Megdöbbentő képeken egy indonéziai elmegyógyintézet borzalmai
Andrea Star Reese fotós 2011 és 2012 között beutazta Indonéziát, hogy felkutassa az ország elmegyógyintézeteit, azért hogy dokumentálja az ott zajló borzalmakat és megdöbbentő fotóival felhívja a világ figyelmét arra, hogy milyen embertelen körülmények között élnek a mentális betegségekkel küzdők az országban. A fotós szeretné ha végre gyökeres változások történnének és az indonéz kormány végre normális, emberi körülményeket és megfelelő szakembereket biztosítana a betegek számára, akiket sokszor kis ketrecekbe zárva tartanak vagy leláncolnak, és rosszabb körülmények között élnek mintha börtönbe kerültek volna. A mentális zavarok és betegségek Indonéziában tabunak számítanak és nem hajlandóak foglalkozni a problémával. Az ilyen betegek számára fenntartott “intézmények” legtöbbje alkalmatlan arra, hogy emberek éljenek bennük. A koszos, omladozó vagy épp beázó épületekben nincs fürdőszoba, a betegek kis szobákban vagy ketrecekben élnek, van amelyikük még ruhát sem kap és többségüknek ágya sincs, csak egy fából összeeszkábált, takaró nélküli fekvőhely, ami egyben a “fürdés helyszíne” is. De nem csak a higiénia hiánya okoz gondot, hanem a tiszta víz és az étel is kevés. A személyzetnek ráadásul általában nincs képesítése a mentális zavarokkal küzdők ellátására. A luxust az jelenti, ha valakinek a családja eleget fizet ahhoz, hogy ágyat kapjon, vagy befizetik egy spirituális kezelésre, ami tulajdonképpen az egyetlen kezelés az intézetekben. Andrea Star Reese elmegyógyintézetekben készült fotósorozatát 2013-ban mutatta be “Disorder” címmel. A fotós tovább folytatja a munkát, hiszen ha történnek is változások az intézményekben, azok rendkívül csekély mértékűek és lassan mennek végbe, pedig a probléma rendkívül égető. “Folytatom a munkámat, mert ezek az emberek továbbra is szörnyű körülmények között élnek, és ezen mindenképp változtatni kell” – mondta. A Wediodining Lawang Pszichiátriai Kórház Indonézia legjobb elmegyógyintézete, vagyis tulajdonképpen az egyetlen elfogadható intézmény az országban. forrás: erdekesvilag.hu
Elhagyatott, szellemjárta intézet Magyarországon
Rejtélyes történet övezi az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hátborzongató épületét. Nem kell ahhoz külföldre elutaznunk, hogy kísérteties helyeket keressünk fel, hiszen hazánkban is akadnak olyan épületek, amelyeknek már a kinézete is megijeszt, a hozzátartozó történet pedig végképp ránk hozhatja a frászt. Magyarország egyik legismertebb szellemjárta helye az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, melynek megalapításának ötletét II. Lipót uralkodása idején vetették fel először, ám akkor még az egészből nem lett semmi. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ötletét több évtizeddel később valósították meg, amikor a környező országok már rendelkeztek pszichiátriai intézménnyel, ám ezeknek a vezetősége elutasította a magyar betegek ellátását. Ennek oka az volt, hogy Magyarország nem tudta megfelelően honorálni a segítségüket. Ez a viszonzás az lett volna, hogy a külföldi országok is küldhessenek betegeket a magyar intézetbe, ami nem létezett. Képforrás: http://szellemvarosok.blog.hu/ Ennek a problémának orvosolására kezdték el építeni a Budai Magyar Királyi Országos Tébolydát, Lipótmezőn. A helyszínválasztás azért esett Lipótmezőre, mert egyrészről hatalmas alapterületet foglalhatott el az intézmény, másrészről az erdős környezet is vonzó volt, harmadrészről ideális vízlelőhelynek bizonyult a hely. A négyszintes épületet, ami 800 fő befogadására volt alkalmas, késő romantikus stílusban húzták fel 1.670.700 forintból, amiben benne volt a korszerű felszerelések költsége is. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolydát 1868. december 6-án nyitották meg 300 beteggel. A betegek kórtermei mellett orvosi-, nővérszobák, hatalmas konyha, irodák, raktár, 50 holdnyi erdő is tartozott az intézményhez, aminek az igazgatói székét Schnirch Emil foglalhatta el 1868-ról 1884-ig. A tébolyda betegei először úgy éltek a falak között, mintha börtönben lettek volna. A napra ritkán mentek ki, mert inkább a falakon belül, vagy csak a szobájukban maradtak. Az orvosok és az ápolók pedig csak a képzeletbeli család illúzióját keltették. A hatalmas erdőt eleinte nem használták terápiás célokra, sőt, a beteg a terület közelébe sem mehettek, mert az orvosok úgy