Címke: bizonyíték

Az idegenek nem olyanok lehetnek, mint ahogy elképzeljük őket

Kicsi, zöld, vagy szürke emberkék nagy fejjel és hatalmas szemekkel: egy friss tanulmány szerint az egyik jellemző biztosan hamis. Az űrből érkező idegen lényeket Steven Spielberg ET-jéhez hasonló, kistermetű, nagyfejű lényekként képzeljük el leggyakrabban. A legelterjedtebb, az amerikai 51-es körzetről szóló UFO összeesküvés-elméletben szereplő idegen lény is kisgyermek méretű, de a népszerű „ősi idegenek” elmélet hívei is legfeljebb az emberéhez hasonló termetűnek képzelik az ufonautákat. Márpedig ez úgy néz ki tévedés: egy friss tanulmány szerint ugyanis a földön kívülieknek hozzánk képest hatalmasaknak kell lenniük. Fergus Simpson, a Barcelonai Egyetem kozmológusa azt írja, ha léteznek földön kívüli lények, akkor átlagosan legalább 300 kilósnak kell lenniük. A teória mögött az a megfigyelés áll, hogy a Földön élő nagyobb állatoknak több erőforrásra, táplálékra van szükségük az életben maradáshoz, ezért sokkal kevesebben vannak, mint az apróságok. Mindent egybevéve, bolygónkat a kisebb életformák uralják, s ezek közé tartozik az ember is. Simpson a Földet benépesítő élőlények átlagos méreteit alapul véve kezdte el kiszámolni, hogy mekkorák lehetnek a földön kívüli organizmusok, és arra a konklúzióra jutott, hogy valószínűleg hatalmasak – írja a brit Merto. Bár vannak tudósok, akik egyetértenek Simpsonnal, többen megkérdőjelezik tanulmánya megalapozottságát, a túl kevés rendelkezésre álló adat miatt. Seth Shostak az űrből érkező jeleket fürkészve idegenek után kutató SETI intézet igazgatója szerint például: „az elmélet nagyon érdekes, de nem támasztják alá elég konkrét tények.” Shostak hozzátette, hogy Simpson sok fontos tényezőt hagyott figyelmen kívül, például a különböző bolygók gravitációját, és az evolúciós elméleteket. forrás: hir24.hu Kapcsolódó videó:

FBI dokumentumok: Adolf Hitler túlélte a háborút?

