Palesztina megszállása – Az igazság Izraelről – AZ ELNÉMÍTOTT TÖBBSÉG HANGJA
Az izraeli-palesztin konfliktus bemutatása, úgy ahogy azt soha nem látjuk a televíziókban, azaz a palesztinok szemszögéből. A filmben számos zsidó is megszólal a palesztinok ügye mellett és ezen felül más neves személyek is elmondják véleményüket a problémáról. A film végigveszi az utóbbi egy évszázad eseményeit, amik a jelenlegi helyzetet eredményezték, igaz csak nagy vonalakban. A film igyekszik a palesztinok minden problémájára kitérni, amik ismerete nélkül lehetetlen objektívan megítélni a szituációt. forrás: vilaghelyzete.blogspot.hu
Az igazság Oroszország véres folyója mögött
Az emberek, akik a Daldykan folyó mellett élnek Oroszországban attól tartottak, hogy a világ a végéhez közeledik, hiszen a folyó színe vérvörössé változott. A félelmetes jelenségről azonnal megjelentek a képek az interneten, és szakértők próbálták megfejteni az okát. A nyomok természetesen a Norilsk Nikkel nevű céghez vezettek, amely a világ egyik legnagyobb nikkel előállító helye. Ráadásul nem ez az első, hogy furcsaságok történnek a Norilsk céggel kapcsolatban. A közeli lakók és szervezetek tiltakoztak ellene, hiszen magas fokú szennyezést okoznak a környéken. Az ABC szerint a Norlisk olyan anyagot eresztett a folyóba, amely képes volt teljesen vörösre színezni a vizet. A helyiek elmondták, hogy tulajdonképpen a folyó most földöntúli látványt nyújt, de riasztó, hogy ez mind a kémiai anyagoknak köszönhető. Nemrégiben a BBC-ben nyilatkozott a cég, hogy ők felelősek a folyó vörös színéért. Emellett elmondták, hogy a vörös szín nem veszélyes senkinek sem az életére, de ez az embereket nem annyira győzte meg. forrás: bizzarium.com
Néhány Disney-mese igaz vége – Ezekben nem is volt Happy az End!
A tündérmesékben általában rengeteg horrorelem is található, de amikor mesefilmeket csinálnak belőlük, akkor tompítani szoktak a horrorisztikus élen. Most azonban lerántjuk a leplet pár tündérmese eredeti történetéről. 1. A kis hableány Hans Christian Andersen klasszikusát 1837-ben publikálták először. A legtöbben azonban az 1989-es Disney adaptációt ismerik, aki két Oscar-díjat nyert. Azonban Andersen története ennél sokkal sötétebb. A tengeri boszorkány karaktere mindkét verzióban feltűnik, de Andersen eredeti verziójában nem olyan kedves a kis hableánnyal a boszorka. “Tudom, hogy mit akarsz – mondta a tengeri boszorkány. – Nagy butaság, de te tudod. Pedig szenvedést fog hozni rád, szép hercegnő. Csak azért akarsz megszabadulni a sellőfarkadtól, hogy a herceg beléd szeressen. Készítettem neked egy bájitalt, amit a partra úszva kell meginnod napfelkelte előtt. A farkad el fog tűnni, lábad lesz helyette, borzalmas fájdalmat fogsz érezni. De te csak annyit fogsz látni, hogy te vagy a legszebb ember, akit valaha láttak. Mozgásod olyan lesz, mint a táncosoké, azonban minden egyes lépésnél éles kések fognak a lábadba vágni. Hogyha mindezt vállalod, akkor segítek.” Ez az eredeti történet, és a hableány bele is egyezik ebbe, ráadásul még abba is, hogy kivágják a nyelvét. Hogyha ez nem lenne elég áldozat, akkor hozzátennénk, hogy a végére a herceg egy másik lányba szeret bele, és a hableány meghal az esküvőjük utáni reggelen, majd habbá változik. 2. Pinokkió Az eredeti Pinokkió történetet egy olasz író, Carlo Collodi alkotta meg, amelyet Disney 1940-ben alkotta meg. Természetesen az eredeti sztoriban sokkal borzalmasabb részletek voltak. Először is, amikor Pinokkió elmenekül otthonról, akkor egy helyi rendőrbe ütközik, aki szerint Geppetto bántalmazza a fiút, így börtönbe zárja. Amikor a fiú hazaér az üres házba, akkor a tücsök elmondja neki a problémákat, mire a fiú megöli a tücsköt. A legrosszabb mégis a végkifejlet. A könyvben Honest John és Gideon megpróbálják meggyilkolni a fiút: először hátba szúrják, majd felakasztják egy fára. Az eredeti verzióban Pinokkió meg is hal, de Collodi szerkesztője nem engedélyezte, hogy ez legyen a vége, így megmagyarázták, hogy a fiú életben maradt, és később egy sokkal kedvesebb végkifejletet is tettek bele. 3. Hamupipőke Hamupipőke eredeti története már a 9. századra datálható vissza, de a legismertebb sztorit egy francia szerző, Charles Perrault írta le 1697-ben, de ennek a történetnek is furcsa vége lett. Amikor a helyes herceg megérkezik Hamupipőke otthonába, akkor a nővérek annyira elkötelezettek, hogy le is vágnak darabokat a lábukból. Amikor a Grimm testvérek publikálták a történetet 1857-ben, akkor a vagdosást is benne hagyták. Később azonban a herceg mégis Hamupipőkét választja, Disney pedig gyerekek számára sokkal fogyaszthatóbbá tette a sztorit. forrás: bizzarium.com
Egy magyar boncmester őszinte vallomása. Figyelem, sokkoló állítások következnek!
„Rájöttem arra, hogy az orvosi műhibákat mi takarítjuk el…” Nem biztos, hogy tudni akarod! Testünk utazása az egészségügyben! Mi történik velünk a halál után? „Most végül is mit takarítasz? Orvosi műhibákat vagy halottakat?” – kérdeztem kedves Boncmester ismerősömtől. „Mindkettőt…” –hangzik a válasz. Nincs mit meglepődni a kérdésen. Ugyanis tényekről beszélünk, mint a halál. Mind tisztában vagyunk az elkerülhetetlennel, azt azonban kevesen tudjuk, mi történik testünkkel a kórházban, miután elkönyvelték a halált. Egy nem túl kellemes utazásra viszem az olvasót, egy olyan ember vallomása alapján, aki minden nap a halottakkal foglalkozik. „Túl sokat láttam már…” Neki elhisszük! Nem sokan találkozunk például halott csecsemővel. Persze nem mintha akarnánk! De egy boncmesternek muszáj! És ez nem a legszörnyűbb dolog, amit egy nap lát. De mi lehet rosszabb a látványnál? Az, ha tudjuk, hogy a csecsemő könnyen életben maradhatott volna, ha nincsenek műhibák, vagy figyelmetlenség! Ha az orvosok öt perccel hamarabb futnak be munkahelyükre. Mi lehet felháborítóbb? Aláírni egy erkölcsös embernek a jegyzőkönyvet: „a halál oka fulladás”. Nem pedig „orvosi műhiba”. „Rájöttem arra, hogy az orvosi műhibákat mi takarítjuk el…” Szülésnél ott van például egy csecsemő, akinek a torkára köldökzsinór tekeredett. Azt mondják megfulladt. Pedig nem abba hal bele, hogy nem kap levegőt, hanem abba, hogy a köldökzsinór záródik el. Azon keresztül szerez be minden tápanyagot. Akár a csuklójára is rátekeredhetett volna. Szóval úgy működik a dolog, hogy amikor én felmegyek két óra múlva az elhalt csecsemőért, és látom, hogy az orvos akkor érkezik meg, fizetett orvos, ezt hozzá kell tenni egyébként, mert már előre eltett egy halom lóvét, akkor öltözik be. Hogy legalább lássák. Egy ügyeletes orvos pedig lejegyzi, hogy a csecsemő meghalt. De ez még nem a vége a történetnek. Van amikor hetekig kell várni a boncolásra, ilyenkor a hűtőkamrákat használják. A hűtőkamrában pedig plusz 4 fok van… A hűtőkamrában összes van lent négy hely, majd deréktáji magasságban újabb négy és végül fejmagasságban is. Ezt persze nem igen használjuk, mert ki az a barom, aki feje fölé emel egy nyolcvankilós testet. Ide általában csecsemő, méhlepény, áldozatok rongyai, ilyenek kerülnek. Volt hogy a nyolc használható helyre huszonnégy embert is beraktunk. Egy íratlan szabály van, amit be kell tartani, hogy fejjel lefelé hullát nem szabad tenni, mert akkor megjelennek a hullafoltok, megnyomódik, stb. „Nincsen végtisztesség. Slaggal locsoljuk a halottakat és néha rongyokban visszük helyről helyre, hogy könnyebb legyen megemelni…” forrás: kiskegyed.blikk.hu
Sokkoló mondatok! Egy magyar boncmester őszinte vallomása (2. rész)
Nem biztos, hogy tudni akarod! Testünk utazása az egészségügyben! Mi történik velünk a halál után? Cikkünk előző részében élettelen testünk sokszor kegyetlen és megrázó utazását tártuk fel az egészségügyben, egy magyar boncmester őszinte vallomása alapján. Nem véletlenül keltett közfelháborodást, borzadályt vagy elkeseredést. Volt szó halott csecsemőkről, orvosi műhibákról, amit a boncmester „takarít el” egy aláírással, és testünk nem túl szép utazásáról a 4 fokos hűtőkamrákban, ahova hely hiányában néha több test is be van zsúfolva. Szóval egy sokszor kegyetlen, lelkileg rendkívül megrázó munkáról van szó. Arról azonban még nem esett szó, hogy mennyit keres ezért egy boncmester. A nettó fizetés 110.000 Ft körül mozog. (Mestervizsgával valamivel többet kapnak. Ezt mindenki magának fizeti persze, kivéve ha van tanulmányi szerződése. Ha van tanulmányi szerződése háromszáz órát minimum le kell boncolni, de egy boncolás öt-tízezer forintba kerül a tanoncnak. Összesen másfél millió a vége. Ebből már egyetemet végez el az ember.) „Ennyiért nem csinálom. Inkább fogom magamat, kimegyek külföldre és megkeresem a pénzemet. Persze a pénz nem minden. A lelki teher mindvégig megmarad. A hullák, balesetek vagy kórházi műhibák áldozatai gyakran több darabban, súlyos és csak horrorfilmekből ismert ijesztő állapotban kerülnek az asztalra. Gyerekek, nők, férfiak. Az idő elteltével munkaeszközzé fajulnak a testek, és a tudat tiltakozván átkapcsol egy monoton fázisba ahol a halott embereket nem tekintheti tovább embernek. És ez sajnos az élőkre is gyakran igaz. Jellemző tünete a munkának a vállrándítás egy eset, egy halott felett.” Kisebb csavarral, némi mérgelődés után átfolyt a beszélgetés a boncmester egyéb feladatkörei felé, illetve olyan feladatkörökhöz, amiket munkájukon túl tesznek meg. Sokszor nem kevés zsebpénzért. Ilyenek a halottak öltöztetése, akár sminkelése és egyebek. Például egy esetben, roma szokásnak megfelelően, arra kérték boncmesterünket, hogy az elhunyt ujjai közé ötezreseket tegyen, így készítvén fel a temetésre. Ilyenkor zsebbe megy a pénz, a plusz munkáért és törődésért. „Van a magyar társadalomnak egy nagyon nagy hibája, amit külföldön soha nem látsz, és nem is tapasztalhatsz. Ugye van ez a plusz pénz, a csúszópénz amit az orvosnak adnak. Na most a magyar társadalomba bele van ivódva, hogy mindenért ami a magyar kórházban történik, őneki fizetni kell! A reumaotológus orvostól, a szülészen át a sebészig, a nővérnek, boncmesternek, mindenkinek… Ilyen eset például amikor a liftes srác elment egy órára, és megkért hogy üljek már be a liftbe. Mondtam, hogy hát jól van. Annyi volt a dolgom, hogy beülsz, és le föl viszed a látogatókat. Jött az idős nénike, kis nyugdíjas és kétszáz forintot nyomott a köpenyzsebbe. Száz forintot adtak, ötvenet… Egy óra alatt, ott a látogatási időben ezer forintot összeszedtem. És nem kértem! Nem is úgy csináltam a munkámat.” „Mi egyrészt dolgozunk a kórháznak, másrészről, viszont már a temetkezési vállalkozónak. Ha megvan a mestervizsgád, akkor már két oldalról tudod a „tehenet fejni”. Egyszer felveheted a kórházból a dolgozói fizetést, mert egészségügyi alkalmazott vagy, de föltudod venni a temetkezési vállalkozótól is, hogy őt ajánld ki. Az emberekbe bele van ivódva a pénz. Na meg aztán a boncmesterek alapítottak egy öltöztetői bt-t. Ez már zsebbe megy.” De térjünk vissza testünk utazására. Nem részletezem a különféle eljárásokat, de a helyzet afféle; „valahogy csak meg kell oldani” szituáció. Testek préselődnek, kavarodnak zokszó nélkül napról napra. Példának okáért, hiába kapott a részleg ízléses fém dobozokat a csecsemőknek. A papírdoboz könnyebb… És ez még mindig nem a vége. Ha nincs kartondoboz, van kendő. Legrosszabb mégis a „testhelyreállítás”. Nem borzolnám az idegeket, ezért ezt már saját fantáziára bízom, hogy ki-ki gondoljon, amit mer. Azt viszont elárulhatom, hogy a boncolás utáni halottba nem a szerveit teszik vissza, hogy temetésre „végtisztességre” kész legyen. Ezek után már csak a slagozás van hátra. Ez a folyamat a tisztítás, mosdás helyett funkcionál. „Mintha a kocsimat mosnám le…” „Egy dologra kell figyelni, hogy a szem alatt van egy mirigy, amit ki kell szedni és el kell küldeni szövettanra. Nincs tisztelet a halottnak, amint leért a proszektúrára csak egy darab. Egy áldozat, eszköz, munkatárgy. Minden más csak mese. Nehezen bírom már ezt az egészet három év után.” „Volt olyan eset, hogy anyuka nem jelentkezett, ott hagyta a halott csecsemőt. Ha már láttál aszalt szilvát, eltudod képzelni.” Nos, nem egészen olyan, mint amit a „Helyszínelőkben” megszoktunk. Képzési adatok: Képzési idő: 400 óra (maximálisan támogatható óraszám) Lehetséges képzési forma: iskolai rendszerben és felnőttképzésben is tanulható. Elmélet aránya a képzésben: 70% A munka jellege: Zárt munkahelyen, álló testhelyzetben járkálva végzett közepesen nehéz fizikai munka. forrás: kiskegyed.blikk.hu
A legnagyobb holokauszt, ami a Földön létezett – és a „Hálaadás” valódi háttere
