A Facebookot is a rómaiak találták fel

A falakra pingált graffitikkel az ókori rómaiak kvázi közösségi hálózatot hozta létre, ahol a politikai jellegű üzengetés mellett a szexuális élet kiteregetésére is sor kerülhetett – írja a Múlt-kor történelmi portál a Writing on the Wall: Social Media – The First 2,000 Years című könyvre hivatkozva. A graffitik igen elterjedtek voltak az ókorban. Pompeji falait rengeteg ilyen szöveg borította, köztük reklámok, versek, pajzán rajzok és politikai feliratok. A pompeji politikusok például a városfalakat használták a választókkal való kapcsolattartásra, és ezen a felületen juttatták el politikai üzeneteiket, amitől szimpátiájuk és a rájuk adott szavazatok növelését remélték – írja a Múlt-kor történelmi portál. Ez a fajta kommunikációs csatorna persze nem csak egyirányú lehetett: a falakon élhették ki magukat az egyszerű római polgárok is, világgá kürtölve örömüket, vagy éppen bánatukat, mintegy közösségi hálózatot létrehozva. Tom Standage arról értekezik Writing on the Wall: Social Media – The First 2,000 Years című könyvében, hogy a ma ismert közösségi hálózatok előfutárát lényegében a rómaiak hozták létre jó kétezer évvel ezelőtt, a mai felhasználók pedig ókori „társaik” örökösei. Szerinte, ha az olyan történelmi személyek, mint Thomas Paine vagy Luther Márton ma élne, ugyanúgy ezen csatornákat használnák üzeneteik célba juttatásához. forrás: hvg.hu
Óriások a történelem előtt?

1941-ben a svájci Alpok egyik eldugott völgyében ástak ki egy háromszáznegyven centiméter magas csontvázat, amelyet bronzpáncél borított. A leletet további vizsgálatok céljára (és alighanem az árja szuperember-elmélet igazolása végett) Németországba szállították, ahol sajnos a háború viharai során nyoma veszett. Megmaradtak viszont a fotókkal illusztrált jegyzőkönyvek, így bármennyire szeretnék is egyesek, ezeknek az óriásoknak a létezését sem lehet letagadni. Az anyag ma a berlini történeti múzeum raktárában kallódik, és néhány elszánt kutatón kívül senkit sem érdekel. Dr. Wood könyvében több mint száz másik óriás csontvázáról tesz említést. Ezek feltárásáról mára csupán írásos beszámolók maradtak fenn, ám a professzorasszony ezeket a beszámolókat hitelesnek fogadja el. Vagyis megdönthetetlen bizonyítékok igazolják a tényt, hogy valaha Európa, Amerika és Afrika területén óriások éltek. A mitikus lények utáni nyomozás következő állomása a néphagyományok, mesék, legendák elemzése volt. Mint említettük már, óriásokról szóló történetek a világ valamennyi táján léteznek, noha a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a lények nem éltek minden kontinensen. Ezért tehát meg kellett találni a legősibb legendákat, amelyek történetét és szereplőit később távoli tájakon élő emberek is átvették és továbbmesélték. Ez rendkívül nehéz feladat volt (gyakorlatilag megoldhatatlan), ezért Dr. Wood néprajzkutatókkal és irodalomtörténészekkel konzultálva végül három mondakört vizsgált meg alaposabban. Az ősi zsidó hagyományokon alapuló Ószövetség szerint “Isten fiai Ázázel vezetésével leküldettek a földre, hogy a tévelygő emberiség tanítói, őrzői és vezetői legyenek. Az emberi alakot öltött angyalokon azonban úrrá lett a kéjvágy, halandó asszonyokra kezdtek áhítozni, és a velük való szeretkezésekkel bemocskolták magukat. A testi szenvedély egyre inkább a földhöz láncolta őket, így végül már képtelenek voltak levetni fizikai testüket és visszanyerni szellem-alakjukat. Eleinte csak fiatal lányokkal bujálkodtak, később azonban már idős asszonyokkal, férfiakkal és állatokkal egyaránt. Ezekből a bűnös kapcsolatokból ered az óriások, más néven a Nefilim (“Bukottak”) nemzedéke, akik visszaélve félisteni hatalmukkal, szörnyű bűnket követtek el, és végül még az emberevésre is rákaptak. Ekkor határozta el Isten, hogy özönvizet zúdít a világra, és megtisztítja a földet minden mocskától.” Az antik görög mítoszokban szereplő óriások, az egyszemű Küklopszok, az ősi Titánok és a kígyólábú Gigászok is régebbi történetek megújult szereplői. Őseik közt megtaláljuk a sumér Gilgames-eposz Humbaba nevű óriását és a germán mitológia jötunjait, az istenek ősellenségeit, akik a Föld északi és keleti peremének zord, jeges vidékein élnek. Az ő történetük is gyanúsan hasonlít a Bibliában megörökített Bukottakéra.
Megtalálták Atlantiszt?

