10 hihetetlen időutazós legenda
Benépesített Kis-Trianon, teleportáló hadihajó, bizonyító erejű fényképek, reklámüzenetek, jóslatok, tőzsdei tippek és spamek a jövőből. Tíz időutazásos sztori a Wikipédia gyűjtése alapján. 1. Moberly és Jourdain látomásai 1901. augusztus 10-én két akadémikus végzettségű brit nő a versailles-i Kis-Trianon épületet keresve furcsa ruházatú és viselkedésű emberekbe, majd egy esküvői ceremónia előkészületeibe botlott. Hazatérésük után Anne Moberly és Eleanor Jourdain papírra vetették emlékeiket, és azok összevetése után arra jutottak, hogy valószínűleg rövid időre a múltba csöppentek, ahol többek között Marie Antoinette-et is látták. Álnéven kiadott 1911-es könyvük szerint annak a 109 évvel azelőtti napnak az eseményeit látták, amikor a francia királyné megtudta, hogy a kommün által irányított tömeg megostromolta a Tuileriákat. Az An Adventure címet viselő munkájuk nagy sikert aratott, de már akkor is sokan szkeptikusan fogadták. Az iskolázott szerzők valós kilétére a harmincas években derült fény, ami után visszaemlékezést újabb vizsgálatok alá vetették. Az egyik legátfogóbb elemzést W.H. Salter készítette 1950-ben, aki szerint a hölgyek az állítólag 1901-ben papírra vetett emlékezéseiket évekkel később – a francia forradalom eseményeinek beható tanulmányozása után – több helyen is módosították. A Hoaxes.org szerint nagyon úgy tűnik: a hölgyek erősen hittek abban, hogy láttak valamit Versailles-ban, de erről annyira meg akarták győzni kortársaikat, hogy a bizonyítékként lobogtatott egykorú leiratok kozmetikázásától sem riadtak vissza. Egy másik, 1965-ös magyarázat szerint a két nő jó eséllyel a környéken élő költő, Robert de Montesquiou jelmezes partijába futott bele. 2-3. A Philadelphia-kísérlet és a Montauk-projekt Nikola Tesla és Albert Einstein neve egyaránt felbukkan abban az egyes helyeken Philadelphia-kísérletnek, máshol Szivárvány Projektnek hívott történetben, amely szerint 1943. október 28-án az amerikai hadsereg USS Eldridge névre hallgató anyahajója állítólag 10 másodpercre (más verzióban 10 percre) eltűnt az ellenség szemei elől. Egyes feltételezések szerint a hajó a pennsylvaniai Philadelphiából teleportált a virginiai Norfolkba, majd vissza, mások szerint pedig visszament az időben. A projekt következményeként a katonák egy része állítólag láthatatlanná vált, mások megőrültek, ezért aztán a kísérletet hamar leállították. A hadsereg természetesen mindent tagad a fizika törvényeinek is ellentmondó projektet illetően, és oldalukon részletesen közlik, a hadihajó merre járt az adott időben. A történet szülőatyja egy Carlos Allende (máshol Carl Allen) névre hallgató férfi volt, aki egy Morris Jassup nevű sci-fi szerzőnek írt különös leveleiben “leplezte le” az ötvenes évek elején a hadsereg világháborús próbálkozásait. E történet formálódásából aztán több fiktív, illetve tényként előadott könyv is született, az elméletet világhíressé William Moore és Charles Berlitz könyve, majd a belőle készült film tette. E teória egyik leágazása a nyolcvanas években népszerűvé vált, Montauk-projekt alatt futó konteó, amely szerint az Egyesült Államok egy montauki katonai támaszponton kísérletezett az időutazással. 4. Rudolph Fentz esete A történet szerint 1950 júniusában egy 19. századi ruhákat viselő, zavart férfi bukkant fel a Times Square-en a semmiből, majd rövid nézelődés után pánikszerű rohanásba kezdett. Pechjére azonnal elütötte egy kocsi. Amikor a rendőrség átkutatta a ruházatát, a zsebében még különösebb dolgokat találtak: többek között egy Rudolph Fentz névre szóló névjegykártyát és 19. századi bankjegyeket. A név és a cím alapján elindított vizsgálat során bukkantak rá ifjabb Rudolph Fentz özvegyére, akitől megtudták, hogy apósa, idősebb Rudolph Fentz 1876-ban nyomtalanul eltűnt. A rendőrök először nem akartak hinni az azonosságban, de egy nyomozó végül rálelt a korabeli iratok között az eltűnt férfi személyleírására, és annak ruházata egyezett az 1950-ben elütött férfi öltözékével. Bár a sztorihoz még ma is gyakran csatolják az “egy valós történet, amire máig sincs magyarázat” címkét, igazából nagyon is van magyarázat a különös időutazásra. Méghozzá az, hogy ez egy városi legenda, ami egy 1951-es fiktív műből mutálódott. Az eredeti írás szerzője Jack Finney amerikai sci-fi szerző volt, az írást pedig egy okkultista társaság állította be valós történetként, még az ötven évek elején. 