ÁTVER MINKET A NASA?
David Vose videografikus megdöbbentő képsorokat tett közzé az interneten. A felvételek tanúsága szerint a NASA manipulálja a Marsról érkező fotókat, hogy elrejtse előlünk a vörös bolygón meglévő városokat. Mégis léteztek értelmes lények ott, vagy ez is csak egy újabb blöff? Amióta 1877-ben egy Schiaparalli nevű csillagász először számolt be arról, hogy a Mars felszínén különös, vonalas képződményeket észlelt, azóta időről időre felröppennek hírek egy ottani értelmes faj létezéséről. Az olasz tudós 146 évvel ezelőtt meggyőződéssel vallotta, hogy amit lát, az valójában egy gigantikus öntözőrendszer, amelyet a vörös bolygón élő lények azért építettek, hogy a pólusok vidékéről vizet szállítsanak a vízben szegény egyenlítői területekre. Később emberi arcokat, piramisokat, inka vonásokat mutató városromokat, megkövesedett kaméleont vizionáltak a Marsról készített felvételekbe vagy éppen azt, hogy bolygótársunkon is létezik egy Stonehange-hez hasonló kőrendszer. A legendákat leginkább az rombolta szét, hogy a Mars közelébe, majd pedig annak felszínére juttatott kamerák olyan nagy felbontású felvételeket tudtak készíteni, amelyek egyértelműen megmutatták volna az értelmes lények egykori vagy jelenlegi létezését. Ám akadnak olyanok, akik azt gyanítják, hogy a legújabb kori felvételeket is manipulálják, és éppen a lényeget takarják el előlünk. Az interneten terjedő legfrissebb tanulmány szerint például a NASA digitális módszerrel komplett városokat fed le, méghozzá úgy, hogy a fotókon a felszínre számítógépes programmal vörös és barna réteget „fest”, így a marsbéli táj kietlennek és csakis a természet által formáltnak tűnik. Pedig nem az! – állítja egy David Vose nevű fiatalember, aki a NASA eredeti felvételeiről „leradírozta” a piros és barna színt, és állítása szerint döbbenetes eredményt kapott, amelyet internetes oldalán be is mutat. Ezek szerint az így előbukkanó – és Vose állítása szerint az eltitkolt eredetivel ekképpen megegyező – felvételen szabályos csíkok, vonalak, téglalapok és négyzetek rajzolódnak ki. Vose szerint semmi kétség: értelmes lények által létrehozott városok láthatók itt. „A Mars éppen úgy lakott, mint a Föld, ugyanolyan városokkal és civilizációval, mint a miénk. Úgy tűnik, hogy ők is emberek. Hogy van-e tudomásuk a létezésünkről, nem tudható. De mi most már tudunk az övékről!” – hangoztatja a felfedező. Ám igazság szerint a „megtisztított” felvételek inkább egy hatalmas kiterjedésű mikrochip rajzolatára emlékeztetnek, már ha nem valami bődületesen primitív átverési kísérletről van szó megint. Vajon nem éppen Vose az, aki manipulál, és az eredeti képekre egy újabb – immár a városszerű vonalakat megjelenítő – réteget visz fel? A videografikus állítja, nem ő csal, és igaza bizonyítására egy videót is felrakott a netre, amelyet a „David Vose Mars” szavak begépelése után bárki megtekinthet, majd pedig ítéletet is alkothat. Az elméletről is és azokról is, akik mindezt készpénznek veszik. forrás: borsonline.hu
Halott gyerekeikkel fotózkodtak a régi európaiak
Mai szemmel nézve igen bizarr szokás működött a 19. század végi Európában: halottaikkal fotóztatták le magukat a családtagok. Az elhunyt rokonokat sokszor élőnek próbálták beállítani, de legalább úgy, mintha aludnának. Még ál-arcpírt is használtak e célra. A 19. századi Európában nagy hagyománya volt annak, hogy a rokonok elhunyt szeretteikkel fotóztassák le magukat, és ez a tradíció, illetve a képek mai szemmel nézve igen bizarrak. A daguerrotípia 1839-es feltalálásától datálja a Daily Mail is, hogy a középrétegekhez is elérhetett a fénykép, így aztán sok nagy családi eseményen jelenhetett meg fényképész, hogy megőrizze az utókornak a jelentős pillanatokat. Ilyen volt egy-egy családtag elvesztése. A posztmortem (azaz halál utáni) fotográfia igazán a viktoriánus Európában, a 19. század végén vált elterjedtté, ekkorról olyan képek maradtak fent, mint például a halott kisbabával pózoló idősebb testvérei, a koporsóban lefotózott kisgyerek vagy épp a (valószínűleg) halott, de nyitott szemű lányokkal fényképezkedő férfi és nő. A szokás tipikusan a kontinensen belül maradt, Amerikába már nem terjedt át. Mint minden fényképészeti irányzatnak, a posztmortem fotónak is kialakult a saját esztétikája. A holtakat szépen felöltöztetve ábrázolták, sokszor mintha aludnának, néha (mint az említett nyitott szemű lánynál) mintha élnének. A felnőttek gyakran ültek egy székben, míg az elhunyt gyerekeket ágyukban fotózták. Korai képeken még egy kis rózsaszín tintát is az arc környékére dörzsöltek utólag, hogy még élettel telibb legyen a halott. A 20. század elején aztán lassan kikopott a szokás. forrás: velvet.hu