Az RT News – American Holocaust címmel készített műsort a világtörténelem legnagyobb szervezett és szisztematikus népirtásáról. A Truthseeker (igazságkereső) című műsora feltárja, hogy a Hálaadás története minden szempontból hamis és egy olyan pozitív mítoszt épít fel a világ legnagyobb genocídiuma, népirtása fölé, ami kőkemény történelem-hamisítás. Célja, hogy elfedje a valódi bűnösöket. Mindemellett a valóság ránk nézve elég szégyenletes, ezért nem is tanítják ma sem az iskolákban. Elég nyilvánvalóvá válna, hogy a szabadkőműves „alapító atyák” mindennek irányítói és kivitelezői voltak. Megrendelők pedig ugyanúgy a befolyásos európai vérvonalak irányítói, mint később egy másik sötét időszak idején…. „LIES my teacher told me” (Hazugságok, amiket tanítottak nekem az iskolában) című bestseller részletesen ír erről az időszakról. Az az elképzelés, hogy az európaiak vitték a civilizációt Amerikába, egyszerűen hamis és hazugság ! Pont fordítottja az eseményeknek : A civilizált Amerikát barbár európaiak lepték el. Az indiánok gyönyörű, tiszta városokban éltek, mezőgazdaságuk és kereskedelmük virágzott. Nagy hangsúlyt fektettek a személyes higiéniára és kultúrára. A mosdatlan, barbár telepeseket csak az arany érdekelte. A világ legnagyobb népirtása következett, és a maradék bennszülöttek jogait Amerika ma sem védi. „A Földön található legcsodálatosabb város. Ötször akkora, mint London vagy Róma. Hatalmas tornyok és épületek emelkednek ki a vízből. 60.000 ragyogó ház, milyen tágasak és milyen jól meg lettek tervezve, gyönyörű kőfalakból és cédrusfákból és más illatos fákból épültek. A város számtalan utcája és sugárútja olyan tiszta és rendben tartott a nagyszámú lakosság ellenére. Csatornák bonyolult hálózata metszi keresztül-kasul a várost, mint egy óriási Velence. Csodálatos lebegő kertjeihez hasonló pedig sehol másutt a világon nem látható.„ „Miközben az európaiak szennyezett városi folyókból ittak vizet, hatalmas csatornák szállították Amerika vizét friss forrásokból. A leglenyűgözőbb látványt azok a kereskedelmi területek nyújtották, ahol épületfát, cserepeket és egyéb építőanyagokat adtak és vettek, csakúgy, mint a zöldséges-gyümölcsös utcák, ahol mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, mézet, mogyorókrémet és csokoládét lehetett venni. A színes ruházatot viselő lakosság személyi tisztasága és higiéniája, a szappanok, illatosító szerek és leheletfrissítők pazar használata megdöbbentő volt.” A legtöbb európai sohasem fürdött és mindig magán hordta a ruháját. Feenie Ziner geográfus szerint a zarándokoknak borzalmas szaguk volt. Az indiánok hasztalanul próbálták meg őket a fürdésre megtanítani. A telepeseknek rothadó fogaik miatt bűzös volt a leheletük is. A halál és éhezés közöttük olyan megszokott volt, hogy a holttesteket egyszerűen csak nyitott gödrökbe, ún. „szegény lyukakba” dobálták. Sokan lettek alkoholisták és öngyilkosok a bevándorló telepesek közül. Az első telepesek legendáját lényegében szándékosan változtatták meg – jegyzi meg James Loewen író, mivel az igazság olyan szégyenletes volt. Valójában több száz mérfölddel délebbre telepedtek le és Amerikában maradtak, mert a küldetés sikertelen volt. A valód cél az volt, Robert Beverly történész szerint, hogy aranyat találjanak és visszavigyék Európába. Hamarosan éhezni kezdtek és indián tetemeket kezdtek el megenni. „Napokat töltöttek azzal, hogy ötletszerűen gödröket ástak a Földbe, boldogtalanul keresték az aranyat, ahelyett, hogy növényeket ültettek volna. Elfogtak néhány indiánt és arra kényszerítették őket, hogy