A MEGETETETT TÁRSADALOM
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire “kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz,az fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba “váladékát” kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok “köpik ki”, a savanyú a mikroorganizmusok “izzadmánya”. Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az “eperből” készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!) Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel. Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak “folyékony füstöt”, azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet “füstölni” a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik. A Danone Actimel “szuperegészséges” joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is. A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát “maszkírozza” az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz. Korunkban húszezer élelmiszer adalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk. leves hazudik – írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer..Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt. A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. “De hát végül is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia dolga.” Már akinek. KI – KI VONJA LE A TANULSÁGOT, S TEGYEN MEG MINDENT A CSALÁDJA EGÉSZSÉGÉÉRT! forrás: globalisvilag.com
10 cég, amely uralja a világ élelmiszerpiacát
A világ élelmiszerpiacát hatalmas mérete ellenére néhány nagyvállalat tartja ellenőrzése alatt. A legbefolyásosabb cégekről az Oxfam International készített egy infografikát, amire olyan szereplők kerülhettek fel, akiknek az üzletpolitikája jelentős hatással van az élelmiszerellátásra, a táplálkozási szokásokra és természetesen a környezetünkre. Bármit is tegyünk a bevásárlókosarába, az valószínűleg az élelmiszeripart uraló tíz cég egyikének terméke. Maroknyi cég kezében van az általunk ismert márkák többsége, és habár a grafika jellemzően az amerikai szupermarketek kínálatára igaz, meglepő mennyire hasonló a helyzet hazánkban. A világ leghatalmasabb élelmiszer-ipari vállalatainak terméki ugyanis a világon mindenhol jelen vannak. A lista az Associated British Foods brit céggel indul (21 milliárd dolláros árbevétel, 112 ezer munkavállaló), a cégé például a Twinings teamárka. A következő helyen a Coca-Cola található (46 milliárd dolláros árbevétel, 130 ezer dolgozó), a vállalaté a világ egyik legértékesebb márkája. A következő helyen a francia Danone-csoport található, 29 milliárdos árbevétellel és 104 ezer munkavállalóval. A vállalatcsoport közlése szerint ők a világ legnagyobb frisstejtermék-árusai, a Danone emellett a világon az egyik legnagyobb tápszer-, illetve ásványvíz-árusító is. – írja a HVG A General Mills (17 milliárdos árbevétel, 43 ezer alkalmazott) olyan ismert amerikai márkák tulajdonosa, mint a Betty Crocker, a Cheerios, vagy a Green Giant. A listán a következő a Kellogg, 14 milliárdos árbevétellel és 30 ezer alkalmazottal. A cég mintegy 1600 terméket készít és több mint 180 országban értekesítik ezeket az árukat. A Mars 33 milliárdos árbevétellel rendelkezik, a cégnek 60 ezer alkalmazottja van, a csokoládék mellett ugyanakkor a vállalathoz tartozik az Uncle Ben’s, de a Wrigley márka is. A Mondelez Internationalé (35 milliárdos árbevétel, 107 ezer alkalmazott) a Cadbury márka, vagy például az Oreo is. A svájci Nestlé (103 milliárd dolláros árbevétel, 333 ezer alkalmazott világszerte) már kilóg a legnagyobbak közül is, hiszen ez a cég volt a legnagyobb árbevételű vállalat tavaly, emellett a cég rendkívül sokfajta élelmiszert állít elő a csokoládétól kezdve a bébiételen át a teáig, vagy a kávéig. A listára még a Pepsi is felfért (66 milliárdos árbevétel, 274 ezer alkalmazott), az üdítőital-szegmens mellett más egyéb márkák, például snackek tulajdonosa is a vállalat. Utolsóként pedig az Unilever található a listán (68 milliárd dolláros árbevétel, 174 ezer alkalmazott), a brit-holland élelmiszer-ipari céghez – a vállalat testápolási és tisztítószereket is gyárt – olyan márkák tartoznak ide, mint a Lipton, vagy a Hellmann’s majonéz. forrás: erdekesvilag.hu
