Mélytengeri mutánst vetett ki a víz: Mindenki találgat, mi lehet?
Hátborzongató mélytengeri lény holtestét sodorta partokra a víz Ausztráliában. Internetezők ezrei teszik fel a kérdést: milyen állat lehet? Ráadásul a tudósok is csak találgatnak egyelőre. A partra vetett szörnyeteg teste úgy néz ki, mint egy angolnáé. A feje pedig inkább egy krokodil és egy delfin szerelemgyerekére hajaz. A holtestet egy kelet ausztráliai tengerparton sodorta szárazföldre a víz minap. Azóta szinte felrobbant az internet a megosztásoktól. Mindenki arra kíváncsi, mi is valójában a bizarr lény. Ráadásul a tudósok is csak találgatásokba mernek bocsátkozni a kép alapján, hiszen hasonló teremtményt még sose kaptak lencsevégre. A tengerbiológusok egy csoportja hatalmasra nőtt abroncshalat vél felfedezni a tetemben, míg a többiek inkább speciális angolna fajnak tartják a lényt. Persze a szkeptikusok is feltűntek a láthatáron. Ők egyszerű képmanipulációnak, szenzációhajhászásnak tarják a fotót. Annak ellenére, hogy a készítője esküszik, hogy amit megörökített, az teljes mértékben a valóság. Az igazság valószínűleg sosem fog kiderülni, hiszen a tetemnek azóta nyoma veszett. Így az egyetlen tárgyi bizonyíték, ami róla maradt ez a fotó, ami az interneten futótűzként terjed. forrás: ripost.hu
Valódi bizonyíték több idegenekhez köthető elrabláshoz!
Napjaink egyik legelterjedtebb összeesküvés-elmélete, az emberrabló idegenekről szóló történetek sokakban keltenek szorongást. A világ minden táján élnek olyan ártatlan férfiak, nők és gyerekek, akiknek az életét szabályosan tönkretették a furcsa eltűnési esetek. Váratlanul és erőszakosan távolították el őket otthonukból, az idegenek járművére vagy bolygójára szállították őket, ahol szörnyű kísérleteket végeztek rajtuk. A legfélelmetesebbé a tökéletes reménytelenség és a segítség teljes hiánya teszi ezeket az eseteket. Az áldozatok élete teljes mértékben a rejtélyes idegenek jó szándékától függ, kényük-kedvük szerint végzik ijesztő, orvosi jellegű kísérleteiket az embereken. Az eltűnések A kutatók megpróbálták kategorizálni az eltűnéseket az általánosan megfigyelt ismertetőjegyek alapján, melyekről az állítólag elraboltak számoltak be. A típusok között előfordul egyszerű eltűnés, amikor az áldozatok a nyugodtság érzésére emlékeznek. Az ufókutatók szerint a szállítás történhet hajókkal, de használhatnak dimenziók közötti kaput is. Véleményük szerint szintén gyakori az úgynevezett bioenergia-elszívás: az elraboltak energiáját vagy tudatát földönkívüli technológiával szippantják ki a testükből. Egyes elméletek továbbá azt állítják, hogy léteznek telepatikus álmok, melyekben egyértelmű az elrablás, ugyan nem a személy fizikai valójában, mint egy tényleges elrablásnál, de legalább annyira hatásosan és veszélyesen jelenik meg. A szürkék A szürkék bukkannak fel leggyakrabban az eltűnéses ufótörténetekben. Apró teremtmények dinnyeforma fejjel, nagy, fekete, ferde szemmel, akik a többi, földönkívüliekkel kapcsolatos elméletnek is gyakori szereplői. Jelenleg meglehetősen eltérő az érintettségük megítélése a különböző, emberrablásokkal foglalkozó összeesküvés-elméletekben: attól az optimista véleménytől, hogy valójában saját leszármazottainkról van szó, akik visszajöttek az időben, hogy megóvják a Földet az elpusztítástól, egészen addig a sokkal sötétebb rémképig, hogy csak ivarsejtekért jönnek, mert a saját fajukat akarják megóvni a kipusztulástól. Az Egyesült Államok kormánya Az összeesküvés-elméletek szerint a Majestic-12 – azaz az MJ-12 – erős árnyékszervezet az Egyesült Államok kormányzatán belül, mely összedolgozhat a szürkékkel, és hagyja, hogy azok technológiai információk fejében folytassák kísérleteiket. Sok áldozat katonai személyzetre és berendezésekre emlékszik, gyakran egyetlen földönkívüli nélkül. A mesteri félretájékoztatási taktikával felfegyverzett csoport könnyen hiteltelenné és nevetségessé teheti az ufóügyek kutatóit és minden mást, ami fényt deríthetne a rejtélyes szürkék létezésére. Az emberrabláshoz kötött kísérletek így nyugodtan folyhatnak, további ezrek életét keserítve meg, de folyamatos technológiai fejlődést hozva az Egyesült Államok kormányzatának. A delfinek Egyes elméletek szerint a szürkék lehetnek a delfinek jövőbeli tényleges leszármazottai vagy csupán genetikai leszármazottai is, akik saját gyalázatos céljaik miatt térnek vissza a mi korunkba. A szürkék és a delfinek között megfigyelhető hasonlóságok, a bőr textúrája, a szín és az ellenségek megzavarására alkalmas ultrahang-kibocsátás képessége mind olyan körülmény, amelyet érdemes figyelembe venni az ufókutatók szerint. Bár mindezt nem támasztja alá a delfinekről jelenleg rendelkezésre álló tudásunk, hiszen ezeket a tengeri emlősöket az ember irányában teljesen jóindulatú és barátságos élőlényekként ismerjük. Vajon kísérleteznek rajtunk? Az egymást követő emberrablásoknak áldozatul esettek apró fémeszközöket vettek észre testükbe ültetve, többnyire az orrüregükben, de gyakran más testrészeikben is. Az orvosok által sikeresen kioperált implantátumok eredetét sohasem sikerült tisztázni. A felhasznált fémek gyakran olyan anyagok, amelyeket a földi tudomány nem ismer, a tárgyak rendeltetése pedig megfejthetetlen. Az összeesküvés-elméletek hívei között komoly viták folynak arról, hogy vajon nyomkövetők lehetnek-e, vagy még annál is komolyabb műszerek. Idegenek áldozata (Communion) -sci-fi forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu
AZ ÓCEÁN TÖNKREMENT?
