A holtak hangja
A technológiai fejlődés adta lehetőségek spirituális kiaknázásáról és a szellemekkel való kapcsolatfelvétel tudományos lehetőségéről először Thomas Alva Edison nyilatkozott 1920. október 30-án, nem kisebb sajtóorgánum, mint a Scientific American hasábjain. Az akkor 73 éves feltaláló beváltotta, hogy olyan eszköz létrehozásán fáradozik, amelyet a másik életben élő személyiségünk meg tud mozgatni, vagy hatással lehet rá. Ez volt az első próbálkozás azok közül, amelyek a szellemekkel való kapcsolatteremtést technikai eszközökkel kívánták megvalósítani, de Edison halála miatt a szerkezet befejezése már nem sikerülhetett. Tizenöt évvel később, a rádió tökéletesítésén fáradozó Guglielmo Martoní szintén egy, a szellemvilággal kapcsolatot létesítő készüléken dolgozott, de Edisonhoz hasonlóan ez a készülék sem készülhetett el a fizikus 1937-ben bekövetkezett halála miatt. Bár a háború kitörése az ilyen kísérleteknek véget vetélt a technika fejlődésére óriási hálással volt. Hatalmas fejlődésnek indult az elektronika, a rádiózás és szinte mindenféle kommunikációs tevékenység. Megvalósul! a televízió, a rögzített képfelvételek nagy távolságra történő továbbításának eszköze, és a sort még hosszasan folytathatnánk. A rádió a háború mindennapos, elengedhetetlen eszközévé vált, és a hangok lemezre rögzítése sem jelentett már újdonságot. A 40-es évek közepén azonban egyre több olyan megmagyarázhatatlan eseményről érkezett jelentés, amikor a bombázókötelékeket irányító és figyelő rádióállomások furcsa zörejeket, emberinek tűnő hangokat, beszédfoszlányokat, sőt később konkrét üzeneteket is fogtak az éterből. Csakhogy ezeknek az üzeneteknek a feladói olyan pilóták voltak, akik napokkal, heteken korábban hős halált hallak légi hadviselés során… A halott pilóták adásai általában vagy egy már ismert eseményre, egy adott bárd cselekményre vonatkoztak, vagy közvetlenül a pilóta családjának, feleségének szóló személyes üzenetek voltak. Természetesen akkor mindezt az ellenség dezinformációs tevékenységének tartották, és a rádiósok közül csak kevesen vélték úgy, hogy az üzenetek valóban a túlvilágról jöttek. Húsz évnek kellett eltelnie, míg egy svéd feslő, zenész és filmproducer különös véletlen esete felkeltette a tudomány érdeklődését a titokzatos, semmiből jövő hangok iránt A svéd művész, Fridorich Jürgenson vidéki villája közelében madárhangok rögzítése közben valami mást is felvett hordozható magnetofonjára, ami halk emberi hangoknak, svéd ás norvég beszédnek tűnt. Mivel a villa melletti parkban akkor Jürgonsonon kívül senki sem tartózkodóit, a filmproducer úgy vélte, egy rádió adását sikerült rögzítenie, és mivel meglehetősen furcsállta a dolgot megismételte kísérletét Ismét kiment a parkba, és miután meggyőződött róla, hogy a közelében senki sem tartózkodik, bekapcsolta a magnót A visszajátszott felvételen ekkor újabb hangokat lehetett felfedezni, amelyek tulajdonosai ezúttal közvetlenül Jürgonsonhoz szóltak azt állítva, hogy az ő rokonai. A svéd kísértetei éveken át tartottak, majd 1964-bon megjelent Hangok a világűrből (Voices From The Universe) című könyvében bemulatta mindazokat a bizonyítékokat, amelyeket fel évtized alatt sikerüli összegyűjtenie. A technikai spiritizmus tehát nem a képzelet szülötte. Több mint spiritizmus, de még nem igazi tudomány. A semmiből jövő titokzatos hangok létezése viszont alátámasztja a paranormális jelenségek létezéséi, míg a Bender-Jürgenson kísérletek Dr. Konstantin Raudlve eredményeivel és a goniométerrel kiegészülve egyértelműen új irányt szabnak a parapszichológiai kutatásoknak és talán a spiritizmus fejlődésének is… forrás: paranormal.hu
HANGUNK ELÁRULJA A SZEMÉLYISÉGÜNKET
Tudjuk, hogy hangunkból sok minden kiolvasható, a nemünk, korunk, akár még a fizikumunkra, vagy adott személyiségbeli jegyekre is utalhat, A Glasgow Egyetem kutatója, Phil McAleer azonban arra volt kíváncsi, vajon képesek vagyunk-e pusztán egy pár szóval, egy köszönéssel azonnali benyomást tenni másokra. Ehhez munkatársaival 64 ember hangját vették fel, miközben egy szövegrészletet olvastak, majd kiemelték belőle a „helló“ szót és megkértek 320 embert, hogy értékeljék, milyen személyiségjegyeket sikerült kihallani a beszélők hangjából, például megbízhatóságot, dominanciát vagy vonzerőt. Az kérdéses, hogy az ilyen rögtönzött értékelések mennyire pontosak, de tény, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk ítéleteket alkotni magunkban, méghozzá nagyon gyorsan. „Meglepett minket mennyire hasonlóak voltak az emberek értékelései“ – mondta McAleer. Egy skálán, amin a 0 az észlelt jeggyel való egyet nem értéssel, míg az 1 a teljes egyetértéssel egyenlő, minden meghatározott személyiségjegy – összesen 10 – esetében az átlagos pontszám 0,92 lett, vagyis a legtöbb ember egyetértett a hangokból kiolvasott – feltételezett – személyiségjegyekkel. Ez azt sugallja, hogy a személyiségről alkotott döntések rendkívül gyorsan kialakulnak, tette hozzá McAleer. „Létezik egy evolúciós menni/maradni elv – gyorsan meg akarjuk tudni, bízhatunk-e egy személyben, hogy közeledjünk hozzá, vagy elfussunk, és ez nem lenne életképes, ha túl sokáig tartana kideríteni“ – mondta. A benyomás, amit hangunk közvetít – még ha az csupán egy 390 milliszekundumos hangrészlet is – úgy tűnik több tényezőre vezethető vissza, például az egyén hangjának magassága befolyásolja, mennyire tűnik megbízhatóak. „Egy srác, aki megemeli a hangmagasságát megbízhatóbbnak tűnik“ – taglalta McAleer. „Miközben egy lány esetében az tűnik megbízhatóbbnak, aki a magasabb felől az alacsonyabb felé tolja a hangmagasságot, szemben egy olyan lánnyal, aki a szó végén felviszi a hangot“ Elvileg a hangunk egyes aspektusai változtathatók. „Azt beszélték, hogy Margaret Thatcher és a királynő egyaránt gyakoroltak, hogy hangjukat dominánsabbá tegyék“ – mondta McAleer, hozzátéve, hogy számos olyan aspektus is van, amiket nehéz megváltoztatni, ilyen a hangképzőszervek alakjából adódó jegyek. „A tanulmányban alkalmazott módszerek ismerősek, a konklúziók azonban újszerűek és nagyon érdekesek“ – mondta a UCLA-n ugyancsak a hangok észlelését kutató Jody Kreiman, utalva a személyiség kapcsolatára a vonzerőhöz és a nemzőképességhez, ami biológiailag ésszerűnek tűnik. A skóciai csapat reményei szerint munkájuk segíthet mesterséges hangokat alkotni olyan embereknek, akik betegségükből adódóan elvesztették sajátjukat, valamint kedvelhető és biztonságérzetet nyújtó hangokkal ellátni a navigációs rendszereket és a különböző robotalkalmazásokat, esetleg megtalálni a megfelelő munkatársakat egy call centerbe. forrás: sg.hu
Rejtélyes jeleket fogtak az űrből!
A Nemzetközi Űrhivatal közzétett egy felvételt, amelyben egy távoli galaxisból érkező zajt hallhatunk. A különleges jel forrása, az UGC 10310 spirális galaxis volt, amely 2,5 millió fényév-re van tőlünk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy maga a jel 2,5 millió éve indult útjára a föld felé, és száguldott felénk a fény sebességével. Érdekesség, hogy az ekkor még pleisztocén korban lévő föld bolygón éltek a neander-völgyi emberek, illetve őseink technikai fejlettsége kimerült abban, hogy absztrakt gondolatokat tápláltak egy kőbaltának nevezett furcsa szerkezetről. A Föld éppen a jégkorszak végét élte, és az előemberek jó esetben is csak barlangban laktak. Magát a jelet Dr. Carlos Montery fedezte fel, a Kanadában lévő csillagvizsgálóban, egy 30 méteres rádiós űrteleszkóppal. Miután detektálták a zajt, viccesen megjegyezte, hogy lehet hogy csak a telefonján lévő Roni Size (Drum and Bass zenész) zenét érzékeli a teleszkóp – ugyanis éppen ekkor csörgött a telefonja is. A vicces intermezzo miatt, a jelet végül DnB Zajnak keresztelték el, miután több nemzetközi csillagvizsgáló csapat is megerősítette a jel hitelességét az adott irányból, illetve frekvencián. A DnB Zaj az alábbi videóban hallgatható meg: A rejtélyes zaj azért egyedülálló, ugyanis ütemes folytonosság fedezhető fel benne. Korábban pulzárok jeleinél tapasztaltak hasonlót, azonban azok jelei nem voltak ennyire komplexek mint a jelenleg észlelt zaj szekvencia. Egyes kutatók úgy vélik, hogy talán végre eredményre jutnak a több évtizedes keresés után – amelynek célja az volt technikai civilizációból származó jeleket fogjanak az űrből.
Félelmetes hangokat rögzítettek a Naprendszeren kívül – videó
Közzétette azt a hangfelvételt a NASA, amelyet a Voyager-1 űrszonda készített a Naprendszeren kívül. A félelmetesnek is nevezhető hangok tulajdonképpen a sűrű csillagközi plazma, azaz az ionizált gáz vibrációi. A NASA csütörtökön erősítette meg, hogy – az első ember építette szerkezetként – a Voyager-1 elhagyta a Naprendszert. Az űrügynökség az űrszonda által a csillagközi térben rögzített hangokat is közzétette. A Voyager-1 2012 októbere és novembere, illetve 2013 áprilisa és májusa között érzékelte ezeket a hangokat. Az amerikai űrkutatási hivatal mindeddig nem foglalt hivatalosan állást a hónapok óta tartó vitában arról, hogy az 1977-ben útnak indított űrszonda valóban átlépett-e már a csillagközi térbe. Ed Stone, a Voyager-csapat és a kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech tudósa most azonban megerősítette az Iowai Egyetem tudósainak a Science tudományos folyóiratban újabb adatok alapján megjelenő eredményét, amely szerint az űrszonda 35 évi utazás után 2012 augusztusában elhagyta a Naprendszert. A Voyager-1 1977. szeptember 5-én indult útnak, testvére, a Voyager-2 két héttel korábban. Az ikrek tudományos célja Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább. A Voyager-1 60 ezer kilométer per órás sebességgel száguld, jelenleg mintegy 19 milliárd kilométerre jár. A rendkívüli távolság miatt az általa küldött rádiójelek több 17 óra alatt teszik meg az utat. A valamivel lassabban és más irányban haladó Voyager-2 jelenleg 15 milliárd kilométerre van a Földtől. forrás: hvg.hu