tanítsák meg a gyarmatosítókat gazdálkodni.” A bennszülöttekkel való lakomázás nem egészen úgy történt, ahogy a Hálaadást a TV-ben és a tankönyvekben bemutatják. „A gyarmatosítók pohárköszöntőt mondtak az indiánoknak az örök barátságra, mire a törzsfőnök, a családja és kétszáz követője holtan esett össze a méregtől, amit az italukba tettek.” Az általánosan elterjedt tankönyvekben a „szűzföld” a legelterjedtebb elnevezés az amerikai kontinensre. Valójában – jegyzi meg Francis Jennings történész – „ez egy megözvegyült föld”. „A második világháborúban végzett náci etnikai tisztogatás is épp elég borzalmas volt, mondja David Stannard történész – mégis teljes mértékben eltörpül a világtörténelem legnagyobb tömeges népirtása mellett. Százmillió indián halála az amerikai holokausztban. Egyesek itt is betegségektől haltak meg, amiket az európaiak hurcoltak be, de nagyon nagy számban haltak meg szándékos politikai eredményként, melynek célja a faj kiirtása volt és ezt a tényt az általánosan használt történelemkönyvek mind a mai napig továbbra is eltitkolják.” <<< Indián nemzetek térképe Észak – Amerikában Az első kormány teljes költségvetésének 80%-át az indián települések támadására költötte, hogy elvegyék fejlett farmjaikat. „A telepesek valószínűleg sohasem maradtak volna életben maguktól” – írja Jennings. Amerika teljes lakosságának 80%-át pusztították el akkor. Az amerikai holokausztról szóló lejegyzések szerint a gyarmatosítók vezetői városról városra jártak és szándékosan ölték meg az összes férfit, nőt és gyermeket. A parancsok legfentebbről jöttek: George Washington utasítására legalább 28-30 szeneka várost, a mohawk, onondaga és kajuga nép összes várostát a földdel tették egyenlővé. George Washington azt írta, hogy az „indián országot el kell pusztítani”. Thomas Jefferson az indiánok teljes kiirtását tűzte ki célul. A Nobel-békedíjas Theodore Roosevelt „kedvezőnek” nevezte a bennszülött faj kiirtását. Stannard azt írja, hogy a népirtás hivatalos állami politika volt. Kalifornia kormányzója, Peter Burnett 1851-es törvényhozáshoz szóló üzenetében: „Az irtást addig kell folytatni, míg az indiánok ki nem halnak.” Egy másik kormányzó nyilvános hirdetményt adott ki az összes indián „üldözésére, meggyilkolására és megsemmisítésére”. Tanúk számolnak be arról, hogy a vérfürdő gyakorlatilag kiirtotta a bennszülött fajt. „A fehérek úgy lőtték le őket, mint a farkasokat, férfiakat, nőket és gyermekeket, ahogy érték őket. Ez a bennszülöttek elleni irtó hadjárat a faj végső kipusztítását tűzte ki célul.” A beszámolók szerint az mentette meg őket a végső pusztulástól, hogy rabszolgaként kezdték el több helyen használni az indiánokat. Az irtási politika a fehérek érdekeit kezdte sérteni. Az indián munkaerő nélkülözhetetlen. <<< Már 3 éves kortól magas áruk volt az indián lányoknak – mondta Marysville Appeal, mert „kettős szerepet kaptak : munkát végeztek és testi vágyakat élhettek ki rajtuk„. Az interjúban megszólal Phil Lane az Ihanktonwan első nemzet örökös törzsfőnöke. – Mit töröltek ki a történelemből ? – Voltak olyan gyakorlatok, amelyekről az ember néha nem szeretne beszélni. Nemcsak arról, hogy elpusztították az emberek nagy részét, hanem