[dropcap]Két tengerkutató, Paul Weinzweig és Pauline Zalitzki érdekes építészeti struktúrákat talált Kuba partjainál.[/dropcap] Az építmények idősebbek mint a gizai piramisok, tehát legalább 6-7 ezer évesek, de vélhetően több mint 10.000 évesek. Ezért is feltételezhető hogy a kutatók Atlantiszt találták meg, ugyanis az ókori feljegyzések szerint Atlantisz épületeinek elrendezése körkörös volt, épp úgy mint a most talál vízalatti városé. Platón írása szerint Atlantiszt időszámításunk elött 10.000 évvel borította el a víz. Vélhetően a bibliai özönvíz történet is eme tragédiából született később. Érdekesség, hogy Szfinxhez hasonló szobrokat, és az egyiptomi piramisokat is találtak az épületek között, pedig eddigi tudomásunk szerint amerikát csak 1942 fedezték fel, tehát az egyiptomiak sem járhattak arra. (legalábbis így tudjuk ugye)
Idegen faj bázisa van az Antarktisz alatt?

A műholdak furcsa alakzatokat mutatnak Az egykori atlantisziak városának romjai találhatók a kontinens alatt? Az Antarktisz egy lakatlan, ugyanakkor csodálatos vidék, egyszerre veszélyes és veszélynek kitett hely. Éles kontrasztok jellemzik ezt a rejtélyes kontinenst, mely első látásra lakatlannak tűnik, pedig sokak szerint mégsem az. Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók igaznak hiszik, hogy az Antarktiszon élők rejtőznek mások elől, de legalábbis olyan ősi civilizáció maradványai bújnak meg a mélyben, melynek az idegenekhez is köze lehetett. Az ilyen elméletekkel foglalkozók egyetértenek abban, hogy az Antarktisz jege alatt egy hatalmas világkatasztrófa által elpusztított, fejlett faj maradványai találhatók meg. A kontinenssel kapcsolatos nyugtalanító részletek közé tartozik, hogy 1938-ban a náci Németország a kor legszerteágazóbb kutatását szervezte meg Antarktiszon, és a párt legbelsőbb körei különös jelentőséget tulajdonítottak neki. Állítólag a későbbiekben Nixon elnök is létrehozta a Jason Társaságot annak érdekében, hogy a Titkos Földnévre keresztelt program keretében kutassák arejtélyes kontinens titkait. Einstein, másokkal együtt, több mint lehetségesnek tartotta ezt az elméletet, melyre talán bizonyítékok is lennének. A földkéreg legutolsó elmozdulása valószínűleg i. e. 15 000 és 10 000 között játszódott le, abban az időszakban, amikor az észak-amerikai kontinens nagy részét jég borította. A jégkorszak elmúltával több milliárd tonna jég olvadt el, mely a tengerszint emelkedését és a jég súlyától megszabadult földkéreg mozgását idézte elő. A mozgások következtében Antarktisz olyan mértékben mozdult el, mely elég volt ahhoz, hogy a jég teljesen elborítsa. Az összeesküvés-elméletek hívei úgy tartják, ez a fejlett civilizáció, vagyis az atlantisziak túlélői menekültek később Egyiptomba, hogy továbbörökítsék tudásukat. A lehetséges bizonyítékok Ősi civilizáció romjai lennének tehát a Déli-sark jégtakarója alatt? Az Antarktisz nyugati részén a műholdképek szokatlan köralakzatokat mutatnak. Valószínűleg vulkánkrátereket sejtetnek, ugyanakkor néhány elemzés a vas magas koncentrációban való jelenlétére utal, mely tény azért említésre méltó, mert Platón szerint a várost védő falakat fémből emelték. A másik megdöbbentő bizonyítékot – mely arra enged következtetni, hogy az Antarktisszal kapcsolatos összeesküvés-elmélet megalapozott lehet – egy eredeti dokumentum jelenti, az 1513-ban Konstantinápolyban rajzolt Piri Reis-térkép. A térképet korábbi tengerészeti térképek alapján készítették, arra viszont senki sem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni, hogy hogyan ábrázolhatja egyáltalán azt, ami rajta szerepel. Mindemellett más hasonló térképek is léteznek, melyek alátámaszthatják azt az elképzelést, miszerint az Antarktisz szolgált otthonául annak a sokak által ismert, elveszettnek hitt civilizációnak, melyet Atlantisznak hívnak forrás: http://www.femina.hu