A dinoszauruszok kihalása több mint fél évszázada foglalkoztatja a tudósokat, és bár ma már szinte biztosnak tekinthető, hogy egy hatalmas aszteroida becsapódása indította el a végzetes folyamatokat, a kutatók még mindig vizsgálják, pontosan mi okozta a földtörténet egyik legnagyobb tömeges kihalását. Egy új kutatás szerint elképzelhető, hogy nem maga a becsapódás, hanem a légkörbe jutó hatalmas mennyiségű por és törmelék okozta a végső csapást.

Egyetlen nap alatt megváltozott a Föld története

Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt egy több kilométer átmérőjű égitest csapódott a mai Mexikói-öböl térségébe, létrehozva a Chicxulub-krátert. A becsapódás következtében óriási mennyiségű anyag került a légkörbe, globális tüzek alakultak ki, és drasztikus éghajlatváltozás kezdődött. A katasztrófa végül a Föld élővilágának mintegy 75 százalékát pusztította el, köztük a nem madár dinoszauruszokat is.

Új nyomra bukkantak a kutatók

A legfrissebb vizsgálatok alapján az aszteroida valószínűleg egy rendkívül ritka, úgynevezett CO-kondrit meteorittípushoz tartozhatott. A kutatók a becsapódás után világszerte kialakult üledékrétegek nikkelizotópos elemzésével jutottak erre a következtetésre.

A felfedezés azért érdekes, mert ezek a meteoritok viszonylag kevés ként tartalmaznak. Korábban sok tudós úgy vélte, hogy a légkörbe jutó kén jelentős szerepet játszott a globális lehűlésben. Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy a becsapódás során keletkező finom por és törmelék lehetett a legfontosabb tényező.

Évekig tartó sötétség alakulhatott ki

A modellek szerint a légkör felső rétegeibe jutó por hosszú időre elzárhatta a napfényt. A fotoszintézis lelassult vagy teljesen leállt, a növények tömeges pusztulása pedig az egész táplálékláncot összeomlaszthatta.

A növényevők élelem nélkül maradtak, őket pedig a ragadozók követték. A kutatók szerint ez magyarázhatja, hogy a kihalás nem azonnal, hanem fokozatosan söpört végig a bolygón.

Nem minden élőlény tűnt el

Bár a dinoszauruszok kihalása az egyik legismertebb esemény a földtörténetben, számos állatcsoport túlélte a katasztrófát. Az új kutatások szerint például a cápákat és rájákat jóval kisebb arányban érintette a tömeges kihalás, mint korábban gondolták. Egyes becslések szerint a fajok mindössze körülbelül 10 százaléka tűnt el.

A túlélők közé tartoztak számos madárfaj ősei, kisebb emlősök és különböző tengeri élőlények is.

Meglepően gyors volt a természet regenerációja

Sokáig úgy gondolták, hogy az életnek több tízezer évre volt szüksége a talpra álláshoz. Új kutatások azonban azt mutatják, hogy bizonyos planktonfajok már néhány ezer évvel a becsapódás után megjelentek, ami geológiai léptékben rendkívül gyors alkalmazkodásnak számít.

A tudósok szerint ez azt bizonyítja, hogy az élővilág sokkal gyorsabban képes alkalmazkodni a szélsőséges környezeti változásokhoz, mint azt korábban feltételezték.

A dinoszauruszok kihalása ma is tartogat meglepetéseket

Bár az aszteroida-becsapódás ténye ma már széles körben elfogadott, a kutatások továbbra is új részleteket tárnak fel arról, pontosan milyen folyamatok vezettek a dinoszauruszok eltűnéséhez. A legújabb eredmények alapján egyre valószínűbb, hogy a légkört beborító porfelhő és az azt követő globális éghajlati összeomlás játszotta a legfontosabb szerepet a kihalási eseményben.