Rejtélyes múmiát találtak – Vajon ki lehetett?
Ezt a múmiát Egyiptomban, II. Senusret (i.e. 1897- 1878) királyné kis piramisa feltárásakor találták. A mumifikálást több mint 2000 évnél régebben hajtották végre, állapították meg a szakértõk. A test 150-160 cm magas, és igen jó állapotban maradt meg. A múmia mellett olyan tárgyakat is találtak, amelyeknek sem az anyagát, sem a rendeltetését nem tudták megállapítani. A képet az Egyiptomi Régiségek múzeumának egyik munkatársa csempészte ki. Információi szerint ez a lelet azért nem kapott nagyobb nyilvánosságot, mert nem tudják hova besorolni. A múmiát megtekintő szakértők szerint ez a humanoid nem földi eredetű. Ez nagy zavart okoz a tudós társadalomban, és így inkább nem tárják a nyilvánosság elé ennek a múmiának létét. Állitólag a British Royal Museum of Natural History-ban, Londonban is van két hasonló, gyermek múmiaként nyilvántartott test, amit Tutankhamon (i.e. 1332 – 1323) sírja feltárásakor találtak. Ezeket nem lehet megtekinteni, sem tanulmányozni, csupán nyilvántartásban vannak. Ott porosodnak valamelyik raktárban. forrás: costadelsolmagazin
Csillagvizsgálót fedeztek fel a Machu Picchun
Csillagvizsgálónak bizonyult perui és lengyel régészek vizsgálódásai alapján egy korábban ismeretlen építmény a Machu Picchun. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk. A jól kidolgozott kövekből épült obszervatórium az inka romvárost magában foglaló régészeti nemzeti parknak egy lezárt részén áll, és a park igazgatója, Fernando Astete Victoria antropológus fedezte fel a Huayna Picchu-hegyen tervbe vett katalogizáló munkálatok előkészítése során. Az igazgató lengyel szakemberek segítségét kérte az építmény felméréséhez. A Varsói Egyetem és a Wroclawi Műszaki Egyetem kutatóinak a nehéz terep ellenére is sikerült háromdimenziós lézerképet alkotniuk, amelynek segítségével aztán elkészült a „lenyűgöző építmény” pontos modellje. Az elemzések előzetes eredményei arra utalnak, hogy a vizsgálót inka papok, asztronómusok egy kis csoportja használta égitestek helyzetének pontos megfigyelésére a Yanantín-hegy csúcsaihoz viszonyítva. A csillagvizsgáló jelentősége kivételes a szakemberek szerint. Inka szertartásos helyszínek – nagy terek, napfordulók tiszteletét emelt létesítmények – már korábban is ismertek voltak, ez azonban egy másfajta szentély. Az El Mirador (Kilátó) néven emlegetett csillagvizsgáló a felfedezett egyetlen precíz csillagászati megfigyelő, eltekintve a szintén a Machu Picchun lévő Intimachay csillagászati barlangtól – a „Nap barlangjától” -, amelyre tavaly véletlenül bukkantak ugyancsak perui és lengyel kutatók. A lengyel szakemberek 2008 óta dolgoznak a Machu Picchun, munkájuk elsősorban a kövek állagmegőrzésére, 3D-s dokumentálásra és az archeoasztronómiára terjed ki. forrás: mult-kor.hu
Rejtélyes rovásírásos táblát találtak az orosz sztyeppén
Két “talányos, de érdekfeszítő” leletet mutattak be a honfoglalást megelőző, korai magyar történelem témakörében a héten tartott oroszországi konferencia résztvevőinek – tájékoztatta Csáji László Koppány néprajzkutató-etnológus, a rendezvény egyik magyar előadója pénteken az MTI-t. A leletek véletlenül kerültek elő a Déli-Urálon túli Kurgáni Területen. Az egyik egy hat és fél centiméterszer hat centiméteres bronztábla, amelyen öt sorban rovásírásnak tűnő jelek találhatók. A ritka leletet a Cseljabinszk közelében található, Uelgi-tónál lévő magyar, orosz és ukrán régészekhez vitték vizsgálatra. A táblát a Naszilovo nevű i.sz. 6-8. századi település ásatási helyszíne közelében, erdős sztyeppén találták meg. A kis tábla egyik oldalán öt sorban látható jelek olvasatába az orosz tudósok még nem bocsátkoztak, mivel az előzetes vélemények megoszlanak. Egyesek a magyar rovásírással keresnek párhuzamokat, hiszen egy karakter kivételével a jelek párhuzamai megtalálhatók a korai rovásírásos emlékek között. Mások szerint – ahogy azt Nyikolaj Ivanovics Jegorov nyelvész és filológus kifejtette – talán a türköket megelőző keleti szkíta, szaka emlék lehet, hiszen a környéken számos lelőhely ismert ebből a korból. Felvetődött a koraközépkori Kazár Birodalomból származó héber nyelvű szövegként való értelmezése, és az is, hogy nem is írásról, hanem úgynevezett tamgákról (nemzetségjel) van szó. A tábla mellett egy másik, szintén a Kurgáni Területről származó tárgyat is bemutattak a konferencia résztvevőinek. Ez a másik szórványlelet is véletlenül kerül elő, Buzikáj falu mellett a füves sztyeppéről. Egy apró, tarpánjellegű lovat ábrázoló kőszobor, amely 12 centiméterszer nyolc és fél centiméteres. A régészek szerint az anyaga és a stílusa alapján talán mezolit- vagy neolitkori lehet, de az előkerülés körülményei miatt a keltezéshez további vizsgálatok szükségesek. forrás: paranormal.hu
Rejtélyes gyilkosságok az erdőben!
A semmiből előkerülő holttestek, szétszabdalt állatok és hátborzongató jelenések színhelye volt évtizedekig az angliai Clapham-erdő, amit a mai napig nem szívesen közelítenek meg a helyiek. Megmagyarázhatatlannak tűnő fényekről, földönkívüliekkel kapcsolatos látomásokról és furcsa erők jelenlétéről már számos helyszín kapcsán születtek írásos feljegyzések a történelem folyamán. Ezen helyek egyike a Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén – azzal a különbséggel, hogy míg máshol az állítólagos szemtanúk bizonyítékokkal aligha tudták alátámasztani történeteiket, addig ebben az erdőben számtalan kézzelfogható, hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között. Érthetetlen sugárzás, holttestek és jelenések Az erdő az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak szokatlan fényekről, amelyeket földönkívülieknek tulajdonítottak. Mások azt mesélték, az erdőhöz érve érezték, ahogyan egy láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, megint másokat erős hányinger fogott el, amikor a Clapham közelében jártak. Többen azt állították, látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra hátborzongató szürke köd jelenik meg foltokban, mások úgy érezték, követik őket, amikor az erdőben jártak. A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, arra a Geiger-számlálóval mért sugárzásra azonban – amit az erdőben mértek – aligha: a mérőeszköz enyhén emelkedett háttérsugárzást mutatott ki, ami azért meglepő, mert a Clapham meszes területen található, melynek köztudottan alacsony a sugárzása. Állati és emberi áldozatok A furcsa észlelések mellé hamarosan kézzelfogható jelek sorakoztak fel, melyek arra utaltak, hogy valami valóban nincs rendjén a környéken. Miközben az 1970-es, 1980-as években számtalan bejelentés érkezett a helyi hatóságokhoz állatok eltűnéséről az erdőben, egyre szaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész Peter Goldsmith tűnt el túrázás közben, majd került elő 6 hónappal később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában a nyugdíjas Leon Foster holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes, Harry Neil Snelling követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. 3 évvel később találták meg a maradványait, szintén a fák között. Az utolsó emberi áldozat, akit feljegyeztek, a 37 éves hajléktalan, skizofrén Miss Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben. Minden bizonnyal megerőszakolták és megfojtották. 1975-ben már az országos lapok is írtak az erdőben történt érthetetlen eseményekről, de egészen 1987-ig egyetlen elfogadható magyarázat sem született, és soha senkit nem gyanúsítottak az ügyben. A sátán keze A Clapham-erdő rejtélye nem csak a helyieket foglalkoztatta: a különös esetek Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvük kapcsán alaposabb nyomozásba kezdtek, és arra jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak (Friends of Hecate, röviden FoH) nevezik, és az erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot nem találtak, a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, érthetetlen fényekről, erőkről és ködről sem számoltak be a helyiek. Egészen 1996-ig. Máig a fekete mágia központi színtere Abban az évben ugyanis egy Hecate of Friends-szektatag – aki magát csak T-nek nevezte – kapcsolatba lépett Charles Walkerrel, és elmesélte neki, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a FoH még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles és T találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben. T ráadásul nemcsak mesélt a szekta tevékenységéről, de egy alkalommal megmutatta Charles Walkernek azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér a rituálék közben. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely rendszeresen otthont ad az okkult szertartásoknak, és használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek. Meglepő módon Charles és T 1996-os találkozása után ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók, ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is folytatják rettegett tevékenységüket a Clapham-erdő sötét mélyén. forrás: life.hu
Hitchcocki rémálom: döglődő fekete madarak esnek le az égről – VIDEÓ!
