9 brutális kínzás, azok közül amit az ember valaha kitalált a történelem során
Kétségtelen, hogy az emberi faj mindig leleményes volt a találmányokban, ezért történhetett meg az is, hogy a történelem során eme kreativitását gyakran az embertársai kínzásában élte ki. Fura belegondolni, hogy az embereket miért motiválta folyton az a perverz kreativitás, hogy ilyen eszközöket hozzon létre. 1. A kád – Ilyen kádba ültették a megkínozni kivánt embert, amibe annyi vizet öntöttek, hogy csak az ember felső teste látszódjon ki. Ezután a felső testét bekenték mézzel, illetve tejjel. Mivel jó pár napot kellett így el tölteniük, a vízbe került ürülékre a legyek is megjelentek – szép lassan feltalák az embert a mindenféle férgek, és bogarak. – Nem túl kellemes. 2. A Bika – Ez a bika szobor vasból készült, és belülről üreges volt. Pont akkor méretű volt, hogy kényelmesen beleférjen egy ember. Miután belerakták az embert, a szobor alatt tüzet gyújtottak – és tulajdonképpen megsütötték benne az embert. Érdekesség, hogy direkt csináltak a bikának egy szájat, amelyet úgy alakítottak ki, hogy eltorzítsa a bennlévő ember kiáltását, és furcsa szörny hangon szólt a szobor, miközben gyomrában egy ember sül. Kreatív gyilkosság… A Bika szobor feltalálóját egyébként a találmánya gyomrában kínozták halálra. 3. Karóba húzás – Tekintettel nevének jelentésére (Drakula – Karóba húzó), nem csoda hogy az erdélyi vajda kedvenc „sportja” a karóba húzás volt. Az illusztráció annyiban tér el a valóságtól, hogy valójában az ember végbélnyílásán át húzták karóba a török hódítókat. 4. Eretnek villa – Mint a nevéből is kiderül, egy speciális villáról van szó, amelynek két „feje” van, két kihegyezett éllel. Az eszköz arra szolgált, hogy az ember ne legyen képes elaludni, és folyamatosan figyelje azt, hogy nehogy véletlenül a villa, beleszúródjon a mellkasába, vagy torkába. 5. Tüskés nyakörv – Ez az eszköz hasonló a korábbihoz, szintén arra szolgált, hogy miközben a viselője egész nap a nyakán hordja, ne legyen képes aludni – hiszen ebben az esetben átszúrja a nyakát valamelyik tüske. 6. Keresztre feszítés – A történelem talán leghíresebb kínzó, illetve kivégző eszköze. Megtalálható minden katolikus templom tetején. A módszer annyiból állt, hogy a rabok csuklóján, bokáján keresztül felszögelték az embert a keresztfára, és így hagyták – hagy szenvedjen amíg el nem vérzik. (A képen látható Jézus, azért kapott eme kínzás mellé tövis koronát is a beszámolók szerint, mert a zsidók királyának vallotta magát) 7. Júdás széke – Az áruló embereknél alkalmazták ezt az eszközt. Kötelekkel volt felfüggesztve az ember, és így engedték rá a fenekét egy hihetetlenül éles piramisra. Így az ember saját súlya, illetve amiatt hogy kötélen össze vissza rángatták végül szinte teljesen szétszakadt az áldozat. – Nem túl kellemes halál. 8. Vas szűz – A képen látható szekrénybe zárták be a kínzásra ítélt személyt. Állva kellett maradnia ahhoz, hogy ne sérüljön meg jobban – ellenkező esetben több irányból is szétvágták a kissé tompa tüskék. Azért tompább tüskéket használtak, hogy az ember ne haljon meg túl hamar. 9. Republikánus házasság – Ezt a kínzást úgy végezték el, hogy nőket, és férfiakat mindenki előtt meztelenre vetköztették, és így megalázva dobták őket vízbe megfulladni. Ha nem volt a helyszínen víz, akkor a katonák kitartott kardjain keresztül kellett futniuk – amíg a kardok teljesen szét nem vágták őket.
Noé bárkája elsüllyedt volna?
Az angliai University of Leicester kutatói azt állítják, hogy Noé bárkája valóban nem süllyedt volna el 70 ezer állattól, ha a Bibliában megadottak szerint építik meg. Abban viszont nem biztosak, hogy az összes teremtmény sérülés nélkül bele lehetett volna préselni. A mesterhallgatókból álló kutatócsoport a Teremtés könyve 6:13-22 alapján számolták a bárka pontos méreteit. A Biblia szerint isten arra utasította Noét, hogy építsen (bibliai mértékegységek alapján) 300 könyök hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magas bárkát. Építőanyagnak héberül גפר-t javasol, ami angolul gopher fa. Hogy ez mi, azt igazából senki sem tudja, a legtöbben meg sem próbálják lefordítani. Egyesek szerint egyszerűen deszkát jelent. A hallgatók átlagolták az egyiptomi és a héber könyök (cubit) mértékegységeket, ezzel 48,2 centimétert kaptak. A bárka így 144 méter hosszú lehetett. Ezután vették az állatok átlagos súlyát, összevetették Arkhimédész vízkiszorítási törvényével, és arra jutottak, hogy a bárka nem süllyedne el. Korábbi kutatások alapján 35 ezer fajt kellett Noénak magával vinnie, ezzel számoltak a kutatók. Mindenből kettőt, így jön ki a hetvenezres szám, és az ebből kiszámolt megközelítőleges össztömeg. A tanulmány megjelent a referált Journal of Physics Special Topics című lapban, amit az egyetem ad ki. forrás: index.hu
Jézus gépet építettek a tudósok!
Mára már elég nehéz csodákat tenni, de egy angol kutató csoportnak sikerült reprodukálnia technikailag a keresztények messiásának egyik cselekedetét. Értesüléseik szerint, a Szilikon-völgy egyik cége feltalálta a „Miracle Machine” (Csodagép) névre hallgató gépezetet, amellyel otthonról házilag, akár három nap alatt elkészíthetjük saját borunkat. A gépezet kihasználja jelenkorunk vívmányait, ezért rögtön elkészült hozzá egy androidos, illetve iPhone-ra készült applikáció is. A berendezés egy okostelefonra van kapcsolva amellyel kiválaszthatjuk a bor fajtáját. A gépezetbe mindössze egy adag illatosított por és víz kell. A többit a gép elvégzi. A feltalálók a gép müködési folyamatát nem közölték, csak annyit, hogy a gép elekronikus szenzorok segítségével készíti a bort. Írta: Szabó Viktor
Csészealj formájú volt Noé bárkája az új lelet szerint
A Közel-Keleten talált, 3700 éves, ékírásos agyagtábla részletesen leírja, hogy kerek formájú volt Noé hajója. Ahogyan sokan állították már, hogy Noé bárkája egy földönkívüli eszköz volt,. Most lehet hogy az állítás beigazolódik? Egy Közel-Keleten talált és ősi babiloni nyelven írt agyagtábla szerint a bibliai Noé bárkája valójában egy hatalmas, kör alakú nádtutaj volt – írja a The Guardian című napilap internetes kiadása. A mintegy 3700 éves leletre a Közel-Keleten bukkant rá a brit Leonard Simmons, amikor 1945 és 1948 között a brit királyi légierőben teljesített szolgálatot. A történelemért rajongó férfi rengeteg kerámiával, agyagtáblával és pecséttel megpakolva érkezett haza, és rendkívül elkeseredett, amikor a szakemberek értéktelennek minősítették a kincseit. A bibliai Noé bárkájának történetét őrző agyagtábla később Simmons fiához