Korának Titanicja volt a hajó, amely hátborzongató események főszereplője lett.
Ha hajókkal kapcsolatos ijesztő történetek kerülnek napirendre, akkor a legtöbbünknek a Titanic jut az eszébe, pedig van egy másik óceánjáró, amelynek a múltja sokkal hátborzongatóbb.
A Great Eastern története 1858-ban kezdődött, ugyanis akkor bocsátották vízre Nagy-Britanniában. Az óceánjáró korának a legnagyobb vízi járműve volt. Ehhez hasonló hajót évtizedekig nem épített senki.
A Great Eastern azonban nem okozott sok örömöt az embereknek. Eleve az első vízre bocsátása nem járt sikerrel, ugyanis 1857. november 3-án egy csörlőkezelő meghalt munka közben.
Az első próbálkozás után, még kétszer kísérelték meg vízre tenni a Great Eastern-t. Végül 1858. január 31-én sikerült a rámpáról a Temzébe juttatni a gőzöst, de ez sem volt teljes siker, hiszen az indítómotor megakadt és megállt.
A hajó további egy évig a kikötőben rostokolt, és ezzel megkezdődtek az anyagi problémák, amik állandósultak, ugyanis a Great Eastern építése kétszer annyiba, azaz 732 ezer fontba került, mint azt eredetileg tervezték.
A gőzöst a Great Ship Társaság fejezte be, és a Great Eastern végre elindulhatott az első útjára, ám inkább maradt volna ott, ahol volt, hiszen a balesetek és a szerencsétlenségek végigkísérték a sorsát.
A Great Eastern építésének utolsó fázisában például eltűnt egy férfiakból álló csoport, köztük a hajóács mester is. A gőzös 1859. szeptember 8-án futott ki először a kikötőből, és Holyhead felé vette az irányt. Négy nappal később bekövetkezett az újabb tragédia, ugyanis az egyik kazán felrobbant, aminek következtében több ember meghalt.
Amikor ez történt, akkor Isambard Kingdom Brunel betegen feküdt Londonban, mert nem sokkal a Great Eastern kifutása előtt szélütést kapott. Amikor meghallotta, hogy milyen szörnyűség történt a hajón, annyira rosszul lett, hogy szeptember 15-én meghalt.
Az elátkozott óceánjáró ennyi halállal nem érte be, mert a szerencsétlenségek folytatódtak. A következő halott a kapitány volt, aki egy hosszabb úton veszett a tengerbe.
A Great Eastern viharba került a negyedik útján. A csúnyán megsérült hajót Corkban javították, nyolc hónapon át, ami 60 ezer fontba került. 1862-ben három utat tett meg a gőzös. Ezek közül az utolsó megint balesettel ért véget, ugyanis a New York-i kikötő megközelítése közben vihar tombolt, amiben a Great Eastern egy hatalmas sziklának ütközött.
A szikla 2,7 méter széles, 25 méter hosszan szakította fel a hajótestet, de szerencsére az utasoknak nem esett baja, sőt, meg sem érezték a balesetet, hála a kettős héjnak. Miután az óceánjárót megint megjavították, 1863-ban újra vízre került, ám két út után végleg csődbe ment a Great Eastern tulajdonosa.
Ezt követően a hajó nem indult többé hosszabb útra, hanem tengeralatti távírókábelek lefektetésében nyújtott segítséget. A Great Eastern által 48 ezer kilométernyi vezeték került a tengerekbe, valamint hat újabb kábelt fektetett Európa és Amerika között, egyet pedig az Indiai-óceánon keresztül, illetve közreműködött két régebbi vezeték kijavításában.
A Great Eastern tragédiáit nem lehet a véletlenre, vagy a balsorsra fogni, ugyanis több utas is arról számolt be, hogy furcsa dörömbölő, ismeretlen forrásból származó hangot hallottak a messzebb eső fedélzet alatt. A személyzet pedig arról beszélt, hogy még az erős szélviharok alatt is hallani lehetett a kísérteties hangot, ami állandóan felébresztette a békésen alvó tengerészeket.
S, hogy mi okozta a zajt? Az 12 évvel később derült ki, ugyanis akkor adták el vashulladéknak a gőzöst, ami évek óta rozsdásodott a kikötőben. Amikor szétszedték a Great Eastern-t, akkor a két hajótest között megtalálták annak a hajóácsmesternek és egy másik férfinak a csontvázát, akik a hajó építése közben tűntek el rejtélyesen. A tragédiákért, tehát valószínűleg az elhunytak nyughatatlan lelke volt a felelős.
(Forrás: noiportal.hu)