Tömeges madárpusztulásnak lehetnek tanúi Kanada lakói, majdhogynem egyenesen a fejükre esnek a megzavarodott fekete madarak – egyelőre nem tudni, mi áll a titokzatos eset mögött. Ismeretlen okból elpusztult madarak tetemei lepték el a kanadai Winnipeg város egy kerületét. A CBC News jelentése szerint több mint 50, a csirögefélék osztályába tartozó északi csónakfarkú pusztult el rejtélyes körülmények között, és kezdett el hullani az égből illetve a fákról. Noha a szakértőknek még feltételezésük sincs, mi okozhatta a „madáresőt”, a helyi lakosok szerint az események bekövetkezte előtt a város háztetőin és faágain tanyázó hatalmas madárraj meglehetősen furcsán viselkedett. „Talán, nem is tudom, olyan ezer madár volt a környező fákon, és amikor felnéztem az egyik pont lezuhant, éppen elém” – mesélte egy winnipegi nő. Késő délelőtt már nem csak egy-két madár zuhant a földre, hanem tömegével kezdtek el potyogni és belepni az utcákat. „A férjem azt mondta, olyan, mint egy Hitchcock film. Őrület. Teljesen meg voltak zavarodva, azt sem tudták hol vannak. Sosem láttam még, hogy madarak így viselkednek. Szó szerint hullottak a fákról és a földön haldokoltak” – mondta Susan Tiganagis, az egyik helyi boltos. Az állategészségügyi hatóság munkatársai nagy erőkkel vonultak ki és összegyűjtötték a halott madarakat. Sikerült egy tucat még élő, de felállni vagy repülni képtelen egyedet is összeszedniük. A döglött állatokból mintát vettek és elküldték toxikológiai elemzésre, hogy megállapítsák, mi történt a madarakkal. Bár a rejtélyes madárpusztulás Winnipeg North End kerületére korlátozódott, a történtek hasonlítanak a korábbi „madárarmageddonokhoz”. 2011-ben világszerte több ezer madár zuhant holtan a földre, és bár magyarázat akkor sem született, szinte mindenki az emberi tevékenységet okolta az állatok pusztulásáért. forrás: ma.hu
Rejtély! Feltûnt egy UFÓ, majd madarak hullottak el
Aznap, amikor egy amatőr fotós fényképén feltűnt egy rejtélyes objektum, elhullott tíz madár. Calum Sherwood egy angliai kisvárosban buszozott épp hazafelé a minap, és a busz ablakából lefényképezte az eget. A képen pedig feltűnt egy hatalmas fehér, jól kivehető ellipszis. Sharon Larkin, Calum egyik barátja, egyben pedig amatőr UFÓ-kutató kertjében még azon a napon elpusztult tíz madár, a földön sorakoztak egymás mellett. Természetesen Sharon szerint ez bevett dolog, ha UFÓ-k tűnnek fel valahol, akkor a madarak hullanak, mint a legyek. Szakértők egyelőre nem tudják, mi okozhatta a titokzatos égi képződményt, lehet az egy különleges felhő együttállás, vagy tán egy repülőgép hagyott az égen efféle nyomot. Mondjuk ez még nem magyarázná a halott madarakat.
Rejtélyes rádió jeleket észleltek 11 milliárd fényévnyire!
