Katonák a háború előtt, közben és után
Ezeket a portrékat Lalage Snow, fotós, újságírós és filmes készítette azokról a brit katonákról, akik önkéntesen mentek ki Afganisztánba 7 hónapra. A képek szolgálat előtt, közben és után készültek, a katonák pedig saját rövid leírásaikkal, naplóbejegyzéseikkel egészítették ki portréikat, a háborút egy új, ijesztően életközeli oldalról bemutatva. Chris MacGregor, 24 Március 11, Edinburgh: A családom egyértelműen nagyon fog hiányozni, leginkább talán a kutyáim, de a TV is hiányozni fog. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni. Június 19., Afganisztán: Szerintem a félelem tart minket életben itt, bár azt gondolom, ha valami meg fog történni, az ellen semmit sem tehetünk. Ha odafent tudnák irányítani a dolgokat, nem lennének halott katonák, mind életben maradtak volna. Szörnyű érzés hallani, hogy valaki nem élte túl, mindig arra gondolok, hogy min mehet keresztül a családja. Megkérdezem magamtól, hogy miért haltak meg, mit érnek el a halálukkal. Fogalmam sincs. Augusztus 28., Edinburgh: A térdeim feladták és haza kellett jönnöm. A testem folyamatosan követelte, hogy adjam fel. Minden katona érzi magában még a dühöt és az adrenalint, mikor hazaér. Ezután nekem is segítségre volt szükségem – most már csak elviszem sétálni a kutyákat, ha bármikor ugyanazt a dühöt érzem, ez a legjobb módja a kikapcsolódásnak. Miután hazaértem, az első dolgom volt a feleségem megcsókolgatása után, hogy levigyem őket egy hatalmas sétára. Órákig csak mentünk és mentünk, végre nem kellett figyelnem, hogy hova lépek. Steven Anderson, 31 Március, Edinburgh: Hogy őszinte legyek, valószínűleg borzasztó lesz. Nem is a haláltól félek a legjobban, hanem a lábaim elvesztésétől – az lenne a legrosszabb. Június, Afganisztán: Nehezen lehet leírni, hogy mi folyik itt. Gyakran, amikor beszélek a barátnőmmel telefonon és megkérdezi, hogy miért nem beszélek rendesen… nem érti, kimerült vagyok, koszos, és néha napokig nem eszem. Elég víz sincs, a kiszáradás szélén vagyunk. Szerencsére eddig nem voltam igazán halálközeli helyzetben, és most már csak reménykedem, hogy ép kezekkel és lábakkal mehetek haza. Október, Edinburgh: Odamegyünk, megpróbáljuk meggyőzni őket és megváltoztatni a gondolkodásmódjukat, de ezek az emberek alig 45 évig élnek a szegénység és a gyógyszerek hiánya miatt. Teljesen máshogy látják az életet. Egy gyerek meghalt, semmi köze sem volt a háborúhoz, csak beteg volt. Elvitték a testét egy táborba, meglőtték, és azt állították, mi lőttük le, felháborodva, pénzt követelve. Őket nem lehet megváltoztatni. Alec McBroom, 24 Március 11., Edinburgh: Nem bánom, hogy oda kell utaznom, végül is ez a munkám, de nagyon fog hiányozni a családom, még a szobaszőnyeg és a papucsom is – tudom, furcsán hangzik, de az apró részletek összessége az, ami az igazi változást jelentik. Június 12., Afganisztán: Szörnyen hiányzik a családom. A feleségem, a gyerekeim, a tulajdonságaik és furcsa szokásaik, de nekik valószínűleg még rosszabb csak ülni és várni, hogy hazaérjek. Nem félek. Legutoljára Írországban féltem igazán, de az már nagyon régen volt. Október 12., Edinburgh: Mindig ott a kétségbeesettség – mi fog történni, ha valami robban? Amikor megtörtént, akármennyire is lehetett rá számítani, a világ legnagyobb meglepetése és legijesztőbb dolga volt. Azért mentem el otthonról, hogy én is tegyek valamit, ahogy a többi katona is tette, ne csak kényelmesen üljek a papucsomban és nézzem a TV-t, miközben odakint emberek halnak meg. Most már olyan, mintha két életem lenne: az egyikben minden veszélyes és mindenki meg akar ölni, míg a másikban itthon vagyok, kinézek az ablakomon, és rózsaszín hajú, békés embereket látok. Teljesen más világ. Mindig is mélyes vallásos voltam, az események hatására pedig egyre többet beszélgetek Vele. Hálás vagyok, hogy valaki figyel rám. Sean Patterson, 19 Március 11, Edinburgh: Korán fogok elbúcsúzni a családomtól, mivel utálok búcsúzkodni. Hiányozni fognak, de nem félek, igazából nagyon várom. 15 évesen csatlakoztam a háborúhoz, mindig is ezt akartam csinálni. Június 20., Afganisztán: Borzasztó volt. Amikor végre biztonságos helyre értünk, elkezdtem zokogni. Mindenki sírt. Nem tudtam aludni aznap éjjel, arra gondoltam, milyen lehet otthon. Előtte is voltak nehéz éjszakáim, rémálmokkal, álmatlansággal, ha végre elaludtam, pár óra múlva leizzadva keltem fel. Nem sokkal később visszamentünk a terepre – megint tüzeltek ránk, kezdődött minden előröl. Ketten elvesztették a lábaikat és hazaküldték őket. Szar volt látni az egészet újra. Mindig elmondok egy imát indulás előtt, de mindig csak arra tudok gondolni, hogy egy darabban érek-e majd vissza, vagy csak egy lábbal. Mindig félek, utálom az egészet. És még 84 nap van, mire hazaérek. Október 7., Edinburgh: Az emberek azt hiszik, hogy túlélni és leélni egy életet könnyű, pedig egyáltalán nem az. Bármikor elüthet egy busz, és akkor vége. Fogalmunk sincs, mi fog történni, a háborúban végképp nincs, elég egyszer rossz helyen állni, és ennyi volt. Eddig nem gondoltam így, de hagyni kéne őket. Túl sok embert vesztettünk el. Túl sokan jönnek vissza végtagok nélkül, akik képtelenek lesznek visszatérni a rendes életükhöz. Fraiser Pairman, 21 Március 11, Edinburgh: Egy kicsit félek, de annál sokkal jobban várom, hogy végre elinduljak. Mondjuk a barátnőm és a fagyasztott pizza nagyon fog hiányozni. Jőnius 11., Afganisztán: Eddig minden rendben ment a melegtől eltekintve. Az itteni emberek egészen kedvesek, vettünk tőlük görögdinnyét. Sokat gondolkozom azon, hogy hogy a francba kerültem ide pontosan, utána néha csak el akarok innen menekülni, haza akarok szökni. Október 6., Edinburgh: Gyorsan hozzá lehet szokni a lövések hangjához, egy idő után meg kell tanulni nem félni. Egyszer bekerítettek minket, ott ragadtunk 24 óráig, hatalmas szerencsénk volt, hogy élve megúsztuk. Nem tűnik úgy, hogy fél évet távol voltam, de nagyon jó érzés megint itthon lenni és jó látni anya megkönnyebbült arcát is. Órákig szoktam zuhanyozni és végre azt veszek fel, amit akarok. Biztos bele fog telni pár hétbe, mire az egészet megszokom. forrás: newhorizon.hu
30 kép amelynek rejtélyes története van
Orvostanhallgatók tetemekkel fotózkodnak Zeppelin a piramis fölött, 1931 a B-17 nehéz bombázó gyártása, 1942 Jupiter temploma, 1870-1885 Szovjet nukleáris teszt, 1965 Egy átmeneti tábor Amerika és a Szovjet zóna között, menekültek és hadifoglyok próbálnak haza menni Paula Hitler, Adolf Hitler húga, 1945 Egy fiatal kori fotó Arnold Schwarzenegger-ről, 1967 Az elefánt lelép a Ringling Brothers vasúti kocsijából, 1963 Ty Cobb csúszik haza, 1920 Tank átvonulás, Franciaország, 1940 Polgár jogi aktivisták képzése: maradjon higgadt a zaklatással szemben! 1960 Túlélők az óceánon, 1942 Coney Island-i őslakosok kiállítása, 1905 Kínai foglyok élő céltáblaként a bajonett gyakorlaton, 1938 Félidő az első superbowlban, 1967 Férj és feleség Koreában, 1904 A Cheyenne nő Oklahomában, 1890-1904 Gandhi világi javai, 1948 Épül a Berlini fal, 1961 A katona aki a Somme-i csata utáni lerombolt erdőn sétál keresztül, 1916 Társkeresés, 1901 Ilyen cellákba várták a rabszolgák, hogy eladják őket. 1865 IRA terrorista nők átvizsgálnak egy férfit A Hindenburgi túlélő dohányzik, 1937 Egy menekülő ember Kelet-Németországban Hitler találkozik egy sérült katonával. Orvosi osztály, 1910 Az első titkos szervezet, CIA
20 érzelmekről árulkodó tekintet, amik többet mondanak ezer szónál
A szem a lélek tükre, szokták mondani, hiszen a tekintet sokat elárul az emberek érzelmeiről. Olyan régi és új fotók következnek, amelyeken nem feltétlenül a cselekményből, hanem a szereplők tekintetéből, arcából jön rá a néző a történetre.Emberi történetek más megvilágításban. Az I. Világháború idején, a Somme-folyó völgyében, a legvéresebb csaták alatt, 1916 szeptemberében készült a fotó. A küzdelmet a francia-brit és a német haderők vívták egymással. Az offenzíva 1,5 millió ember életébe került. A Vörös Hadsereg egyik katonája német foglyával a sztálingrádi csata után. Hans-Georg Henke, egy 15 éves német katona a Luftwaffe légvédelmi osztagból, aki sírva fakadt, amikor a bombázáskor a világ összeomlott körülötte. Kísérteties pillantás egy lesoványodott amerikai háborús fogolytól egy németországi fogolytáborban, miután felszabadították a szövetséges erők. Bibi Aishát 14 évesen adták férjhez. Bántalmazták, ezért 18 évesen megszökött, ám édesapja visszaküldte őt férje családjához. Férje, apósa és a család néhány tagja kivitte a hegyekbe, levágta a füleit és az orrát, és otthagyták, hogy meghaljon… Kamikaze pilóták. Középen a 17 éves Yukio Araki egy kiskutyával. Az ifjú japán katona a fotó készítése után nem sokkal halt meg Okinawánál. Sophia Loren és Jayne Mansfiled egy Sophia tiszteletére adott partin, 1957-ben. Vanessa Bristow fotóján a kisfiúnak rendhagyó módon kék szemei vannak. Igen ritka jelenség, az albínók egyik alcsoportjánál párosul világos szem a sötét bőrtónushoz. Egy ukrán település utolsó zsidó lakosával végez a német rendőrség bevetési csoportjának egyik tagja. Egy szívsebész egy sikeres 23 órás transzplantációt követően. Asszisztense a sarokban alszik. A varsói gettóban készítette a képet egy német katona 1941-ben. Egy siketnek született kisfiú először hall hangot a készülék segítségével. A labdarúgás történetének egyik legnagyobb tragédiája történt az angliai Hilsborough Stadionban 1989. április 15-én. A benyomuló drukkerek miatt kitört pánik miatt 96 ember vesztette életét. Ahmed, 8 éves katona Szíriában az aleppói barikádnál. Dr. Paul Joseph Goebbelsszel, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminiszterével éppen a kép készültekor közlik, hogy a fotós Alfred Eisenstaedt zsidó. Sharbat Gula az afganisztáni szovjet invázió alatt, 1984-ben lett árva. Fotója többször bejárta a világot. Kopaszra borotválnak egy nőt Franciaországban a második világháború után. A nyilvános megszégyenítésben azért részesült, mert kapcsolata volt német katonákkal. A vietnami háború alatt az Agent Orange nevű növényirtószerrel szórtak tele az amerikai katonák civilek által lakott területeket is. Az ennek következtében az embereket ért dioxin olyan mérgező, hogy még évtizedekkel a támadások után is születtek beteg gyermekek. Ismeretlen katona fotója 1965-ből. A kép Dél-Vietnamban készült. forrás: erdekesvilag.hu
A normandiai partraszállás képekben akkor és most. Érdekes kontraszt.