Előrebocsátjuk, hogy átvett anyagról van szó és csak mint érdekességet közöljük: A Führer nem lett öngyilkos Berlinben, hanem elmenekült, és vígan élt tovább? A kiszivárgott dokumentumok alapján nehéz lesz összeesküvés -elméletnek hívni az ilyen feltételezéseket, a jelek szerint ugyanis nem csak hogy igazak a híresztelések, hanem egyenesen az amerikai kormány is tudott arról, mi történt a birodalmi vezér és kancellár úrral. A kanonizált történelmi nézetek szerint Adolf Hitler öngyilkos lett bunkerében 1945. április 30-án Berlinben, holttestét felgyújtották, majd azonosították, és már száguldottak is vele Moszkvába. A történet szerint mindez, az azonosítás és a holttest elszállítása a Katinyban is rossz hírnevet szerzett Vörös Hadsereg és a Szovjetunió nevéhez fűződik, amelyről, mint ismert azt állították évtizedekig, hogy nem ők, hanem a németek gyilkoltak meg több tízezer lengyel tisztet. Lehet, hogy Hitlerről sem igaz, amit tudunk? Az FBI kiszivárgott dokumentumai szerint a bolsevizmus kérlelhetetlen ellenfele elmenekült a háború sújtotta Németországból, és idilli, békés életet élt az Andok csodálatos lábánál. A hírszerzők tudták A jelek szerint nem csupán a a birodalmi kancellár úr és Eva Braun öngyilkossága volt kamu, hanem egyenesen az amerikai hírszerzés vezetőjétől, személyesen Allan Dullestől, az Eisenhower-kormány külügyminiszterének, John Dullesnek a testvérétől kaptak segítséget. Egy Los Angelesben keltezett jelentés szerint az amerikai hírszerzés pontosan tudta, hogy egy tengeralattjáró hajózott fel egészen az argentin partokig magasrangú német tisztekkel a fedélzetén. Ami még meglepőbb, az az, hogy az amerikaiak tudták, hogy a Führer él és virul az Andok lankáin. Ki a titokzatos szivárogtató? Az 1945 augusztusában a Los Angelesben keltezett jelentés szerint egy azonosítatlan informátor egyetértett azzal, hogy politikai menedékjogot kínáljanak fel információért cserébe. Amit elmondott az meglepő. A hírforrás nem csak azt tudta, hogy Hitler és Eva Braun Argentínában van, hanem a között a négy megerősített ember között volt, akik találkoztak is a német tengeralattjárókkal. Két hajó kötött ki, a második fedélzetén volt a két említett személy. Az argentin kormány nem csupán üdvözölte a Harmadik Birodalom korábbi vezetőjét, hanem segítette is őt az eltűnésben. A hírforrás ráadásul nem csupán megadta azon falvaknak a nevét, melyeken keresztülhaladt a korábbi vezető, hanem hiteles és pontos fizikai leírással is szolgált azon férfiről, aki visszaszolgáltatta elrabolt hazánk egy részét. Bár a hírforrást sosem nevezték meg érthető okokból a hivatalos iratokban, kellő hitelességgel bírt a szövetségi ügynökök előtt ahhoz, hogy higgyenek neki. Az FBI megpróbálta titkolni Hitler hollétét A részletes fizikai leírások és útirányok ellenére sem tett semmit az FBI. Annak ellenére, hogy a bizonyítékok szerint az U-530 valóban megjelent az argentin partoknál, és több szemtanú is látott leszállni német tiszteket róla, ezek után senki sem nyomozott. Más bizonyítékot is találtak Az FBI szemtanúja mellett más bizonyíték is felmerült arra vonatkozóan, hogy sem Hitler, sem Eva Braun nem halt meg a berlini bunkerben. 1945-ben a haditengerészeti attasé arról informálta Washingtont, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy Hitler és Eva Braun épp megérkeztek Argentínába. Ez épp egybeesett azzal az időponttal, amikor látták az U-530-at az argentin partoknál. Ekkor arról is cikkeztek a helyi lapok, hogy bajor stílusú kúriát építenek az Andokban. Alejandro Bustillo építész is írt arról, hogy a Führer új otthonát tervezte és építette, amit korábbi gazdag német bevándorlók finanszíroztak. Cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a birodalmi kancellár megszökött A legbiztosabb bizonyítékot azonban az oroszoknál találjuk. A hirtelen azonosított, majd a Szovjetunióba cipelt tetemet sohasem láthatta senki – egészen 2009-ig. Akkor egy connecticuti archeológus, Nicholas Bellatoni DNS mintát vehetett a koponyatöredékből. Az eredmény szerint azonban a minta nem csupán nem vágott egybe a többi, Hitlernek tulajdonított maradvánnyal, nem egyezett Eva Braun családi DNS-ével sem. De akkor mit őriztek a szovjetek? Mind Eisenhower, mind Sztálin aggódott Hitler teljes eltűnése miatt. Előbbi a Csillagsáv nevű amerikai lapban 1945-ben fel is vetette, hogy valós a lehetőség, hogy a Harmadik Birodalom korábbi vezetője biztonságban és kényelemben él Argentínában. Kommentár: nem állítjuk, hogy biztosan így volt, ahogy a fenti elmélet szól, pusztán érdekességként közöltük le, az FBI dokumentumainak hitelességét, a hírszerzés információit nem tudjuk ellenőrizni. Nem célunk, hogy „igazságot” tegyünk a kérdésben… (forrás: Redflagnews nyomán Deres.TV)

Kilenc daganata volt, mind eltűnt!

Négy évvel ezelőtt hat hónapot adtak Rose Binghamnek (55) az orvosok, miután kilenc daganatot találtak az agyában. Ám mára az asszony teljesen egészséges, a fejéből pedig nyom nélkül tűntek el a tumorok. Rose a besugárzás és a kemoterápia mellett egy új gyógyszert is szedett, ami megtette a hatását. Jellemző persze, hogy a gyógyszert gyártó cég Rose gyógyulása után bekérte az asszony leleteit, mert még maguk sem hitték el elsőre, hogy szerük ilyen csodálatos gyógyulást okozott. – Rose valóságos orvosi csoda – mondta az asszony párja, aki hozzátette: felesége egy pillanatra nem adta fel a küzdelmet, és már az első pillanattól kezdve elképzelhetetlennek tartotta, hogy legyőzze őt a rák, akit ő maga csak Frednek hívott – egy régi, rossz emlékű barátja után. (A használt gyógyszer neve Herceptin volt.) forrás: blikk.hu – K. Á.