arról, ahogyan ezt tették. Ez a történelem során a legnagyobb emberi veszteség. A túlélő indiánok ellen még mindig folyamatban van a kulturális népirtás – számol be a Truthout. A 20. század kezdetétől a gyermekeket ún. „indián bentlakásos iskolákba” kényszerítették, hogy „kiirtsák belőlük az indiánt” – az egyik alapító atya Richard Pratt szerint. „Öld meg az indiánt! Mentsd meg az embert ! ” (Richard Pratt) Az indiánok kötelesek nevüket nyugati névre, pl. Tomra változtatni, fehér emberre jellemző ruhát
A sorban állás lélektana
forrás: youtube.com
MENŐ: EBBEN PULCSIBAN BELE FOG LÁTNI A MÁSIK FEJÉBE
Ki ne álmodozott volna már arról, megtudja, mit gondol valójában a másik ember. A tudomány úgy tűnik, lassan megoldást talál erre a problémára is. Nemsokára nem maradnak titkok. A divat egy egészen új formája hódíthatja meg a világot éveken belül – írja az MNN. Amerikai kutatók ugyanis kifejlesztettek egy technológiát, amivel ruháink képesek közvetíteni az érzéseinket a világ felé. A prototípus egy fehér, kámzsás nyakú pulcsi, aminek nyak részén apró fénydetektorok vannak elhelyezve, melyek különböző színekkel jelzik viselője hangulatát. Így végre kikerülhetőek lesznek azok a beszélgetések, melyben a „hogy vagy” kérdésre, mindig az a válasz érkezik,hogy „jól”, hiszen a pulóver azonnal színt vált, ha viselője hazudik, ha jókedvű, ha zavarban van vagy ha szomorú. Az igazságmegmondó öltözék egyébként nem a távoli jövő ígérete, a gyártó márciusba dobja piacra azelső 100 darbaot az őszinte pulóverekből. forrás: borsonline.hu
(+18) sokkoló kép – Emberölés miatt 15 évet is kaphat a tulajdonát féltő gazda!
Mérgezés – V. Pál, 37 éves vácszentlászlói férfi a police.hu-n közzétett közlemény szerint október 24-én fagyállót öntött a pincéjében található hordóba. A mérgezett borból Sz. Sándor több flakonnal is eltulajdonított, és a gyanú szerint október 27-én mérgezés miatt kórházba került, ahol november 1-jén elhunyt. – Írja a boraszportal.hu Érdekes ez a kérdés, hogy vajon mennyire hibás, az az ember aki a saját tulajdonát féltve próbálja valamiféleképpen móresre tanítani a tolvajokat. Persze, kétségtelen hogy megmérgezni a bort, tudván hogy a tolvaj azt megfogja inni, tényleg szándékos emberölésnek minősül… De vajon mit csinálhat egy gazda, aki a tulajdonát félti, és a rendőrség semmit nem tesz az ügyében? Csak akkor, mikor ő hibázik… Érdekes. Véleményem szerint, elég lett volna például hashajtót, vagy ilyesmit tenni a borba, hogy leszokjanak róla, bár kitudja hogy a tolvajok arrafelé mennyire rafináltak. Talán annyi haszna volt a gazda ténykedésének, hogy néhány tolvaj kétszer is meggondolja hogy mit lop el, és mit fogyaszt el utána. A képen látható úriember éppen áramot próbált lopni, mikor ketté vágta a feszültség… Vajon az áramszolgáltató a hibás? Azt a törvényt sem értettem soha, hogy egy betörő bemászik egy kerítésen – rablás szándékával, ezután egy házőrző kutya jól szétharapdálja, és utána még a tolvaj – rabló van felháborodva a történteken, és a tulajdonost érik szankciók, pénz bírság, a kutya megölése, stb stb… Érdekes világ ez, ahol a tolvajnak, rablónak több joga van, mint a becsületesen dolgozó embereknek… Önnek mi a véleménye erről a dologról?