70 évvel ezelőtt, 1944. június 6-án indult meg a szövetséges katonák hősies normandiai partraszállása. Az angolszász erők sikeres partraszállást hajtottak végre a nácik által megszállt Franciaország területén, mely sorsdöntő jelentőséggel bírt a II. Világháború folytatása szempontjából. Chris Helgren, a Reuters fotósa összeszedte az archívumból a Rommel német tábornok által „leghosszabb napként”, a brit stratégák által pedig „D-nap” fedőnéven emlegetett napról készült fotókat, majd ellátogatott Normandiába, hogy elkészítse saját fényképeit ugyanazokról a helyszínekről, így 70 év távlatából. Ezeket a felvételeket láthatjátok az alábbiakban, melyek megdöbbentő kontrasztokkal tárulnak elénk. A normandiai partraszállás volt történelem legnagyobb tengeri inváziója. Hihetetlen látni, hogyan festettek ezek a helyszínek akkor és hogy néznek ki napjainkban. forrás: erdekesseg.hu
Ezek a gyerekek az életüket kockáztatva jutnak el az iskolába nap mint nap. Megdöbbentő képek!
A gyerekeknek itthon az iskolába járás legveszélyesebb része az úttesten való átkelés. De ez nem mindenhol ilyen egyszerű. A világ sok részén nincsenek kiépített utak, de még földutak sem. A lenti történetek itthonról hihetetlenül hangzanak, pedig a világ sok részén, ahol a jólét egy ismeretlen fogalom, nap mint nap veszélyes, megpróbáltatásokkal teli utakon mennek iskolába a gyerekek. Mert tanulni mindenhol kell. 1. Nézd meg például ezeket a kínai gyerekeket Genguan falujából. Minden nap egy fél méter széles járaton jutnak el az iskolába, hatalmas szakadékkal a lábuk alatt. Az iskola a hegy tetején van, és 2 út vezet csak oda. A másik 2 órával hosszabb séta, így inkább erre mennek. Az osztályfőnökük is velük tart minden reggel, mind a 49 diákkal. 2. Indonéziában, Padang falujában két évvel ezelőtt leszakadt a függőhíd, így azóta minden nap így egyensúlyozva kell átkelniük 10 méterrel egy folyó felett. Azt már meg sem kell említeni, hogy utána még 11 kilométert gyalogolnak az iskoláig. 3. Egy másik indonéziai faluban, Sanghiang Tanjungban szintén leszakadt a függőhíd a 2012-es árvizekben. Itt ugyan van pár kilométerre egy híd, de az 30 perccel meghosszabbítaná az utat, így a diákok és tanáruk inkább a veszélyesebb megoldást választják. A jó hír, hogy a helyi acélgyár hamarosan épít nekik egy új hidat. 4. Újból Indonéziában vagyunk, most Javában. A gyerekek itt egy levegőben függő vízcsatornán bicikliznek át 2 hegycsúcs között, hiszen a rendes út 6 kilométerrel hosszabb lenne. 5. A Fülöp Szigeteken, Rizal tartományában a gyerekek egy felfújható gumikeréken kelnek át a folyón iskolába menet. Ha esőzés van, és megduzzad, vagy gyorsul a folyó áramlása, ismerősökhöz kéredzkednek be, ha nem tudnak hazatérni iskolából. A falu környékén nincs híd, így ez az egyetlen megoldás, ha tanulni akarnak. 6. Ezeknek a vietnámi gyerekeknek még sanyarúbb sorsuk van. Ők a folyót átúszva mennek iskolába minden nap, és persze arra is jönnek haza. Műanyag szatyorba rakják ruhájukat az úszás alatt, hogy azok ne legyenek vizesek. A folyó 15 méter széles, és 20 méter mély. 7. Nepál hegyvidékein, ahol sem utak, sem hidak nem léteznek, a gyerekek bármilyen biztonsági felszerelés nélkül kelnek át a szakadékok felett a lent látható módon. Érdekes, hogy még így is egyenruhába járnak iskolába. 8. Columbiába ilyen kábeleken csúsznak a diákok iskolába. Elsőre akár élvezetesnek is látszik, de ha megtudnánk hogy a saját gyermekünk 70 km/órás sebességgel, 400 méterrel a felszín felett, 800 métert csúszik egy kifeszített kábelen, nem biztos, hogy örülnénk. 60 másodpercig tart a csúszás. Ezen az elképesztő képen a kislány előtti zsákban öccsét viszi, aki 5 évesen még túl fiatal ahhoz, hogy egymaga csússzon. A lány jobb kezében a „fék” látható. 