Zavarba ejtő orosz illusztrációk egy kis társadalomkritikával
Ezeket a sötét hangulatú digitális festményeket az orosz Waldemar von Kazak hozta össze, kombinálva a szürrealizmust egyfajta társadalomkritikus szemlélettel és hozzácsapva bizarr karakterek szexuális frusztrációit. Bár von Kazak eredetileg designt tanult, hamar visszatért kedvenc elfoglaltságához, a festészethez és a rajzhoz. Eléggé konkrétan, közvetlenül fejezi ki magát – felhasználva ismert, általában mesékből vagy globális kultúrából ismert figurákat. Azok karakterjegyeit helyezi mai, hétköznapi kontextusba, és kifordítja az eredeti jelentést. Halász Petár forrás: newhorizon.hu
Egy virtuális barangolásra hívlak Salvador Dali világába – Velem tartasz?
Salvador Dalira és munkásságára nagy hatással volt Jean Francois Millet francia festőművész, a 19. századi realizmus nagy mestere. Millet Angelus című festményét Dali szürrealista megközelítésben újraértelmezte, amit most a Dali múzeumnak köszönhetően a virtuális térben is körbejárhatunk. Ahogy megérkezünk a „festménybe” egy egymás kezét fogó férfit és gyereket láthatunk a hatalmas szobrok előtt, aztán a kamera felrepül és immáron a magasból látunk rá a szobrokra, miközben Dali spanyolul beszél a háttérben, Isten hangjaként. Félelmetes, és monumentálisnak ható élmény.. {A cikk végén megtaláljátok a 360 fokban körbenézhető videót is.} Érdekességként még annyit, hogy az eredeti Millet festményen egy férfi és egy nő imádkozik a szántómezőn egy kosár krumpli felett. Dali viszont szentül meg volt győződve, hogy a festmény egy temetést ábrázol, ezért megröntgenezték a képet és kiderült, hogy a kosár krumpli helyén eredetileg egy kis koporsó volt. Íme a videó: forrás: newhorizon.hu
Valami nagyon nincs rendben ezzel a kisvárossal, de egyáltalán nem az, amire gondolsz.
Amerika déli államainak kisvárosai sok embert egyfajta nosztalgiával töltenek el, pedig legtöbbünk nem is járt ezeken a helyeken. Valószínűleg a filmekben látott kisvárosi, nyugodt hangulat az, ami vonzza az embereket. Rod Penner, a lent látható képek szerzője is így érez, pedig ő is kanadai. Képei amolyan kisvárosi melegséget, pusztaságot, nyugodtságot árasztanak. Viszont egy dolog nem stimmel. Ezek nem fotók, hanem festmények. Rod Penner egy festő, és a hiper-realisztikus irányzatra specializálódott. Festményei hihetetlenek már csak így képernyőn látva is, milyen lehet akkor élőben egy galériában… forrás: erdekesseg.hu
10 hihetetlen időutazós legenda
Benépesített Kis-Trianon, teleportáló hadihajó, bizonyító erejű fényképek, reklámüzenetek, jóslatok, tőzsdei tippek és spamek a jövőből. Tíz időutazásos sztori a Wikipédia gyűjtése alapján. 1. Moberly és Jourdain látomásai 1901. augusztus 10-én két akadémikus végzettségű brit nő a versailles-i Kis-Trianon épületet keresve furcsa ruházatú és viselkedésű emberekbe, majd egy esküvői ceremónia előkészületeibe botlott. Hazatérésük után Anne Moberly és Eleanor Jourdain papírra vetették emlékeiket, és azok összevetése után arra jutottak, hogy valószínűleg rövid időre a múltba csöppentek, ahol többek között Marie Antoinette-et is látták. Álnéven kiadott 1911-es könyvük szerint annak a 109 évvel azelőtti napnak az eseményeit látták, amikor a francia királyné megtudta, hogy a kommün által irányított tömeg megostromolta a Tuileriákat. Az An Adventure címet viselő munkájuk nagy sikert aratott, de már akkor is sokan szkeptikusan fogadták. Az iskolázott szerzők valós kilétére a harmincas években derült fény, ami után visszaemlékezést újabb vizsgálatok alá vetették. Az egyik legátfogóbb elemzést W.H. Salter készítette 1950-ben, aki szerint a hölgyek az állítólag 1901-ben papírra vetett emlékezéseiket évekkel később – a francia forradalom eseményeinek beható tanulmányozása után – több helyen is módosították. A Hoaxes.org szerint nagyon úgy tűnik: a hölgyek erősen hittek abban, hogy láttak valamit Versailles-ban, de erről annyira meg akarták győzni kortársaikat, hogy a bizonyítékként lobogtatott egykorú leiratok kozmetikázásától sem riadtak