Így festett a világvége
3,26 milliárd évvel ezelőtt – vagyis jóval a dinoszauruszok előtt – egy hatalmas, nagyjából 60 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a Földbe. Geológusok most egy vizsgálatbanrekonstruálták, mi is történhetett a kataklizma során, és kiderült, hogy jóval komolyabb eseményről van szó, mint azt korábban gondolták a tudósok. Norman Sleep és Donald Lowe, a tanulmányt jegyző két tudós szerint 37 és 58 kilométeres szélességű, tehát másfél-két budapestnyi lehetett az ütközésben részt vevő meteor, vagyis nagyjából ötször akkora, mint a dínók kipusztításával vádolt, később érkező társa. A hatalmas szikladarab a számítások szerint 72 ezer kilométeres óránkénti sebességgel mozgott az ütközés előtt, a karambolban keletkezett kráter nagyjából 500 kilométeres lehetett. Ez a kráter az azóta eltelt idők alatt végbement eróziós folyamatoknak és más hatásoknak köszönhetően már nem egyértelműen felismerhető, de a kutatócsoport azonosított néhány olyan dél-afrikai és nyugat-ausztráliai nyomot, ami egyértelműen bizonyítja a karambol tényét. A karambol a teljes földgolyón érzékelhető, a Richter-skála szerinti 10,8-es földrengést okozott, a szétterjedő lökéshullámok miatt leomló, hatalmas hegyrészek és sziklatömbök újabb és újabb földrengéseivel együtt összesen nagyjából fél órán át volt ilyen méretű szeizmikus aktivitás. A Kelet-Japán partvidéket romba döntő, 2011-es földrengés öt percig tartott. A hatalmas földmozgás mellett a földkéreg lemezei is átrendeződtek, a tanulmány szerint valószínű, hogy a mai állapot pont ennek az ütközésnek köszönhető. Természetesen hatalmas, több ezer méter mélyről induló szökőárban sem volt hiány, a tanulmány szerint a hagyományos földrengések nyomán keletkező cunamikkal összehasonlíthatatlan hullámok a teljes felszínen végigsöpörtek (bár ebben sokat segített, hogy a Föld sokkal nagyobb hányadát borította víz). A földfelszínen szinte semmi sem maradt, ami ne égett volna szénné. A levegő felforrósodott, az atmoszféra porral és törmelékkel volt tele, az óceánok felső rétege felforrt. Az összezúzott szikla törmelékként repült fel olyan magasra, hogy a légkörben mozogva körbeutazta a bolygót, majd folyékony cseppek formájában hullott vissza a felszínre. A szakemberek szerint nagyjából egy tucat ehhez hasonló ütközés lehetett a késői nagy bombázás elnevezésű, a bolygófejlődést lezáró időszakban. A késői nagy bombázás után a nagy becsapódások száma leesett, azóta alig történt ilyen esemény. forrás: index.hu
Csészealj formájú volt Noé bárkája az új lelet szerint
A Közel-Keleten talált, 3700 éves, ékírásos agyagtábla részletesen leírja, hogy kerek formájú volt Noé hajója. Ahogyan sokan állították már, hogy Noé bárkája egy földönkívüli eszköz volt,. Most lehet hogy az állítás beigazolódik? Egy Közel-Keleten talált és ősi babiloni nyelven írt agyagtábla szerint a bibliai Noé bárkája valójában egy hatalmas, kör alakú nádtutaj volt – írja a The Guardian című napilap internetes kiadása. A mintegy 3700 éves leletre a Közel-Keleten bukkant rá a brit Leonard Simmons, amikor 1945 és 1948 között a brit királyi légierőben teljesített szolgálatot. A történelemért rajongó férfi rengeteg kerámiával, agyagtáblával és pecséttel megpakolva érkezett haza, és rendkívül elkeseredett, amikor a szakemberek értéktelennek minősítették a kincseit. A bibliai Noé bárkájának történetét őrző agyagtábla később Simmons fiához került, aki a British Museum egyik szakértőjét, Irving Finkelt kérte fel a hatvan sorból álló ékírásos szöveg megfejtésére. A londoni múzeum ókori babiloni kiállításának kurátora szinte leesett a székéről, mikor Douglas Simmons a múzeum egyik nyílt napján letette elé az értékes leletet. Finkel szerint már több tucat olyan antik táblát találtak, amelyek a pusztító özönvíz történetét mesélik el, de ez az első olyan lelet, amely a bárka alakját is pontosan leírja. “Minden eddigi ábrázolás abból a feltételezésből indult ki, hogy a bárka egy óceánjáró hajó volt, a hullámok kivédésére alkalmas csúcsos orral és farral” – magyarázta a szakértő. “Ám a bárkának valójában sehova sem kellett mennie, csupán a felszínen lebegnie, és a leleten szereplő utasítások egy olyan tutajra vonatkoznak, amelyet jól ismertek akkortájt. És néha még mai is használják Iránban és Irakban, ez egyfajta vízhatlan ponyvával borított kerek gyékénycsónak, amelyről pontosan tudták, miként lehet vele állatokat szállítani keresztül a folyókon, vagy áradások idején” – tette hozzá. Finkel kutatása egy olyan mezopotámiai mítoszra világít rá, amely a Teremtés könyvében szereplő Noé történetének lett később az alapja. Az ősi mondában Atram-Haszisz sumér uralkodót egy kör alakú bárka megépítésére szólítja fel Isten. Az agyagtáblán olvasható az utasítás a szurok segítségével vízhatlanná tett fonott pálmarost használatára, mielőtt kialakítanák az emberek és a vadállatok számára a kabinokat. Drámai befejezésként pedig a hajóácsnak kívülről kellett bezárnia a bárka ajtaját. Finkel szerint a zsidók valószínűleg a babiloni fogság időszakában ismerték meg a Gilgames eposzba olvasztott mezopotámiai özönvíz mítoszt, majd hazatérve, belevették azt az Ótestamentumba. A Noé családján és a velük tartó állatseregen kívül mindenkit elpusztító özönvíz története évszázadok óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Számtalan expedíció indult például a törökországi Ararát-hegyhez, ahol a bárka állítólag megfeneklett. Ám erre a mai napig nem találtak tudományos bizonyítékot. A különleges bárka mérete hat angol emeletes busz méretének felelt meg. A most előkerült adatok alapján, már tervezik, hogy rekonstruálják Noé bárkáját, ami sokakat repülő csészealjra emlékeztet, ám a régi Perzsa területén még ma is ismerik ezt a fajta vízi járművet, amivel az állatokat szállítják a vízen. Kapcsolódó videó: forrás: paranormal.hu