A világ legfélelmetesebb temploma
Egy fotós csodálatos felvételeket készített a világ egyik legfélelmetesebb templomáról, amelyet 2015 márciusában látogatást tett. A borzongató helyszín Csehországban található és a 14. században építették. A hatvanas évek óta a templom teljesen elhagyatott, de az utóbbi pár hónapban újra birtokba vették. Állítólag a templomban azóta nem tartottak miséket, amióta egyszer leomlott a plafon egy temetés alatt, amelyet rossz jelnek vettek. A szellemalakok egy művészeti projekt részei, ami ténylegesen vonzza a turistákat. Érdemes megnézni a képeket! Hátborzongatóra sikerültek! forrás: bizzarium.com
A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket
Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő. Paranormális reneszánsz Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértet járta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak. illusztráció A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben. Ázsiában kulturális szerepük van Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket. Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el. A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban – kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg. McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben. Mi áll a paranormális élmények mögött? Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is. Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek. Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben. Az ismeretlen sajátos értelmezése „Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben. French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény. Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget. Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget. French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást. A szellemek is az evolúció termékei Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak. Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban). A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben. A hinni akarás ereje Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában. Forrás:
11 fotó ami bizonyítja a szellemek létezését
A Brown Lady of Raynham terem. gyerek a vasúti sineknél Szellem baba az elesett katona Nagypapa visszatérése Lépcsőház Lábatlan Cowboy
13 IJESZTŐ KÍSÉRTET fotó a 19. századból
William Hope asztalosként dolgozott, de hobbija a fotózás volt. Hope élete megváltozott 1905-ben amikor ismerősét fotózta.Vissza nézte a fotót és egy szellemet látott rajta. Nemsokkal azután hogy találkozott a szellemvilággal, Hope alapított egy szellemfotósok csoportot amit úgy neveztek hogy Crewe kör. A Londoni szekhelyű csoport az 1. világháborút követő években nagy hírnévre tett szert. Kereslet leginkább a médiumok és a szellemfotózás iránt volt azok körében, akiknek a szeretteik elhunytak a háborúban, és szerettek volna kapcsolatba lépni az elhunytakkal. Hope 1920-ban már nagyon nagy sikert aratott a Londoni közegben, ám voltak akik kritizálták őket. 1922-ben pszichikai kutatást vizsgált a crew társaságban. Arra a következtetésre jutottak hogy Hope csaló volt. Azt mondták hogy manipulált képeket jelenített meg, és igazából sosem fotózott le valódi szellemeket. Annak ellenére hogy nyilvános kritika érte Hope-ot, a leglelkesebb támogatói kitartottak mellette. A szellemfotózást azonban folytatta egészen haláláig. Elhunyt 1933-ban.
Félelmetes – 9 kísértetjárta filmforgatás
A következő mozik esetében nemcsak a nézők borzongtak, hanem a készítők is, akik szörnyű dolgokat tapasztaltak meg. Az emberi képzelet képes őrületbe kergetni az embereket, főleg akkor, ha valami olyasmin dolgoznak, ami önmagában is rémisztő, ezért a következő történetekre is ráfoghatnánk, hogy csak beképzelték maguknak a színészek, stábtagok. Ennek ellenére az nem létezik, hogy ennyi ember ugyanolyan furcsaságokat képzeljen el, tehát a következő filmforgatások a stábjai megtapasztalhatták, hogy milyen, ha egy idegen energia borzolja a kedélyeket. Démoni doboz: Inkább egy Zs-kategóriás horrorfilmnek ment el az elátkozott Dybbuk dobozról szóló alkotás, amiben Jeffrey Dean Morgan játszotta az egyik főszerepet. A színész 25 éve dolgozik a pályán, és nem idegen tőle a természetfeletti filmezés, hiszen ő játszotta John Winchestert a Supernatural (Odaát) című sorozatban, ahol nem okozott volna neki ennyi gondot egy elátkozott doboz elpusztítása. Az egyébként szkeptikus Morgan elárulta, hogy karrierje során, egészen a Démoni doboz forgatásáig nem tapasztalt semmi furcsát forgatás közben, ám amikor ezen a filmen kezdett dolgozni, akkor ő is megijedt néhány eseményen. Egyszer például minden ok nélkül felrobbantak a lámpák, a zárt díszletekben pedig csípős hideg fuvallatot éreztek. Ezek rendszerint akkor történtek, amikor lényeges jeleneteket vettek fel. Az