Újabb tudós érvelt amellett, hogy a halál nem létezik

A halál nem létezik – állítja Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését a kvantumfizika útján igyekezett bebizonyítani. A kutató szerint, amikor a test „elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”, párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus, amelyről korábban a Filantropikum.com-on is írtunk. E szerint végtelen számú univerzum létezik, és minden, ami megtörténhet meg is történik ezekben. Ami viszont nem történhet meg, az csak a halál. Mivel ezek az univerzumok egymással párhuzamosan léteznek, lényegtelen, hogy mi történik egyikben, a történet a másikban folytatódik. Ha egy test elpusztul az egyik univerzumban, akkor a 20 wattos energetikai magja, ami az agyat számítógépként működtette, nem semmisül meg a testtel. A fizika jó ideje bebizonyította, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ez alapján pedig az információs energiakútja egy másik univerzumban landol. A kvantummechanika egyik fontos kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik. A kísérlethez szükség van egy átlátszatlan lemezre, amelyen két keskeny, párhuzamos rés húzódik, egy ernyőre és egy monokromatikus (egyféle hullámhosszú fényt sugárzó) fényforrásra. A lemez egyik oldalára elhelyezzük a fényforrást, a túlsó oldalára pedig az ernyőt. A kibocsátott fény nagy része a lemeznek ütközik, kisebb része azonban áthalad a réseken és szétszóródva az ernyőnek csapódik, jellegzetes képet alkotva azon: sötét és világos sávokat látunk megjelenni. Azonban ha csak az egyik rést hagyjuk nyitva, az ernyőn a fotonok szétszóródva össze-vissza képet alakítanak ki. Az ernyő mindegyik pontja mindkét résből kap hullámokat, azonban a hullámok útja a fényforrástól a réseken át az ernyőig nem lesz azonos hosszúságú, így a hullámok nem lesznek azonos fázisban. A hullámok természetéből fakadó interferencia hatására egyes helyeken erősítik, máshol kioltják egymást. A kísérlet másik figyelemre méltó eredményét akkor láthatjuk, ha elérjük, hogy a fényforrás egyszerre csak egy fotont bocsásson ki. Ha csak egy rést nyitunk ki, nem kapunk sávokat, csupán összefüggő képet az ernyő mentén. Amikor két résen át egyenként indítjuk a fotonokat, arra számíthatnánk, hogy vagy az egyik, vagy a másik résen haladnak át és nincs társuk, ami kiolthatná őket, tehát úgy kellene viselkedniük, mintha csak egy rés lenne: egyenletes eloszlást várnánk az ernyőn. A valóságban azonban akkor is megjelennek a sávok az ernyőn, ha egyenként küldjük át a résen a fényrészecskéket. A kvantummechanika szerint tehát egy-egy foton ki tudja oltani magát. Valahogy úgy halad át az egyik résen, hogy “tudja” közben, mi a helyzet a másik oldalon. A fizikusok már kimondják: a fényrészecske, bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. Ahogy átért a két résen, két külön hullámként viselkedik. Továbbá a kvantumfizika úgynevezett koppenhágai modellje azt állítja, hogy egy részecske viselkedését befolyásolja a megfigyelő és a kísérlet. Azaz a részecske reakciója a megfigyelő személyétől és a kísérlet milyenségétől függ. Senki sem tudhatja hogy a részecske miként viselkedik, amikor épp nem egy kísérlet alanya, de valószínűsítik, hogy ilyenkor egy hullámfüggvényt képez, amely tartalmazza lehetséges összes reakcióinak összes variációját. Abban a pillanatban ahogy megfigyelés tárgyává teszik, a függvény részecskévé válik, mely rendelkezik egy hozzá hasonló összetett párral is és ezzel kapcsolódva hozza létre a mi valóságunkban mérhető megjelenését és viselkedését. A jelenség a ”hagyományos fizikában’ egyszerűen nem is létezik ill. annak teljesen ellentmond. A biocentrizmus szerint így a tér és az idő az emberi elme számára nem egyebek, mint eszköz, a „20 wattos akkumulátor” pedig ezeket úgy rendezi, hogy az érkező információk elérhetők legyenek. Az elmének szüksége van térre és időre, de a „20 wattos akkumulátor” működése ezektől független. Bármi is történik az emberi testtel, az „akkumulátor” az, ami megtapasztalja az átmenetet egy másik univerzumba. Így fordulhat elő, hogy az egyik univerzumban a test meghal, de párhuzamosan egy másik univerzumban tovább élhet. Egyes vélekedések szerint a jövőben az is előfordulhat, hogy párhuzamos énjeink találkoznak. Az is elképzelhető az egyes ének alig különböznek egymástól, míg mások története teljesen más fordulatot vett, így fel sem ismernék egymást. Robert Lanza szerint, amit most felfedeztek a tudósok az nem egyéb, mint az antik népek mindegyikénél megtalálható Élet, amely összeköti az eget és a földet. Ezt a fizika az Einstein-Rosen-hídnak, vagy ismertebb nevén féregjáratnak nevezi. A „20 wattos akkumulátor” ezt használja az univerzumok közötti energiainformáció cserére. A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak vagy lehetnek. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik. Az 1960-as években John Archibald Wheeler és Robert Fuller számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Az elmélet szerint a világegyetemünk egy fekete lyuk közepén található, amelyik egy másik fekete lyuk közepén található, és így tovább. Feltevődik a kérdés, ki az a megfigyelő, aki eldönti, hogy melyik időpillanatban vált univerzumot a „20 wattos akkumulátor”, hogy más tapasztalatokban is része legyen? Sokak szerint a megfigyelő nem más, mint maga az Isten. Ahogy az imádság is mondja: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben (…) legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” forrás: filantropikum.com

