A legbetegebb és legfurcsább dolgok, amiket gyerekek valaha mondtak a bébiszitternek
1. Néhány évvel ezelőtt az egyik jó barátom 3 éves kislányára vigyáztam. Tudtam róla, hogy nem szereti az esti lefekvést. Mikor nyafogni kezdett, azt mondtam neki, hogy az ilyen kislányoknak ilyen későn már ágyban a helyük. Erre a szoba túlsó végébe mutatott és megkérdezte: „És mi a helyzet azzal a kislánnyal?” Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában. 2. Nemrég az általános iskolai évkönyvemet nézegettük az 5 éves unokahúgommal. Mikor a 2. osztályos osztályképemhez értünk, a kislány rámutatott egy fiúra a fotón, és felkiáltott: „Nézd! Pont úgy néz ki, mint Nicolas!”. Mikor megkérdeztem, ki az a Nikolas, ezt válaszolta: „Ja, ő csak a fiú, aki a szekrényemben lakik.” Ezután tovább lapozgatott, mintha mi sem történt volna. 3. A bátyám kislánya 4 éves, és folyton az ő „idősebb nővéréről” beszél. Még beszélni is szokott hozzá. A kislány egyedüli gyerek, és fogalma sem lehet arról, hogy az anyjának pár évvel az ő születése előtt volt egy vetélése a terhesség felénél. 4. Épp a fürdőszobába igyekeztem a nagynénéméknél, mikor megláttam a 4 éves kislányát a lépcsőn állni. Épp azzal volt elfoglalva, hogy mindenféle fura arcot vágott. A következő párbeszéd zajlott le közöttünk: – April, mit csinálsz? – Utánozom a nénit a zsinórral. Körülnéztem, de nem volt ott rajtunk kívül senki, ezért megkérdeztem: – Hol van ez a néni, April? A kislány erre a lépcső fölött lévő gerendára mutatott. – És mit csinál a néni, kicsim? – Vicces arcokat vág. Ekkor ismét megindultam felfelé a lépcsőn, de hirtelen megtorpantam, mikor April ezt mondta: – A zsinór a nyaka körül van. Visszafordultam a lépcsőn és megkértem, hogy ismételje meg, amit az előbb mondott. A kislány ekkor felmutatott a gerendára, és ezt mondta: – A néni fel van akasztva a zsinórra…és vicces arcokat vág. Ekkor April újra megmutatta a „vicces arcot”. Most már felismertem: olyan volt, mintha valaki levegő után kapkodna. 5. Valamelyik nap az 5 éves Jack-re vigyáztam, mikor egyszer csak azt mondta, hogy egy Jacob nevű favágó ül mellettem a kanapén. Látva az arcomon az értetlenséget, még hozzátette: „Ne aggódj, nem tud bántani, mert neki nincs keze.” 6. Az unokaöcsém állandóan egy vörös ruhás nőről beszél, aki meglátogatja éjszaka és énekel neki. Ja, és lebeg is. 7. Egy 4 éves kissrácra vigyáztam, mert a szülei moziba mentek. Este lefektettem, majd bekapcsoltam a TV-t, hogy elüssem az időt, míg a szülők hazaérnek. Másnap a kisfiú apukája felhívott, mivel a gyerek azt állította, hogy előző este hosszú ideig a hálószobája ajtajában álltam szótlanul, bámultam őt és csak mosolyogtam. Össze voltam zavarodva, azt sem tudtam, mit mondjak erre az őrületre. 8. A barátnőmmel egyszer együtt vigyáztunk az 5 éves unokaöcsémre. A barátnőm hisz a reinkarnációban, és gondolta, poénból „teszteli” a kisfiút. Megkérdezte tőle, hogy ki volt ő, mielőtt Mark lett volna. Mark azt válaszolta, hogy ezelőtt karmester volt, majd olyan mozdulatokat mutatott be, mint egy igazi karmester. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az unokaöcsém vakon született, és a büdös életben nem láthatott karmestert vezényelni. 9. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom kislányára vigyáztam. Olyan lakásban laktak, aminek volt egy erkélye, hatalmas üvegajtóval. A kislány egyszer csak lassan odasétált az ajtóhoz, és mozdulatlanul bámult kifelé rajta perceken keresztül, majd hirtelen megfordult és odaszaladt hozzám azt kiáltozva, hogy „Ijesztő! Nagyon ijesztő!”. Ezek után fél óráig nem volt hajlandó kimászni az ölemből, és ringatnom kellett. Mikor már azt hittem, végre megnyugodott, elkerekedett a szeme a félelemtől, és ezt kezdte ismételgetni: „A sötétség most már befelé jön. A sötétség most már befelé jön…” 10. Miután betakargattam a kisfiút, akire aznap este vigyáztam, félálomban ezt motyogta: „Tudod, én soha nem öltem meg senkit. Nem kellett volna ellőniük a karomat. Bár az egész föld vérben úszott…” 11. Mikor megöleltem az egyik barátom 3 éves kisfiát, a gyerek a szemembe nézett, és nagy komolyan ezt mondta: „Megígérem, hogy soha nem fogok a csontjaidon lakmározni. Megígérem.” 