vissza. Egy másik, 1965-ös magyarázat szerint a két nő jó eséllyel a környéken élő költő, Robert de Montesquiou jelmezes partijába futott bele. 2-3. A Philadelphia-kísérlet és a Montauk-projekt Nikola Tesla és Albert Einstein neve egyaránt felbukkan abban az egyes helyeken Philadelphia-kísérletnek, máshol Szivárvány Projektnek hívott történetben, amely szerint 1943. október 28-án az amerikai hadsereg USS Eldridge névre hallgató anyahajója állítólag 10 másodpercre (más verzióban 10 percre) eltűnt az ellenség szemei elől. Egyes feltételezések szerint a hajó a pennsylvaniai Philadelphiából teleportált a virginiai Norfolkba, majd vissza, mások szerint pedig visszament az időben. A projekt következményeként a katonák egy része állítólag láthatatlanná vált, mások megőrültek, ezért aztán a kísérletet hamar leállították. A hadsereg természetesen mindent tagad a fizika törvényeinek is ellentmondó projektet illetően, és oldalukon részletesen közlik, a hadihajó merre járt az adott időben. A történet szülőatyja egy Carlos Allende (máshol Carl Allen) névre hallgató férfi volt, aki egy Morris Jassup nevű sci-fi szerzőnek írt különös leveleiben “leplezte le” az ötvenes évek elején a hadsereg világháborús próbálkozásait. E történet formálódásából aztán több fiktív, illetve tényként előadott könyv is született, az elméletet világhíressé William Moore és Charles Berlitz könyve, majd a belőle készült film tette. E teória egyik leágazása a nyolcvanas években népszerűvé vált, Montauk-projekt alatt futó konteó, amely szerint az Egyesült Államok egy montauki katonai támaszponton kísérletezett az időutazással. 4. Rudolph Fentz esete A történet szerint 1950 júniusában egy 19. századi ruhákat viselő, zavart férfi bukkant fel a Times Square-en a semmiből, majd rövid nézelődés után pánikszerű rohanásba kezdett. Pechjére azonnal elütötte egy kocsi. Amikor a rendőrség átkutatta a ruházatát, a zsebében még különösebb dolgokat találtak: többek között egy Rudolph Fentz névre szóló névjegykártyát és 19. századi bankjegyeket. A név és a cím alapján elindított vizsgálat során bukkantak rá ifjabb Rudolph Fentz özvegyére, akitől megtudták, hogy apósa, idősebb Rudolph Fentz 1876-ban nyomtalanul eltűnt. A rendőrök először nem akartak hinni az azonosságban, de egy nyomozó végül rálelt a korabeli iratok között az eltűnt férfi személyleírására, és annak ruházata egyezett az 1950-ben elütött férfi öltözékével. Bár a sztorihoz még ma is gyakran csatolják az “egy valós történet, amire máig sincs magyarázat” címkét, igazából nagyon is van magyarázat a különös időutazásra. Méghozzá az, hogy ez egy városi legenda, ami egy 1951-es fiktív műből mutálódott. Az eredeti írás szerzője Jack Finney amerikai sci-fi szerző volt, az írást pedig egy okkultista társaság állította be valós történetként, még az ötven évek elején. 5. Reklámüzenet a jövőből 1989. október elsején, 0 óra 1 perckor különös üzenet szakított félbe egy reklámot Nagy-Britanniában: “Kérjük, ne ijedjen meg! Ez az első kísérlet arra, hogy üzenetet küldjünk az időben. Ezt a kísérletet a first direct támogatja, hogy megünnepelje 21. évfordulóját. Most 2010-et írunk. Hogy a first direct méltó ünnepelhessen, visszatértünk indulásának évébe. Most pedig folytatódjon a műsor, minden jót kívánunk Önöknek és sok boldogságot a további életükben!” A Howell Henry Chaldecott Lury reklámügynökség által készített üzenet maga is egy tévéreklám volt, amely a first direct nevű bank bevezetésére készült. A first direct forradalmi újítása – Audi-reklámot félbeszakító, futurisztikus hirdetése mellett – az volt, hogy bankfiókok helyett telefonon keresztül működött. A reklámot követő 24 órában a cég több mint ezer hívást kapott. A bank ügyfélköre a következő év végére meghaladta a hatvanezret, 1995 végére pedig közel megtízszereződött a számuk. 