összes jelenés közül a legijesztőbb az volt, amikor a raktározott kellékek tüzet fogtak, és minden porig égett, köztük a forgatáshoz használt Dybbuk doboz is. A nyomozás során kiderült, hogy a tüzet gyújtogatás vagy elektromos hiba okozhatta. Mivel a film igaz történetet dolgozott fel, ezért az eredeti Dybbuk doboz tulajdonosa felajánlotta, hogy a készítők használják azt, ám nekik így is bőven elég volt a hajmeresztő eseményekből. Waterworld: A 90-es évek Avatarja, amit eredetileg 5 millió dolláros költségvetéssel kezdtek, de mire vége lett a forgatásnak, ez az összeg 200 millió dollárra duzzadt. Habár a film kasszasiker lett, mégis a munkálatok elején sok nehézségbe ütköztek a készítők. A balszerencse végigkísérte a produkciót. Először a stáb és a színészek tengeribetegek lettek, több drága kellék elúszott, és víz alá került, de az is előfordult, hogy az erős szél miatt le kellett állítani a forgatást. Ennél súlyosabb helyzet volt az, amikor Kevin Costner dublőre majdnem életét vesztette egy búvárjelenet közben. További problémát jelentett, hogy az egész stáb szenvedett a medúzacsípésektől. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a stáb szakszervezete kártérítést követelt a munkahelyi balesetek miatt. Mindezek után csoda, hogy a film valaha vászonra került. Batman: A „Batman-átok” sok tragédiát és balesetet okozott az évek során. Az egyik legszörnyűbb esemény a Colorado moziban történt lövöldözés volt, amiben 12 ember meghalt. A Sötét Lovag – Felemelkedés című rész vetítése ment éppen, amikor megjelent egy gázmaszkot viselő, fegyveres férfit, aki először könnygázgránátot dobott a terembe, majd lőni kezdett. A másik tragédia négy éve történt, amikor a Jokert alakító Heath Ledger hirtelen meghalt. Jack Nicholson elárulta, hogy korábban figyelmeztette a kollégáját, hogy ne vállalja el a szerepet, ám Ledger hajthatatlan volt. Joker megformálása rengeteg munkát és megterhelést jelentett. Ledger átlagosan napi két órát aludt, és komoly depresszióba süllyedt. A színész naplót vezetett, állítólag azért, hogy rendesen fel tudjon készülni a szerepre. Ennek az utolsó oldalán a hátborzongató „viszlát” szó állt, és egy kép, amin ő szerepelt Joker sminkben. A „Batman-átok” ennyivel nem ért véget, hiszen a forgatáson egy technikus teherautó balesetben vesztette életét, amikor egy kaszkadőr jelenetét vették fel. Egy női dublőr elvesztette egyensúlyát és ráesett egy kamerára. Ő nem sérült meg súlyosan, de azért így is kórházba került. 2008-ban Morgan Freeman súlyos autóbalesetet szenvedett, majd nem sokkal később elvált. Mátrix: A „Mátrix-átok” sem volt kíméletesebb, mint a „Batma-átok”. A szomorú események azzal kezdődtek, hogy Keanu Reeves barátnője, Jennifer Syme gyermeke halva született. Mivel a pár ezt képtelen volt feldolgozni, ezért nem sokkal később szakítottak. Hamarosan Syme autóbalesetet szenvedett, és meghalt. Röviddel Syme tragédiája után, a 22 éves Aaliyah repülője lezuhant, és a színésznő, aki Zee szerepét játszotta, életét vesztette. Emiatt elhalasztották néhány hónappal a filmforgatást. Az átok azonban ennyivel nem érte be, mert Gloria Foster, aki az Orákulum szerepét játszotta, ugyancsak meghalt. Mindezek után Reeves motorbalesetet szenvedett, és kórházba került. Később a forgatáson sérült meg, és egy komoly lábsérülés gyanúja miatt vitték kórházba. Mindemellett rohamosan fogyni kezdett a filmre szánt pénz, ezért Reeves felajánlott 24 millió dollárt a saját fizetéséből, hogy a produkció megvalósuljon. A Mátrix végül kasszasiker lett, és a folytatások forgatásán már nem történtek szerencsétlenségek. Passió: Habár azt tartja a mondás, hogy a villám kétszer nem csap ugyanoda, erre Jan Michelini, a rendező asszisztense, rácáfolt a forgatáson. Jim Caviezel, a főszereplő sem úszta meg sérülés nélkül a munkálatokat, ugyanis kiszakadt belőle egy darab hús, a „nem valódi” korbácsolás közben, valamint kifordult a válla, amikor a hatalmas keresztet kellett cipelnie. Caviezel kálváriája ennyivel nem ért véget, mert őt is megcsapta a villám úgy, hogy szó szerint füst szivárgott a füléből, a stáb legnagyobb rémületére. A jelenség szemtanúi később elmondták, hogy az egész olyan volt, mintha Cavaziel teste belülről világított volna. Később Cavaziel hypothermiában (kihűlés) szenvedett, valamint tüdőgyulladást kapott, súlyos bőrfertőzés támadta meg, és az egész forgatás alatt szörnyű fejfájás kínozta. The Ghost Of Goodnight Lane: Ezt a horrorfilmet egy szellemjárta forgatás inspirálta, amit a Media World Company készített Texasban. Alin Bijan, a film producere korábban arról kapott hírt, hogy a stáb előtt folyton megjelent egy ismeretlen férfi a forgatás alatt. Emellett valaki elmozdította a kellékeket, pedig senki sem volt az adott szobában. A láthatatlan kéz egyszer pofon is vágta a stáb egyik tagját. Ezek, és az ehhez hasonló események, végigkísérték a forgatást. Bijan később elmondta, hogy az összes furcsa eseményt rögzítették. 