Így festett a világvége

3,26 milliárd évvel ezelőtt – vagyis jóval a dinoszauruszok előtt – egy hatalmas, nagyjából 60 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a Földbe. Geológusok most egy vizsgálatbanrekonstruálták, mi is történhetett a kataklizma során, és kiderült, hogy jóval komolyabb eseményről van szó, mint azt korábban gondolták a tudósok. Norman Sleep és Donald Lowe, a tanulmányt jegyző két tudós szerint 37 és 58 kilométeres szélességű, tehát másfél-két budapestnyi lehetett az ütközésben részt vevő meteor, vagyis nagyjából ötször akkora, mint a dínók kipusztításával vádolt, később érkező társa. A hatalmas szikladarab a számítások szerint 72 ezer kilométeres óránkénti sebességgel mozgott az ütközés előtt, a karambolban keletkezett kráter nagyjából 500 kilométeres lehetett. Ez a kráter az azóta eltelt idők alatt végbement eróziós folyamatoknak és más hatásoknak köszönhetően már nem egyértelműen felismerhető, de a kutatócsoport azonosított néhány olyan dél-afrikai és nyugat-ausztráliai nyomot, ami egyértelműen bizonyítja a karambol tényét.   A karambol a teljes földgolyón érzékelhető, a Richter-skála szerinti 10,8-es földrengést okozott, a szétterjedő lökéshullámok miatt leomló, hatalmas hegyrészek és sziklatömbök újabb és újabb földrengéseivel együtt összesen nagyjából fél órán át volt ilyen méretű szeizmikus aktivitás. A Kelet-Japán partvidéket romba döntő, 2011-es földrengés öt percig tartott. A hatalmas földmozgás mellett a földkéreg lemezei is átrendeződtek, a tanulmány szerint valószínű, hogy a mai állapot pont ennek az ütközésnek köszönhető. Természetesen hatalmas, több ezer méter mélyről induló szökőárban sem volt hiány, a tanulmány szerint a hagyományos földrengések nyomán keletkező cunamikkal összehasonlíthatatlan hullámok a teljes felszínen végigsöpörtek (bár ebben sokat segített, hogy a Föld sokkal nagyobb hányadát borította víz). A földfelszínen szinte semmi sem maradt, ami ne égett volna szénné. A levegő felforrósodott, az atmoszféra porral és törmelékkel volt tele, az óceánok felső rétege felforrt. Az összezúzott szikla törmelékként repült fel olyan magasra, hogy a légkörben mozogva körbeutazta a bolygót, majd folyékony cseppek formájában hullott vissza a felszínre. A szakemberek szerint nagyjából egy tucat ehhez hasonló ütközés lehetett a késői nagy bombázás elnevezésű, a bolygófejlődést lezáró időszakban. A késői nagy bombázás után a nagy becsapódások száma leesett, azóta alig történt ilyen esemény. forrás: index.hu