12. A barátom egy lövöldözés során életét vesztette. Pár nappal az eset után meglátogattam a családját. A kisöccse megkérdezte, miért sírok olyan keservesen. Mondtam neki, hogy azért, mert nagyon hiányzik a barátom. Erre értetlenül csak ennyit kérdezett: „Miért hiányzik? Hiszen ott ül most is teraszon.” 13. Sokszor vigyáztam egy Sarah nevű kislányra, aki az összes bébiszitter közül engem szeretett a legjobban, és mindig kérte az anyukáját, hogy engem hívjanak. Sarah egyik este ezt mondta nekem: „Mikor majd meghalsz, beraklak egy befőttesüvegbe, és akkor az enyém leszel és örökkön örökké nézhetlek.” 14. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, állandóan egy „kúszó emberről” beszélt, aki a szülei hálószobájában lakik. Mikor megkérdeztem, hogy néz ki ez az ember, ezt válaszolta: „Ja, neki nincs arca.” 15. Egyik este a nővérem gyerekeire vigyáztam. A legfiatalabb rajzolt egy képet egy nőről, akit felakasztottak a plafonra. Ekkor a gyerek rám nézett és ezt mondta: „Ő mondta, hogy rajzoljam le ezt. Nemsokára eljön érted. Szerintem jobban teszed, ha elbújsz.” 16. Valamelyik nap a szomszédom 3 éves kislányára vigyáztam. Mikor megérkeztem, a gyerek rám nézett, és megkérdezte: „Mikor fog kijönni a baba a hasadból?”. Ekkor még én magam sem tudtam, hogy terhes vagyok. 17. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a gyerek torkaszakadtából kiabál, hogy valami van az ágya alatt. Megnéztem és mondtam neki, hogy nincs ott semmi, menjen vissza az ágyba. Hogy mit válaszolt? „Persze, hogy nincs, mivel már a hátad mögött áll.” 18. Nemrég az egyik barátom kislányára vigyáztam. A kislány egy babával játszott egész nap, felöltöztette, megetette, stb. Egyszer aztán azt láttam, hogy rárakja a játék tűzhelyre. Mikor megkérdeztem, mit csinál, ezt válaszolta: „Elégetem a babát.” forrás: aztadom.co
Beteg kannibálizmus: Issei Sagawa nekrofil és kannibál szabadlábon! Csak erős idegzetűeknek +18
Előre is elnézést, hogy nem tűzdelem tele képekkel a cikket, de ha érdekel valakit google a barátja, a holttestről is van kép. Brutális. Gyomorforgató. Hagyjuk most a kezdeteket térjünk rögtön a lényegre. Ez a férfi megölt és megevett egy nőt. De miért? 1981-ben történt. Az áldozat a 25 éves, német Renée Hartevelt volt. Sagawa alacsony, vékony ember, elképesztő lányos vékony hanggal. Talán logikusan következik ebből, hogy nem az a típus, akiért a nők rajonganak. A férfi és a nő a francia Sorbone-on tanultak francia irodalmat. Sagawa megkérte őt, hogy tanítsa német nyelvre, és a lány beleegyezett. A férfi szerelmes leveleket írt neki, koncertekre és kiállításokra hívta. A lány is meghívta őt néha a lakására egy teára. Egy nap Sagawa meghívta a lányt ebédre a lakásába. Megkérte, hogy olvasson el neki egy verset tökéletes német kiejtésével. Fel szerette volna venni kazettára, ahogy Renee verset olvas. A lány elfogadta a meghívást 1981. június 11-én, Sagawa pedig felkészült, hogy beteljesítse vágyát. Vett egy 22-es kaliberű fegyvert. Miután a lány megérkezett, japán szokás szerint a földre ültette és teát adott neki, amibe egy kis whiskey-t tett. Megvárta, míg az ital hatni kezd, majd szerelmet vallott a lánynak és mondta, hogy szeretne vele lefeküdni. De a lány elutasította, nem vonzotta szexuálisan. Csak a barátja akart lenni. Sagawa beleegyezett. Azután elővett egy verseskönyvet és a lányt egy székbe ültette. Amíg a lány olvasott, Sagawa elővette a fegyvert és hátulról lelőtte. Renee leesett a székről. Levetkőztette a holttestet, majd egy késsel előbb a száját és a lábait kezdte elfogyasztani. Levágta a melleit és az orrát is. „Megérintettem a csípőjét, és azon gondolkodtam, hol harapjak bele először.” Végül a fenekénél döntött, majd egy későbbi interjúban részletesen elmondta mit csinált, és minek milyen volt az íze. „Úgy olvadt szét a számban, mint a nyers tonhal egy sushi étteremben.” Imádta a magas nyugati nőket és Renéet látva sokszor elgondolkodott azon, hogy igazán szeretné megenni őt. A nő szép volt, egészséges és minden megvolt benne, ami Sagawaból hiányzott, ezért esett rá a választás. A férfi elmondása szerint majdnem elájult a sokktól, ami akkor érte, mikor lelőtte a fiatal lányt, azonban rájött, hogy most megvalósíthatja régi vágyát és megeheti őt. Teljesen extázisban volt, az egész test az övé lehetett. 32 éves koráig kellett várnia, hogy beteljesüljön az álma, de végül sikerült. Egy elektromos késsel feldarabolta a testet, egy részét még aznap megsütötte és mustárral elfogyasztotta. Lefotózta a testet és közösült vele. Amikor evett a testből a kazettát hallgatta, amin a nő verseket olvasott fel. Mikor mindezzel végzett, a test maradványait bevitte a hálószobájába és azzal aludt. Tudta, hogy másnap el kell tüntetnie minden bizonyítékot. A következő napon, mivel a testnek még nem volt szaga elhatározta, hogy belekóstol még egyszer. A kart vette célba. „Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó ízű lesz.” Ekkor már sok légy keringett a holttest körül, Sagawa kezdte érezni, hogy „elvesztette” Renee-t. Feldarabolta és egy nagy táskába tette a darabokat. A darabolás annyira felizgatta, hogy **********ni kezdett. Felfedezte a belső szerveket is, majd levágta a nő fejét. Amikor minden a táskába került, hívott egy taxit. Egy parkban akarta elrejteni a táskát, de meglátták őt. Sagawa megijedt és otthagyta a csomagot ahol volt. A szemtanúk odamentek a táskához, és mikor felfedezték mi van benne, azonnal hívták a rendőrséget. A rendőrök nagy erőkkel kezdték keresni a tettest. Eközben Sagawa visszatért lakásába és megette a megmaradt részeket, amiket a hűtőjébe tett. Minden nap megevett egy újabb darabot, amelyek szerinte az idővel egyre édesebbé váltak. Sagawa egyszer egy brit újságírónak elmondta, hogy kannibál gondolatai már gyerekkorától kezdve vannak. Arról fantáziált, hogy magas, szőke, fehér bőrű nőket fog megenni. A gyilkosság után két nappal kopogtatott a rendőrség Sagawa ajtaján. A férfi beengedte őket. Benéztek a hűtőbe is, ahol egy női test részeit találták meg. Sagawa készségesen elmondta, hogy mit tett és beszámolt arról is, hogy régebben pszichológushoz is járt. Vallomása olyannyira részletes volt, hogy a bíró úgy döntött, nincs szükség tárgyalásra. Több pszichológus is megvizsgálta; végül arra jutottak, hogy Sagawat sosem lehet kigyógyítani. Amíg egy pszichiátrián tartózkodott, sok japán ember írt neki a kannibalizmusról, és Sagawa rájött, hogy nem is olyan egyedülállóak vágyai. Sagawa apja, Akira egy igen gazdag és befolyásos ember volt. Sagawa mindössze 15 hónapot volt börtönben, 1985. augusztusában szabadon engedték, amit főképp apjának köszönhetett. Még egy útlevelet is kapott, hogy Németországba utazhasson. Televízióban is fellépett és boldogan beszélt tetteiről. Japán pornófilmekben is feltűnt és írt négy regényt. Az egyikben gyilkosságát részletezte. Apjának köszönhetően el tudott futni a büntetés elől és erre igen büszke volt. Sagawa jelenleg is élvezi a média felhajtását és a rengeteg interjút, abszolút nem érzi, hogy bármi rosszat tett volna. Weboldalán azt is megmagyarázza, hogy a kannibalizmus nem is annyira undorító dolog. Aki művészetére kíváncsi az is megtalálhatja itt amit keres. Egy magazinban azt nyilatkozta, hogy arra vágyik, hogy egy fiatal nyugati nő megegye őt, mert csakis ez mentheti meg a lelkét. Az erősebb idegzetűeknek ajánlom a sorozatgyilkos.hu oldalt, ahol Sagawa elmeséli mit hogyan tett és mit érzett közben. Forrás: hotdog.hu