Miért vonzódnak a rovarok a fényhez?
Az esték során sokszor tapasztaljuk, hogy a lámpafény mágnesként vonzza a rovarokat otthonunkba. De mi áll ennek a jelenségnek a hátterében? A rovarok természetes környezetükben a nap és a hold fényét használják tájékozódásra. Ezt az evolúciós ösztönt azonban a mesterséges fények megzavarják, mivel a rovarok nem tudják megkülönböztetni a természetes és a mesterséges fényforrásokat. A mesterséges fény hatása a rovarokra A mesterséges fények vonzereje sokszor végzetes lehet a rovarok számára, hiszen ezek a fényforrások – mint például a lámpák vagy LED-izzók – összezavarják repülési irányukat és tájékozódási képességüket. Az éjszakai rovarok számára a fény egyfajta tájékozódási pont, amely segít nekik az éjszaka sötétjében eligazodni. Amikor azonban mesterséges fényforrással találkoznak, ezek a tájékozódási mechanizmusok felborulnak, és a rovarok összezavarodnak. A londoni Imperial College kutatói nagysebességű kamerákkal vizsgálták meg, hogyan reagálnak a rovarok a mesterséges fényekre. A kísérletek során megfigyelték, hogy a rovarok repülési mintázatai jelentősen megváltoznak a fény hatására. Ha a rovarok a fény fölött repültek, gyakran fejjel lefelé fordultak és a földre zuhantak. Ha oldalról közelítették meg a fényt, körözni kezdtek körülötte, ami szintén lezuhanáshoz vezetett. A háti fényválasz és a rovarok összezavarodása A kutatások kimutatták, hogy a rovarok a háti fényválasz néven ismert jelenségre reagálnak, amely segít nekik meghatározni, merre van a „felfelé” irány. A mesterséges fényforrások kicsi mérete azonban összezavarja ezt a mechanizmust, és a rovarok számára elkerülhetetlen a végzetes baleset. Például a házilegyek esetében megfigyelhető, hogy követik egymást a fény felé, különösen akkor, ha az UV-A tartományba eső fényforrásokról van szó. Az ilyen fények különösen vonzóak a legyek számára, és ezért használják őket előszeretettel a rovarcsapdákban. A mesterséges fények hosszú távú hatása A mesterséges fények nemcsak egyéni rovarok számára jelentenek veszélyt, hanem hosszabb távon az egész ökoszisztémára is negatív hatással lehetnek. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges fények drasztikusan csökkenthetik bizonyos rovarfajok populációját, ami komoly ökológiai következményekkel járhat. Az élővilágra gyakorolt hatások mérséklése érdekében a tudósok keresik a megoldásokat, hogy a mesterséges fények kevésbé legyenek károsak a rovarok számára. A rovarok fény iránti vonzódása mélyen gyökerezik evolúciós múltjukban, ám a mesterséges fényforrások megzavarják természetes tájékozódási képességeiket. Ez a jelenség nemcsak egyedi rovarok számára jelent veszélyt, hanem hosszabb távon az egész ökoszisztémára is hatással lehet. Ahhoz, hogy megóvjuk a rovarpopulációkat, fontos lenne megérteni és kezelni a mesterséges fények káros hatásait.
