Tudtad? – Így keletkezik a hópehely
Az American Chemical Society által készített videóból kiderül, hogy ezek a meglepően összetett és szép formák jégből állnak, ami hatszögletű kristályokba rendeződik. A hópehely kialakulása a videó szerint egy felhőkben szálló porszemmel kezdődik (pontosabban a tizedmikron nagyságú, pornál több nagyságrenddel kisebb méretű, finom eloszlású aeroszol részecskékkel), amelyre rárakódik a levegőben található vízpára. Ez zuhanás közben jéggé fagy, és hatoldalú testté formálódik. Az ismert formák ezután azért alakulnak ki, mert az éleken gyorsabban nő a jég mennyisége. Az eredmény egy hatszög, amely tovább növekszik, amikor a hőmérséklet eléri a mínusz 12 Celsius-fokot. A hideg és meleg levegő váltakozása tovább növeli a fraktálszerűen gyarapodó hópelyhet. Fotó: Kenneth Libbrecht / Northfoto A közhiedelem szerint nincs két egyforma hópehely. A tudósok szerint ez valószínűleg igaz a nagyobbakra. A kisebb, korai szakaszban lévő, egyszerűbb kristályok azonban lehetnek egyformák. A folyamatosan változó környezetnek és a H2O rengetegféle kristályba rendeződési lehetőségének köszönhetően azonban az biztos, hogy nagyon sok fajta hópehely érheti el a talajt. forrás: index.hu
21 Dolog ami rosszabb, mint némelyik RÉMÁLOM – DURVA! (II. rész)
A rémálokban az a jó, hogy mikor felébredünk – akkor megnyugodhatunk hogy mindez csak álom volt, és végre véget ért. Azonban számtalan olyan dolog létezik a valóságban is, ami vetekszik a legszörnyűbb rémalmainkkal is. Összegyűjtöttünk pár képet, amit biztos nem lenne jó látni élőbe, vagy találkozni vele. 11. Egy átlagos kirakat – rémálom földön. 12. Samara érted jön éppen! 13. A legnagyobb félelmünk a mozgólépcsőn. Mikor becsípi a cipőfűzőt… 14. Többszörös fogsor… 15. Sziámi iker magzat… Hátborzongató 16. uhm, itt meg mi történik? 17. Kitalálod milyen állat van a padlón? 18. A tengeri csillag éppen egy rákot eszik. Na ilyen rémálmom sem volt még. Talán ma este. 19. A rémálmok wc-je. 20. Szép baba… vajon ki játszott vele? 21. Nem elég hogy cápa, még plusz szörny cápa is. Forrás: trueway.hu
Az 4 legbizarrabb rejtély a 19. században
Furcsa és megmagyarázhatatlan események mindig voltak a történelem során. Furcsa események, titokzatos bűncselekmények, amikre nincs egyértelmű magyarázat. Íme néhány ilyen rejtély a 19. századból. 1801. augusztus 6-án hajnal 2 óra körül Sir Jonah Barrington egy ír bíró, ügyvéd és politikus furcsa dolgot tapasztalt, amit talán soha nem felejtett el. Lord Barrington és felesége lágy zenére ébredt az éjszaka közepén, ami valamiért félelemmel töltötte el őket. A hang egyre hangosodott és panaszosabb lett, ekkora felkeltek az ágyból, és próbálták megállapítani, honnan jöhet. Azonban a hang úgy tűnt, mintha mindenhonnan jönne. Körülbelül 30 perc telhetett el, mikor különös sírás, mély, zokogó sóhaj hallatszott a zene alól: „Rossmore! Rossmore! Rossmore!”, majd minden elcsendesült. Barringtonsék visszafeküdtek az ágyba, majd megbeszélték, hogy senkinek nem beszélhetnek erről a dologról. Másnap reggel 7 órakor Lord Barrington hangos kopogásra ébredt. Egy szolga hozta a szörnyű hírt: bár a látszólag egészségesnek tűnő szomszédja, és a család jó barátja Lord Rossmore éjjel 02:30kor meghalt. 1830 körül Skóciában a Benbecula szigeten egy nő lábat akart mosni egy zátonynál, amikor megpillantott egy furcsa lényt, aki úgy nézett ki, mint egy miniatűr nő. A lény nyugodtan úszkált a tengerben. A nő odahívta a barátait, hamarosan egy egész csoport nézte a furcsa lényt. Néhány ember próbálta elfogni, de az elúszott. Aztán néhányan kövekkel kezdték el dobálni, az egyikük el is találta, a lény nem tért vissza eddigi helyére. Pár nappal később egy holtesetet találtak a tengerparton. Sok-sok ember jött el megnézni a furcsa lényt, akit a következőképpen írtak le: mérete egy jól táplált három-négy éves gyereké, abnormálisan fejlett mellek, hosszú, sötét, fényes haj, nagyon puha fehér bőr. Más szóval: egy sellő. A testet a parthoz közel temették el. Rugólábú Jack vagy Rugóláb Jack (Spring-heeled Jack) az angol folklór egy alakja, különös lény, aki állítólag Angliában létezett a viktorianus korban. Az első pletykák egy különös ugráló férfiról már 1817 táján közszájon forogtak, de az első hivatalos jelentés időpontja 1937 szeptembere. Egy londoni üzletember késő este hazatérőben