A NASA cáfolja, hogy idegen eredetű a marsi fény

Az internet nem hagyja magát: a marsi űrpatkány és a semmiből előkerülő kavics után itt az újabb bizonyíték (opcionálisan: „bizonyíték”) arra, hogy a NASA valamit nagyon el akar titkolni. A Curiosity nevű rover egyik fényképén ugyanis érdekes fényfoltot találtak azok a szakértők, akik nem a NASA-nál dolgoznak, hanem vallásos megszállottsággal keresik a marsi élet nyomait az internet előtt ülve. A képen egy, a horizonton feltűnő, fehér felvillanáshoz hasonló képződmény látszik. „Nem a napfény tükröződik és nem a képfeldolgozás hibája” – mondja Scott Waring, az UFO Sightings Daily című szakfolyóirat munkatársa, aki egyben a kép felfedezője is. Waring szerint elég egy pillantást vetni a fényfolt aljára, mert az ott látható, nagyon lapos felület száz százalékos bizonyossággal mutatja, hogy a fény eleve onnan indul. „A Nasa odamehetne és megnézhetné, hogy mi az pontosan, de hé, ők nem azért mentek, hogy felfedezzék az életet, hanem hogy lassítsák a felfedezéseket.” Doug Ellison, a NASA Jet Propulsion Laborjának munkatársa valójában nagyon is örülne, ha végre megtalálnák az élet nyomait a Marson, hiszen ez megsokszorozná a kutatások támogatását. Ugyanakkor hivatalos közleményben cáfolta, hogy a fénynek bármi köze lenne a marsi élethez vagy egy ismeretlen civilizációhoz. Az ő álláspontjuk szerint két eset lehetséges. Vagy a kozmikus sugárzás ütötte ki a fényképezőgép érzékelőjének egy részét, vagy az akkor már nagyon alacsonyan járó Nap fénye viccelte meg a kutatókat.   A szakértők (mármint az igaziak, a NASA-nál dolgozók) szerint valószínűleg az előbbi, kozmikus sugárzásos megoldás lesz az érvényes, ezt támasztja alá a tény, hogy a Curiosity két, nagyjából ugyanazt látó kamerája közül csak az egyik fényképén látszik a folt. A JPL szerint hasonló felvételekből minden hétre jut egy. Ezt a magyarázatot persze nem könnyű elfogadni a Waringhoz hasonlóknak, az ő honlapján szereplő adatok szerint a NASA eddig több kisebb szobor, fosszília és egy faragott koponya mellett is elsétált anélkül, hogy jelentőséget tulajdonított volna nekik. Persze nem csak a Marsról vannak érdekes állítások, Waringnak bizonyítéka van arra is, hogy korábban egy ufó dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson. Amellett persze, hogy az ufóhívőkön igen könnyű gúnyolódni, a NASA szerint fontos tudni, hogy vannak rajtuk kívül is olyan megszállottak, akik képesek nagyítóval végignézni az összes képet, amit a Curiosity küldetésének kezdete óta feltesznek a netre. A roverről érkező felvételek amúgy nyilvánosak, a feldolgozást követően válogatás nélkül kerülnek fel a NASA oldalára, de akár oksotelefonos appban is végigpörgethetjük őket. forrás: index.hu

Megdöbbentő képek: tündéreket fotózott egy professzor

John Hyatt, a Manchester Metropolitan Egyetem professzora szerint tündérek a valóságban isléteznek. Állítását fotókkal támasztja alá, melyeken pici, szárnyas lények láthatók, melyek valóban nagyon hasonlítanak a mesékből ismert tündérekre. A professzor a képeket az angliai Lancashire-ben készítette, és esküszik rá, hogy nem manipulálta azokat Photoshoppal vagy egyéb módon. Miután közzétette a fotókat, azok gyorsan el is terjedtek az interneten. Akadnak, akik szerint a fotók hamisak, mások elmebetegnek tartják a professzort, de szép számmal vannak olyanok is, akik hisznek neki. Nektek mi a véleményetek? Ezek valóban tündérek, esetleg inkább bogarak, vagy csak egy fáról hullott valami? forrás: nlcafe.hu

Neked volt már déjá vud? Vajon mi lehet ez a jelenség?