A NASA cáfolja, hogy idegen eredetű a marsi fény
Az internet nem hagyja magát: a marsi űrpatkány és a semmiből előkerülő kavics után itt az újabb bizonyíték (opcionálisan: „bizonyíték”) arra, hogy a NASA valamit nagyon el akar titkolni. A Curiosity nevű rover egyik fényképén ugyanis érdekes fényfoltot találtak azok a szakértők, akik nem a NASA-nál dolgoznak, hanem vallásos megszállottsággal keresik a marsi élet nyomait az internet előtt ülve. A képen egy, a horizonton feltűnő, fehér felvillanáshoz hasonló képződmény látszik. „Nem a napfény tükröződik és nem a képfeldolgozás hibája” – mondja Scott Waring, az UFO Sightings Daily című szakfolyóirat munkatársa, aki egyben a kép felfedezője is. Waring szerint elég egy pillantást vetni a fényfolt aljára, mert az ott látható, nagyon lapos felület száz százalékos bizonyossággal mutatja, hogy a fény eleve onnan indul. „A Nasa odamehetne és megnézhetné, hogy mi az pontosan, de hé, ők nem azért mentek, hogy felfedezzék az életet, hanem hogy lassítsák a felfedezéseket.” Doug Ellison, a NASA Jet Propulsion Laborjának munkatársa valójában nagyon is örülne, ha végre megtalálnák az élet nyomait a Marson, hiszen ez megsokszorozná a kutatások támogatását. Ugyanakkor hivatalos közleményben cáfolta, hogy a fénynek bármi köze lenne a marsi élethez vagy egy ismeretlen civilizációhoz. Az ő álláspontjuk szerint két eset lehetséges. Vagy a kozmikus sugárzás ütötte ki a fényképezőgép érzékelőjének egy részét, vagy az akkor már nagyon alacsonyan járó Nap fénye viccelte meg a kutatókat. A szakértők (mármint az igaziak, a NASA-nál dolgozók) szerint valószínűleg az előbbi, kozmikus sugárzásos megoldás lesz az érvényes, ezt támasztja alá a tény, hogy a Curiosity két, nagyjából ugyanazt látó kamerája közül csak az egyik fényképén látszik a folt. A JPL szerint hasonló felvételekből minden hétre jut egy. Ezt a magyarázatot persze nem könnyű elfogadni a Waringhoz hasonlóknak, az ő honlapján szereplő adatok szerint a NASA eddig több kisebb szobor, fosszília és egy faragott koponya mellett is elsétált anélkül, hogy jelentőséget tulajdonított volna nekik. Persze nem csak a Marsról vannak érdekes állítások, Waringnak bizonyítéka van arra is, hogy korábban egy ufó dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson. Amellett persze, hogy az ufóhívőkön igen könnyű gúnyolódni, a NASA szerint fontos tudni, hogy vannak rajtuk kívül is olyan megszállottak, akik képesek nagyítóval végignézni az összes képet, amit a Curiosity küldetésének kezdete óta feltesznek a netre. A roverről érkező felvételek amúgy nyilvánosak, a feldolgozást követően válogatás nélkül kerülnek fel a NASA oldalára, de akár oksotelefonos appban is végigpörgethetjük őket. forrás: index.hu
Mi lehet ez a fény a Marson?
Az UFO kutatók körében régóta megalapozott a gyanú, hogy a NASA manipulálhatja a Hold és a Mars képeit. Számtalan fotót ismerjünk, melyen ismeretlen, mesterséges eredetű tárgyakat lehet megfigyelni, amennyiben nem manipulálták a képet. Ellenkező esetben a retusálás nyomai még ekkor is szemmel láthatók. Ugyanakkor sokszor kiderült az is, hogy egy ismeretlennek vélt objektum valójában egy furcsa formájú szikla, vagy valamilyen légköri jelenség okoz fénytörési hibát. A napokban a Curiousity egy olyan meghatározhatatlan fényforrásról készített fotót küldött, melyre nincs magyarázat. A fényforrás a szondától nagyobb távolságra látható, de a képen így is feltűnő a fénypont. Az objektum éppen egy síkságon, annak horizontján látszik, a háttérben egy hegyvonulat, jobb oldalt egy másik hegy húzódik meg. Jobban ráközelítve a képre úgy látszik, hogy a fényforrás fehéren ragyog a távolban. Egy mesterséges objektum látható a képen? Vagy egy élőlény bocsátja ki azt? Esetleg optikai hibáról van szó? A kérdés még nem tisztázott, de egyre több utaló jel van arra, hogy a Marssal nincs minden rendben. forrás: paranormal.hu
Két nap az égen! Hogyan lehet ez?
Kétoldali melléknapot lehetett megfigyelni a főváros térségében pénteken, a napfelkeltét követő 2-3 órában – írta az OMSZ, amely több fotót is közzétett a jelenségről és saját webkamerájával is megörökítette a látványt. A melléknap egy fénytörési jelenség, amely a Naptól oldalirányban 22-30 fok távolságra jelenhet meg. Belső oldala vörös, a külső pedig kékes, ám gyakran csak fehéres foltként látjuk. Sokszor csak a Nap egyik oldalán látható, gyakori, hogy egy elhaladó repülőgép kondenzcsíkján alakul ki, ha az megfelelő pozícióban van a Naphoz képest – tették hozzá a meteorológiai szolgálatnál. „Esetünkben a keleti égboltot vékony, összefüggő fátyolfelhőzet borította, a fátyolfelhők jégkristályai megtörték a fényt, létrehozva a melléknap jelenségét a Nap mindkét oldalán” – írták. forrás: hvg.hu Fotó: met.hu
Mi is pontosan a halál előtti fény?