került, aki a British Museum egyik szakértőjét, Irving Finkelt kérte fel a hatvan sorból álló ékírásos szöveg megfejtésére. A londoni múzeum ókori babiloni kiállításának kurátora szinte leesett a székéről, mikor Douglas Simmons a múzeum egyik nyílt napján letette elé az értékes leletet. Finkel szerint már több tucat olyan antik táblát találtak, amelyek a pusztító özönvíz történetét mesélik el, de ez az első olyan lelet, amely a bárka alakját is pontosan leírja. “Minden eddigi ábrázolás abból a feltételezésből indult ki, hogy a bárka egy óceánjáró hajó volt, a hullámok kivédésére alkalmas csúcsos orral és farral” – magyarázta a szakértő. “Ám a bárkának valójában sehova sem kellett mennie, csupán a felszínen lebegnie, és a leleten szereplő utasítások egy olyan tutajra vonatkoznak, amelyet jól ismertek akkortájt. És néha még mai is használják Iránban és Irakban, ez egyfajta vízhatlan ponyvával borított kerek gyékénycsónak, amelyről pontosan tudták, miként lehet vele állatokat szállítani keresztül a folyókon, vagy áradások idején” – tette hozzá. Finkel kutatása egy olyan mezopotámiai mítoszra világít rá, amely a Teremtés könyvében szereplő Noé történetének lett később az alapja. Az ősi mondában Atram-Haszisz sumér uralkodót egy kör alakú bárka megépítésére szólítja fel Isten. Az agyagtáblán olvasható az utasítás a szurok segítségével vízhatlanná tett fonott pálmarost használatára, mielőtt kialakítanák az emberek és a vadállatok számára a kabinokat. Drámai befejezésként pedig a hajóácsnak kívülről kellett bezárnia a bárka ajtaját. Finkel szerint a zsidók valószínűleg a babiloni fogság időszakában ismerték meg a Gilgames eposzba olvasztott mezopotámiai özönvíz mítoszt, majd hazatérve, belevették azt az Ótestamentumba. A Noé családján és a velük tartó állatseregen kívül mindenkit elpusztító özönvíz története évszázadok óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Számtalan expedíció indult például a törökországi Ararát-hegyhez, ahol a bárka állítólag megfeneklett. Ám erre a mai napig nem találtak tudományos bizonyítékot. A különleges bárka mérete hat angol emeletes busz méretének felelt meg. A most előkerült adatok alapján, már tervezik, hogy rekonstruálják Noé bárkáját, ami sokakat repülő csészealjra emlékeztet, ám a régi Perzsa területén még ma is ismerik ezt a fajta vízi járművet, amivel az állatokat szállítják a vízen. Kapcsolódó videó: forrás: paranormal.hu
Szent Máriát fedezték fel a lombok között! ( VIDEÓVAL)
Sergei Boleslava érdekes felvételt készített, mikor kiszállt az autójából. A felvételen jól látható, hogy az ágak között kirajzolódik egy női arc kép, amely leginkább a keresztény festményeken ábrázolt szent Mária arcára hasonlít. Az Ukrán férfinak fontos jelentőséggel bír eme jelenés, ugyanis úgy véli a nemrégiben elhunyt édesanyja üzent neki, a túlvilágról. A hasonló jelenségek, nem ritkák, a keresztény hívők folyamatosan látni vélnek, különböző alakzatokat amelyekről úgy gondolják, hogy a keresztény mitológiából ismert alakokat ábrázolja.
Hogyan fabrikálta évezredek alatt Jézus alakját a kereszténység?