2010-ben paranormális nyomozók keresték fel a helyszínt, és tesztekkel, valamint EVP felvételekkel bizonyították, hogy tényleg kísértetjárta a hely. A The Ghost of Goodnight Lane producere ezek miatt, az események miatt gondolta úgy, hogy jó ötlet ugyanott forgatni, úgyhogy nekiállt megírni a forgatókönyvet, majd elkezdődtek a munkálatok. A stáb villódzó fényekről számolt be, valamint a mennyezeti lámpa minden előjel nélkül leesett a plafonról. A legijesztőbb mégis az volt, amikor egy testetlen hang a nevén szólított néhány tagot. Démonok között: Az igaz történeten alapuló, rémisztő horrorfilm forgatásán több borzongató esemény is történt. Az egyik az volt, amikor a semmiből támadt hatalmas szél. Az egész úgy nézett ki, mintha forgószél venné körbe
10 jel, hogy kísértet járta házban élsz
A Legendavadász olvasói minden bizonnyal rengeteg kísértetekről szóló történetet olvastak már. De mitől igazi legendavadász, a legendavadász, ha nem attól, hogy a megfelelő tudás birtokában van az effajta jelenségek kezelését illetően, és képes megőrizni hidegvérét még akkor is, ha anyagtalan lényeg törnek az életére. „Csináld magad!” című új cikksorozatunkban hasznos gyakorlati tanácsokkal, tippekkel, információkkal látjuk el az olvasót arra az esetre, ha paranormális jelenséggel találná magát szemben! Első ilyen jellegű cikksorozatunkban a szellemekkel, és a velük való találkozással foglalkozunk. Alaposan kivesézünk minden aspektust, elvégre nem árt felkészültnek lennünk, ha valamilyen úton-ódon véletlenül földöntúli látogatóba botlanánk saját házunkban. Honnan tudjuk biztosra, hogy kísértet jár a házunkban? Ez a legfontosabb kérdéskör, melyet végig kell járnunk annak érdekében, hogy sikeresen beazonosíthassuk a jelenséget, és még véletlenül se keverjük össze más, hétköznapi dolgokkal. A Legendavadász 10 pontban állapítja meg, melyek azok a tényezők, melyek halmozódásakor (vagy mind a 10 jelenlétekor) erősen gyanakodhatunk arra, hogy paranormális entitás fészkelte be magát a házba. 10: Különös szagok/illatok Az egyik szellemjáráskor legszembetűnőbb jelenség az orrunkhoz kapcsolódik. Paranormális aktivitáskor ugyanis előfordul, hogy olyan szagokat, illatokat érzünk, melyeknek valójában – normális körülmények között – nem lenne szabad ott lenniük, nem lenne szabad éreznünk. Gondoljunk csak arra, mikor a Summerwind-kúrián érezték a lőpor szagot, vagy mikor a Zaragoza-poltergeist esetében bizonyos időközönként orrfacsaró bűz árasztotta el a helyiséget. érdekes, hogy ezek az illatok, szagok ahogy megjelentek, úgy el is illannak egyik pillanatról a másikra. Általában ezek közvetlenül a szellemhez kapcsolhatóak, minden entitás az őrá – vagy életének egyes momentumaira, halálának körülményeire – leginkább jellemző szagokat árasztja. Ezeknek az illatoknak általában soha nem találjuk meg a forrását, bárhogyan is keressük. 9: Különös álmok Önmagában a különös álmok, és a rémálmok még nem adnak okot arra, hogy azt feltételezzük, szellemek lakják házunkat, de ha túl gyakran fordulnak elő, és nagyon bizarrak, akkor számításba vehetjük lehetősségként. Egyes kutatások szerint ugyanis szellemek gyakran használják fel álmainkat arra, hogy kommunikáljanak velünk, illetve elmeséljék, mi történt velük, hogy haltak meg, miért ragadtak itt, vagy mit keresnek a házunkban. Az ilyen álmokban különös alakok, emberek, helyek jeleneleg meg, melyeken sohasem jártunk – még álmainkban sem azelőtt – és rendszerint van valóságalapjuk, azaz ha alaposan utána nézünk a ház múltjának, találunk valamit, ami az álmainkhoz köthető. 8: Úgy érzed, figyelnek! Az egyik legborzasztóbb érzés, amitől minden embernek feláll a hátán a szőr. Egyesek erre érzékenyebbek, mint az átlag, míg mások nem rendelkeznek ilyen kifejlett érzékekkel, de általánosságban elmondható, hogy mindenki részese volt már legalább egyszer életében valami hasonlóban. Nem összetévesztendő a paranoiával. Egyes emberek állandóan azt érzik, hogy valaki figyeli őket, ilyen esetben nem tudhatjuk biztosan, nem-e betegségük játszik velük. Máskülönben ez önmagában nem elegendő jel ahhoz, hogy kijelentsük: szellemek járnak a házunkban. Egyes állatokról az a hír járja – kutya, macska – hogy képesek látni a láthatatlant, vagyis érzékelik (és talán látják is) a szellemeket. Intő jel lehet, ha a háziállat meredten bámul egy pontot a szobában, esetleg meg is ugatja. Ha bármily módon azt éreznénk, hogy nem vagyunk egyedül a helyiségben, ne essünk pánikba. próbáljuk megfigyelni környezetünket, nem-e veszünk észre más paranormális jelenséget is ezzel egy időben, hiszen a paranormális aktivitás általában ugyanazon időben elég sokrétű lehet. 