszauruszok csoportjába tartozott. A lelet az állat teljes hosszának felét teszi ki, és környéken az állat csípőcsontjának maradványait is megtalálták. Francisco Aguilar, az intézet Coahuila megyei kirendeltségének vezetője elmondta, hogy Mexikóban már többször bukkantak dinoszauruszleletekre, de eddig ez a legnagyobb példány, amelynek maradványait sikerült a feltárniuk. A most talált farokrészt a helyiek fedezték fel, s a paleontológusok húsz nap alatt tisztították meg. A tudósok első vizsgálatai alapján az állat rákos volt, és ízületi gyulladás kínozta. Azt még nem tudják, hová lett az óriás másik fele. forrás: borsonline.hu
Jártak a földön anno „Ősi idegenek”?
Az „ősi idegenek” kifejezést olyan földönkívüli lények elnevezésére használják, akik az ősi időkben meglátogatták a Földet. A történelmi beszámolókat a Hopi indiánok, ókori egyiptomiak, mayák, aztékok és sok más ősi civilizációk alkotják. Mindannyian olyan furcsa jelenségekről tesznek említést, amik az égből jöttek, mint napjainkban az UFO. Olyan híres könyvek születtek, mint az Ősi Idegenek vagy az Istenek szekerei. Létezésüket bizonyítják többek között a Nazca vonalak, egyiptomi és maya piramisok. ŐSI IDEGENEK ÉS AZ EMBERISÉG MÚLTJA Az ókori űrhajó elmélete Az „Ősi Idegenek” egy elmélet, ami az „ókori asztronauta elméletként” is ismert. Határozott bizonyíték arra, hogy a múltban is jelen voltak Földünkön, (közvetlenül vagy közvetetten) kommunikáltak az emberrel, befolyásolták életüket, és megismertették velük a Föld ősi kultúráit, civilizációit. Ittlétük olyan civilizációkban hagyott nyomot mint a maya, sumér, azték, ókori Egyiptom, inka, kínai, görög és sok más. A világ tele van vallással, teóriákkal, amiket nehéz elfogadni valamennyi embernek. Amit meg kell értenünk, hogy az ősi idegenek nem bizonyítják vagy cáfolják az egyes vallási meggyőződéseket, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük az alapvető gyökereinket és eredetünket, mint emberi faj. Az ókori civilizációk történelmének gondos vizsgálatán keresztül a teoretikusok továbbra is keresik a választ a zavarbaejtő kérdésekre, hogy az Ősi Idegenek közvetlenül befolyásolták-e az emberi faj és civilizációk kialakulását. NAZCA VONALAK A Peruban található ősi Nazca kultúrát régészek, antropológusok és etnológusok tanulmányozták, és megpróbálták meghatározni az ott található rejtélyes Nazca vonalak és alakzatok létrejöttének célját. Az egyik elmélet szerint a Nazca nép hozta létre őket isteneik számára. Erich von Däniken, svéd szerző szerint a Nazca vonalak repülőtérként szolgált az idegenek számára. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vonalak i.e. 300 és i.u. 700 között készültek. Mivel a Nazca Pampa de Jumana olyan helyen fekszik, ahol kevés eső esik, az ábrák nagy része megmaradtak eredeti állapotukban több ezer éven át. Az ősi civilizációk rendelkeztek a repülés ismeretével Lehetséges, hogy az ősi civilizációk rendelkeztek a repülés ismeretével és ez a technológia elveszett a történelem során? Ezek a kérdések továbbra is sokakat ejtenek zavarba, és ahogy egyre mélyebbre ásunk, úgy tűnik, valami már akkor is repült az égen, amiket több ezer éves ábrázolások bizonyítanak. Vajon miért pont Dél-Amerikában szálltak le az idegenek? Ha az idegen lények a Föld ásványi anyagairól akartak tudni, Peru kiváló hely volt ennek felkutatására, ugyanis tele van ásványokkal. Egy leszállópályát építeni erre a területre logikus döntésnek tűnik. A Nazca vonalak és az inkák által épített ősi gépek is bizonyítják, hogy valóban átrepült valami Peru felett. ŐSI IDEGENEK ÉS A REPÜLŐGÉPEK Az inka és egyiptomi ősi repülőgépek A régészek érdekes tárgyakat fedeztek fel az inkák és az egyiptomiak területén. Meglepően hasonlítanak a mai repülőgépekre, helikopterekre és űrhajókra. Ezek a kis aranyszobrocskák kb. két hüvelyk hosszúak, és becslések szerint i.e. 800 és 500 között készültek. Egyes régészek úgy vélik, hogy a tárgyak inkább állatokat ábrázolnak, de ez nem valószínű. Az is érdekes, hogy a szárnyakon apró spirálokból álló, díszítő rajzok láthatók, amik a dél-amerikai ősi indiánok ábrázolásmódjára jellemző. Ezek a szobrok sokmindenre utalhatnak. Néhányak szerint madarak, mások szerint az inkák fejlett intelligenciáját mutatja, vagyis, hogy jelen voltak az idegenek, befolyásolva a civilizációk életét. 1997-ben a kutatók megépítették a szobrok életnagyságú, pontos mását, és tesztelték képességeiket. Meglepően jól teljesítették mind a manővereket, mind a fel és leszállásokat a rádiós távírányító segítségével. A történelem során számos bizonyíték mutatja, hogy az ember megpróbálta elérni a repülést, és elképesztő eredményeket értünk el. A 16. században Leonardo Da Vinci egy szárnyas repülőgépet és egy megmunkálatlan helikoptert tervezett, majd a Wright fivérek sikeresen megtervezték, megépítették az első, gyakorlatban működő repülőgépet, majd elsőként emelkedtek a levegőbe 1903-ban. Rejtélyes dombornyomott faragványokat találtak Egyiptomban, Abydos templomában, amiket Dr. Ruth Hover fényképezett le. Ezek a képek hasonlítanak a modern repülőgépekre. 1898-ban egy sajátos, hat hüvelykes, fából készült tárgyat találtak egy sírban, Saqquaranál, Egyiptomban, ami i.e. 200-ban készült. A tárgynak volt teste és 7 hüvelykes szárnyai, amik enyhén lefelé görbültek, továbbá kormánya és farka. Úgy tűnt, egy ősi repülőgép modellre bukkantak. Mivel 1898-ban még nem találták fel a repülőgépet (nem számítva az ókori Egyiptomot), így „madár” címkével ellátva tárolták a kairói múzeumban. A tárgyat évekkel később elővették, és Dr. Khalil Messiha,- az ókori tárgyak szakértője- tanulmányozni kezdte más tudósokkal. Arra a következtetésre jutottak, hogy a repülő tárgyra jellemző a nagyon fejlett aerodinamika. Az íves szárnyak, ma dihedrális ( fordított V-beállítású) szárnyakként ismert, ami a felfelé repülésben segít. Egy hasonló tervet alkalmaznak a szuperszónikus Concord repülőgépeken. Abydos, Egyiptom Ezen a domborművön repülőgépek láthatók, amint valószínűleg bombát dobnak le. A bal felső sarokban egy modern helikopterre hasonlító szerkezet. modern gépekre hasonlító aranyszobrocskák. [dropcap]kapcsolódó videó:[/dropcap]