Ki lehetett Jézus, az ember, és miben különbözik az Újszövetségben bemutatott alak a történeti valóságtól? Az évszázadok óta teológusok és történészek nemzedékeit megmozgató kérdést most egy új dokumentumfilm, és egy magyarul nemrég megjelent könyv próbálja megválaszolni. Források és magyarázatok A Jézus életéről való ismereteink írott forrásait a keresztény egyházak által kanonizált négy evangélium és számos általuk nem elfogadott (apokrif) irat, valamint az i.sz. 1-2. századból származó néhány római és zsidó írásos feljegyzés (például Josephus Flaviusé) képezi – áll a Wikipédiában. Emellett számos régészeti bizonyítékkal rendelkezünk: nemrég egy különleges kupán fedezték fel Jézus nevét, Jeruzsálembenpedig állítólagos sírját is feltárták, és egy új kutatás szerint már Jézus előtt is lehetett egy szenvedő Messiás Izraelben. Egy arcrekonstrukciós kísérlet: ilyen lehetett a valódi Jézus? A világi és egyházi történészek egy része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium alapját képező iratok Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt a férfi életének és halálának történeti kutatásához. A történeti Jézus keresése egyébként a 18. század közepére nyúlik vissza: akkor egy Hamburgban tevékenykedő német teológus és orientalista, Hermann Samuel Reimarus próbált elsőként választ találni a kérdésre. Reimarus életében nem publikálta a kereszténységre vonatkozó radikális hipotéziseit, és „A racionális istenhívők védelmében” című munkájának egyes részei csak halála után, 1774 és 1778 között jelentek meg, amelyben a „vallásos dogmáktól megszabadított Jézust” állította az olvasók elé. A történeti kutatások Jézus létét illetően a 19. század végén maradtak abba, amikor Albert Schweitzer 1906-ban kiadta a korábbi eredményekről szóló munkáját. Szerinte a Megváltó kutatásának az volt az általános problémája, hogy annak irányát mindig a hipotézisek felállítóinak vágyai és igényei határozták meg. A kérdés feléledésében fontos szerepe volt a kumráni tekercsek felfedezésének: az 1947-ben megtalált szövegek az esszénus tanítások mellett nagyon sok, bibliai kérdésre választ adtak, ám talán még annál is több hasonló kérdést szültek. A történészek egy része ezek alapján ma nem vitatja, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy szabadságharcos, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy a szövegekben olvasható élettörténet archetipikus képekből, más korok és vallások vezetőinek mítoszaiból született meg. A történetek így kiszínezve, felnagyítva, és különleges elemekkel bővítve jelentek meg – ezen értelmezés azonban már a történetek hitelességét is kétségbe vonja. Vannak igencsak furcsa esetek is, így arról korábban mi is beszámoltunk, hogy Luigi Cascioli elkeseredetten szeretné bebizonyítani: a római katolikus egyház kétezer év óta félrevezeti a hívőket Jézus személyével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az egyház Jézus alakját egy i.sz. 1. századbeli, a rómaiak ellen küzdő zsidó harcos, Gamalai János személyére építette fel. Cascioli könyvet is írt e témában Krisztus meséje címmel, amelyben leszögezi: Jézus, mint történelmi személy, nem létezett. A probléma történetét egy nemrég magyarul is megjelent mű is bemutatja. Lena Einhorn: Mi történt a damaszkuszi úton? című könyve egy igencsak érdekes történeti nyomozást ismertet: az olvasmányos és szórakoztató könyv a Názáreti életének minden apró részletét elemezve próbál meg választ találni a kereszténység egyik rejtélyére. A különböző forráskritikai metódusokat egyesítő mű a bibliai események összehasonlító elemzése után egy sokkoló hipotézissel áll elő: a teológiai összeesküvés-elmélet egy egyszerű hasonlaton alapul, amely alapvetően felforgathatja a bibliai elemzések világát. További részleteket azonban nem érdemes elárulni – mindez úgyis csak a könyv elolvasásával válik érthetővé. A történeti alak és a Messiás Ezekről, és