7: Megváltozik a levegő Szintén nem minden embernél, de egyes érzékenyebb személyeknél előfordul, hogy sokkal nehezebben veszik a levegőt a kísértet jelenlétekor, mint egyébként. A levegő jelleme, és hőmérséklete is gyakran változik paranormális aktivitáskor. Gyakran számolnak be egyesek arról, hogy hirtelen lehűlt körülöttük a levegő, vagy elkezdtek fázni. Valakinél nehézlégzés lépett föl, míg másoknál az is előfordult, hogy olyannyira lehűlt körülöttük a hőmérséklet, hogy látták a saját leheletüket. 6: Különös zajok Ha szokatlan zajokat hallunk a házban, nem kell mindjárt a szívünkhöz kapnunk. Nem kizárt, hogy a forrástalannak hitt zaj forrását némi keresés után megtaláljuk, így mielőtt azonnal szellemet kiáltanánk, nem árt alaposan megvizsgálni a ház minden zegét-zugát. Ez azért is fontos, mert a paranormális aktivitások többségében nem is maga a szellem adja ki magából a zajokat, hanem az entitás csak okozza azokat, a ház különféle bútorainak, tárgyainak tologatásával, kopogtatásával. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem minden szellemi lény kelt az emberi fül számára hallható zajokat. Ott vannak a hírhedt EVP hangjelenségek, melyeket olyan házakban vettek fel, ahol semmiféle más hangokat nem hallattak magukról a szellemek, más jellegű jelek utaltak rá, hogy ott vannak. Feljegyzések szerint léteznek kifejezetten hangos szellemek is, melyek objektumok dobálásával, tologatásával hallatnak magukról. Ezek a kísértetek rendszerint sokkal agresszívabbak is társaiknál. 5: Hirtelen hőmérsékletzuhanás Bár részben hozzátartozik a levegő változásához, külön érdemes megemlíteni, hogy majd minden szellemi jelenés kapcsán arról számoltak be a szemtanúk, hogy a levegő hirtelen lehűlt. Bizonyos esetekben olyan mértékben, hogy az emberek látták saját leheletüket. A kísértet abszorbálja az energiát, így következik be a lehűlés, legalábbis a legújabb – már amennyire komolyan vehető – kutatások ezt mutatják. Ha a házon keresztülsétálva egy ilyen hideg pontba (cold spot) botlunk, akkor elgondolkodhatunk, hogy vajon van-e valaki még rajtunk kívül a helyiségben. 4: Mozgó tárgyak Nem minden entitásra jellemző az egyik legijesztőbb jelzési forma, amikor tárgyakat mozgatnak, látszólag minden ok nélkül. A tudomány és a szellemvadászok a mai napig nem adtak magyarázatot ezek céljára – talán jelezni akarnak valamit, talán kedvtelés nekik – mindenesetre a nagyobb volumenű aktivitásoknál mindig megfigyelhetőek a levegőbe emelkedő objektumok, a hirtelen több métert is arrébb mozduló bútorok, és szerszámok. Néhány esetben olyan dolgokat tüntetnek el, melyekről biztosan tudtuk korábban, hogy hová tettük. Ennek célja minden bizonnyal a jelzés. jelzik, hogy itt vannak, velünk vannak. Ha ilyen jelenségben van részünk, szintén fontos, hogy megőrizzük hidegvérünket. A bútormozgató szellemek között sok a rosszindulatú, ún. ártó szándékú entitás, ezért ha a házunkban már az objektumok is mozognak, ne érezzük magunkat teljes biztonságban, érdemes szakembert hívnunk. 3: Megérintve lenni Ha már így jelez nekünk egy entitás a saját házunkban, komoly gondban vagyunk azon kívül, hogy teleszartuk a gatyánkat, ugyanis a szellem aktív jelzést produkál. Ezt a fogalmat főként a szellemekkel foglalkozó szakemberek használják arra az esetre, amikor valaki tényleges ún. kontaktusba kerül egy túlvilági lénnyel. Önmagában még ez sem jelentheti azt, hogy egész biztosan megérintett minket a halál, hisz ne feledjük, legtöbbünk gyakran átél olyat,
A legbetegebb és legfurcsább dolgok, amiket gyerekek valaha mondtak a bébiszitternek
1. Néhány évvel ezelőtt az egyik jó barátom 3 éves kislányára vigyáztam. Tudtam róla, hogy nem szereti az esti lefekvést. Mikor nyafogni kezdett, azt mondtam neki, hogy az ilyen kislányoknak ilyen későn már ágyban a helyük. Erre a szoba túlsó végébe mutatott és megkérdezte: „És mi a helyzet azzal a kislánnyal?” Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában. 2. Nemrég az általános iskolai évkönyvemet nézegettük az 5 éves unokahúgommal. Mikor a 2. osztályos osztályképemhez értünk, a kislány rámutatott egy fiúra a fotón, és felkiáltott: „Nézd! Pont úgy néz ki, mint Nicolas!”. Mikor megkérdeztem, ki az a Nikolas, ezt válaszolta: „Ja, ő csak a fiú, aki a szekrényemben lakik.” Ezután tovább lapozgatott, mintha mi sem történt volna. 3. A bátyám kislánya 4 éves, és folyton az ő „idősebb nővéréről” beszél. Még beszélni is szokott hozzá. A kislány egyedüli gyerek, és fogalma sem lehet arról, hogy az anyjának pár évvel az ő születése előtt volt egy vetélése a terhesség felénél. 4. Épp a fürdőszobába igyekeztem a nagynénéméknél, mikor megláttam a 4 éves kislányát a lépcsőn állni. Épp azzal volt elfoglalva, hogy mindenféle fura arcot vágott. A következő párbeszéd zajlott le közöttünk: – April, mit csinálsz? – Utánozom a nénit a zsinórral. Körülnéztem, de nem volt ott rajtunk kívül senki, ezért megkérdeztem: – Hol van ez a néni, April? A kislány erre a lépcső fölött lévő gerendára mutatott. – És mit csinál a néni, kicsim? – Vicces arcokat vág. Ekkor ismét megindultam felfelé a lépcsőn, de hirtelen megtorpantam, mikor April ezt mondta: – A zsinór a nyaka körül van. Visszafordultam a lépcsőn és megkértem, hogy ismételje meg, amit az előbb mondott. A kislány ekkor felmutatott a gerendára, és ezt mondta: – A néni fel van akasztva a zsinórra…és vicces arcokat vág. Ekkor April újra megmutatta a „vicces arcot”. Most már felismertem: olyan volt, mintha valaki levegő után kapkodna. 5. Valamelyik nap az 5 éves Jack-re vigyáztam, mikor egyszer csak azt mondta, hogy egy Jacob nevű favágó ül mellettem a kanapén. Látva az arcomon az értetlenséget, még hozzátette: „Ne aggódj, nem tud bántani, mert neki nincs keze.” 6. Az unokaöcsém állandóan egy vörös ruhás nőről beszél, aki meglátogatja éjszaka és énekel neki. Ja, és lebeg is. 7. Egy 4 éves kissrácra vigyáztam, mert a szülei moziba mentek. Este lefektettem, majd bekapcsoltam a TV-t, hogy elüssem az időt, míg a szülők hazaérnek. Másnap a kisfiú apukája felhívott, mivel a gyerek azt állította, hogy előző este hosszú ideig a hálószobája ajtajában álltam szótlanul, bámultam őt és csak mosolyogtam. Össze voltam zavarodva, azt sem tudtam, mit mondjak erre az őrületre. 8. A barátnőmmel egyszer együtt vigyáztunk az 5 éves unokaöcsémre. A barátnőm hisz a reinkarnációban, és gondolta, poénból „teszteli” a kisfiút. Megkérdezte tőle, hogy ki volt ő, mielőtt Mark lett volna. Mark azt válaszolta, hogy ezelőtt karmester volt, majd olyan mozdulatokat mutatott be, mint egy igazi karmester. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az unokaöcsém vakon született, és a büdös életben nem láthatott karmestert vezényelni. 9. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom kislányára vigyáztam. Olyan lakásban laktak, aminek volt egy erkélye, hatalmas üvegajtóval. A kislány egyszer csak lassan odasétált az ajtóhoz, és mozdulatlanul bámult kifelé rajta perceken keresztül, majd hirtelen megfordult és odaszaladt hozzám azt kiáltozva, hogy „Ijesztő! Nagyon ijesztő!”. Ezek után fél óráig nem volt hajlandó kimászni az ölemből, és ringatnom kellett. Mikor már azt hittem, végre megnyugodott, elkerekedett a szeme a félelemtől, és ezt kezdte ismételgetni: „A sötétség most már befelé jön. A sötétség most már befelé jön…” 10. Miután betakargattam a kisfiút, akire aznap este vigyáztam, félálomban ezt motyogta: „Tudod, én soha nem öltem meg senkit. Nem kellett volna ellőniük a karomat. Bár az egész föld vérben úszott…” 11. Mikor megöleltem az egyik barátom 3 éves kisfiát, a gyerek a szemembe nézett, és nagy komolyan ezt mondta: „Megígérem, hogy soha nem fogok a csontjaidon lakmározni. Megígérem.” 12. A barátom egy lövöldözés során életét vesztette. Pár nappal az eset után meglátogattam a családját. A kisöccse megkérdezte, miért sírok olyan keservesen. Mondtam neki, hogy azért, mert nagyon hiányzik a barátom. Erre értetlenül csak ennyit kérdezett: „Miért hiányzik? Hiszen ott ül most is teraszon.” 13. Sokszor vigyáztam egy Sarah nevű kislányra, aki az összes bébiszitter közül engem szeretett a legjobban, és mindig kérte az anyukáját, hogy engem hívjanak. Sarah egyik este ezt mondta nekem: „Mikor majd meghalsz, beraklak egy befőttesüvegbe, és akkor az enyém leszel és örökkön örökké nézhetlek.” 14. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, állandóan egy „kúszó emberről” beszélt, aki a szülei hálószobájában lakik. Mikor megkérdeztem, hogy néz ki ez az ember, ezt válaszolta: „Ja, neki nincs arca.” 15. Egyik este a nővérem gyerekeire vigyáztam. A legfiatalabb rajzolt egy képet egy nőről, akit felakasztottak a plafonra. Ekkor a gyerek rám nézett és ezt mondta: „Ő mondta, hogy rajzoljam le ezt. Nemsokára eljön érted. Szerintem jobban teszed, ha elbújsz.” 16. Valamelyik nap a szomszédom 3 éves kislányára vigyáztam. Mikor megérkeztem, a gyerek rám nézett, és megkérdezte: „Mikor fog kijönni a baba a hasadból?”. Ekkor még én magam sem tudtam, hogy terhes vagyok. 17. Mikor az unokaöcsémre vigyáztam, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a gyerek torkaszakadtából kiabál, hogy valami van az ágya alatt. Megnéztem és mondtam neki, hogy nincs ott semmi, menjen vissza az ágyba. Hogy mit válaszolt? „Persze, hogy nincs, mivel már a hátad mögött áll.” 18. Nemrég az egyik barátom kislányára vigyáztam. A kislány egy babával játszott egész nap, felöltöztette, megetette, stb. Egyszer aztán azt láttam, hogy rárakja a játék tűzhelyre. Mikor megkérdeztem, mit csinál, ezt válaszolta: „Elégetem a babát.” forrás: aztadom.co
Igazi démonok között: Ed és Lorraine Warren története