Újdelhi: Egy nemzetközi kutatócsoport rejtélyes rádióhullám kitöréseket észlelt, mely 11 milliárd fényévnyi távolságból származik. Hat évvel ezelőtt egy szempillantás tized részéig tartó jelről számoltak be. Ez annyira rövid életű volt, hogy a tudósok nem voltak biztosak benne, hogy valóban megtörtént vagy sem. Ám ezúttal a 64 méteres Parkes rádióteleszkóp 4 ilyen igen nagy energiájú rádióhullám kitörést rögzített Ausztráliában , mely nagyon nagy távolságból érkezett. A tudósok azt gondolják, hogy az eredmények arra utalnak, hogy ezen jelek közül minden tizedik másodpercben észlelhető egy, ha az egész eget megfigyelnék „rádió szemmel”, azaz teleszkóppal, amely észleli a rádióhullámokat. Az eredményeket múlt hét pénteken jelentették be a Science folyóiratban. A kutatócsoport tudós tagjai a Manchesteri Egyetemről, a Max-Planck Rádióasztronómiai Intézetből Bonnból, és más intézményekből Ausztráliából, az USA-ból és Olaszországból kerültek ki. A tudósok tanulmányozták ezeknek a kitöréseknek az energiáját, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok relativisztikus objektumok szélsőséges asztrofizikai eseményével járnak együtt, mint a neutroncsillagok és a fekete lyukak. A gyors rádiókitörések kizárják azok földi eredetét, és azt mondják, hogy fényerejük és távolságuk azt sugallja, hogy kozmológiai távolságból érkeznek, és abból az időből, amikor a világegyetem még csak feleennyi idős volt. A tanulmány vezetője Dan Thornton a Manchesteri Egyetem és az Ausztrál Nemzetközösség Tudományos és Ipari Kutatási Szervezetének tudósa szerint az eredmények rámutattak, hogy bizonyos szélsőséges események nagy mennyiségű tömeggel vagy energiával járnak, mint ahogy ezen rádió kitörések forrásai is. Azt mondta: „Hat évvel ezelőtt egy ismeretlen eredetű egyszeri rádió kitörés volt kimutatható a galaxisunkon kívül, de senki nem volt biztos benne, hogy mi lehetett, vagy hogy egyáltalán igaz volt-e, így az elmúlt négy évet azzal töltöttük, hogy még több ilyen rövid időtartamú kitörést találjunk. A tanulmányunkban leírtunk négy ilyen kitörést, minden kétséget kizárva, hogy valóban létezik. A rádió kitörések mindössze néhány milliszekundumig tartanak, és a legtávolabbi, amit észleltünk, 11 milliárd fényévnyire volt tőlünk.” „A kitörések a szempillantás tizedrészéig tartanak. A jelenlegi teleszkópokkal szerencsésnek kell lennünk, hogy a megfelelő helyre és a megfelelő időpontban nézzünk. De ha „rádió szemmel” tudnánk figyelni az eget, akkor a felvillanásokat az egész égbolton láthatnánk minden nap,” – magyarázta a Max-Planck Intézet igazgatója és manchesteri professzor Michael Kramer egy nyilatkozatában. A társszerző professzor Matthew Bailes a Swinburne Technológiai Egyetemről Melbourne-ből úgy gondolja, hogy ezeknek a robbanásszerű kitöréseknek mágneses neutroncsillagok lehetnek az eredetei, az úgynevezett magnetárok.” Azt mondta: „A magnetárok több energiát adhatnak le egy milliszekundum alatt, mint a mi napunk 300.000 év alatt, és ezek vezetnek a kitörésekhez.” A kutatók szerint az eredményeik arra is módot adnak, hogy megismerjék az űr tulajdonságait a Föld, és a kitörés megjelenésének helye között. Dr Ben Stappers szerző a Manchesteri Fizikai és Asztronómiai Iskolából azt mondta: „Még mindig nem vagyunk biztosak benne, hogy mi alkotja az űrt a galaxisok között, így fel tudjuk használni ezeket a rádió kitöréseket mintegy szondákat annak érdekében, hogy többet megértsünk az univerzum hiányzó anyagáról. Most kezdjük el használni a Parkes és más teleszkópokat, mint a Lovell Teleszkópot a Manchester Egyetemen, hogy megfigyeljük ezeket a kitöréseket valós időben.” forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu
Egy nagyon érdekes állatot találtak az Atlanti-óceánban
Egyesek szerint földönkívüli, mások szerint csak egy csoda. Még semmi döntőbizonyítékot sem sikerült róla kideríteni, de lázasan dolgoznak rajta a tudósok. Sajnos még azt sem sikerült megállapítani, hogy mivel táplálkozik, és hogy egyáltalán van-e még ilyesmi az óceánban. Egy biztos, boncolás vár rá a tudomány nevében. Aktivisták már el is kezdték a tiltakozást, a boncolás ellen tüntetnek. Hamarosan részletes információt tesznek közzé az állatról. forrás: webhirek.com
Hová lett hirtelen 2000 ember? Még a sírokból is eltűnt mindenki
Az inuit falu kísérteties környéke máig vonzza a rejtélyek kalandorait. Már az is képes híressé, illetve hírhedtté tenni egy helyet, ha egyetlen ember tűnik el onnan rejtélyes körülmények között, nem beszélve arról, ha kétezer lakosnak veszik nyoma, közöttük férfiaknak, nőknek és gyermekeknek. A kanadai Anjikuni-tó partjainál található, egykori inuit település esetében épp ez történt, az okokra pedig azóta sem sikerült rájönniük a kutatóknak. A rejtély, nem utolsósorban pedig a páratlan természeti környezet miatt azonban egyre kedveltebb úti célnak számít a környék. Mindenki eltűnt 1930 novemberében egy Joe Labelle nevű férfi kereste fel az inuit falut, melynek lakói mindig is barátságosan bántak az itt áthaladó és megszálló prémvadászokkal. Az átutazó azonban megdöbbent, mikor átlépte atelepülés határait: az egykor békés kis halászfalu vendégszerető lakói helyett az elhagyott utcák kísérteties látványa fogadta, a házakban pedig egy lelket sem talált, annak ellenére, hogy volt olyan tűzhely, ahol parazsat is látott. Labelle értesítette a hatóságokat, amelyek nem sokkal később megkezdték a nyomozást, és számtalan furcsaságra bukkantak. Nem találtak például lábnyomokat, miközben átkutatták a falut, az itt élők kutyáinak pedig csupán a holttesteire bukkantak rá – az állatok éhen haltak, miközben a kunyhókban minden ital és étel érintetlenül maradt. A legbizarrabb adalék azonban a történethez az inuitok sírjainak esete volt: a felmenők sírjai is üresen álltak, holott a rajtuk fekvő kövek első ránézésre érintetlennek tűntek. Vannak turisták, akik elég bátrak A történetet 1930. november 27-én vetette papírra először egy Emett E. Kelleher nevű újságíró, a nyomozás azonban az okokat illetően azóta sem hozott sikert. A történteket többen magyarázták egyszerű elvándorlással, azonban a szakértők ezt nem tartották túl valószínűnek. A legkedveltebb összeesküvés-elméletek máig a földönkívüliekhez kötik a furcsa eltűnéseket, amelyek miatt a rejtélyes esetek szerelmesei épp olyan előszeretettel keresik fel a helyet, mint az érintetlen természet rajongói. A Kazan-folyó környékének tóvidékére több irodával is el lehet jutni – népszerűek például a kenutúrák -, vannak azonban olyan kanadai utazásszervezők, amelyek speciálisan ide és emiatt vezetnek túrákat. forrás: femina.hu
Beazonosítatlan lényt rögzített a kamera, videóval!
Több paranormális szakértő is megvizsgálta már azt a felvételt, melyet egy amerikai városban rögzített egy biztonsági kamera. Nem tudják, mik vagy kik lehet azok a lények. Gólyalábon, lepelben sétáló emberre hasonlítanak azok a lények, melyeket Kaliforniában, Fresno városában rögzített egy biztonsági kamera. A bibi abban van, hogy azok a „lények” sokkal alacsonyabbak, mint az emberek. A legutolsó elemzés szerint olyanok, mintha földönkívüli szellemek lennének… Mindenki döntse el maga. forrás: borsonline.hu