9. Kínába visszatérve az elsőhöz hasonló képet láthatunk, csak itt a gyerekek 160 kilométert tesznek meg iskolába menet, de ezt persze évente csak egyszer, oda-vissza. Az út 2 napig tart, rendkívül veszélyes terepeken, sziklákon, folyókon át. 10. Végezetül egy megdöbbentő kép, ahogy egy Jeruzsálem melletti menekülttáborban sétál a kislány iskolába, látszólag tudomást sem véve a körülötte zajló dolgokról. A kislány körül köveket láthatunk, amiket a Palesztin tüntetők a kislány mögött lévő katonákra dobáltak. Kész elmebaj. forrás: erdekesseg.hu
Megdöbbentő, felkavaró, szomorú és tragikus felvételek (néhány érdekességgel fűszerezve)
Figyelem! A következő sorozatban bőven lesznek a nyugalom megzavarására alkalmas képek! Tényleg csak erős idegzetűeknek! Ooltgensplaat, Hollandia. Két szerelő a turbinában kitört tűz miatt a szélkeréken ragadt. Nem volt idő a mentésükre. Mindketten meghaltak. Egyikük leugrott a tűz elől. Terry Szavcsuk hoki kapus volt az NHL-ben, aki mindig sisak nélkül játszott. Coloradói medve valahogy kinyitotta a parkoló autó ajtaját. 2001-ben Görögországban egy bank által tönkretett adós felgyújtja magát az intézmény előtt. Arizonai tűzoltó hamvait szállítja haza özvegye. A hazaúton tűzoltók tisztelegtek elhunyt társuknak. 1922. Fürdőruha ellenőr méri a ruha hosszát. Grafén aerogél. Új találmány, a legkönnyebb szilárd anyag a világon. El lehet fújni, mint egy tollat és hosszú percekig is eltart, amíg leesik. Itt egy virág szirmain látható. Iráni újságírónők. Nem ülhetnek a férfiakkal teli teremben székre. Észak-Korea és Dél-Korea éjjel. Meggyilkolt 16 éves lány szülei először látják meg gyermekük gyilkosát a tárgyalóteremben. Az első teljes arcátültetés eredménye. Kuroge Beefsteak a legdrágább marhahús a világon. A képen látható darab egy átlagos autó árába kerül egy San Francisco-i 3 Michelin csillagos étteremben. Vesekő a mikroszkóp alatt. Látszik miért olyan fájdalmas. Orosz kórházi zárójelentés. Tana Torajában minden évben egyszer kiássák a halottakat és átöltöztetik őket. Egy napi hordalék és szemét fennakadva az egyik kínai folyó gátján. Burmai olajkút tulajdonos saját olaját pumpálja. A napi kb. 200 liter olaj a létminimumon való megélhetéshez elég a családjának. 1886. A világ legrövidebb feljegyzett háborúja az angolok és a zanzibáriak között zajlott. 38 percig tartott, amíg az angol hadihajó szétlőtte ágyúival a zanzibári királyi palotát. Kb. 500 halott, mind bennszülött volt. 2800 éves férfi és női csontváz egy azeri ásatáson. 1977-es bukaresti földrengés. 1940. Nem kívánt gyermekek a templom kilincsére akasztva. “ELVIHETŐ” – hirdeti a felirat. A Fülöp-szigeteken van egy kutyacsalád, amelynek minden utódja két lábbal születik. “Kangoodog”-nak nevezik őket. Az űrből is látható név egy gazdag Abu-Dhabi királyi család tagjáé, aki maradandót akart alkotni. Dagálykor a betűk teljesen megtelnek vízzel. A csatorna (betűk szárai) szélessége 300 méter. 1975-ben a Saigoni nagy evakuálás idején az amerikai anyahajó fedélzetéről helikoptereket löktek a vízbe, hogy minél több “hegy” legyen a menekültek számára, akiknek már nem volt hová visszatérni a szárazföldön. A délszláv háborúban egy szerb katona horvátokat fejez le. Az 1960-as években néhány hónapig vörös volt a Capitolum kupolája, mert felújították a rézborítást. 1960 karácsonya után két utasszállító ütközött New York felett. Az egyik gép Brooklynra zuhant a másik Staten Island-re. Több mint 130-an haltak meg. 1957-ben nyáron a gyorséttermekből csöveken pumpálták ki a légkondicionált levegőt az autókba, a kellemesebb étkezés érdekében. forrás: aztadom.co