Életképek Észak-Koreából, melyek miatt Eric Lafforgue fotóst örökre kitiltották az országból

“Az észak-koreai hadsereget az egyik legjobbként és legfontosabbként tartják számon a világon. Ám ha belelátsz az emberek mindennapjaiba, gyakran láthatsz katonákat, amint alantas munkát végeznek.”

“A hatósági szervek gyűlölik az efféle képeket. Mikor megpróbáltam nekik elmagyarázni, hogy szegénység mindenhol létezik, akkor sem engedélyezték az ilyen fotókat.”

“Kemény időkben (ami itt körülbelül megfelel a “mindig”-nek) rengeteg gyerekmunkást láthatunk a mezőkön dolgozni.”

“A kormány megtiltja, hogy láthatóan éhező emberekről készíts képeket. Mint például ez a férfi…”

“…vagy mint ez a kisfiú.”

“Tilos olyan emberekről felvételt készíteni, akik nem “jól öltözöttek”. Az idegenvezetőm szerint ez a férfi nem volt olyan állapotban, hogy lefotózhassam.”

“Gyerekek elszóródott kukoricát szednek fel az út széléről Begaebong közlében.”

“Egy nő áll a katonákból álló tömeg kellős közepén. Ezt nem szabadott volna lefotózni, mivel a kormány nem enged képeket készíteni a hadseregről.”

“A demilitarizációs övezetben (Észak- és Dél-Korea közötti határsáv) könnyű képeket készíteni, ám ha túl közelről akarsz lefotózni egy katonát, akkor megpróbálnak leállítani.”

“Sem katonákat, sem cigarettázó embereket nem lehet lefotózni. Ez tehát kétszeresen tiltott kép.

“Mikor elmentem a Pyongyang-i delfináriumba, azt mondták, az állatokat fotózhatom, a közönségben ülő katonák azonban nem lehetnek rajta a képen. A közönség 95%-a katonákból állt.”

“A kormány gyűlöli azokat a képeket, ahol a katonák pihenés közben láthatók. Ez a fotó nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kitiltottak az országból.”

“Egy férfi fürdik a folyóban vidéken. Ha eljössz a nagyvárosból, ez elég gyakori jelenség.”

“Sok halásznak nincs rendes csónakja, ezért használt autógumival eveznek ki a vízre. Nem eladásra kínálják a kifogott halakat – örülnek, ha ételt tudnak hazavinni a családjuknak.”

“A kamerámat elkobozták a Chongjin-ba tartó kirándulás idejére. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ám mikor megláttam az éhező embereket, rájöttem miért.”

“Ez a férfi pihent Chilbo közelében, a tenger mellett. Az idegenvezetőm azt mondta, töröljem ki ezt a képet, mivel a nyugati média biztos azt fogja gondolni, hogy a férfi halott.”

“Kaesong-ban a demilitarizált övezetben be vagy zárva egy hotelbe, hogy ne láthasd, mi folyik a falakon kívül. Azt mondják, az emberek ugyanolyan körülmények között élnek, mint te a szállodában. Hát, nem éppen.”

“Nyugaton sok ilyen embert lehetett látni: füvet szednek, hogy megegyék azt, mert más nincs. A hatósági szervek nagyon dühösek lettek, mikor meglátták ezt a képet.”

“Az embereknek kötelező közmunkát végezni. Régebben az ilyen típusú képeket jó néven vették, míg rá nem jöttek, hogy a külvilág kényszermunkaként gondol rá.”

“Mikor elmentünk ezek mellett az öreg épületek mellett, megkértek, hogy ne vakuzzak. A “hivatalos verzió” szerint azért, nehogy megijesszem az itt élő embereket.”

“Az emberek rendkívül paranoiásak Észak-Koreában. Megkértek, hogy töröljem ezt a képet, mivel azt feltételezték, otthon biztosan azt fogom mondani, hogy a képen szereplő emberek hajléktalanok. Nem azok, csak pihentek.”

“Az olyan fotókat, ahol az emberek mosolyognak a politikai vezetők portréinak közelében, a tiszteletlenség jelének tartják. Soha ne fotózz bolondozó embereket Kim portréjával együtt!”

“Bár egyre több autót látni Pyongyang-ban, a vidékiek és földművelők nincsenek hozzászokva. Itt épp gyerekeket láthatunk, akik úgy játszanak a forgalmas út kellős közepén, mintha nem is volnának ott autók.”

“Pyongyang-ban két szupermarket van, ahol mindent, de tényleg mindent lehet kapni. Csak a gazdag réteg léphet be ide.”

“A Pyongyang-i művészeti múzeumban áramszünet volt, mikor ott voltunk. A tárlatvezető azt mondta, az “Amerikai Embargó” miatt van.”

“Talán ez az egyik legnevetségesebb tilalom: Majdnem leszedték a fejem, mert úgy fotóztam le a festményt, hogy az még nem volt készen.”

“A Songdowon Children’s Camp egy játszópark gyerekeknek. A vidékről jött gyerekek nem mernek rálépni a mozgólépcsőre, mivel még sosem láttak ilyet és félnek tőle.”

“A hatósági szerveknek két okból sem tetszett ez a kép: Először is, a srác fején “furcsán áll” a sapka. Másodszor pedig ugyebár tilos katonákat fotózni.”

“A Pyongyang-i metró a legmélyebben található metrórendszer a világon, mivel óvóhelyként is funkcionál arra az esetre, ha háború törne ki. Azt mondták, töröljem ki ezt a képet, mert rajta van az alagút is.”

“Az öltözködés nagyon fontos Észak-Koreában. Mikor megkérdeztem ezt a két fiatalt, hogy lefotózhatom-e őket, a lány ragaszkodott hozzá, hogy előbb megigazítsa a fiú ruháját.”

“Mikor meglátogatsz egy családot, az idegenvezető jó néven veszi, ha lefotózod, hogy a háztartásban már van számítógép. Ám mikor észreveszi, hogy nincs áram ami működtesse a gépet, megkér, hogy töröld ki a képet.”

“Rengeteg fáradt embert láthatsz az utak szélén ülni, mivel sokaknak órákat kell biciklizniük nap mint nap, hogy munkába tudjanak járni. Tilos róluk fényképet készíteni.”

“Bár a kormány leállította a fekete kereskedelmet, az ún. “szürke piac” fölött szemet hunynak. Ez, ha nem is sokaknak, de néhány embernek biztosítja a napi betevőt.”

“Ritka példája a “fegyelmezetlen gyerek”-nek. Busszal haladtunk északon Samijyon kis utcáin, mikor ez a kisfiú beállt a busz elé.”

“A sorban állás az emberek napi rutinját képezi. Itt épp munkába igyekeznek, és sorban állnak, hogy feljuthassanak egy buszra.”

“Pyongyang az egyik olyan város, amit a külföldiek látnak Észak-Koreából, ezért nagy hangsúlyt fektetnek az épületek külsejére. Ám ha kicsit beljebb mész, meglátod a valóságot.”

forrás: aztadom.co