A SZOMORÚ IGAZSÁG A TEJRŐL, AMIT MINDEN SZÜLŐNEK TUDNI KELL
Az elmúlt negyven évben a tejipar milliárdokat költött reklámkampányokra, hogy rávegyék az embereket termékeik fogyasztására. Nagyban befolyásolták az oktatási intézményeket, nyugdíjas otthonokat, kórházakat, rendelőket, a médián keresztül pedig olyan információkat juttattak a köztudatba, melyek egyre csak népszerűsítették és szinte szükségszerűnek állították be termékeik fogyasztását. Mint minden nőstény emlős (az embert is beleértve), a tehén is tejet választ ki a kicsinye táplálására. Ennek a zsír- és hormondús (közel hatvan féle hormon és növekedési faktor) anyagnak az a célja, hogy a kisborjút egy év alatt közel 317 kg-ra hízlalja. Vemhességi ideje alatt a tehén ösztrogénszintje közel harmincszorosára emelkedik. Napjainkban, mióta a tejfeldolgozó üzemek szinte folyamatosan “szivattyúzzák” a teheneket a nagyobb profittermelés miatt, nagyobb hormonszintek (úgy természetes mint mesterséges) vannak jelen a kinyert tejben, amelynek zsírtartalma szintén az egekben járhat. Mikor a gyerekek ezt az egészséges italnak álcázott hormonkoktélt isszák, nagy mennyiségű ösztrogén jut szervezetükbe, mely felelős lehet a korai pubertás kialakulásában, de mindemellett szubterápiás dózisú antibiotikummal is gazdagabbak lesznek. Az extra mennyiségű tej termelése érdekében a tehén végletekig erőltetett tőgye olyan mértékben megnyúlhat, hogy azt már a földön húzza, így ezek könnyen befertőződhetnek (mastitis). Ebből adódóan, már természetszerűleg adagolnak antibiotikumokat a fejősteheneknek. A tehéntej egy másik összetevője az IGF-1 (insulin-like growth factor 1). Az ember szervezetében szintén megtalálható ez a növekedésért felelős enzim, amely a tehéntej fogyasztásával egyidőben szintén magasabb szinteket ér el. Ha a szervezetben rákos sejtek vannak, ezek növekedését és burjánzását okozhatja az illető enzim. Az idők kezdete óta számos kultúra virágzott anélkül, hogy tejet ittak volna. Hogy tudtak élni Hawaii bennszülöttei tehéntej nélkül 1793-ig, mikor szarvasmarhákat telepítettek be? Pont úgy, ahogy a mexikói bennszülöttek éltek nélküle addig, ameddig oda is betelepítették őket 1521-ben. A tehéntej fogyasztása nem természetes. Nincs olyan élőlény (az emberen kívül), amelyik egy más faj tejét inná. Sok gyermekorvos, mint Dr. Benjamin Spock vagy Dr. Jay Gordon is, erősen ajánlják a tejtermékmentes diétát a gyermekek számára. A 150 000 egészségszakértőt számláló PCRM (Physicians Committee for Responsible Medicine) nonprofit szervezet mindig is hajthatatlanul ellenezte a tehéntej fogyasztását. Az egészségügyi iskolák az agro-üzlet nagymértékű befolyása alatt vannak. Főleg a gyerekgyógyászok a célpontjai a marketingkampányoknak, így nem meglepő az amúgy jó szándékú orvosok tejtermékekről való informálatlansága. Szerencsére egyre több szülő eszmél fel az igazságra a tejtermékekkel kapcsolatban, és helyettesíti azt más alternatívákkal. Rizs-, mandula-, és kókusztej- mind jó választás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, igazán élvezhetőek teljes kiőrlésű gabonafélékkel, zabpehellyel és krémlevesekkel. Rizstejjel készített smoothie-k, kis gyümölccsel és friss zöldségekkel mint a kelkáposzta, spenót vagy leveles saláta egész jó tápanyagforrást képeznek. A leveles zöldségek jobb forrásai az ásványi anyagoknak, mint a tejtermékek. Az élelmi rostokat tartalmazó zöldségek és gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabona és a bab is segít a fölös mennyiségű ösztrogén szervezetből való eltávolításában. Számos zöldség nem csak nagy mennyiségű kalciumot tartalmaz, de olyan további tápanyagokat is, amelyek elengedhetetlenek a csontok fejlődéséhez (magnézium, bór, C-vitamin, stb.). A tejtermékekről kapott információkat kellő óvatossággal kell megközelíteni, minden szülőnek saját felelőssége utánajárni és informálódni azokról a táplálékokról, amiket gyermekének ad. Forrás: filantropikum