Feltárták a Dr. Oetker náci múltját
A Dr. Oetker „nemzetiszocialista mintavállalat” volt, vezetői pedig a náci rendszer támogatói voltak egy új tanulmány szerint, amely a német társaság megbízásából készült. A müncheni jelenkor-történeti kutatóintézet (IfZ) kutatása alapján a Dr. Oetker már a második világháború előtti nagy hadiipari fejlesztések időszakában is a náci rendszer haszonélvezője volt, mert bekerült a hadsereg legnagyobb élelmiszeripari beszállítói közé. 1939 után pedig mindig hozzáfért az egyre szűkösebb nyersanyagforrásokhoz, termékeit így megszakítás nélkül forgalmazhatta, és a márka népszerűsége töretlenül emelkedett a háború éveiben. Az Oetker család profitált az árjásításból, a zsidóként megbélyegzett személyek vagyonának és vállalkozásainak kisajátításából is. Számos cégben szereztek tulajdonrészt, köztük olyanokban, amelyeknek új tulajdonosai kényszermunkásokat dolgoztattak. Ez a Dr. Oetker üzemeiben nemigen fordult elő, de csak azért, mert túlnyomórészt nőket alkalmaztak, és ezért nem volt gond a munkaerő biztosítása. Az 1891-ben alapított vállalkozás annak révén került az előnyben részesített cégek közé a náci rezsim idején, hogy a fő tulajdonos Richard Kaselowsky – az első világháborúban elesett Rudolf Oetker özvegyének második férje – kezdettől fogva jó kapcsolatokat ápolt a rendszer legbefolyásosabb vezetőivel. Alig néhány hónappal Hitler kancellári kinevezése után, 1933 májusában belépett az NSDAP-ba – a náci pártba -, és hamar bekerült Heinrich Himmler baráti körébe. A német sajtóban kedden ismertetett tanulmány szerint Kaselowsky nem volt antiszemita, de nem is csupán haszonlesésből csatlakozott a nácikhoz. Felfogása a világról a legtöbb ponton egyezett a nemzetiszocialista ideológiával, és haláláig hű maradt a rendszerhez. Munkájának vezérelve az volt, hogy „ami jó a Dr. Oetkernek, nem lehet rossz a nemzetiszocialista közösségnek” – emelte ki a tanulmányból aSüddeutshce Zeitung. Az iparmágnás és a nácik kapcsolatának jellemző eleme, hogy a vállalat 1937-ben elnyerte a „nemzetiszocialista mintavállalat” címet, Kaselowsky pedig a Hitler által személyesen kiválasztott díszvendégek között foglalhatott helyet az NSDAP kongresszusán. A cég következő vezetője, Rudolf-August Oetker 1941-től dolgozott a családi vállalkozásban. Ő nemcsak a pártba lépett be, hanem önként csatlakozott az SS-hez. Az egyebek között a haláltáborokat működtető katonai szervezetben tartalékos tiszti rangot szerzett. Az Oetker-csoport irányítását nevelőapja 1944-ben bekövetkezett halála után vette át. A háború után eljárás indult ellene náci múltja miatt, de 1947-ben felmentették. Fia szerint a rendszer bukása után sem szakított az eszmével. „Az édesapám nemzetiszocialista volt” – mondta a Die Zeitcímű hetilapban megjelent interjúban August Oetker, aki 1981 és 2009 között vezette a céget. A Dr. Oetker ugyan 2000-ben jelentős összeget fizetett be a kényszermunkások anyagi kárpótlását szolgáló jóvátételi alapba, de Rudolf-August Oetker nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy feltárják és nyilvánosságra hozzák a cég és a nácizmus kapcsolatát. Rudolf-August Oetker 2007-ben halt meg. A kutatást August Oetker kezdeményezésére indították. A család támogatása nem volt egyöntetű, a nyolc testvér közül többen úgy vélték, hogy az IfZ tanulmánya csak rontja majd apjuk jóhírét. forrás: mult-kor.hu