tanúja volt, ahogy egy titokzatos figura könnyűszerrel átugrott a temető magas kerítésén és éppen előtte ért földet. Támadás nem történt, de a férfi leírása zavarbaejtő volt: izmos férfiember ördögszerű vonásokkal, mint hosszú, hegyes orr és fülek és kiugró, világító szemek. Nem sokkal később ugyanez a figura egy csapat járókelő elé ugrott és rátámadt az egyik nőre, aki a többiekkel együtt mégis el tudott menekülni, miután elszakította a kabátját. Egyikük viszont, egy Polly Adams nevű felszolgálónő megbotlott és elesett; a rendőrség később ugyanott talált rá. Állítása szerint a támadó letépte a felső blúzát, és miután megragadta a meztelen mellét, mély sebet ejtett a hasán a karmával, eszméletlen és vérző állapotban, de életben hagyva őt. 1838. február 19-ének éjjelén Jane Alsop egy magát rendőrnek kiadó személynek nyitott ajtót, aki azt mondta neki, hogy „Hozzon valamit, amivel világítani lehet! Az imént kaptuk el Rugólábú Jacket a sikátorban!” A nő gyertyával a kezében ment ki, ám a férfi ekkor rátámadt. Az egyik nővére mentette őt meg, ám a támadó ekkor hirtelen elillant. Alsop kisasszony a rendőrségen a következő személyleírást adta támadójáról: kékes fehér lángnyelveket okádott a szájából, miközben szemei vörös tűzgolyókként izzottak. Fején sisak volt és testéhez simuló ruhát hordott. Az 1870-es években is többször látni vélték, 1904-ben pedig Liverpoolban látták őt ugrálni a háztetőkön, de nem tudták sarokba szorítani, mert felszívódott. A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott – a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez. Forrás: Google
A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket
Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő. Paranormális reneszánsz Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértet járta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak. illusztráció A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben. Ázsiában kulturális szerepük van Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket. Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el. A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban – kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg. McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben. Mi áll a paranormális élmények mögött? Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is. Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek. Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben. Az ismeretlen sajátos értelmezése „Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben. French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény. Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget. Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget. French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást. A szellemek is az evolúció termékei Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak. Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban). A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben. A hinni akarás ereje Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában. Forrás:
21 Dolog ami rosszabb, mint némelyik RÉMÁLOM – DURVA! (I. rész)
A rémálokban az a jó, hogy mikor felébredünk – akkor megnyugodhatunk hogy mindez csak álom volt, és végre véget ért. Azonban számtalan olyan dolog létezik a valóságban is, ami vetekszik a legszörnyűbb rémalmainkkal is. Összegyűjtöttünk pár képet, amit biztos nem lenne jó látni élőbe, vagy találkozni vele. 1. Ez a krokodil 21 láb hosszú, és 1 tonna. Nem igazán lakna jól egy felnőtt emberrel sem. 2. Egy szörnyfejű unikornis fog egy babát – na ilyet is csak valami rémálmunkban láthatunk – vagy még sem? 3. Na ilyen eset után én biztos állva végezném el még a nagy dolgomat is, és folyton nézném hogy nem bukkan e elő valami hasonló “állatka”. 4. Nem szívesen ébrednék arra, hogy ilyen párna figyel engem reggel. 5. Ezek az édesvízi paraziták szívesen kiszívják a véredet. 6. Ez történik, ha olyanokat húzunk le a wc-n, amit nem kellene. 7. Ez egy tengeri sün szája. Szabad a csók! 8. Ezek a pókok aztán nem lustálkodtak 9. A zenehallgatók egyik legfőbb rémálma… Bemászik az ember fülébe egy pók??!!! jajj 10. Na ebbe jobb ha nem dugod bele a kezed. Rengeteg Mérgező óriás százlábú van benne. Folytatás a II. részben. sosefeledd.hu 🙂 Forrás: trueway.hu