gondolták, hogy nem tenne jót nekik az erdő. Az orvosok egyébként sem bonyolították túl a páciensek kezelését az első időkben, hiszen elsősorban kényszerzubbonyt és injekciókat használtak. A legszörnyűbb kezelés a cellába helyezés volt, ám tudjuk, hogy a világ más pszichiátriai intézeteiben ennél borzalmasabb technikákat is alkalmaztak a betegeken, úgyhogy a modern Magyarország első pszichiátriai kórháza nem volt annyira rémes hely. A húszas években minden más lett, mert az intézmény egyre barátságosabb hellyé változott. A börtönhatást felváltotta a családias, lakható légkör. A női betegek számára zongorával ellátott szalont rendeztek be, a férfiaknak pedig társalgót. A változás Oláh Gusztávnak volt köszönhető, aki 1910-től 1925-ig vezette az intézményt. Az igazgató engedélyezte, hogy sertéstelep, jéggyár működjön a területen, parkosított télikertet, teniszpályát, uszodát, kis színházat, modern konyhát, központi fűtést csináltatott. A betegek most már az erdőben is sétálhattak, de csak orvosi felügyelet mellett. Elindult a családterápia, valamint néhány szobát albérletként adtak ki, hogy a meggyógyult, de hontalan embereknek legyen hol lakniuk. Ők kimehettek a városba dolgozni, a szobáért pedig felárat fizettek. Stief Sándor 1945-től 1953-ig vezette az intézményt, amiből kiköltöztették a betegeket, mert a szovjet katonai parancsnokság foglalta el az épületet 1945 júniusában. A betegek 1946 szeptemberében térhette vissza, ám rajtuk kívül 800 menekült, tbc-s hadifogoly és 150 hátrahagyott orosz elme- és idegbeteg katona is ideköltözött. 1950-ben megnyitották az ország első gyermekpszichiátriai osztályát, majd 1952-ben átkeresztelték a kórházat Országos Ideg- és Elmegyógyintézetre. Innentől kezdve az Egészségügyi Minisztérium vezette, irányította, ellenőrizte az intézményt. 2007-ben mindenkit megdöbbentett, amikor egyetlen tollvonással megszüntették az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a betegeket pedig szélnek eresztették. Ennek okát a mai napig nem tudjuk. Teóriák viszont akadtak. Volt, aki azt feltételezte, hogy lakóparkká alakítják az épületet, míg más parkolóházat várt, ám az elképzelések megbuktak, hiszen az intézmény még ma is ott, ugyanúgy áll a II. kerület, Páfrány utca 17/b alatt, mint 2007-ben. Az elhagyatott Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben bárki megnézheti a Pszichiátriai Képtár- Múzeum gyűjteményét, amit az itt kezelt betegek készítettek a több, mint száz év alatt. Az állandó kiállítás 130 festményből, grafikából, és rengeteg írásos anyagból áll. Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is! Forrás: trueway.hu
Szimbióta élősködött a nő gerincén
[dropcap]Nem mindennapi élményben volt része a 34 éves Svéd hölgynek.[/dropcap] Erika Knospe a trópusi esőerdőkben is járt mielőtt hazatért volna Stockholmba csodás nyaralásáról 2007-ben. Néhány nap múlva viszont rettentően rosszul lett otthonában. Önkívületi állapotba került, mintha valamiféle tudatmódosító hatása alatt állna és rendkívül agresszívvé vált. Nem szimplán ideges volt hanem idegbeteg lett. A történet addig fajult míg a szomszédok megelégelték a folytonos ordibálást, csapkodást és rendőrt hívtak Erikára. A nő még a hatóságokra is rátámadt akiknek nem könnyen, de végül is sikerült letartóztatniuk a őt. Mivel a drogtesztje negatív lett ezért pszichiátriai kivizsgálásnak vetették alá. Az egyik családtagja elmondta az orvosnak hogy a lány pár napja külföldön járt valahol az Amazonas őserdőben. Dr Andres Bengtsson pszichiáter arra gondolt hogy a nő valamiféle mérgezést kapott a vakáció alatt. Így a már szinte zombivá vált, telenyugtatózott Erika vizsgálatát a Toxikológián folytatták valami mást keresve kábítószer helyett.A probléma oka hamarosan meg is lett. A vérében olyan sejteket találtak amelyek valamiféle parazita elhalt szöveteiből származnak. Ezután keresni kezdték az élőlényt a páciens szervezetében amit hamarosan meg is találtak a gerincére csavarodva. Michael Björklund szakértő elmondta hogy az élősködő a központi idegrendszert támadta, mégpedig úgy hogy mint valami inda, rátekeredett a gerincoszlopra és a gerincvelőbe fecskendezett egy eddig ismeretlen idegmérget amitől a nő idegösszeomlást kapott. De nem tudni hogy végül is hogyan került oda a szimbióta. A férget sikeresen eltávolították és a nő is hamarosan rendbe jött. Néhány nap lábadozás után már haza is engedték a kórházból [PA]