a legújabb történeti és régészeti bizonyítékokról is szó volt azokban az interjúkban, amelyeket a chicagói Illinois-i Egyetem bibliai kutatója, Rachel Havrelock a Discovery Channel legújabb, az Egyesült Államokban vasárnap este adásba kerülő Ki volt Jézus? című dokumentumfilmje kapcsán adott. Szerinte az a kereszténység alapja, hogy senki sem kételkedik Jézusban – áll az interjúban, ahol felmerül a kérdés: létezünk-e bármilyen történeti bizonyítékkal a férfi létezésére? Havrelock szerint igen, bár és a magyarázatot a Biblia sorai között kell keresnünk. Az Újszövetségben, és az apokrifekben ugyanis elválik a történeti Jézus, és a Messiás alakja: az előbbi származhatott Názáretből, keresztelhették meg, taníthatott nőket, és járhatott a Galileai-tó partján, míg az utóbbi történetszál tartalmazhatta a betlehemi származást, vagy akár Dávid király vérvonalát. Jézus a moziban: A passió A Jézussal egybefonódó Messiás-képet egyébként Havrelock szerint az Ó- és Újtestamentum születése közötti időkben erősíthették fel a holt-tengeri tekercsekhez hasonló művekben: a világtól az esszénusokhoz hasonlóan elmenekülő radikális szekták ugyanis egy olyan vezetőt álmodtak maguknak, aki megmentette volna őket a Római Birodalomból. Ezt támasztják alá Vermes Gézának a témában írt könyvei is: szerinte Jézus követőinek a kezdet kezdetétől óriási nehézséget okozott az általa hangoztatott, saját személyére vonatkozó nézetei befogadása. Ő ugyanis határozottan kerülte a messiási címet, azt mégis hamarosan a személyéhez kapcsolták, és a keresztény gondolkodásban azóta elválaszthatatlan lett tőle. Vermes szerint az is érdekes, hogy Jézus magára a próféta elnevezést fogadta el és helyeselte, az egyház azonban a hasonló titulusok közül elsőként ezt vetette el, és ezen címet azóta sem fogadják el. A két kép, azaz a történeti, és a mitikus alak figurája a kereszténység elterjedésekor fonódhatott végképp egybe. Ez pedig a kutatónő szerint Pálnak köszönhető, aki talán a kor egyik legzseniálisabb marketingguruja volt. A próféta és a Messiás-képek összegyúrása mellett az univerzális tanítás hangsúlyozásával ugyanis egy olyan mozgalmat alkottak meg, amely sem származáshoz, sem társadalmi osztályhoz nem kötötte a túlvilági egyenlőséget. Ezt pedig csak erősíthette a Jézus-ábrázolásokban tapasztalható sokszínűség. forrás: www.mult-kor.hu
Lecsukták, mert megerőszakolták
Dubaj – A poklok poklát éli meg egy fiatal norvég nő, Marte Deborah Dalelv (24). A Katarban dolgozó lányt 16 hónap börtönre ítélték első fokon, mert egy Dubajban tett kiránduláson megerőszakolta egyik kollégája. Az ottani törvények szerint hiába követték el a legszörnyűbb bűntettek egyikét ellene, csak az számít, hogy ő hajadon létére szexuálisan érintkezett. Ezt pedig súlyosan büntetik az arab országban. – Márciusban elutaztunk Dubajba a kollégákkal, ahol néhány hivatalos megbeszélés után elkezdődött a céges buli. Egy plázában iszogattunk, bevallom, nem keveset. Az egyik férfikollégám felajánlotta, hogy visszakísér a szállodába. Egyszer csak berántott a szobájába, ám amikor tiltakozni akartam, azt mondta: nyugodjak meg, ő a kanapén alszik majd és csak vigyázni akar rám. Hamar elaludtam, mert hatott az alkohol. Másnap reggel arra ébredtem, hogy meztelen vagyok, és ő a hátamon fekszik. Próbáltam kiküzdeni magam alóla, de sokkal erősebb volt, mint én – mesélte megtörten a VG nevű norvég lapnak a lány, aki nem hagyhatja el az arab országot. Marte ugyanis ahelyett, hogy segítséget kapott volna a rendőröktől, vádlott lett. – Egyszer csak valaki kopogott, így vége lett a szörnyűségnek. Én azonnal felkaptam a ruhám, és rohanni kezdtem. A recepción hívtam a rendőrséget – mesélte a lány, akit azonnal az őrsre vittek, ahol egy újabb rémálom kezdődött. Hiába állapítottak meg sérüléseket intim helyeken, azzal vádolták meg, hogy csak azért találta ki a mesét, mert így akarta megúszni a büntetést azért, mert hajadon lányként szexelt. A vicc az egészben, hogy a férfit, aki az erőszakot elkövette, a rendőrség egy DNS-teszt segítségével azonosította, de szintén „csak” házasságon kívüli szex miatt ítélték el, az erőszak még csak említés- szinten sem került szóba a tárgyalásán. Marte az első tárgyalása alatt a munkáját is elvesztette, a katari lakberendezési bolt arab tulajdonosa szerint ugyanis az ügyben ő a hibás. forrás: blikk.hu