[dropcap]Az agy elektromos aktivitásának átmeneti növekedése okozhatja a szív megállása után észlelet „fényélmény”.[/dropcap] A Michigani Egyetemen patkányokon figyelték az agy „haldoklásának” pillanatait neurofiziológiai szempontból. A patkányokat szívverésük megállításával a klinikai halál állapotába juttatták, abba, amikor az agy már nem kap vért. A kutatók elektroenkefalográffal figyelték a 9 patkány agyi tevékenységét, és azt tapasztalták, hogy a szív utolsó dobbanását követő 30 másodpercben jelentősen megnövekedett az összehangolt agyi aktivitás, mely nagyon is „tudatánál” lévő és felfokozottan működő agyra utal, ráadásul aktívabbra, mint normál ébrenléti állapotban. Főként a magas frekvenciájú agyhullámok – az úgynevezett gammarezgések – ugrottak meg. Embereknél ez akkor mutatkozik, amikor megpróbálnak összekapcsolni információkat az agy különböző részeiből. Az amerikai kutatók csaknem ugyanolyan agygörbét rögzítettek az összes patkánynál, ami a jelenség általánosságát támasztja alá. Emberek esetében a halálközeli állapotból visszatérők ötöde számol be „túlvilági élményről”: fehér fényű látomásról, élete lepergéséről, vagy arról, hogy „felülemelkedve magán” kívülről látta a testét és annak környezetét. A BBC az amerikai kutatással kapcsolatban megkérdezte Jason Braithwaite-et, a Birminghami Egyetem tudósát, aki szerint rendkívüli körülmények között – mint például a halálközeli állapot – az agy hiperaktívvá válhat. forrás: vidget.hu
Egy percig megállították a fényt!
Német kutatóknak sikerült rekordnak számító egy percig megállítani a világegyetem leggyorsabb dolgát, a fényt. Teljes sebességnél a fény ezalatt az idő alatt 18 millió kilométert tett volna meg, azaz hússzor eljutott volna a Holdig és vissza. „Egy perc nagyon, nagyon hosszú. Ez mindenképpen mérföldkő” – mondta Thomas Krauss, a University of St Andrews kutatója a New Scientistnek. Az eredmény nagy távolságokra is lehetővé teheti a biztonságos kvantumkommunikációt. George Heinze és kollégái a német University of Darmstadtról kontroll-lézert lőttek át egy kristályon, ezzel kétállapotú kvantumszuperpozícióba küldték atomjait (azaz egy időben léteztek több helyen), ami egy szűk frekvencián átlátszóvá tette. A kutatók ezután megállították a második sugarat, ami belépett a kristályba azzal, hogy kikapcsolták az első lézert, és ezzel az átlátszóságot is. A tárolási idő a kristály szuperpozícióján múlik. A mágnesességgel bővíthető, de ez bonyolítja a lézer beállítását. A kutatók algoritmussal hangolták össze a lézert és a mágnest, így sikerült egy percig csapdába ejteni a fényt. A csapdát arra is használták, hogy eltároljanak, majd visszanyerjenek egy képet, megmutatták, hogy összetett információkat is el lehet tárolni egy fénysugárban. A kvantumismétlő nevű szerkezethez tíz másodpercig kell eltárolni a fényt: ez megállítja, majd újraindítja a fotonokat, ezzel teremt biztonságos kommunikációt. A kvantumállapotuk hosszabb megőrzésével így nagyobb távolságokon is lehetséges lesz a biztonságos kommunikáció. A kutatók szerint ráadásul más kristályokkal még hosszabb tárolás érhető el. A fény normál esetben vákuumban körülbelül 300 millió métert tesz meg másodpercenként, a fizikusoknak már 1999-ben sikerült 17 méter per másodperces sebességre lassítaniuk, majd két évvel később meg is állították, de csak egy másodperc töredékéig. Idén már eljutottak odáig, hogy hideg atomokkal 16 másodpercig nyugalomban tartották. forrás: index.hu