6-7. John Titor jóslatai és Bob White spamjei 2000-ben különböző internetes fórumokban megjelent egy magát John Titornak nevező ember, azt állítva magáról, hogy a 2036-ból érkezett egy kormányzati időutazás keretében, és szórni kezdte az információkat az emberiségre váró kegyetlen jövőről. Többek között azt jósolta, hogy 2004 után az államok ellenségeskedése miatt megszűnik az olimpiai mozgalom, Amerikát polgárháború sújtja, 2015-ben pedig kitör a harmadik világháború. Mindeközben persze a titokzatos szerző nyitva tartotta a párhuzamos idősíkok kiskapuját, ezzel biztosítva magának a tévedés lehetőségét. Titor 2001. március 24-én írta meg utolsó szösszenetét, majd eltűnt. Írásait egy 2003-ban indított – egyes vélemények szerint maga “Titor” által létrehozott – oldal gyűjtötte össze, itt egyben megtekinthető a 151 bejegyzés. Jóslatai azóta szerencsére teljesületlenül váltak idejétmúlttá, egészen más jelentést kapott azonban a közelmúlt történései tükrében az Oroszország által Európa ellen 2015-ben kirobbantott háború víziója. Sokkal szomorúbb történet a Bob White nevű “időutazós spammelő” esete: a 2001 és 2003 között közel 100 millió bizarr spamet kiküldő, 22 éves fiúról ugyanis kiderült, hogy komoly mentális problémákkal küzd. 8. A tőzsdéző időutazó Andrew Carlssin 2003 januárjában 126 magas kockázatú üzletet kötött a tőzsdén, és ezek mindegyikében bejött a számítása – 800 dolláros kezdőtőkéjét 350 millió dollárra hizlalva. Nem csoda, hogy ez a hatóságok figyelmét is felkeltette. Miután előállították, négyórás vallomásban elmesélte: a jövőből érkezett, méghozzá 2200-ból – innen a tuti tippjei. Ezekből a hatóságoknak is juttatott párat: elárulta például az akkoriban égre földre keresett Oszama bin Laden tartózkodási helyét és az AIDS gyógyításának titkát. Ennyi a sztori, amit több lap is átvett, pedig az csak az übergagyi Weekly World News kamulap egyik cikke volt – tehát színtiszta kitaláció. A nagy sikerre
ELGONDOLKODTATÓ ÉS MŰVÉSZI KARIKATÚRÁK ARRÓL, AHOGY A MAI MODERN TÁRSADALOM ÉL
Angel Boligán egy kubai művész, aki nagyon is elgondolkodtató rajzokat készít a mai modern társadalomról. Persze ezek karikatúrák, amelyekben felnagyítva ábrázolja a mai társadalmat leginkább foglalkoztató problémákat, érzéseket, mint a magány, a hiúság, a szerelem, vagy épp a környezetszennyezés. A rajzok hihetetlenül megragadják a lényeget, és mély hatást váltanak ki a szemlélődőből, viszont ehhez érdemes őket pár másodpercnél tovább nézni. forrás: csirip.hu
Földönkívüli nő vette el a szüzességét – videó
A művész 8 éves kora óta intenzív kapcsolatot ápol az idegenekkel, a találkozások visszaköszönnek a festményein. „Nem tudok sok mindent, de egy valamiben egészen bizonyos vagyok: egy földönkívüli nővel vesztettem el a szüzességem” – ezek a szavak a 70 éves grafikus és festőművész, David Hugginsszáját hagyták el. A neve ismerős lehet onnan, hogy a Találkoztam egy idegennel (Close Encounters) dokumentumfilm-sorozatban is feltűnt, amelyben – többek között – kifejtette, hogy egy a földönkívüliek által működtetett genetikai projektnek köszönhetően már több mint 200 gyermek apjának mondhatja magát. Egy új dokumentumfilmben, Brad Abrahams alkotásában részletesen beszél eddigi találkozásairól az idegenekkel. Huggins elmesélte például, hogy nyolcéves korában látogatták meg először a földönkívüliek: bejöttek érte a hálószobájába, majd vele együtt felrepültek az égbe. Szüzességét egy Crescent (Félhold) nevű idegen nővel vesztette el. A Hoboken városából (New Jersey) származó művész festményein ábrázolja ezeket a találkozásokat, azt mondja, megnyugtatja, ha vászonra viszi a történteket. A készülő film alábbi trailerében számos további Huggins-alkotás látható. forrás: hir24.hu
5 különös titkú festmény