Meglepő módon a magyar mozikban is népszerűségnek örvend James Wan tényleg jó horrorfilmje, a Démonok között. Ez a cikk most a film alapjául szolgáló valós nyomozópáros munkásságát veszi górcső alá. Nem az volt a célom, hogy eldöntsem mi is a teljes igazság, csupán egy számomra roppant érdekes történetet szeretnék megosztani, amiről majd az olvasó eldöntheti, hogy elhiszi-e vagy sem. A házaspár már 1952 óta paranormális jelenségek felkutatásával foglalkozott, több évtizeden átívelő pályafutásuk alatt több mint 4000 kísértetjárást vizsgáltak ki. Ed Warren öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban nőtt fel. Apja(aki rendőrbiztosként dolgozott) mindig mondogatta a fiának, hogy a házban tapasztalható furcsa jelenségekre biztosan lennie kell valami logikus magyarázatnak. Sajnos azonban ő soha nem tudott előállni vele. Hogy milyen jelenségek történtek? Például úgy hajnal kettő és három óra között, mikor a család már régen csendesen pihent, Ed számtalanszor a kinyíló kamraajtó csikorgására ébredt. Egyszer aztán elhatározta, hogy megnézi mi az. Benézett a nyitott ajtón, a sötétségben pedig egy éppen akkor gyúló fényt látott meg, ami lassan egy teniszlabda méretére nőtt. Ebben a gömbben egy idős nő arca kezdett lassan kirajzolódni, aki nem éppen mókás kedvében volt. A “szellemgömb” követte a fiatal Edet a szobájába, az ágyába bújt fiú lépések és nehéz légzés hangjait hallotta, miközben a szoba hőmérséklete jéghideggé változott. És habár apja tanácsára hallgatva tudta, hogy mindenre kell logikus magyarázatnak lenni, azért biztos ami biztos alapon a szülei ágyában kötött ki. Ed 16 évesen ismerte meg Lorraine-t, mikor jegyszedőként dolgozott a Bridgeport-beli Colonial Színházban. Lorraine az édesanyjával minden szerda este ide járt, a fiú a kezdeti puhatolózás után egyre többször beszélgetett vele, jó barátokká váltak, aztán egy este Ed megjelent az ugyancsak tizenhat éves lány ajtójában és randira hívta őt. Így kezdődött az életük végéig tartó kapcsolatuk. A tizenhetedik születésnapján Ed beállt a haditengerészethez, aztán mikor hajója négy hónap múlva az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt, túlélőként harminc napos eltávozást kapott, mialatt elvette szerelmét. A második világháború után a Perry Képzőművészeti Iskolában két évig festészetet tanult, eközben született meg lányuk is. Ed aztán egyszer csak fogta magát és kilépett, mert úgy érezte, hogy a kapott instrukciók inkább gúzsba kötik, mintsem segítenének művészete kibontakoztatásában. Ezután 15 dollárért vettek egy 1933-as Chevy Eagle-t, és olyan helyekre utaztak vele(Massachusetts, Vermont, New Hampshire) ahol a turistaforgalom miatt sokkal több vevőt lehetett találni Ed festményeire. Warrenék elmondásuk szerint ekkortájt fantasztikus életet éltek, három- négy dollárt is adtak nekik egy-egy festményért, ha pedig sikerült ötöt kapni értük, az maga volt a megvalósult álom. Manapság ezek nevetségesnek tűnő összegek, de ha belegondolunk, hogy akkoriban 10 centbe került a hamburger és a hot dog, a benzin gallonjáért(4,4 liter) pedig 18 centet kellett fizetni, akkor már nem is hangzik mindez olyan rosszul. A festészet vezette őket a szellemek utáni nyomozás számukra hírnevet hozó útjára. Ugyanis ha Ed arról hallott, hogy egy helyet megszálltak a kísértetek, legyen az ház, település vagy bármi más, addig beszélt Lorraine-nek amíg el nem mentek oda, hiába mondta neki a felesége, hogy szellemek meg hasonlók márpedig nincsenek. Ezeknél a vitáknál egyébként ha mással nem is, de gyerekkori élményeivel mindig rábeszélte Lorraine-t, hogy menjenek. Ilyenkor még nem az a hivatalos nyomozópáros voltak, csupán egyszerű kíváncsiskodók, akik legfőképp szellem-lakta házak után érdeklődtek. Akkori módszerük? Megálltak az út közepén, Ed pedig csinált onnan egy rajzot a házról. A helyiek mindenhol csak néztek, hogy mi az istent csinálnak ezek itt. Mikor kész lett a rajz, Lorraine fogta és bekopogott a házba, majd meggyőző ír személyiségével elmondta az ott lakóknak, hogy a férje nagyon szereti megörökíteni a kísértet-házakat, ezt a rajzot pedig személyesen nekik készítette. Rengeteg helyre sikerült így bejutniuk, ahol aztán minden egyes tulajdonossal egyenként is elbeszélgethettek. Alapjaiban véve csupán annyit akartak megtudni, hogy történtek-e máshol is az Ed családjában tapasztalt dolgokhoz hasonló esetek. Ed egyik kedvenc hasonlata szerint, ha egy álló ventilátort nézünk, akkor könnyedén meglátjuk azok széllapátjait. Ellenben ha működés közben nézzük, akkor láthatatlanná válnak, nem látsz belőlük semmit. Valahogy így van ez a szellemekkel is. Mindenhol ott vannak, talán éppen most melletted is, mégsem észleled őket. De ha olyan vagy, mint Lorraine, azaz tisztánlátó(médium, telepata,látnok) akkor észreveszed, látod, hallod őket. Viszont Ed nem ilyen, és soha nem is mondta hogy az. Nem vert át senkit, hiszen őt nem is ezért fizették. Nyomozóként neki épp az volt a dolga, hogy megpróbálja racionálisan