Nincs új a nap alatt – mondták a régi rómaiak, és részben talán igazuk is volt. Hiszen például a legújabb, nemegyszer tudományos vagy társadalmi meghökkenést, sőt botrányt okozó felfedezések egyszer már megestek a múltban.
Ilyen volt a lombikbébi-program. Ma már kevesen emlékeznek rá, de néhány évtizeddel ezelőtt az ezzel foglalkozó tudósokat és intézményeket megfenyegették, vallásos emberek és szervezetek átkokat harsogtak, utcákon tüntettek a módszer ellen, merthogy azt az isteni műbe való beavatkozásnak, természetellenesnek vélték. Mára a módszer elterjedt, és senki sem ütközik meg rajta. Nyilván idővel ez lesz a helyzet a klónozás egyes ártatlanabb válfajaival is.
Az indiai biotechnológiai kongresszus egyik ülésén felszólalt dr. B. G. Matapurkar professzor, az új-delhi orvostudományi egyetem kutatóorvosa. Az Egyesült Államokban egy szerv-regenerációs program megalkotójaként ismerik.
A professzor azt állította a kongresszus nyilvánossága előtt, hogy a klónozást és a “lombikbébi-készítést” ötezer évvel ezelőtt is ismerték.
A bizonyítékot a Mahábhárata óindiai eposzban találta meg. Ott ugyanis az olvasható – a professzor hosszan idézte a verssorokat -, hogy a főszereplők egyik tábora, a Kauravák tagjai olyan technológiával jöttek a világra, amit a modern tudomány még nem fejlesztett ki.
A Mahábháratát forgatva megtudhatjuk, hogy egy bizonyos Gandharinak száz fiúgyermeke volt. Logikailag kikövetkeztethető, hogy egyetlen asszony sem képes száz fiúgyermeket szülni. Már csak azért sem, mert a történet azt állítja: a gyermekek egykorúak voltak!
A tudós maga is alaposan megdöbbent, amikor elolvasta ezt és a következő sorokat az eposzban. Ott ugyanis szabatosan leírták, hogyan hoztak létre egy magzatból száz Kauravát. Az egyszerűségre törekvő, nyilván jóval az esemény után keletkezett leírás szerint az egyetlen magzatot száz darabra vágták, és minden egyes darabot egy tartályba helyeztek. Matakapur professzor véleménye szerint ez több dolgot is jelent egyszerre. Az egyik: az ókorban, legalábbis Indiában, legalább is annak egy vagy több valamiféle tudományos intézményében már ismerték a lombikbébi módszert, és tudtak magzatot sokszorosítani.
A módszert már mi is ismerjük, igaz, erre csak az 1970-es években jöttünk rá. Viszont a Mahábhárata tanúbizonysága szerint ötezer évvel ezelőtt ennél többről volt szó. Az ismeretlen eredetű tudás szakemberei olyan technikával is rendelkeztek, amelynek révén az anyaméhen kívül nevelhettek fel emberi magzatokat…
Bár a professzor nem mondta ki, mindez arra utal, hogy a mostani előtt igenis létezett egy fejlett civilizáció. Hogy mi történt azzal a civilizációval, arról nem szólnak a krónikák. Vagy legalábbis ezeket a passzusokat még nem fedezték fel a mai emberek.
Nemere István írása
forrás: rejtelyekszigete.com