A belmezi arcok titka
Az egyik legkülönösebb kísértethistóriát Spanyolországban jegyezték fel 1971-ben. Egy bélmez-i kis házban furcsa arcok jelentek meg. Maria Pereira falusi háziasszony egy női arcot vett észre konyhai tűzhely kövén. Megpróbálta lesúrolni, de mintha magában az anyagban lett volna. Ezután újabb cementréteget rakatott a kőre, de az arc továbbra is látszott. Később a konyha padlóján is megjelentek az arcok,amelyek arckifejezése néha változott. A ház hamarosan turistalátványosság lett, és az asszony belépődíjat kért a látogatóktól. Szerencsére Dr. Hans Bender német professzor és parapszichológus már értesült az esetről, és úgy döntött, hogy spanyol kollégájával, Dr. German de Argumosával utánajár a dolognak. Hogy megvizsgálják az arcokat, műanyag tálcát rögzítettek a padlóra. Néhány hétig ott hagyták, és miután összegyűlt alatta a lecsapódott pára, levették a tálcát, de az arcok továbbra is ott voltak. Argumosa prof. Szemtanúja volt egy arc kialakulásának 1974. április 9-én. Le is fényképezte azt, de késöbb eltűnt. További vizsgálatok során kiderítették, hogy nincs szó hamisításról, mesterséges színezettségről. A kémiai vizsgálat eredményét közölték a Schweizerisches Bulletin für Parapsychologie című folyóiratban. A helyi lakosok közül néhányan felásták az asszony konyháját, és régi csontokra bukkantak. A szóbeszéd szerint a házat egy ősi temetőre építették, ahol azokat a keresztény mártírokat temették el, akiket a XI- században a mórok öltek meg.
Boszorkánynak hitték a lányukat
Boszorkánynak hitte kilencéves lányát két szülő Svédországban, ezért veréssel és kínzással próbálták kiűzni belőle a gonoszt. Előfordult, hogy a lányuk vizeletébe tisztítószert öntöttek és megitatták vele. Az ördögűzésben egy lelkész is segédkezett. A folyamatos bántalmazás még 2007-ben és 2008-ban történt, a lány évekig hallgatott, csak nemrégiben fordult a hatóságokhoz. Egy fellebbviteli bíróság a lány nevelőanyját két és fél év, apját 2 év és 3 hónap börtönre ítélte, a lelkészt személyes szabadság korlátozásáért és bántalmazásért ítélték el. A bíróság elmarasztalta az ügyet első fokon tárgyaló bíróságot is, amiért az határozatában úgy fogalmazott, hogy az ördögűzés nem ritka gyakorlat a svéd evangélikus egyházban – adta hírül a The Local című svéd lap. Bár a hírekben nem nevesítették a család származását, a svéd lap összeállítása azt sejteti, hogy a család eredetileg kongói. A perbe szakértőként bevont kongói-svéd lelkész, Josef Nsumbu szerint sok kongói bevándorló „magával hozta hiedelmeit″ Európába. „Afrikában a tudatlanság miatt sokan nagyon babonásak″ – magyarázza Nsumbu. „Például mivel nem tudják, mik a baktériumok, ha valaki meghal, valakit megpróbálnak hibáztatni. Ha pedig nem megy jól a családnak, gyakran egy gyereket tesznek meg bűnbaknak, főleg, ha fogadott gyerekről van szó.″ Afrikai lelkészek gyakran azt mondják a tudatlan családoknak, hogy a bűnbakból veréssel lehet kiűzni a gonoszt. Nsumbu szerint Kongóban és Svédországban egyaránt legtöbbször nigériai lelkipásztorok terjesztik a kindokinak hívott hiedelmet. „A bibliában szó sincs olyasmiről, hogy Jézus megverte volna a betegeket, a démonokat sem lehet veréssel kiűzni senkiből″ – terjeszti a felvilágosult keresztény elveket Nsumbu. Magyarországon szerencsére nem hallottunk a közelmúltban komolyabb ördögűzésről, nálunk legfeljebb temetőt zárnak be éjszakára vadászat céljából. forrás: index.hu Kapcsolódó videó: