EMBEREK TŰNNEK EL A SEMMIBE?

David Paulides nyugdíjas rendőr arra figyelmeztet, hogy csoportokban tűnnek el emberek a világ minden táján. Paulides több mint 400 esetet vizsgált meg közelebbről az Egyesült Államokban és Kanadában.

Az érthető, hogy emberek rendszeresen vesznek el, néhányuk szándékosan tűnik el, de amiről ez a történet szól, az szokatlan.

Még soha senki sem tanulmányozta az archívumokban a csoportosan eltűnt emberek eseteinek közös vonásait, egészen mostanáig.

Korábban egy nemzeti parkban teljesített szolgálatot, mint erdőőr, és több mint 3 évnyi, közel 7000 órányi nyomozati munkát feketett abba, hogy megértse azon emberek történetének hátterét, akik eltűntek. David kutatásaiban beszámol eltűnt gyerekekről, felnőttekről és idősekről, de mindebben a legdöbbenetesebb, hogy ezek néha a barátok és rokonok jelenlétében történtek.

“Ahogy azt korábban sokszor kifejtettem, az NPS (Nemzeti Park Szolgálat) válaszul az információ szabadságáról szóló törvénnyel kapcsolatos kérésünkre kijelentette, hogy nincs semmilyen listájuk eltűnt emberekről.

A közvéleménynek meg kell értenie, hogy az eltűnt emberek követése nem egy rakéta tudomány. Nem kellenek hozzá hatalmas számítógépek, sőt minden, amire szükség van, csupán néhány papírlap. Osszuk fel a lapot oszlopokra, dátumra, időre, helyre, névre és csoportra. Mindössze a park felügyelő irodájának falára kell kitenni a papírt, és hozzáadni, vagy törölni az eseteket, ahogy éppen alakulnak. Ez nem bonyolult, nem költséges vagy időigényes,” – magyarázta David Paulides az Examiner-nek egy interjúban.

Ugyanebben az interjúban azt is elmondta, hogy az NPS 1,4 millió dollárt kért arra, hogy listát készítsenek az eltűnt emberekről

Az interjúban arra kérték a veterán rendőrt, hogy röviden írja le az egyik esetet, melyet vizsgált. A következő történet dermesztő és izgalmas is egyben.

Az egyik legfrissebb és igen szokatlan eset Dél-Karolinában történt 2011-ben, mely kiemelt helyet kapott a könyvemben. Mielőtt tájékoztatok egy közönséget a történet mögötti tényekről, mindig megkérem őket, hogy emlékezzenk vissza arra, amikor fiatal gyerekek voltak.

Ebben a történetben a fiú 21 hónapos volt. Arra kérem az olvasókat, hogy emlékezzenek arra, amikor nagyjából ennyi idősek lehettek. Hogy mennyire tudtak totyogni, és milyen messzire tudtak elgyalogolni. Milyen gyorsan tudtak bárhová is eljutni, a saját véleményük szerint? Mekkora az erőnléte egy mai 21 hónapos gyereknek?

Ebben az esetben a fiú a család kutyájával és az anyjával volt a lakóhelyén. Elhagyta a szobát egy pillanatra, és a fiú a kutyával együtt valahol máshol találta magát. Volt egy nagy nyílt terület, ami körülvette a lakóhelyüket, mielőtt elértek volna egy sűrű erdős részt. Az anya rájött, hogy a fia és a kutya eltűnt, és kirohant, hogy ellenőrizze az udvart. A fiú és a kutya nemhogy az udvaron nem volt, de még látóhatáron belül sem.

Az anya felhívta a seriffet, és a keresők tömegével kezdtek érkezni. Késő délután az időjárás kezdett esősre fordulni. A keresők továbbra is járták a környező ingatlanokat, de nem találtak semmit az első éjszaka.

A keresés első reggelén a seriff helyettese, valamint egy természeti erőforrás tiszt egy kajakban ültek egy közeli folyón, két mérföldre az áldozatok lakóhelyétől, és ők csak ketten voltak a több százból, akik a fiút keresték. Egy kereső helikpoter repült a folyó fölött egy apró test után kutatva, és éppen csak elhaladt a kajakosok fölött.

A két rendvédelmi tiszt felfelé evezett a lakóhely területétől, és ahogy elkanyarodott a folyó, elképesztő felfedezést tettek. Ez 14:30-kor volt, amikor rápillantottak egy homokpadra a folyó közepén. Megtalálták az eltűnt fiút élve, a hátán fekve a homok közepén.

A helikoptert azonnal a helyszínre hívták, hogy vegye fel a fiút, és vigye vissza a lakóhelyére. A pilóta viszont megerősítette, hogy előtte repült át a folyó azon része fölött, de a fiú nem volt a homokpadon, ahol pár perccel később feküdt.

Sok zavaró szempont van ebben az esetben. Nem érthető, hogyan tudott a fiú olyan gyorsan eltűnni a lakóhelyéről. Hogy miképpen sikerült egy 21 hónapos gyereknek keresztülmenni egy sűrű erdőn, átmenni a folyón, és kikötni egy homokpadon a folyó közepén, ez az egymillió dolláros kérdés. Miért nem válaszolt a fiú a több száz keresőnek, akik az erdőben voltak az első éjszaka?

A fiú nem szenvedett kihűlésben, miközben a hőmérséklet 5 ºC körül volt, és esett. A fiú kutyája újra megjelent a lakóhelyen. Ez az egyik abból a három esetből, amikor nagyon kicsi gyerekek tűntek el egy ház belső teréből kutyával együtt. Mindegyik eset egyformán lenyűgöző. – állapította meg David.

Az egykori rendőr felvázolt egy nagyon érdekes dolgot azzal kapcsolatban, amikor a kutató- és mentőcsapatok végül megtalálták ezeket az embereket:

“Az esetek nagy többségében, melyeket feljegyeztek, ha az embereket megtalálták, öntudatlan vagy félig tudatos állapotban voltak, és sokszor olyan területen, ahol korábban már keresték őket. Az ilyen incidensek túlnyomó többségében az emberek annyira fiatalok, hogy vagy nem tudtak beszélni, vagy valamilyen fogyatékosságuk volt, ami nem tette számukra lehetővé, hogy beszéljenek, vagy emlékezzenek arra, hogy mi történt. Azok a ritka esetek, amikor emlékeztek a tényekre, egészen rejtélyesek.“

Forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu