KITALÁLTÁK, HOGYAN ÉLHETÜNK A MARSON
Egyre inkább körvonalazódnak az emberi élet lehetőségei a Marson. Egy német építészcsapat szerint az ideális az lenne, ha föld alatti barlangokban alakítanának ki lakásokat. A németországi ZA Architects építész-csapata úgy véli, hogy a Marson talált bazaltot fel lehetne használni építőanyagként a vörösbolygón való élet megkönnyítéséhez. Terveik szerint a planétára felküldött robotok fúrnák ki a Mars alapkőzetét, így nem kellene hozott anyagból dolgozni: amikor az első telepesek megérkeznek, egyszerűen csak ablakokat és ajtókat raknának rájuk, s máris kész a sugárzástól védett, hőszigetelt otthon. Zúzott bazaltból készítenék a nagy teherbírású hálószerkezetet, így osztanák meg a tereket – A Mars felszínének fő alkotóeleme a bazalt, amely jól szigetel, és erősebb, mint az acél. A kíváncsiság előbb vagy utóbb az embert a Marsra viszi. Nem lenne jó egy élhető állomást kialakítani? – tette fel a költői kérdést Arina Ageeva, a ZA Architects építészcsapat tervezője, aki szerint logikusnak tűnik, hogy az emberek barlangokban – és ne konzervdobozszerű építményekben – éljenek a vörös bolygón. Ráadásul már azt is kitalálták, mivel osztanák be a nagy tereket: zúzott bazaltból készült, a karbonszálas anyagokhoz hasonló teherbírású hálószerkezetben gondolkodnak, amelyet a repülőgép- és az autóipar már használ. Erősebb és könnyebb, mint az acél, könnyen kezelhető, tűzálló és nem korrodálódik. A kiküldött kolónia – az építészcsapat szerint – a saját élelmiszerellátásáról is képes lenne gondoskodni. – Az élelmiszer-termelést is meg kell oldani, mert nagyon drága lenne a Földről szállítani a vörös bolygóra a táplálékot. Szerencsére némely marsi talaj alkalmas a mezőgazdaságra, például a spárga termesztésére – mondta Arina Ageeva. forrás: borsonline.hu
A Föld napjai meg vannak számlálva!
A Föld 1,75 milliárd év múlva elhagyja a Nap lakhatósági zónáját, ez azt jelenti, hogy nagyjából ennyi ideig tud otthont adni az életnek. Az Astrobiology szaklapban megjelent számítások azt is megmutatják, hogy a Naprendszeren belül mely bolygók lesznek lakhatóak, vagyis hova vándorol a lakhatósági zóna. Egy csillag körüli lakhatósági zóna az a távolság, ahol a hőmérséklet alapján a bolygók felszínén előfordulhat folyékony halmazállapotú víz. Ez azért fontos, mert a víz elengedhetetlen feltétele az általunk ismert élet kialakulásának. A közelebbi bolygókon a víz elpárolog, a távolabbi égitesteken pedig jéggé fagy, így ott nem alakulhatott ki élet. A Naprendszerben például a lakhatósági zóna 0,95-1,37 csillagászati egység tartomány közé esik. A lakhatósági zóna helye nem állandó. A csillagok összetétele és kémiai reakciói változnak az idő folyamán, ez befolyásolja fényességét is. Ez a folyamat kitolja a lakhatósági zónát néhány milliárd év alatt. Idén márciusban újradefiniálták a lakhatósági zónát, mert azt feltételezik, hogy a csillagokban lévő elemek állandó változása befolyásolja a zónák helyét. Kiderült, hogy a Föld a lakhatósági zóna belső szélén van, mert az eddigi zóna kitolódott, 0,99-1,7 csillagászati egység közé teszik most. A most közzétett számítások szerint a lakhatósági zóna belső széle évente egy méterrel tolódik ki. Ez azt jelenti, hogy a Földnek összesen 6,3-7,8 milliárd éve van összesen a lakhatósági zónában, és ennek a 70 százalékán már túl van. A zóna kijjebb tolódásával azonban a Mars bekerülhet a zónába, így ha évmilliárdok után még létezik az emberiség, valószínűleg a szomszéd bolygóra kell költözzön. index.hu
Hóolvadás formált völgyeket a Marson
[dropcap]A Mars felszínén szerteágazó völgyhálózatok figyelhetők meg, amelyek minden kétséget kizáróan arra utalnak, hogy egykor vízfolyások voltak a vörös bolygón.[/dropcap] Hogy ez a víz a talaj mélyebb rétegeiből bugyogott fel, vagy csapadék (eső, hó) formájában hullott a felszínre, egyelőre eldöntetlen kérdés. Egy nemrég közölt tanulmány szerzői földi és marsi helyszínek összehasonlítása alapján az utóbbi folyamatra utaló jeleket találtak. A Brown University (Providence, USA) geológusokból álló kutatócsoportja analógiaként Hawaii időjárási jelenségeit vette alapul. A keleti irányból érkező, nedves légáramlatok jellemzően túl kicsi mozgási energiával rendelkeznek ahhoz, hogy átjussanak a fősziget magas hegycsúcsain. Ezért, míg a csapadékkal bőven áztatott keleti hegyoldalakon trópusi esőerdők alakultak ki, addig a szélárnyékos nyugati-déli hegyoldalakra jóval szárazabb éghajlat és szavannás környezet jellemző. Az amerikai kutatók vizsgálatai szerint a vörös bolygón némiképp hasonló időjárási jelenségek játszódhattak le a múltban, és ezen hatás jelenlétének egyfajta nyomai a jelenleg is látható völgyhálózatok. A felfedezés egészen új megvilágításba helyezheti a planéta ősi éghajlatáról és légköri folyamatairól alkotott elképzeléseket. Víz vájta völgyek a vörös bolygón a Mars Odyssey űrszonda felvételén. A völgyrendszerek kialakulását az egykori csapadékos időjárás, illetve a hegyek oldalán lefolyó, olvadó hó okozhatta (forrás: NASA). A geológusok négy olyan területet azonosítottak be a Marson, ahol a magas hegygerincek vagy kráterperemek mentén – feltételezhetően víz által vájt – völgyhálózatok helyezkednek el. A területeken uralkodó széljárások irányának meghatározására egy újonnan kifejlesztett klímamodellt alkalmaztak. Ebben egyrészt figyelembe vették, hogy a jelenlegi ismereteink szerint milyen összetételű lehetett az ősi Mars légköre, másrészt a földi meteorológiai modellek alapján a magashegységekbe ütköző légáramlatok hatását is vizsgálni tudták. Az eredmények alapján a legtöbb csapadék a völgyhálózatok legsűrűbb részeinél lévő hegyoldalakon eshetett. Mivel a modellezések szerint a klíma hideg volt, így a csapadék nagy valószínűséggel hó formájában érte el a felszínt. Az időszakos felmelegedések során azonban a hó elolvadhatott, és a hegyekről lezúduló víztömeg alakíthatta ki a völgyrendszereket; emellett a melegebb időszakokban akár eső is eshetett. Annak kiderítésére, hogy milyen időskálán zajlott a hó olvadása, illetve hogy önmagában ez elég volt-e völgyek létrejöttéhez, vagy az esőnek is szerepe volt-e benne, további modellezésekre van szükség. Ezen kutatások során amellett, hogy a völgyrendszerek kialakulása és a csapadékhullás közötti összefüggéseket keresik, a kutatók a Mars évmilliárdokkal ezelőtti, globális éghajlati viszonyaiba is mélyebb betekintést nyerhetnek. forrás: index.hu
Muszáj gyarmatosítani a Marsot
Stephen Hawking szerint kétszáz évünk van hátra a Földön. A második emberként Holdra lépő Buzz Aldrin erre azt mondta, hogy 50 évnél rövidebb idő alatt lakhatóvá tudunk tenni egy másik bolygót. A Smithsonian Intézet az űrrepülés aktuális kérdéseiről, többek közt a Mars-utazás szükségességéről faggatta a legendás űrhajóst. Az Apollo-11 küldetés tagjaként Buzz Aldrin volt 1969-ben a második ember, aki a Holdra lépett. Az azóta eltelt években az űrkutatás és a műszaki fejlődés lelkes szószólójává vált, rendszeresen szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok ismét hajtson végre jelentős befektetéseket az űrprogramban.Mission to Mars: My Vision for Space Exploration (Küldetés a Marsra: gondolataim az űrkutatás jövőjéről) című könyvében Aldrin részletesen leírja a vörös bolygó meghódításának több lépcsős tervét, amelynek csúcspontja az első állandó, emberi település létrehozása a Földön kívül. Az alábbiakban az eredeti beszélgetés fordítását közöljük. Több mint négy évtized telt már el, mióta a Holdra lépett. Hogyan értékeli az elmúlt évtizedek amerikai űrprogramját? Időnként felbukkantak nagyszabású tervek, de az Egyesült Államok nem finanszírozta ezeket megfelelően. Az Apollo-program holdraszállásai után az érdeklődés csökkent. A vietnámi háború nemcsak az amerikai kormány figyelmét, hanem az anyagi erőforrásait is lekötötte, miközben az amerikaiak általában is közömbösekké váltak az USA vezető szerepét és a műszaki fejlődést illetően. Az Apollo-program idején az oktatásban, a tudományban, a műszaki területeken és a matematikában nemzetközi összehasonlításban erősödtek a pozícióink, később azonban hátrébb csúsztunk. A magam eszközeivel megpróbálok javítani ezen a helyzeten. Az Apollo óta eltelt időszakban az űrrepülőgép volt a legfontosabb csúcstechnológiai vállalkozás. Sikerként értékeli a programot? Két személyzet az életét vesztette, jelentősen túllépték a költségvetést, valójában mégsem érte el a program az eredetileg kitűzött célokat. Természetesen úttörő szerepet játszottunk a nemzetközi együttműködésben, a súlytalansági kísérletekben, és gyarapítottuk orvosi ismereteinket az űrben eltöltött hosszú idő hatásairól. A kísérletek azonban a nemzeti laboratóriumok szintjéhez képest csalódást keltőek voltak. Csak az oroszok segítségével tudtuk megépíteni az űrállomást. Mi több, most az Egyesült Államok finanszírozza az orosz űrprogramot, hogy saját honfitársaink ott lehessenek a 100 milliárd dollár költséggel megépített Nemzetközi Űrállomáson, mert nyugdíjaznunk kellett az űrrepülőgépeinket. A NASA 2011-ben befejezte az űrrepülőgép-programot. Úgy gondolja, idő előtti volt ez a döntés? Nem. A programot törölni kellett, de a NASA-nak és az Egyesült Államoknak 2004 eleje és 2010 vége között hét éve volt arra, hogy pótolja az űrrepülőgépeket. Ezt viszont elmulasztották megtenni. Aggodalmát felezte ki, amiért az Egyesült Államokban visszaesés tapasztalható. Úgy véli, hogy más kormányok és űrügynökségek jobban teljesítenek? Például az oroszok, vagy az Európai Űrügynökség? Ők mindketten alulfinanszírozottak. De azért az oroszok továbbra is képesek személyzetet feljuttatni a 100 milliárd dolláros Nemzetközi Űrállomásra. A kínaiak – orosz segítséggel – sokat fejlődtek, akár le is hagyhatják az Egyesült Államokat. Az Apollo-program idején folyt az úgynevezett űrverseny a Szovjetunióval. Mi a véleménye, az Egyesült Államoknak fontos, hogy vezető szerepet játsszon a világ űrkutatásában, vagy inkább az országok közötti partneri viszonyra lenne szükség? Az Egyesült Államoknak feltétlenül vezető szerepet kell játszania az űrkutatásban, ez túlélésünk kulcsa. Ez ösztönzőleg hat a jövő generációkra. Ön kritikusan viszonyult Bush elnök és a NASA Holdra történő visszatérést célzó terveihez. A Hold azonban szerephez jut az Ön elképzeléseiben is, amikor a Marsra indítandó küldetést tervezi. Miként magyarázza ezt? Ha egyszerűen csak embereket küldenénk a Holdra, az nem jelentene előrelépést. Több mint 50 évvel az első holdraszállás után térhetnénk vissza a Holdra, ahol valószínűleg a kínaiak köszöntenék az űrhajósainkat. Ehelyett inkább űrhajósok nélkül kellene visszatérnünk a Holdra, ahol robotokkal felépítenénk egy nemzetközi holdbázist, így megtanulhatnánk, hogyan lehet majd a Marson is robotokkal felépíteni egy bázist. Milyennek képzeljük el a holdbázist? A bázis a későbbi amerikai bolygóközi űrhajók lakómoduljának egy kezdetleges változata lehetne. Kipróbálhatnánk a hőmérséklet-szabályozást a holdi 14 napos nappalok és 14 napos éjszakák világában, valamint a sugárvédelmet – ami elengedhetetlen, ha a Föld mágneses terén túlra akarunk merészkedni. Miután felépítettük a holdbázist, akkor Ön szerint a tapasztalatokat felhasználva embereket kellene küldenünk a Mars egyik holdjára, a Phobosra, hogy ott építsék fel a marsbázist. Ezt tartom a legjobb elképzelésnek. A Mars felszínén dolgozó Spirit és Opportunity robotjainknak köszönhetően rájöttünk, hogy ezeket nem lehet megfelelően irányítani a Földről. Amit a Marson öt év alatt elértünk, az egy hét alatt is megvalósíthatnánk – ami komoly előrelépés lenne -, ha emberi intelligenciát tudnánk telepíteni a Mars körüli pályára. Sokkal-sokkal könnyebb lenne az embereket fél vagy egy évre odavinni, azután visszahozni őket, még mielőtt úgy küldenénk oda őket, hogy állandóan a Marson maradjanak. Könnyebb lenne visszajönni a Földre, ha a Mars helyett a Phobosról indulnánk, mert a kisebb égitestnek kisebb a gravitációja? Pontosan így van. A Mars körüli pályán maradva kell felépítenünk a Mars felszínén a bázist, még mielőtt embereket küldenénk a bolygó felszínére. Akiket azután odaküldünk, azok állandó telepesek lesznek, mint ahogy a Mayflower telepesei is végleg elhagyták Európát. Úgy gondolja, találunk olyan embereket, akik vállalják, hogy egész hátralévő életüket a Marson élik le? Teljes mértékben. Miként lehetne erre rábeszélni az embereket? Óriási áldozatot kellene kérni tőlük. Hatalmas lépésre kellene rászánniuk magukat. Nem jelentene problémát, hogy önkénteseket találjunk, akik vállalják, hogy életük hátralévő részében ezt a küldetést teljesítik. Hamar rájönnének, hogy tettükkel beírnák magukat a történelemkönyvekbe. A Mayflower telepesei is rászánták magukat erre a lépésre. Kolumbusz is óriási vállalkozásba kezdett. Magellán is. Miért kellene az embereknek gyarmatosítani egy másik bolygót? A Földön járványok törhetnek ki, atomháború robbanhat ki vagy egy nagyobb kisbolygó becsapódása sodorhatja veszélybe a földi élet fennmaradását. Stephen Hawking szerint mintegy 200 évünk van hátra. Erre azt válaszoltam neki, hogy 50 évnél rövidebb idő alatt lakhatóvá tudunk tenni egy másik bolygót. Kennedy elnök híres, 1961-es beszédében azt mondta, hogy az évtized vége előtt embereket küldünk a Holdra. Úgy gondolja, hogy hasonló súlyú kijelentésre lenne szükség a Marshoz indítandó küldetés előkészületeinek megkezdéséhez? Éppen ez a célom. A világnak az a vezetője, aki ilyen kötelezettséget vállal, belekerül a történelembe. Sokkal inkább, mint Nagy Sándor, Izabella királynő vagy bárki más. Az Apollo-11 -17 küldetések 50. évfordulójának 2019 és 2022 közötti ünneplése kiemelkedően fontos időszak lehet, mert a Föld valamelyik országának vezetője ekkor elkötelezheti magát amellett, hogy az ember megjelenjen a Naprendszer valamelyik bolygóján. A Kennedy által a Hold meghódítására adott egy évtizedes határidő helyett azonban ebben az esetben valószínűleg két évtizedre lesz szükség.
FÖLDÖNKÍVÜLI LÉNYT TALÁLTAK A MARSON – FOTÓVAL
Egy internetes ufófigyelő vette észre azt az eddig beazonosítatlan lényt, amit a Mars Curiosity megfigyelője örökített meg. Amatőr tudósok szerint egy gyíkféle lehet, a NASA viszont még nem nyilatkozott az ügyben. Hatalmas érdeklődés övezi a Mars Curiosity útját. A felderítő eszköz lassan egy éve folyamatosan képeket küld a Földre, az idegen bolygóról és most úgy tűnik, sikerült végre egy élőlényt is lefotóznia – írja a Daily Mail. Egy kifejezetten földönkívüli jelenésekre szakosodott oldal egyik bloggere fedezte fel azt a képet, amelyen egy eddig nem azonosított lény látszik. Formájából ítélve hüllő lehet. Az oldal szerkesztője szerint nem lehetetlen, hogy élnek hidegvérű állatok a Marson. – Ha csak egy kevés víz is van a bolygón, akkor elképzelhető, hogy megjelennek sivatagi állatok – írja az amatőr űrkutató a blogján. Egyesek viszont ennél is messzebb mennek. Néhány otthonülő ufófigyelő szerint lehetséges, hogy az állatot a NASA küldte fel az űrbe, hogy megfigyeljék életben marad-e. Bár a fotók már március óta megtalálhatók az interneten a NASA még nem adott ki hivatalos közleményt arról, mi látható a képeken. forrás: borsonline.hu
Rejtélyes képek érkeznek a Marsról
Hatalmas izgalmat generál az augusztus elején a vörös bolygóra küldött Curiously Rover robotfelfedező. A képeken, amelyeket a Földre küld egyre több rejtélyes dolog bukkan föl, lelkes amatőrök és izgatott kutatók próbálják megfejteni, vajon mi lehet a képeken. Legutóbb egy beazonosíthatatlan lény maradványát vélték fölfedezni. Egyelőre sem megerősítve sem cáfolva nincsenek azok a hírek, melyek szerint a Curiously Rover idegen lény testrészeire bukkant volna a Marson. Az internetnek köszönhetően a képek azonnal bejárják világot, így teret adva a találgatásoknak. A robotfelfedező csupán három hete van a bolygón, azonban ez idő alatt már sok kutatási anyagot küldött vissza a Földre. Nemrég egy mumifikálódott emberi ujjra hasonlító tárgyat láttak az egyik képen, ami azonnal elindította a találgatásokat, lehet, hogy járt már ember a Marson? Esetleg egy ismeretlen lény maradványát találták meg? Van itt papucs és UFO is Nem sokkal ez előtt egy még döbbenetesebb kép borzolta a kedélyeket. A fotón egy elhajított szandálhoz vagy más lábbelihez hasonlító dolgot találtak. A NASA hatalmas erőkkel próbálja megfejteni a képeket, viszont ez idáig, nagyobb volumenű bejelentésre nem került sor. Ami azonban mindennél érdekesebbnek és jelentőséggel bírónak tűnik, azok a többször lefényképezett repülő objektumok. A Curiously Rover több alkalommal küldött vissza olyan képeket a Földre, amelyeken távolról látszódó beazonosíthatatlan tárgyak repülnek a Mars körül. A NASA állítja, nem saját és nem is általuk ismert űrszondák vannak a képeken – ídta hírül a Daily Mail. Egyelőre egyik rejtélyes képre sem érkezett tudományos, hivatalos magyarázat, így tovább folyik a lelkes UFO vadászok elméletgyártási hulláma. Ki tudja, még a végén nekik lesz igazuk. forrás: borsonline.hu