Elképesztő dolgokat rejtenek a föléfestéssel készült alkotások. Föléfestést jelent a képzőművészetben a „pentimento” (többes számban „pentimenti”) kifejezés. A „pentimento” arra utal, hogy a festő utólag módosította a festményét, és például eltűntetett róla valamit, amivel olykor teljesen megváltozott az alkotás jelentése. A „pentimento” szabad szemmel nem látható, ezért röntgen kell ahhoz, hogy fel lehessen fedezni. Most 5 olyan festményt mutatunk be, amelyek esetében kiderült, hogy az alkotás valójában több annál, mint amennyit látunk belőle. 1. Hendrick van Anthonissen: Kilátás Scheveningenre. És az ámbrás cet?: A németalföldi művész festménye a XVII. században került múzeumba. A restaurátort ekkor kezdte el izgatni a kérdés, hogy miért gyülekeznek az emberek a tengerparton, ha nincs mit nézni. A szakember hamarosan választ kapott a kérdésére, mert a festmény tisztítása közben láthatóvá vált, hogy a tengerparton eredetileg egy nagy ámbráscet teteme volt. A szakértők egyetértenek abban, hogy Hendrick van Anthonissen esztétikai okokból tüntette el a cetet. 2. Picasso Az öreg gitáros című festménye – meg egy rejtélyes alak: Volt pár nehéz időszaka Picassónak, ezért olykor nem tudott kelékeket vásárolni, úgyhogy a festéshez azt használta, amije éppen volt. Megesett például az, hogy Picasso átfestette a régi vásznát. Ez történt „Az öreg gitáros” című alkotásával is, amin egy másik alak körvonalai láthatóak, ha közelebbről megnézzük. A röntgen vizsgálat után kiderült, hogy az átfestett kép egy gyermeket tartó nőt ábrázol vidéki környezetben. 3. Titokzatos eltűnés: Jean-Auguste-Dominique Ingre Jacques Marquet de Montbreton de Norvins-t ábrázoló portréja az ékes bizonyítéka a „politikai pentimentónak”. Az alkotás a római rendőrfőnököt ábrázolja miután Napóleon elfoglalta a várost. A kutatók azt feltételezik, hogy a festmény hátterében eredetileg Napóleon fiának mellszobra volt látható. Napóleon azonban vereséget szenvedett, ezért már nem volt biztonságos olyasmiket ábrázolni, amik kapcsolatban hozhatóak vele, úgyhogy a művész átfestette mellszobrot. 4. Kis koporsó a zsák burgonya helyett: 1859-ben készítette Jean-François Millet, francia művész az Angelus című festményét. Első pillantásra azt látjuk, hogy két földműves áll a mezőn, és egy kosár burgonyát néznek. Salvador Dali azonban ragaszkodott a röntgenvizsgálathoz, mert biztos volt benne, hogy a festményen eredetileg nem burgonya, hanem egy kis koporsó van. A Louvre vonakodott teljesíteni Dali kérését, de végül megcsinálták a vizsgálatot, amiből kiderült, hogy tényleg koporsó volt eredetileg a festményen. 5. Gustave Courbet a Menyasszony öltöztetése című műve korántsem az, aminek látszik: Egy befejezetlen festmény a Menyasszony, ami elméletileg a francia vidéki élet egyik hagyományát ábrázolja. A festményt az 1800-as évek közepén készítette Gustave Courbet. Az alkotás 1929-ben múzeumba került. 1960-ban megröntgenezték, és kiderült, hogy valójában egy temetést ábrázol az alkotás, amin a megfestett nőalak a halott. (Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Az elátkozott festmény újabb áldozatot szedett!
Újabb rejtélyes haláleset történt az „elátkozott festmény” kapcsán, miután kiállították az Ír nemzeti galériában. Az alkotást, egy 1900-as évek elején élt titokzatos művész készítette, akiről csak annyit tudnak a művésztörténészek, hogy a saját vérével festette a festményt, és miután kész lett a művel, azután öngyilkosságot követett el. Bizonyos elméletek szerint, a festő okkultizmussal foglalkozott, és úgy gondolta hogy a festményében fog tovább létezni a lelke. Mivel a festményt a rejtélyes mendemondák miatt elégé nagy népszerűség övezte, folyamatosan újabb, és újabb művészgalériák versengtek azért, hogy bemutathassák. A lelkesedés azonban hamar alább hagyott, miután folyamatosan rejtélyes halálesetek történtek az aktuális galériában ahol bemutatták a képet. Az egyik ilyen híres eset, mikor egy műkedvelő sósavat öntött az arcára otthon, miután délelőtt megnézte a festményt. Ilyen, és ehhez hasonló történetek övezik a festmény útját, amelynek legújabb áldozata egy három gyerekes anya volt. A nő megszállottja volt az okkult dolgoknak, lefényképezte a festmény, ugyanis szerette volna ha az elkészült fotót kiakaszthatja a saját lakásában. Sajnos erre már nem volt lehetősége, ugyanis miután látta a festményt, két napra rá agyvérzés következtében meghalt. Az elátkozott festményt azóta a galéria pincéjében tárolják, és egyelőre nem kívánják kommentálni az újabb halálesetet.