Egy ausztrál vitorlás versenyző döbbenetes beszámolója szerint tíz év alatt szinte kihalt a Csendes-óceán. Először a nyomasztó csend hökkentette meg Ivan Macfadyan newcastle-i vitorlásversenyzőt, aki nem először tette meg az utat Melbourne és Oszaka között Funnel Web nevű vitorlásán. A hullámok természetesen locsogtak, ahogy a hajótestnek ütköztek, és tompa puffanások és kopogások is hallatszottak, amikor valamilyen törmelékdarabnak ütközött a hajó. Hiányzott azonban az élőlények, elsősorban a tengeri madarak ricsaja. Nem volt madár, mert nem volt hal sem, amelyre vadászhattak volna – mesélte Macfadyan a Newcastle Heraldnak. Tíz évvel korábban ugyanezen a 28 napig tartó úton mindennap fogtak méretes halat, elég volt csak egy csalival ellátott horgászzsinórt dobni a vízbe. Most csupán két halat fogtak társával az egész úton. Nem voltak halak, nem voltak madarak, Macfadyan szerint alig látták jelét az életnek. Az Egyenlítőtől északra, Pápua Új-Guinea felett egy hatalmas halászhajót láttak, amely egész nap és éjjel lámpafénynél is dolgozott egy zátony felett. A hajóról azután egy motorcsónakot küldtek a vitorláshoz, amitől kissé meg is rémültek, mert ezeken a vizeken nem ritkák a kalóztámadások. Szerencsére csak melanéziai halászok érkeztek, akik többek közt öt nagy, halakkal teli cukroszsákot hoztak ajándékba. Mindenféle jó nagy hal volt köztük. Mikor mondták, hogy ezt ők nem tudják elfogyasztani, akkor a halászok azt válaszolták, akkor dobják a tengerbe. Ők is ugyanezt tennék velük, mert őket csak a tonhal érdekli. „És ez csak egyetlen hajó a sok közül, amely a tengert szipolyozza ki. Nem csoda, hogy a tenger halott” – mondta az utazó. A következő sokk az Oszakából San Francisco felé tartó szakaszon érte Macfadyant. „Miután elhagytuk Japánt, olyan érzés volt, mintha maga az óceán volna halott” – mondta a vitorlázó. „Egyetlen bálnát láttunk, annak is mintha egy nagy tumor lett volna a fején. Sok-sok mérföldet tettem meg már az óceánon életemben, és rendszerint láttam teknősöket, delfineket, cápákat és halakkal táplálkozó, nagy madárrajokat. Ezúttal azonban 3000 tengeri mérföldön keresztül egyetlen élőlényt sem láttam.” „Ennek egy része a Japánt néhány éve sújtó cunami következtében került az óceánba.” A szemét nagy részét azonban sárga műanyag bóják, szintetikus kötelek, halászhálódarabok és milliónyi polisztiroltörmelék tette ki. Ezenkívül mindenütt olaj- és benzinfoltok úsztak. Hawaii fölött, ahol mélyre le lehetett látni a vízbe, látták, hogy a felszín alatt is mindenféle méretű műanyagszemét úszik, a műanyagpalackoktól kezdve az autó méretű hulladékig. Ivan Macfadyan még mindig az utazás sokkja alatt áll. „Az óceán tönkrement” – mondta. A világ nagy részének azonban még mindig alig van fogalma a probléma nagyságáról. Macfadyan keresi a lehetőségeket, hogy felhívja a kormányok és a szervezetek figyelmét a part felé sodródó katasztrófára. Arra a kérdésére, miért nem küldenek flottákat a törmelék eltakarítására, eddig azt a választ kapta, hogy a tisztítóakció közben elégetett üzemanyaggal nagyobb kárt csinálnának, jobb, ha a szemetet otthagyják. Lehet, hogy a vitorlázó elbeszélése első hallásra túlzónak tűnik, de a túlhalászás pusztító hatása és acsendes-óceáni szemétsziget növekedése tagadhatatlan tény… Forrás: origo.hu
Szörny vetődött a partra – Videóval
Új-Zélandon egy strandon partra vetett a tenger egy eddig azonosítatlan állatot. A hossza kilenc méter. A parton sétálók szerint konkrétan egy tengeri szörnyet vetett a partra a víz Új-Zéland partjainál. Az állat fogazata ép, az állkapcsa nyitva van, ráadásul meg is van csonkítva a tetem – írja a The Sun magazin. Az emberek úgy vélik, egy réges-régi korból származik a tetem, de a tengerbiológusok szerint nem ennyire misztikus a történet: nagyon valószínű, hogy egy kardszárnyú delfintől ijedt meg mindenki. Vélhetően támadás áldozata lett a tengeri emlős. forrás: borsonline.hu