5. Reklámüzenet a jövőből 1989. október elsején, 0 óra 1 perckor különös üzenet szakított félbe egy reklámot Nagy-Britanniában: “Kérjük, ne ijedjen meg! Ez az első kísérlet arra, hogy üzenetet küldjünk az időben. Ezt a kísérletet a first direct támogatja, hogy megünnepelje 21. évfordulóját. Most 2010-et írunk. Hogy a first direct méltó ünnepelhessen, visszatértünk indulásának évébe. Most pedig folytatódjon a műsor, minden jót kívánunk Önöknek és sok boldogságot a további életükben!” A Howell Henry Chaldecott Lury reklámügynökség által készített üzenet maga is egy tévéreklám volt, amely a first direct nevű bank bevezetésére készült. A first direct forradalmi újítása – Audi-reklámot félbeszakító, futurisztikus hirdetése mellett – az volt, hogy bankfiókok helyett telefonon keresztül működött. A reklámot követő 24 órában a cég több mint ezer hívást kapott. A bank ügyfélköre a következő év végére meghaladta a hatvanezret, 1995 végére pedig közel megtízszereződött a számuk. 6-7. John Titor jóslatai és Bob White spamjei 2000-ben különböző internetes fórumokban megjelent egy magát John Titornak nevező ember, azt állítva magáról, hogy a 2036-ból érkezett egy kormányzati időutazás keretében, és szórni kezdte az információkat az emberiségre váró kegyetlen jövőről. Többek között azt jósolta, hogy 2004 után az államok ellenségeskedése miatt megszűnik az olimpiai mozgalom, Amerikát polgárháború sújtja, 2015-ben pedig kitör a harmadik világháború. Mindeközben persze a titokzatos szerző nyitva tartotta a párhuzamos idősíkok kiskapuját, ezzel biztosítva magának a tévedés lehetőségét. Titor 2001. március 24-én írta meg utolsó szösszenetét, majd eltűnt. Írásait egy 2003-ban indított – egyes vélemények szerint maga “Titor” által létrehozott – oldal gyűjtötte össze, itt egyben megtekinthető a 151 bejegyzés. Jóslatai azóta szerencsére teljesületlenül váltak idejétmúlttá, egészen más jelentést kapott azonban a közelmúlt történései tükrében az Oroszország által Európa ellen 2015-ben kirobbantott háború víziója. Sokkal szomorúbb történet a Bob White nevű “időutazós spammelő” esete: a 2001 és 2003 között közel 100 millió bizarr spamet kiküldő, 22 éves fiúról ugyanis kiderült, hogy komoly mentális problémákkal küzd. 8. A tőzsdéző időutazó Andrew Carlssin 2003 januárjában 126 magas kockázatú üzletet kötött a tőzsdén, és ezek mindegyikében bejött a számítása – 800 dolláros kezdőtőkéjét 350 millió dollárra hizlalva. Nem csoda, hogy ez a hatóságok figyelmét is felkeltette. Miután előállították, négyórás vallomásban elmesélte: a jövőből érkezett, méghozzá 2200-ból – innen a tuti tippjei. Ezekből a hatóságoknak is juttatott párat: elárulta például az akkoriban égre földre keresett Oszama bin Laden tartózkodási helyét és az AIDS gyógyításának titkát. Ennyi a sztori, amit több lap is átvett, pedig az csak az übergagyi Weekly World News kamulap egyik cikke volt – tehát színtiszta kitaláció. A nagy sikerre
Érdekes jelenségek: Szakadások térben, és időben!
Nyilvánvaló térbeli elmozdulásnak voltak tanúi Nagy-Britanniában a bedfordshire-i család tagjai – anya, apa és két fiatal lány – 1992. augusztus 8-án. Bevásárló körútra indultak, és vidáman daloltak az autóban, amikor hirtelen valamennyiüket valami furcsa, nyomasztó érzés kerítette őket hatalmába. Mindannyian elnémultak, és magukba fordultak, miközben a külvilágban megszokott zajok is eltűntek, és néma csend borult rájuk. Ezzel egy időben az autót sűrű ködtorlasz vette körbe, a látótávolság is jelentősen lecsökkent. A következő emlékképe a családnak már csak az volt, hogy nincs köd, és minden visszatért a normális kerékvágásba. Csakhogy onnan nyolc mérföldre találták magukat, mint ahol a ködbe ütköztek. Ezt követően teljesen bódult állapotban érkeztek meg a legközelebbi településre, és a gyerekek még órákig letargikus hangulatban voltak. A szülők fájdalmat éreztek, és a kezükön vörös kiütések jelentek meg, és mindannyiuk testmozgása koordinálatlan volt órákon keresztül. Mintha nem lettek volna szinkronban a valósággal. Egy másik esetben az idő “viselkedett furcsán”, amikor 1995-ben, szintén Nagy-Britanniában egy négy fős társaság a kertben grillezett a Calder-völgyben. Váratlanul a légkör nagyon furcsa lett, és egy elektromos töltéssel telített szürkés felhőszerűség rájuk nehezedett. Az időt úgy érzékelték, mintha az események összesűrűsödtek volna. Ráadásul tárgyak is elkezdtek maguktól vándorolni egyik helyről a másikra. Minden megszokott hang elnémult itt is, és furcsa elszigeteltséget éreztek. A társaság néhány percnyire saccolta ezt a furcsa állapotot, ám amikor megnézték az órájukat, ámulva látták, hogy órák teltek el. A következő napokban mindannyian nagyon fáradtak voltak, izomfájdalmat és bizsergő érzést észleltek, és ketten vörös kiütéseket is kaptak. forrás: rejtelyekszigete.com
A sötét anyag lett a dinoszauruszok végzete?
Egészen meglepő elmélettel állt elő két elméleti fizikus a dinoszauruszok kihalásáról. Az elméletben van sötét anyagból álló korong, emiatt kialakuló masszív aszteroidazápor és még a Naprendszer peremén állítólag megbújó Halálcsillag, amely néha kisbolygókat küld a Nap felé. Nem is foglalkoznánk az egésszel, ha az erről szóló cikk nem egy neves szaklapban, a Physical Review Lettersben jelenik meg. Lisa Randall és Matthew Reece, a Harvard Egyetem két elméleti fizikusa azt állítja, hogy közvetve a sötét anyag tehet a dinoszauruszok kihalásáról. Elméletük szerint egy vékony sötét anyagból álló lemez fut keresztül a Tejútrendszeren, ez a lemez lehet a felelős a földtörténetből ismert több masszív kihalásért, például a dinoszauruszok kipusztulásáért is. A modell egy tavalyi elméletükre épül, amely több kozmikus rejtélyt is megpróbál megmagyarázni. A kiindulópontot az jelenti, hogy a Földet elég gyakran megszórják meteorfelhők. Harminc évvel ezelőtt a fizikusok azt feltételezték, hogy az aszteroidák támadása ciklikusan történik, így valamilyen kozmikus oka kell lennie. Az egyik igazán eredeti ötletük az volt, hogy a Napnak van egy még nem ismert ikertestvére, amelyre Nemesisként vagy Halálcsillagként hivatkoztak, és ez a titokzatos csillag küldi az Oort-felhőn túlról az aszteroidákat a Naprendszer belseje felé. Ma már azért sejtjük, hol sántít ez az elmélet. A téma azonban nem hagyja nyugodni a csillagászokat, így Lisa Randall és Matthew Reece a nemrég közzétett tanulmányukban is arra próbál választ adni arra, hogy néha mintha több aszteroida csapódna a Földbe, mint máskor. Ők egy olyan anyagot húztak elő a kalapból, amelyről igencsak keveset tudnak a fizikusok, amely közvetlenül nem is figyelhető meg és amelynek jelenlétére egyelőre csak következtetnek a tudósok. Ez pedig a sötét anyag. Szerintük a galaxist kettészeli egy sötét anyagból álló lemez, mintha kettévágnánk egy zsemlét és a sötét anyag a benne lévő sonka lenne. A Naprendszer ugye a Tejútrendszer egyik nyúlványában van. Az elmélet szerint a Nap felfelé és lefelé irányuló mozgása miatt néha keresztezi ezt a lemezt (sonkát). Ennek a találkozásnak a gravitációs hatása miatt az Oort-felhőből több aszteroida indul útnak a Naprendszer belseje felé. Az elmélet alapján nagyjából 35 millió évente jönnek ezek az üstökösviharok. A sötét anyagról szinte semmit nem tudnak a tudósok, de az eddigiek alapján az az elmélet, hogy nagyon gyenge kölcsönhatásban van bármi mással, így nem is képes ilyen lemezeket alkotni. A két fizikus azonban ezt úgy hidalja át, hogy kis mennyiségben a sötét anyag teljesen máshogy képes viselkedni. Az Európai Űrügynökség Gaia küldetése segíthet közelebbit megtudni a sötét anyagról, de legalábbis a galaxisban lévő gravitációs mezőről. A Gaiát tavaly indították útnak, azóta már megérkezett a tervezett pályájára: másfél millió kilométerre kering a Földtől, a Napot a Földdel összekötő egyenes mentén a Föld pályáján kívül levő L2-es Lagrange-pont körül. A kutatók ellenőrizték ezt a 35 millió éves periódust, ehhez megvizsgálták a 20 kilométernél nagyobb és 250 millió évesnél fiatalabb krátereket. Azt találták, hogy nagyjából helytálló ez a ciklikusság, legalábbis 3 az 1-hez, hogy a modell helytálló. Coryn Bailer-Jones, a Max Planck Institute for Astronomy asztrofizikusa szerint a 3:1-hez arány annyira gyenge lábakon áll, hogy szóra sem érdemes. A modell ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Oort-felhőnél jóval közelebbi aszteroidák is okozhatnak krátereket. Hasonlóan szkeptikus egy másik csillagász, Adrian Melott, a Kansas Egyetemtől azt mondja, hogy a sötét anyag lehet egyfajta magyarázat, de nem világos, hogy megmagyaráz-e bármit is. forrás: index.hu
EINSTEIN RELATÍVE TÉVEDETT?
Egy kísérlet a feje tetejére állíthatja az egész fizikát. Einstein relativitáselmélete szerint semmi nem lehet gyorsabb a fénysebességnél, s mostanáig valamennyi kutató egyetértett ebben. A CERN Magkutató Központ fizikusai három éven át hajszolták a parányi elemi részecskéket, a neutrínókat egy 732 kilométer hosszú pályán a Róma közelében lévő laboratóriumban. A tizenöt ország kutatóiból álló, páratlan felkészültségű tudóscsapat is újra meg újra hitetlenkedve mérte az időt, amire a részecskéknek e távolság megtételéhez szükségük volt. Einstein relativitáselmélete szerint semmi nem lehet gyorsabb a fénysebességnél – vagy mégis? Mintegy 15 000 mérés után ugyanis azt állapították meg, hogy a neutrínók a 732 kilométer megtételéhez szükséges 2,4 ezredmásodpercükkel 60 nanoszekundummal – ez a másodperc egymilliárdod része – gyorsabbak a fénynél. Antonio Eredidato projekt- és kutatásvezető professzor így fogalmazott: az eredmény komplett meglepetés! Mivel a magfizikusok nem igazán akarnak hinni saját mérési eredményeiknek, ezért a Chicago közelében levő Fermi Laboratóriumban jelenleg is összehasonlító méréseket végeznek. A tudománynak ugyanis mindeddig semmilyen magyarázata nincs arra, miért ilyen gyorsak a neutrínók. forrás: borsonline.hu
Magyar kisfiúk videója tartja lázban az internetet
A budapesti Vajk-sziget Általános Iskola két tanulója, Sebestyén és Barnabás érdekes videón mutatja be az egyensúly fontos szerepét életünkben. A látványos videó gyorsan népszerű lett a YouTube-on, már közel 100 ezer alkalommal nézték meg. A két srác egyébként testvér, Barnabás tavaly volt nyolcadikos a Vajk-szigeten, Sebestyén most ötödikes. forrás: http://lajk.hu/
Szimulációk szerint hologram a világunk!
Japán fizikusok egy csoportja olyan elmélettel állt elő, amely szerint az univerzum csupán egy hatalmas hologram. Erre állításuk szerint bizonyítékokat is találtak, tanulmányukat Nature idézi. Az elmélet Juan Maldacena elméleti fizikushoz köthető, aki még 1997-ben állt elő merészteóriájával. Azt állította, hogy a világegyetem bármely háromdimenziós tartománya leírható a tartomány kétdimenziós határán kódolt információval. Szerinte a világegyetemben a gravitáció elenyészően vékony, vibráló húrokból születik, és ezek a húrok leírhatók a jól ismert fizikával. A húrelmélet egy olyan egyesített elmélet, amely mind az anyagi részecskéket, mind pedig a kölcsönhatási részecskéket piciny húroknak képzeli el. A húrelméletet (és az M-elméletet) azért hozták létre, hogy az általános relativitáselméletet és a kvantummechanikát összhangba hozzák. A húrelmélet egyik alapvető feltételezése, hogy 3+1-nél több dimenziója van az univerzumnak. Maldacena elmélete a hologramhoz hasonlóan írja le a világegyetemeket. Egy 3D univerzumban lévő jelenségek leírhatók a világegyetem kétdimenziós határán lévő részecskék megfigyeléséből szerzett információval. Magában a 3D világegyetemben a gravitációelmélet szabályai működnek, de a kétdimenziós határolófelületén már az elemi részecskék az egyszerű kvantumelméleti törvényeknek megfelelően viselkednek – így hozza össze a teória a két elméletet. Maldacena ötlete valójában nem különbözik a holográfiától, ahol a háromdimenziós tárgyak olyan képeit rögzíthetjük a kétdimenziós peremen lévő hologramon, melyből azok térbeli helyzete rekonstruálható. Maldacena elmélete lenyűgözte a fizikusokat, hiszen egyszerűbb alapokra helyezte volna a rendkívül bonyolult húrelméletet. És persze azért is, mert megoldott volna számos következetlenséget, amely a kvantumfizika és az Einsteint-féle gravitációs elmélet között áll fenn. A sejtést ugyanakkor eddig senki nem tudta bizonyítani, mert a kétféle leírás duális, a kvantumfizika és a gravitációs elmélet nem fér össze egymással. Amikor az egyik elméletben megmagyaráztak jelenségeket, azt nem lehetett megfeleltetni a másikban. És ugyanez igaz fordítva is. Ennek ellenére Maldacena sejtését sokan tényként kezelték, hiába nem sikerült bizonyítást találni. Hjakutake Josifumi, a japán Ibaraki Egyetem fizikusa és kollégái most azt mondják, hogy sikerült bizonyítékot találni Maldacena sejtésére. Hjakutake megpróbálta kiszámolni a fekete lyukak belső energiáját, azok helyzetét az eseményhorizonton és a lyukak sok más tulajdonságát is, olyanokat, amelyek a húrelméleten alapulnak. Egy másik tanulmányban egy olyan világegyetem belső energiáját próbálta kiszámolni, amelyben nincs gravitáció. A két számítás végül találkozott. Maldacena szerint a számítások helyesnek tűnnek. A fizikus jelenleg a Princetonon tanít, és nem vett részt a japán kutatásban. Szerinte a módszer érdekes, hogy ellenőrizzenek állításokat a kvantumgravitációban (ebben a kvantummechanika és a gravitációelméletet próbálják egyesíteni) és a húrelméletben. A japán csapatnak nem ez az első tanulmánya a témában, évek óta végeznek hasonló szimulációkat. Leonard Susskind, a Stanford elméleti fizikusa szerint most első alkalommal sikerült bebizonyítani azt, amiben nagyjából biztosak voltak, hogy igaz, de még senki nem állt elő bizonyítékokkal. Susskind egyébként az elsők között volt, akik elkezdtek foglalkozni a holografikus világegyetem elméletével. Maldacena szerint a japán tudósok által szimulált világegyetemek egyike sem hasonlít a minénkhez. A fekete lyukas univerzumnak tíz dimenziója van, ezek közül nyolc egy nyolcdimenziós gömböt alkot. A gravitácómentesnek egy dimenziója van, számtalan kvantumrészecskéje egy csoport idealizált húrnak felel meg, vagy harmonikus oszcillátoroknak, amelyek össze vannak kapcsolva. Maldacena szerint azonban az, hogy a két látszólag teljesen különböző világról kiderül, hogy valójában hasonlóak, reményt ad, hogy a világegyetemben lévő gravitáció egy nap sokkal egyszerűbben, például a kvantumelmélettel is megmagyarázható. Fotó: Joe Mcnally / Europress / Getty Forrás: index.hu
Időkiesést hoztak létre amerikai kutatók!
Igen rövid időre, a másodperc pár billiomod részére, de sikerült amerikai kutatóknak eltüntetniük egy eseményt az általuk feltalált időálcával. A téridőesemény álcázására vonatkozó kísérletüket a Nature tudományos magazin legfrissebb számában ismertették a Cornell Egyetem kutatói. A láthatatlanná tévő köpeny ezúttal nem a teret fedte, hanem az időből takart el egy darabkát, pontosan a másodperc 40 billiomod részét. Az esemény, ami ez alatt történt, kívülálló számára olyan, mintha meg se esett volna, kamerával is detektálhatatlan. Korábban a fizikusok úgy tettek láthatatlanná egy-egy tárgyat, hogy a fénysugarakat a szokásos három térbeli dimenzióban térítették el. A Cornell fizikusai azonban nem a fényáram helyét változtatták meg, hanem a sebességét, így a változás az időben történt, nem a térben. Moti Fridman fizikus magyarázata szerint a történés lezajlik, benne van a filmben, ám az alkalmazott trükk miatt a néző számára láthatatlan. A módszer lényege, hogy a fénysugár egyik részét felgyorsítják, miközben a másikat lelassítják, és a kettő között így létrejövő időrés fedi el a történést. „Mintha lyukat hoznánk létre az időben, ahol az esemény megtörténik. Egyszerűen nem tudod, hogy bármi történt volna” – tette hozzá Alexander Gaeta, a tanulmány társszerzője, a Cornell alkalmazott és mérnöki fizikai iskolájának igazgatója. A kísérleti száloptikai műszerben hajszálnál vékonyabb szálakon haladnak különböző sebességgel több forrásból indított fénysugarak. Az egész szerkezet szálkötegek összevisszasága egy hosszú asztalon, úgy néz ki, mint egy nagy halom spagetti. Ez az első alkalom, hogy fizikusoknak sikerült elfedniük egy eseményt az időben. Martin McCall, az Imperial College London fizikusa volt az, aki elsőként megfogalmazta a téridőálca létezésének elméletét, a Cornell kutatói pedig most közzétett tanulmányukkal a gyakorlatban igazolták az elgondolás helyességét. MTI
DIMENZIÓKAPUKON MÚLIK AZ EMBERISÉG SORSA?
A NASA állítása szerint bizonyítékot talált a dimenziókapuk létezésére. A feltevések szerint ezek segítségével térben és időben is lehetséges a közlekedés. Az elméleti fizikus szerint bele kell húzni a kutatásba. [divider] Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) bejelentette: bizonyítékuk van a dimenziókapuk létezésére. A sci-fi szerzők egyik kedvenc témája a kapu vagy féregjárat, egy különleges átjáró az időben vagy a térben, amelyen át az utazók hatalmas távolságokra juthatnak el egyetlen szempillantás alatt. De eddig még soha nem sikerült a féregjáratok létezésére bizonyítékot találni. Egy, a NASA által támogatott kutató, az Iowai Egyetemen rájött, hogyan lehet megtalálni őket. Hisznek a kapuban – Vannak helyek, ahol a Föld mágneses mezeje összekapcsolódik a Nap mágneses mezejével, létrehozva ezzel egy folyamatos járatot, amely a mi bolygónkat és a tőlünk 150 millió kilométerre lévő Nap atmoszféráját köti össze. A nyitott kapukon át tudnak áramlani az energiarészecskék, felhevítve ezzel a Föld atmoszférájának felső rétegeit, mágneses viharokat és sarki fényjelenségeket idézve elő – mondta el Jack Scudder, az Iowai Egyetem plazmafizikusa. A NASA 2014-re új missziót tervez, melynek feladata a jelenség tanulmányozása lesz. A fizikus kételkedik Lukács Béla professzor, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet elméleti fizikusa kissé szkeptikus a felfedezést illetően. – Egyelőre kétlem, hogy a Napból érkező részecskék egy féregjáraton keresztül érkeznének a Földre. Ennek magyarázata egyszerű: ha így jönnének, akkor azonnal megjelennének itt, nem tartana nekik 8 perc 18 másodpercig az idefele vezető út. Ennyi idő alatt ér el ugyanis a fény is ide – fejtette ki Lukács Béla általános relativista a Borsnak. Példaként hozta fel, hogy amikor erősödő napfolttevékenységet figyelnek meg, akkor sem azonnal jelentkeznek annak embereken észlelhető hatásai (pl. szívérrendszeri panaszok), hanem csak késve. Hozzátette: a Nap légköre és a földi légkor közötti kapcsolat megkérdőjelezhetetlen, s az is meglehet, hogy erősebb, mint amit a tudósok feltételeznek. Baljós elôjelek – Attól viszont nagyon meg lennék lepve, hogy ha a Nap és a Föld mágneses tere együtt olyan erős lenne, hogy kaput bírjon nyitni egy másik dimenzióba. Hiszen a Föld mágneses terénél sokkal erősebb tereket hoznak létre ma már laboratóriumokon belül, mégsem volt senkinek találkozása féregjáratokkal és dimenziókapukkal – folytatta Lukács Béla professzor. A szakember szerint az biztos, hogy a fizikusoknak elő kell állnia valamilyen megoldással a csillagközi utazások felgyorsítása érdekében, mert a Földön tapasztalható túlnépesedésnek száz éven belül már fájdalmas következményei lesznek. Lakható égitest kell – Azt már tudjuk, hogy a 20,3 fényévre lévő Gliese 581 g az a bolygó, aminek egy részén folyékony víz lehet. Ez az alapfeltétele annak, hogy egy égitest élhető legyen. De a jövőben a legjobb technikával is minimum 40–50 évig tarthat az oda-vissza út – mutatott rá Lukács Béla. – Ezért, ha valami nagyon nagy újdonság nem lesz a fizika fejlődésében, akkor nem lesz tartós csillagközi kapcsolat. A Mars vagy a Vénusz lakhatóvá tételével csak kevés időt nyer az emberiség. De, ha tudunk kapukat vagy féregjáratokat találni, akkor be lehet telepíteni a tejútrendszert. Ha már találtak egy alagutat, akkor a fizikusok azt már gyorsan ki fogják deríteni, hogy hol kell megváltoztatni a relativitáselméletet, s azon az alapon akkor már lehet egy űrhajót építeni – mondta el a professzor, majd hangsúlyozta: örülne, ha a derék amerikai kollégájának sikerülne valamit találni. Einstein hiába kutatta A témával olyan fizikusok foglalkoztak már a világtörténelem során, mint Albert Einstein, vagy napjaink egyik legismertebb tudósa, Stephen Hawking. De eddig még soha nem sikerült a féregjáratok létezésére bizonyítékot találni. Nekik biztosan nem. A Gliese 581 g lesz az új föld? A Gliese 581 bolygórendszernek hat égiteste van és 20,3 fényév távolságra található a Földtől. Ennek a rendszernek a része a Gliese 581 g, az első olyan beazonosított exobolygó, amely alkalmas lehet akár az emberi életre is. forrás: borsonline.hu
Egy percig megállították a fényt!
Német kutatóknak sikerült rekordnak számító egy percig megállítani a világegyetem leggyorsabb dolgát, a fényt. Teljes sebességnél a fény ezalatt az idő alatt 18 millió kilométert tett volna meg, azaz hússzor eljutott volna a Holdig és vissza. „Egy perc nagyon, nagyon hosszú. Ez mindenképpen mérföldkő” – mondta Thomas Krauss, a University of St Andrews kutatója a New Scientistnek. Az eredmény nagy távolságokra is lehetővé teheti a biztonságos kvantumkommunikációt. George Heinze és kollégái a német University of Darmstadtról kontroll-lézert lőttek át egy kristályon, ezzel kétállapotú kvantumszuperpozícióba küldték atomjait (azaz egy időben léteztek több helyen), ami egy szűk frekvencián átlátszóvá tette. A kutatók ezután megállították a második sugarat, ami belépett a kristályba azzal, hogy kikapcsolták az első lézert, és ezzel az átlátszóságot is. A tárolási idő a kristály szuperpozícióján múlik. A mágnesességgel bővíthető, de ez bonyolítja a lézer beállítását. A kutatók algoritmussal hangolták össze a lézert és a mágnest, így sikerült egy percig csapdába ejteni a fényt. A csapdát arra is használták, hogy eltároljanak, majd visszanyerjenek egy képet, megmutatták, hogy összetett információkat is el lehet tárolni egy fénysugárban. A kvantumismétlő nevű szerkezethez tíz másodpercig kell eltárolni a fényt: ez megállítja, majd újraindítja a fotonokat, ezzel teremt biztonságos kommunikációt. A kvantumállapotuk hosszabb megőrzésével így nagyobb távolságokon is lehetséges lesz a biztonságos kommunikáció. A kutatók szerint ráadásul más kristályokkal még hosszabb tárolás érhető el. A fény normál esetben vákuumban körülbelül 300 millió métert tesz meg másodpercenként, a fizikusoknak már 1999-ben sikerült 17 méter per másodperces sebességre lassítaniuk, majd két évvel később meg is állították, de csak egy másodperc töredékéig. Idén már eljutottak odáig, hogy hideg atomokkal 16 másodpercig nyugalomban tartották. forrás: index.hu
A titokzatos Korall kastély
Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Máig rejtély, hogyan volt képes modern gépek nélkül egymaga megmozgatni a többtonnás, esetenként 2,5 méter hosszú koralltömböket. Egyes szemtanúk szerint az építész képes volt a levegőben lebegtetni a köveket, miközben énekelt hozzájuk, megint mások azt állítják, hogy a férfi megfejtette a világ energiaáramlásának titkát… Hogyan volt képes az alig 45 kilós Leedskalnin egymaga megvalósítani mindezt? Merthogy a szemtanúk, és feljegyzések szerint majd 20 évig egyes egyedül dolgozott alkotásán. Valóban képes volt lebegtetni a többtonnás súlyú koralltömböket? A Korall kastély nem az egyetlen építmény a világon, melyről nem mondhatjuk biztosra, hogy tudjuk hogyan készült. Elég csak a Stonehenge-t, vagy az egyiptomi piramisokat említeni. Bár akadnak rá teóriák, hogyan valósították meg őket, a legtöbb elmélet kikezdhető, s hozzátennénk, a mai technikával is igen izzasztó, és nagyszabású lenne egy piramist megépíteni. Ne feledjük, több ezer éve sokkal primitívebb eszközökkel sikerült ezeket fölépíteni. A Korall kastélyból sohasem loptak el semmit, egyetlen követ sem. Ennek oka magától értetődően a koralltömbök súlyában keresendő. De akkor Edward Leedskalnin hogyan volt képes ezeket a tömböket megmunkálni, és mozgatni? Hihetetlenül precíz ember volt, még viszonylagos iskolázatlansága ellenére is mesterművet alkotott, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy bár amatőr építész volt, nagyon jól ismerte és használta a fizika alapvető törvényeit. 1986-ban elromlott a bejárati ajtót helyettesítő, csaknem 9 tonnás koralltömb. 6 embert hívtak segítségül, és egy 10 tonnás darut, mire végül sikerült elhárítani a hibát. Miután visszatették a forgó korall ajtót a helyére, már nem forgott olyan jól, mint mikor Leedskalnin megalkotta. Mint ismeretes, sokat foglalkozott a mágnesességgel, és annak különböző hatásaival, ezt számtalan kézzel írt jegyzete is alátámasztja. Egy elméletet is alkotott, mely szerint a föld középső vonala (egyenlítő, és nagy hatásterülete) pozitív mágneses töltésekkel van tele, a hétköznapi tárgyak, objektumok egyik oldalon pozitív, másik oldalon pedig negatív töltésűek. Úgy hitte, hogy az ekkor kialakuló vonzó jelenség okozza a gravitációt. Egyes kutatók szerint Leedskalnin úgy hozott létre antigravitációt a hatalmas koralltömbök lebegtetéséhez, hogy felcserélte ezek mágneses pólusait. A kérdés az: Hogyan? Minden bizonnyal megvoltak erre a megfelelő eszközei, állítják néhányan. Tény és való, a ránk maradt munkaeszközök között akadnak olyanok is, amiknek máig sem sikerült azonosítani a rendeltetését. Ilyen például a kastély szerszámos falán megtalálható üres, kapszula alakú üveg, körbetekerve több méter hosszú kábellel, amiről senki sem tudja, mire való, pontosan mire is használta az építész. Viszonylag primitív eszközökkel dolgozott, a kövek emelésére három, csúcsaiknál összeépített telefonpóznát használt. (tripod) Ahogyan a képen is látszik, ennek a szerkezetnek a tetején egy kisebb fadoboz foglalt helyet, melyben azóta sem lehet tudni, hogy mi volt. (az általános nézet, miszerint ez a felhúzó/emelőszerkezet, téves) Ha jól megfigyeljük, az egyik telefonpóznára egy kezdetleges létra van felszerelve, melynek rendeltetése azt hiszem mindenki számára egyértelmű. Leedskalnin hozzáfért a fadobozhoz, sőt, hozzá is kellett férnie minden bizonnyal. A kérdés már csak az, hogy mi volt ebben a fadobozban? Titokzatosságát csak tetézte a tény, hogy általában éjszakánként dolgozott, és akkor is teljesen egyedül. Még egy csengőt is beépített a kastélyba, ha éppen látogató jött hozzá, ezt megkongatva tudatta Leedskalnin-nal, hogy vendége van. Ilyenkor azonnal abbahagyta a munkát, gyorsan mindent elpakolt, majd kiment a kapuhoz. Hátra maradt jegyzeteiben gyakran írt le nem oda való dolgokat, mintha csak utalni akarna bizonyos dolgokra. Lehetséges, hogy könyvében megírt sorai egy hatalmas kirakó darabjaiként szolgálnak, amit azzal a szándékkal készített, hogy megismerhessük a Korall kastély, és a levitáció titkát. Mindez persze csak spekuláció, azonban történtek ennél érdekesebb események is a kastélyban. Egy ismeretlen évben (feltehetőleg 1936 előtt egy, vagy két évvel) a kíváncsi szomszédok lesték meg az éjszaka leple alatt, hogyan is dolgozik Leedskalnin. Mikor meglátták, alig akartak hinni a szemüknek. Állításuk szerint Edward játszi könnyedséggel lebegtette a köveket, miközben énekelt hozzájuk. A hatalmas koralltömbök oly könnyűnek látszottak, mintha csak óriás léggömbök lennének rájuk kötve. Talán épp ennek hatására, vagy más miatt (lesz szó róla később), de 1936-ban Leedskalnin úgy döntött, hogy átköltözteti az egész kastélyt kőről-kőre, 10 mérfölddel arrébb, Homestead városába. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy a munkálatokhoz segítséget hívott. Egy kamiont, és egy sofőrt bérelt, mert ő maga nem rendelkezett semmiféle szállító járművel, majd a sofőrnek azt az utasítást adta, hogy parkoljon le a kastély mellett, hagyja ott a platós kamiont, majd jöjjön vissza reggel. A kíváncsi férfi eleinte úgy tűnt követi a parancsot, egyszer azonban fél óra elteltével visszament a kamionhoz. Döbbenten tapasztalta, hogy a platón ekkorra már rengeteg koralltömb volt. Hogyan volt képes fél óra alatt csaknem egy tucat ilyen többtonnás követ felpakolni teljesen egyedül? Tegyük hozzá, mai modern eszközökkel is lehetetlenség lenne lebonyolítani egy ilyesfajta műveletet. Az új helyszínre szállítva aztán kőről-kőre felépítette a kastély eredeti mását, szinte ugyanazt. Az utolsó, 30 tonnás és csaknem 10 méter magas korall monolitot is saját kezűleg állította fel, természetesen senki nem tudja hogyan. A kamionsofőr beszámolója szerint fel is ajánlotta neki segítségét, látva a jókora darab követ, ő azonban ezt visszautasította. Másnap a helyszínre ellátogatva a monolitot már a helyén találta. De miért is költözött át Homestead-be az egész Korall kastély? Nos, egyesek úgy vélik, hogy Leedskalnin pontos ismeretekkel rendelkezett az úgynevezett energiavonalakkal, illetve azok pontos helyzetével kapcsolatban. Mikor először megépítette a komplexumot, rájött, hogy alig 10 mérfölddel arrébb egy ilyen vonal húzódik meg, így nem volt kérdéses, a maximalista építész a lehető legbiztosabb helyen szerette volna tudni élete munkáját. Magára a technikára, amit Leedskalnin használt, máig nem született bizonyított magyarázat, csupán légből kapott, vadabbnál vadabb teóriák, kivéve egyet. Eszerint Edward valóban a levitáció segítségével építette fel a Korall kastélyt. Az antigravitációs állapotnak köszönhetően könnyedén tudta mozgatni a többtonnás tömböket bármiféle segítség nélkül. Feltehetőleg a telefonpóznákból összetákolt emelővel megemelte a köveket, épp hogy csak annyira, hogy körbe tudja tekerni kábellel az egészet. Ez a bizonyos kábel a háromlábú emelő tetején elhelyezkedő piciny fadobozból ereszkedett le. Szintén ebből a dobozból egy másik kábel eredt, ami egészen a Korall kastély egyik elzárt termébe vezetett