feltérképezni a különböző eseteket. Látnia, éreznie, hallania, rögzítenie kellett a mások által tapasztalt jelenségeket, majd ha mindez megvolt, akkor ő is elfogadta a tényeket. Sok helyre költözött be egy hónapra úgy, hogy fogalma se volt arról fog-e találni valamit. Interjúkat készített az ott élőkkel, aztán ha ő is észlelt valamit, akkor az általa felhalmozott tudásanyaggal felvértezve megpróbálta kitalálni mi is lehet a történések kiváltója. Aztán persze mindig a tisztán látók tudták a legjobban leírni, hogy pontosan mi okozza ezeket. A legtöbb ügynél három-négy médiumot is használtak, akiket egyenként vittek ki a színhelyekre. Semmilyen támpontot nem adtak nekik, fogalmuk sem volt hova mennek és az milyen üggyel van összefüggésben, ahogy semmi másról sem. Aztán ha mindannyian ugyanarról számoltak be, például egy női vagy gyermek kísértetet láttak ugyanabban a szobában, akkor Ed már tudta, hogy tényleg találtak valamit. Mindent tudományos szempontok alapján közelítettek meg, tudósokkal dolgoztak együtt, logikusan és következetesen gondolkodtak minden esetben. Ennek ellenére rengeteg támadást kaptak ateista szervezetektől és szkeptikus nyomozóktól egyaránt. Warrenék mindezt nevetségesnek tartják, az általuk létrehozott Okkult Múzeumban több száz tárgyi bizonyíték található, ami őket igazolja, ezen felül több ezer ügyirat bárki számára elérhető, amivel alá tudják támasztani a természetfeletti dolgok létezését. Lefilmezték Easton Fehér Özvegyét, ahogy kopogó szellemeket is, emberek elleni támadásokat, és több ezer szellemeket ábrázoló képük van, amin nem valami ektoplazmatikus anyag látható, hanem olyan kísértetek, amik olyan tisztán kivehetőek akár csak te magad. 1989-ben pert nyertek egy bíróságon, Rockville-ben.A Connecticut állam-beli Hebronban szellemek üldözték el otthonukból egy nőt és fiatal lánygyermekét. Az asszony főbérlője azonban 2000 dollár kártérítést követelt tőle, mert idő előtt felmondta a bérleti szerződést. A nő könyörgött Warrenéknek, hogy menjenek a házba és hozzanak valami bizonyítékot arról, hogy tényleg igazat beszél. Persze egyáltalán nem volt egyszerű dolguk, ezek a dolgok nem úgy
HÁTBORZONGATÓ: DÉMONOK ŰZTÉK EL A CSALÁDOT
Pokollá változott egy amerikai család otthona. Kiderült, hogy házukba démonok százai költöztek be, melyektől nem tudtak szabadulni. Horrorfilmbe illő jelenetek zajlottak az indiana állambeli házban. Latoya Ammons három gyermekével és édesanyjával három évvel ezelőtt új otthonba költözött. Az indianai Gary városában álló ház azonban cseppet sem volt jó választás, lakói ugyanis hamarosan rettegni kezdtek benne. Először furcsa hangokat, lépéseket hallottak a pincéből, pedig senki sem járt ott. Legalábbis szerintük… Még a rendőrök sem mertek belépni Latoya Ammons (a képen) házába, amelyben egy fotó megörökítette az egyik szellemet Néhány hónap múlva valamennyiük szeme kidülledt, és borzasztó remegés rázta testüket, a legborzasztóbb pedig az volt, amikor minden ok nélkül morogni kezdtek. A 8, 9 és 12 éves gyerekek édesanyjukkal együtt teljesen kifordultak önmagukból, úgy érzékelték, láthatatlan erők lökik le őket a kanapéról, vagy préselik a szekrényhez. Különböző betegségek is kínozták őket. Kétségbeesésükben tisztán látóhoz fordultak, aki szerint kétszáz rosszindulatú démon zaklatja őket. Ezt követően Ammons a rendőrségtől kért segítséget, és a hatóság megbizonyosodott róla, hogy a szürreálisnak ható történések valósak. A legfiatalabb fiút ugyanis kórházba szállították, ahol többen látták, amint egy titokzatos erő felemelte és falhoz vágta, és olyan is előfordult, hogy hátrafelé sétált a falon. A család végül Michael Maginot atyát is bevonta az ügybe, de ő nem volt hajlandó ördögűzést végezni a fiún. Végül médiumok tanácsára az anya olajjal mosta be kezeiket, oltárt állított a ház közepére, és zsályát égetve próbálta kifüstölni a szellemeket. Mindez hasztalan volt, ezért a család elköltözött. forrás: borsonline.hu
Alakváltoztatás
A hiedelmekben, a népmesékben egyaránt megjelenik az archaikus gondolkodás azon eleme, hogy személyek vagy tárgyak más alakban is megjelenhetnek. Emberek állattá vagy tárggyá, állatok emberré, tárgyak szintén egyaránt állattá vagy emberré, vagy éppen más tárggyá, esetleg természeti jelenséggé tudnak változni… Ez a mágikus képesség a mitikus alakokra jellemző főként. A táltos átváltozása összefügg rejtezésével. A táltos rendszerint a beavatás, a tudásszerzés vagy a közösség javai, a falu jó időjárása érdekében változik át bikává, tüzes kerékké, lánggá, hogy ebben az alakban küzdjön meg ellenfelével. A tudós pásztorról azt tartották, hogy farkassá, a tudós kocsisról pedig hogy csődör csikóvá képes változni. Ellenkező értelmű a boszorkány átváltozása. A hiedelmek és a perek tanúsága szerint a boszorkány arról nevezetes, hogy főként állattá, többek között fekete macskává, (zöld!) kutyává, lóvá, tyúkká, libává, „varas” békává, bogárrá tud változni, de más embert is át tud változtatni, például lóvá, hogy utána nyargaljon rajta. Ugyanakkor arról is említés esik, hogy más emberek képét is képesek magukra ölteni, s így gonoszkodni. A boszorkány ebbéli hatalmát az ördöggel való szövetségből nyeri, átváltozásának közvetlen célja az ártás, például „macska képében elszívja a tehén tejét”. A rontás végett ölt tehát mindig más alakot, azt emberi alakban nem is végzi, akkor is más alakot ölt, amikor nyom, vagyis éjszaka, álmában lep meg valakit s rátelepszik, kínozza, nyomorgatja. Az is lehet, hogy nem más alakot vesz fel, hanem tetszés szerint a méretét változtatja meg, hogy átférjen a kulcslyukon (ezért kell a seprűt fordítva a kulcslyukhoz tenni), ajtóhasadékon. Átváltozott állapotban a boszorkány olykor sebezhetőbb, az ilyenkor vele történteket analógiásan jeleníti meg visszaváltozott állapotában is (pl. sebet a megfelelő testrészen), erről pedig felismerhető. Arra is történik utalás, hogy ha állatalakot vesz fel a boszorkány, hasonlóan ahhoz, ahogy a táltos a révülésében, csak a lelke távozik s ölt állatformát, a teste lélektelenül, de változatlanul ott marad. Ahhoz, hogy a boszorkány átváltozzon, valamilyen külső szerre, ún. boszorkánykenőcsre van szüksége illetve a fején kell átfordulnia, átbukfenceznie, („kecskebukáznia”, „keresztültrombuckáznia”) az át- majd visszaváltozáshoz. Ez utóbbi motívum megjelenik egyes mesékben is, ahol épp a főhős és segítőtársa tud ezen módszerrel úgy elrejtőzni az őket üldöző gonosz elől, hogy alakot vált, s az immár nem tudja felismerni őket az együvé tartozó kölespásztorban és kölesvetésben, remetében és kápolnában, stb. (Szép Palkó). Pozitív értelmű a néphit szerint az az átváltozás is, amit például a boszorkányok titkát karácsony estéjén lucaszékről kileső embernek kell a meneküléshez alkalmaznia, többek között fésűt hátrahajítania, mert az erdővé változik rögvest. Ilyet és ehhez hasonlót, amikor valamely analógia nyomán (fésű-haj, erdő, mint a föld haja) valósul meg az átváltozás (például tóvá, patakká), szintén olvashatunk a mesékben. A mesében az átváltozás szintén az ősi világlátásból fakadóan teljesen természetes jelenség, többnyire rendkívüli képességgel függ össze. Lehet azonban átoknak is eredménye, például a gonosz mostoha átkáé, amikor olyan állattá változik az egyik testvér, amilyen állat nyomából ivott az erdőben (Szép Cerceruska). Ilyenkor megtörténhet a szereplő visszaváltozása úgy is, hogy véletlenül keresztülbucskázik a fején, de legtöbbször áldozathozatal kívántatik az átok aló való feloldozás és a visszaváltozás érdekében. Így van ez akkor is, amikor a hősnek egy sovány gebét kell megtisztítania s etetnie, hogy a szegény pára aranyszőrű táltosparipává változzon (Az égigérő fa). Nemcsak a hős vagy segítői képesek a mesében az átváltozásra, hanem ellenségei is. Teljesíthetetlennek tűnő próbatétel elé állítják azzal, hogy ők változnak át például megőrzendő vagy megszelídítendő lovakká (Szép Palkó). A hős méretének megváltozása is viszonylag gyakori motívum a mesében. Akkor változik át legtöbbször, amikor csak így képes bejutni egy egyébként szokásos állapotában megközelíthetetlen helyre, de előfordul csodaként is, amikor az aprónak született hős a csodás erejű forrás vize által végre normális emberi nagyságot, sőt daliás, sudár termetet nyer (Babszem Jankó). Ide tartozik még az is, amikor az arany-, ezüst- és rézpalotát, -malmot változtatja a hős arany- (stb.) almává, s így hozza el azt a földi világba (Szalonnafa). Az átváltozás célja a képességek növelése, az erő megsokszorozása a szabadság megvalósítása érdekében, azaz az átváltozás utáni állapot – állati, emberi, kisebb, nagyobb stb. – mint szimbólum szól a tudat lehetőségéről.Az eleve szimbolikus értelmű átváltozást magát is szimbolikusan hivatott megjeleníteni az álarc, különösen farsang idején, amikor az alakoskodók az állatok, ijesztő szörnyalakok, ördöngös lények képében az alvilági erőket idézték meg, hogy szembesülve velük oldódjon a közösség tagjaiban a félelem illetve hogy maguk is benső átalakuláson, átlényegülésen mehessenek keresztül. Bizonyos szertartások során az áldozat feláldozása sem annak megsemmisítését, hanem átalakítását, átváltozását eredményezte a régiek hitében. Az átmeneti szertartások során tartott avatások, amelyek a különböző életszakaszokkal, az emberélet fordulóival járó benső és a közösségi szerepben is megjelenő átalakulást könnyítik meg, szintén átváltoz(tat)ással kapcsolatos rituális elemeknek tekinthetők. Így végezetül meg kell említeni a halált is, „az utolsó átváltozást” egy másik minőségbe, amely bizonyos szempontból szintén a szabadságot teszi lehetővé a testi nyűgök, kötöttségek alól felszabaduló szellem számára. forrás: hotdog.hu