A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket
Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő. Paranormális reneszánsz Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértet járta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak. illusztráció A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben. Ázsiában kulturális szerepük van Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket. Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el. A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban – kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg. McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben. Mi áll a paranormális élmények mögött? Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is. Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek. Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben. Az ismeretlen sajátos értelmezése „Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben. French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény. Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget. Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget. French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást. A szellemek is az evolúció termékei Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak. Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban). A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben. A hinni akarás ereje Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában. Forrás:
13 IJESZTŐ KÍSÉRTET fotó a 19. századból
William Hope asztalosként dolgozott, de hobbija a fotózás volt. Hope élete megváltozott 1905-ben amikor ismerősét fotózta.Vissza nézte a fotót és egy szellemet látott rajta. Nemsokkal azután hogy találkozott a szellemvilággal, Hope alapított egy szellemfotósok csoportot amit úgy neveztek hogy Crewe kör. A Londoni szekhelyű csoport az 1. világháborút követő években nagy hírnévre tett szert. Kereslet leginkább a médiumok és a szellemfotózás iránt volt azok körében, akiknek a szeretteik elhunytak a háborúban, és szerettek volna kapcsolatba lépni az elhunytakkal. Hope 1920-ban már nagyon nagy sikert aratott a Londoni közegben, ám voltak akik kritizálták őket. 1922-ben pszichikai kutatást vizsgált a crew társaságban. Arra a következtetésre jutottak hogy Hope csaló volt. Azt mondták hogy manipulált képeket jelenített meg, és igazából sosem fotózott le valódi szellemeket. Annak ellenére hogy nyilvános kritika érte Hope-ot, a leglelkesebb támogatói kitartottak mellette. A szellemfotózást azonban folytatta egészen haláláig. Elhunyt 1933-ban.
10 jel, hogy kísértet járta házban élsz
A Legendavadász olvasói minden bizonnyal rengeteg kísértetekről szóló történetet olvastak már. De mitől igazi legendavadász, a legendavadász, ha nem attól, hogy a megfelelő tudás birtokában van az effajta jelenségek kezelését illetően, és képes megőrizni hidegvérét még akkor is, ha anyagtalan lényeg törnek az életére. „Csináld magad!” című új cikksorozatunkban hasznos gyakorlati tanácsokkal, tippekkel, információkkal látjuk el az olvasót arra az esetre, ha paranormális jelenséggel találná magát szemben! Első ilyen jellegű cikksorozatunkban a szellemekkel, és a velük való találkozással foglalkozunk. Alaposan kivesézünk minden aspektust, elvégre nem árt felkészültnek lennünk, ha valamilyen úton-ódon véletlenül földöntúli látogatóba botlanánk saját házunkban. Honnan tudjuk biztosra, hogy kísértet jár a házunkban? Ez a legfontosabb kérdéskör, melyet végig kell járnunk annak érdekében, hogy sikeresen beazonosíthassuk a jelenséget, és még véletlenül se keverjük össze más, hétköznapi dolgokkal. A Legendavadász 10 pontban állapítja meg, melyek azok a tényezők, melyek halmozódásakor (vagy mind a 10 jelenlétekor) erősen gyanakodhatunk arra, hogy paranormális entitás fészkelte be magát a házba. 10: Különös szagok/illatok Az egyik szellemjáráskor legszembetűnőbb jelenség az orrunkhoz kapcsolódik. Paranormális aktivitáskor ugyanis előfordul, hogy olyan szagokat, illatokat érzünk, melyeknek valójában – normális körülmények között – nem lenne szabad ott lenniük, nem lenne szabad éreznünk. Gondoljunk csak arra, mikor a Summerwind-kúrián érezték a lőpor szagot, vagy mikor a Zaragoza-poltergeist esetében bizonyos időközönként orrfacsaró bűz árasztotta el a helyiséget. érdekes, hogy ezek az illatok, szagok ahogy megjelentek, úgy el is illannak egyik pillanatról a másikra. Általában ezek közvetlenül a szellemhez kapcsolhatóak, minden entitás az őrá – vagy életének egyes momentumaira, halálának körülményeire – leginkább jellemző szagokat árasztja. Ezeknek az illatoknak általában soha nem találjuk meg a forrását, bárhogyan is keressük. 9: Különös álmok Önmagában a különös álmok, és a rémálmok még nem adnak okot arra, hogy azt feltételezzük, szellemek lakják házunkat, de ha túl gyakran fordulnak elő, és nagyon bizarrak, akkor számításba vehetjük lehetősségként. Egyes kutatások szerint ugyanis szellemek gyakran használják fel álmainkat arra, hogy kommunikáljanak velünk, illetve elmeséljék, mi történt velük, hogy haltak meg, miért ragadtak itt, vagy mit keresnek a házunkban. Az ilyen álmokban különös alakok, emberek, helyek jeleneleg meg, melyeken sohasem jártunk – még álmainkban sem azelőtt – és rendszerint van valóságalapjuk, azaz ha alaposan utána nézünk a ház múltjának, találunk valamit, ami az álmainkhoz köthető. 8: Úgy érzed, figyelnek! Az egyik legborzasztóbb érzés, amitől minden embernek feláll a hátán a szőr. Egyesek erre érzékenyebbek, mint az átlag, míg mások nem rendelkeznek ilyen kifejlett érzékekkel, de általánosságban elmondható, hogy mindenki részese volt már legalább egyszer életében valami hasonlóban. Nem összetévesztendő a paranoiával. Egyes emberek állandóan azt érzik, hogy valaki figyeli őket, ilyen esetben nem tudhatjuk biztosan, nem-e betegségük játszik velük. Máskülönben ez önmagában nem elegendő jel ahhoz, hogy kijelentsük: szellemek járnak a házunkban. Egyes állatokról az a hír járja – kutya, macska – hogy képesek látni a láthatatlant, vagyis érzékelik (és talán látják is) a szellemeket. Intő jel lehet, ha a háziállat meredten bámul egy pontot a szobában, esetleg meg is ugatja. Ha bármily módon azt éreznénk, hogy nem vagyunk egyedül a helyiségben, ne essünk pánikba. próbáljuk megfigyelni környezetünket, nem-e veszünk észre más paranormális jelenséget is ezzel egy időben, hiszen a paranormális aktivitás általában ugyanazon időben elég sokrétű lehet. 7: Megváltozik a levegő Szintén nem minden embernél, de egyes érzékenyebb személyeknél előfordul, hogy sokkal nehezebben veszik a levegőt a kísértet jelenlétekor, mint egyébként. A levegő jelleme, és hőmérséklete is gyakran változik paranormális aktivitáskor. Gyakran számolnak be egyesek arról, hogy hirtelen lehűlt körülöttük a levegő, vagy elkezdtek fázni. Valakinél nehézlégzés lépett föl, míg másoknál az is előfordult, hogy olyannyira lehűlt körülöttük a hőmérséklet, hogy látták a saját leheletüket. 6: Különös zajok Ha szokatlan zajokat hallunk a házban, nem kell mindjárt a szívünkhöz kapnunk. Nem kizárt, hogy a forrástalannak hitt zaj forrását némi keresés után megtaláljuk, így mielőtt azonnal szellemet kiáltanánk, nem árt alaposan megvizsgálni a ház minden zegét-zugát. Ez azért is fontos, mert a paranormális aktivitások többségében nem is maga a szellem adja ki magából a zajokat, hanem az entitás csak okozza azokat, a ház különféle bútorainak, tárgyainak tologatásával, kopogtatásával. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem minden szellemi lény kelt az emberi fül számára hallható zajokat. Ott vannak a hírhedt EVP hangjelenségek, melyeket olyan házakban vettek fel, ahol semmiféle más hangokat nem hallattak magukról a szellemek, más jellegű jelek utaltak rá, hogy ott vannak. Feljegyzések szerint léteznek kifejezetten hangos szellemek is, melyek objektumok dobálásával, tologatásával hallatnak magukról. Ezek a kísértetek rendszerint sokkal agresszívabbak is társaiknál. 5: Hirtelen hőmérsékletzuhanás Bár részben hozzátartozik a levegő változásához, külön érdemes megemlíteni, hogy majd minden szellemi jelenés kapcsán arról számoltak be a szemtanúk, hogy a levegő hirtelen lehűlt. Bizonyos esetekben olyan mértékben, hogy az emberek látták saját leheletüket. A kísértet abszorbálja az energiát, így következik be a lehűlés, legalábbis a legújabb – már amennyire komolyan vehető – kutatások ezt mutatják. Ha a házon keresztülsétálva egy ilyen hideg pontba (cold spot) botlunk, akkor elgondolkodhatunk, hogy vajon van-e valaki még rajtunk kívül a helyiségben. 4: Mozgó tárgyak Nem minden entitásra jellemző az egyik legijesztőbb jelzési forma, amikor tárgyakat mozgatnak, látszólag minden ok nélkül. A tudomány és a szellemvadászok a mai napig nem adtak magyarázatot ezek céljára – talán jelezni akarnak valamit, talán kedvtelés nekik – mindenesetre a nagyobb volumenű aktivitásoknál mindig megfigyelhetőek a levegőbe emelkedő objektumok, a hirtelen több métert is arrébb mozduló bútorok, és szerszámok. Néhány esetben olyan dolgokat tüntetnek el, melyekről biztosan tudtuk korábban, hogy hová tettük. Ennek célja minden bizonnyal a jelzés. jelzik, hogy itt vannak, velünk vannak. Ha ilyen jelenségben van részünk, szintén fontos, hogy megőrizzük hidegvérünket. A bútormozgató szellemek között sok a rosszindulatú, ún. ártó szándékú entitás, ezért ha a házunkban már az objektumok is mozognak, ne érezzük magunkat teljes biztonságban, érdemes szakembert hívnunk. 3: Megérintve lenni Ha már így jelez nekünk egy entitás a saját házunkban, komoly gondban vagyunk azon kívül, hogy teleszartuk a gatyánkat, ugyanis a szellem aktív jelzést produkál. Ezt a fogalmat főként a szellemekkel foglalkozó szakemberek használják arra az esetre, amikor valaki tényleges ún. kontaktusba kerül egy túlvilági lénnyel. Önmagában még ez sem jelentheti azt, hogy egész biztosan megérintett minket a halál, hisz ne feledjük, legtöbbünk gyakran átél olyat,
A legbetegebb és legfurcsább dolgok, amiket gyerekek valaha mondtak a bébiszitternek
1. Néhány évvel ezelőtt az egyik jó barátom 3 éves kislányára vigyáztam. Tudtam róla, hogy nem szereti az esti lefekvést. Mikor nyafogni kezdett, azt mondtam neki, hogy az ilyen kislányoknak ilyen későn már ágyban a helyük. Erre a szoba túlsó végébe mutatott és megkérdezte: „És mi a helyzet azzal a kislánnyal?” Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában. 2. Nemrég az általános iskolai évkönyvemet nézegettük az 5 éves unokahúgommal. Mikor a 2. osztályos osztályképemhez értünk, a kislány rámutatott egy fiúra a fotón, és felkiáltott: „Nézd! Pont úgy néz ki, mint Nicolas!”. Mikor megkérdeztem, ki az a Nikolas, ezt válaszolta: „Ja, ő csak a fiú, aki a szekrényemben lakik.” Ezután tovább lapozgatott, mintha mi sem történt volna. 3. A bátyám kislánya 4 éves, és folyton az ő „idősebb nővéréről” beszél. Még beszélni is szokott hozzá. A kislány egyedüli gyerek, és fogalma sem lehet arról, hogy az anyjának pár évvel az ő születése előtt volt egy vetélése a terhesség felénél. 4. Épp a fürdőszobába igyekeztem a nagynénéméknél, mikor megláttam a 4 éves kislányát a lépcsőn állni. Épp azzal volt elfoglalva, hogy mindenféle fura arcot vágott. A következő párbeszéd zajlott le közöttünk: – April, mit csinálsz? – Utánozom a nénit a zsinórral. Körülnéztem, de nem volt ott rajtunk kívül senki, ezért megkérdeztem: – Hol van ez a néni, April? A kislány erre a lépcső fölött lévő gerendára mutatott. – És mit csinál a néni, kicsim? – Vicces arcokat vág. Ekkor ismét megindultam felfelé a lépcsőn, de hirtelen megtorpantam, mikor April ezt mondta: – A zsinór a nyaka körül van. Visszafordultam a lépcsőn és megkértem, hogy ismételje meg, amit az előbb mondott. A kislány ekkor felmutatott a gerendára, és ezt mondta: – A néni fel van akasztva a zsinórra…és vicces arcokat vág. Ekkor April újra megmutatta a „vicces arcot”. Most már felismertem: olyan volt, mintha valaki levegő után kapkodna. 5. Valamelyik nap az 5 éves Jack-re vigyáztam, mikor egyszer csak azt mondta, hogy egy Jacob nevű favágó ül mellettem a kanapén. Látva az arcomon az értetlenséget, még hozzátette: „Ne aggódj, nem tud bántani, mert neki nincs keze.” 6. Az unokaöcsém állandóan egy vörös ruhás nőről beszél, aki meglátogatja éjszaka és énekel neki. Ja, és lebeg is. 7. Egy 4 éves kissrácra vigyáztam, mert a szülei moziba mentek. Este lefektettem, majd bekapcsoltam a TV-t, hogy elüssem az időt, míg a szülők hazaérnek. Másnap a kisfiú apukája felhívott, mivel a gyerek azt állította, hogy előző este hosszú ideig a hálószobája ajtajában álltam szótlanul, bámultam őt és csak mosolyogtam. Össze voltam zavarodva, azt sem tudtam, mit mondjak erre az őrületre. 8. A barátnőmmel egyszer együtt vigyáztunk az 5 éves unokaöcsémre. A barátnőm hisz a reinkarnációban, és gondolta, poénból „teszteli” a kisfiút. Megkérdezte tőle, hogy ki volt ő, mielőtt Mark lett volna. Mark azt válaszolta, hogy ezelőtt karmester volt, majd olyan mozdulatokat mutatott be, mint egy igazi karmester. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az unokaöcsém vakon született, és a büdös életben nem láthatott karmestert vezényelni. 9. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom kislányára vigyáztam. Olyan lakásban laktak, aminek volt egy erkélye, hatalmas üvegajtóval. A kislány egyszer csak lassan odasétált az ajtóhoz, és mozdulatlanul bámult kifelé rajta perceken keresztül, majd hirtelen megfordult és odaszaladt hozzám azt kiáltozva, hogy „Ijesztő! Nagyon ijesztő!”. Ezek után fél óráig nem volt hajlandó kimászni az ölemből, és ringatnom kellett. Mikor már azt hittem, végre megnyugodott, elkerekedett a szeme a félelemtől, és ezt kezdte ismételgetni: „A sötétség most már befelé jön. A sötétség most már befelé jön…” 10. Miután betakargattam a kisfiút, akire aznap este vigyáztam, félálomban ezt motyogta: „Tudod, én soha nem öltem meg senkit. Nem kellett volna ellőniük a karomat. Bár az egész föld vérben úszott…” 11. Mikor megöleltem az egyik barátom 3 éves kisfiát, a gyerek a szemembe nézett, és nagy komolyan ezt mondta: „Megígérem, hogy soha nem fogok a csontjaidon lakmározni. Megígérem.” 12. A barátom egy lövöldözés során életét vesztette. Pár nappal az eset után meglátogattam a családját. A kisöccse megkérdezte, miért sírok olyan keservesen. Mondtam neki, hogy azért, mert nagyon hiányzik a barátom. Erre értetlenül csak ennyit kérdezett: „Miért hiányzik? Hiszen ott ül most is teraszon.” 13. Sokszor vigyáztam egy Sarah nevű kislányra, aki az összes bébiszitter közül engem szeretett a legjobban, és mindig kérte az anyukáját, hogy engem hívjanak. Sarah egyik este ezt mondta nekem: „Mikor majd meghalsz, beraklak egy befőttesüvegbe, és akkor az enyém leszel és örökkön örökké nézhetlek.” 14. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, állandóan egy „kúszó emberről” beszélt, aki a szülei hálószobájában lakik. Mikor megkérdeztem, hogy néz ki ez az ember, ezt válaszolta: „Ja, neki nincs arca.” 15. Egyik este a nővérem gyerekeire vigyáztam. A legfiatalabb rajzolt egy képet egy nőről, akit felakasztottak a plafonra. Ekkor a gyerek rám nézett és ezt mondta: „Ő mondta, hogy rajzoljam le ezt. Nemsokára eljön érted. Szerintem jobban teszed, ha elbújsz.” 16. Valamelyik nap a szomszédom 3 éves kislányára vigyáztam. Mikor megérkeztem, a gyerek rám nézett, és megkérdezte: „Mikor fog kijönni a baba a hasadból?”. Ekkor még én magam sem tudtam, hogy terhes vagyok. 17. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a gyerek torkaszakadtából kiabál, hogy valami van az ágya alatt. Megnéztem és mondtam neki, hogy nincs ott semmi, menjen vissza az ágyba. Hogy mit válaszolt? „Persze, hogy nincs, mivel már a hátad mögött áll.” 18. Nemrég az egyik barátom kislányára vigyáztam. A kislány egy babával játszott egész nap, felöltöztette, megetette, stb. Egyszer aztán azt láttam, hogy rárakja a játék tűzhelyre. Mikor megkérdeztem, mit csinál, ezt válaszolta: „Elégetem a babát.” forrás: aztadom.co
A holtak, visszajárnak?
Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Washington. A felnőtt amerikaiak 32 százaléka, azaz csaknem harmada hiszi, hogy a holtak visszajárnak – derült ki egy közelmúltban végzett felmérésből. Az Editor& Publisher által végzett felmérés során 1002 nagykorú amerikait faggattak ki, s mint kiderült, a megkérdezettek 37 százaléka hisz a házi kísértetek létezésében, úgy képzelik, hogy ezek a kísértetek visszajárnak egykori otthonukba. A válaszadók 48 százaléka ugyanakkor nem hisz sem a kísértetjárta házak létezésében, sem abban, hogy a holtak viszszajárnak. A bizonytalanok aránya 16 százalékos volt. Mint a kutatás során kiderült, a korral csökken a kísértetekben hívők aránya: míg a 18–29 évesek korosztályában a túlvilági lények létezésében hívők aránya elérte a 45 százalékot, a 65 éveseknél idősebbeknek mindössze 22 százaléka fogadja el a szellemek létezését. A kutatók érdekes összefüggéseket véltek felfedezni a válaszadók politikai irányultsága és a szellemekben való hit között is. Míg a liberálisok 45 százaléka hisz a kísértetekben, a konzervatívoknak csupán 25 százaléka. (kapcsolódó videó) forrás: ujszo.com
Szellemek a 401-es járaton
1972. december 29-én, péntek este az amerikai Eastern Airlines légitársaság 401-es járata Miami repülőtere felé tartott 176 utassal a fedélzetén. Az L-1101-es óriásgép műszerfalánál Bob Loft kapitány és Don Repo másodtiszt a megszokott leszállási manőverekre készült, amikor kigyulladt a vészjelző lámpa, mely a futómű problémáját jelezte. A gép egyre alacsonyabbra süllyedt, végül a floridai Evergladesmocsaras vidékén lezuhant. Bár a mentők perceken belül odaértek, az utasok és a személyzet közül 101-en vesztették életüket a szerencsétlenségben – Loft néhány óra múlva, Repo pedig egy napra rá hunyt el. A légitársaság a tönkrement repülőgép sok alkatrészét kimentette, és ezeket felhasználták a hasonló típusú gépeknél. Nem sokkal később kísértetjárásról röppentek fel a hírek. A legtöbb szellemet az Eastern légitársaság emberei figyelték meg, különösen a társaság légiflottájának egyik gépén. Repo szelleme gyakran megjelent a pilóta- és a konyhafülkében, és Loft szellemét is látták üldögélni az első osztályon, valamint a személyzeti kabinban. Egyszer az egyik légikisasszony megkérdezte tőle, miért nem szerepel a neve az utaslistán. Választ nem kapott, ezért aztán jelentette az esetet a kapitánynak. A kapitány felismerte Loftot, mire az rögtön eltűnt. A légitársaság vezetése érthető módon nem sok hitelt adott az efféle jelentéseknek, és azt tanácsolta az alkalmazottaknak, forduljanak pszichiáterhez a társaság költségén. A történetekből végül a veterán újságíró, John G. Fuller nagy sikerű könyvet írt The Ghost of Flight 401 – Kísértet a 401-es járaton – címmel. Az Eastern pedig, kísértetek ide vagy oda, kénytelen volt megszüntetni a szerencsétlenül járt 401-es kimentett alkatrészeinek felhasználását. forrás: femina.hu