A tudósok a 19. század óta gondolkoznak azon, hogy mi is a déjá vu. A mostani hivatalos konszenzus szerint az agy félrecsúszott kommunikációjának köszönhető a furcsa jelenség. Mindannyian éreztük már azt, hogy egy teljesen új helyzet tökéletesen ismerősnek tűnt számunkra. Persze azt sohasem tudjuk visszakeresni, hogy pontosan mikor is életük meg ugyanazt az eseményt. A nyíltabb kutatók szerint a párhuzamos univerzumokkal van összefüggésben az érdekes jelenség. A déjá vu mindenkivel megtörténik időről időre. Kapcsolatos lehet igazából bármivel: egy beszélgetéssel, egy illattal, egy emberi arccal és még sorolhatnánk. Lehetséges lenne, hogy egy előző életben éltük meg ugyanazt? A déjá vu olyan jelenség, amelyre senki sem tud tiszta magyarázattal szolgálni, ennek ellenére számos kísérletet végeztek már az ügyben. A Colorado Egyetem kutatói arra jutottak, hogy képesek előidézni a jelenséget videojátékok segítségével. A Sims elnevezésű játék déjá vu-t okozott. Ügyesen rendeztek be virtuális épületeket az önkéntes résztvevők számára, amely később felkeltette a furcsa érzést. Ez a kísérlet azt implikálja, hogy a déjá vu a memória félrecsúszott működése, amelyet egy olyan dolog kelt fel, amelyet már ténylegesen láttál valahol, de képtelen vagy bárhová elhelyezni. Érdekes, hogy az epilepsziában szenvedők sokkal többször számolnak be déjá vu érzéséről, amely szintén furcsa agyi kapcsolatokat feltételez. Természetesen vannak ezeknél érdekesebb teóriák is. Páran úgy gondolják, hogy két párhuzamos világ fut egymás mellett, amely néha szinkronba kerül egymással. Dr. Micho Kaku szerint a déjá vu jelenség során a két univerzum egy pillanatra átfedi egymást. Ez hasonló ahhoz, amikor egyszerre két rádióadót fogunk be. Mindenki döntse el maga, hogyan is gondolkodik a jelenségről. forrás: bizzariummagazin

Nem úgy feszítették keresztre Jézust, ahogy eddig gondoltuk?

Évszázadokon át a keresztény világ úgy tudta, hogy Jézus karjait vízszintesen feszítették keresztre, ám a Torinói Lepel legújabb vizsgálata után elképzelhető, hogy a valóságban másképp zajlott a keresztre feszítés. A liverpool-i John Moores Egyetem szakemberei szerint ugyanis Jézus Krisztus halála sokkal kegyetlenebb lehetett, mint ahogy eddig gondoltuk, és a Megváltó kezeit a feje fölött kinyújtva szegezték a keresztre. A Torinói Leplet vizsgáló nemzetközi kutatócsoport szerint nem is az a fontos, hogy kihez tartozik a lepel, hanem az, hogy lenyomat szerint a megfeszítettet Y alakban szegezték a keresztre. A Torinói Lepel az egyik leginkább tanulmányozott történelmi ereklye, és a vele kapcsolatos álláspontok ennek megfelelően szerteágazóak. Egyesek szerint keletkezése a középkorra tehet, mások úgy vélik, arról a lepelről van szó, amelyek Jézust betakarták a keresztről való levétel után. Bármi is az igazság, a szövetdarab, amelyen egy meztelen férfi testlenyomata található, a karok környékéről származó vérnyomokat, és egyéb testi sérülések nyomait tartalmazza. Matteo Borrini, a John Moores Egyetem szakembere és az olasz Pavia Egyetem egyik kutatója arra keresték a választ, hogy a bal karból származó vérnyomok megegyeznek-e a lepel egyéb területein található vérnyomokkal. Ez utóbbi úgy vélte, hogy teljesen más volt a keresztrefeszítés módja, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Szerintük bizonyos, hogy a vérnyomokat hagyó férfit Y, és nem T alakban feszítették keresztre, ahogy az a keresztény ábrázolásokban elterjedt. Az Y alakú megfeszítés még nagyobb terhet helyezett a tüdőre, elviselhetetlenné vált a lélegzés, és valószínű, hogy az áldozat megfulladt – mondta Borrini. Hozzátette: a lenyomat, ami megjelenik a leplen, nem felel meg a keresztre feszítésről alkotott hagyományos ábrázolásmódoknak, és elképzelhető, hogy utólag, művészi megfontolásokból vízszintes, vérrel rajzolt vonalakat is rávittek a lepelre. forrás: filantropikum.com