Vásárban mutogatták a torz embereket

A kezek és lábak nélküli férfi nagy nőcsábász és zsugás volt, a sziámi ikrek beutazták Európát, a hatalmas hátsóval rendelkező hölgyet pedig gazdája mutogatta. Az elmúlt évszázadokban „torzszülöttek” vásári látványosságnak számítottak.

A „szörnyszülöttek”, addig ritkán vagy soha nem látott betegségekben, testi rendellenességekben szenvedők a történelem folyamán általában nem élhettek tisztes életet. Kenyerüket magamutogatással keresték, s a vásári mutatványosok és cirkuszok legfőbb látványosságaivá váltak.

Testvérét cipelve járta be Európát

A sziámi ikrek egy fejlődési rendellenesség neve, amikor az egypetéjű ikrek nem válnak szét, vagyis jellemzően a törzsük valamely részén vagy fejükkel „összenőve” jönnek világra. A „névadó ikrek” a mai Thaiföldön, a korabeli Sziámban születtek a mellkasuknál összeforrva 1811-ben. A helyi király a gonosz küldötteinek tekintette, s el akarta pusztítani őket, ám egy brit kereskedő megmentette életüket. 17 éves koruktól európai és amerikai cirkuszokban léptek fel, majd Észak-Karolinában telepedtek le – írja aMúlt-kor.hu.

Sziámi ikrekről szóló feljegyzések az ókortól kezdve maradtak ránk, sokan fényes karriert futottak be. A leghíresebb páros a Colloredo-ikrek voltak. Lazarus és Joannes Baptista Genovában születtek 1617-ben. Lazarus egy életerős, jóképűnek leírt előadóművész volt, ikertestvére viszont szinte életképtelen volt, bal lába „kilógott” bátyja hasából – valószínűleg a mellkasuknál és a gyomruknál lehettek összenőve. Joannes nem szólt soha semmit, szemét csukva, száját szinte kivétel nélkül nyitva tartotta.

Hogy megéljenek, Lasarus testvérét cipelve Európát járta Skóciától az Oszmán Birodalomig számtalan országban fellépett. Amikor éppen nem mutogatták magukat, Lazarus betakarta Joannest köpönyegével, hogy feleslegesen ne bámulják meg. Későbbi beszámolók szerint az idősebb testvér megnősült, s egészséges gyermekei születtek.

A végtagok nélküli nőcsábász

Matthias Buchinger 1674-ben született német földön egy akkoriban igen ritka rendellenességgel: nem voltak karjai, s az alsó lábszárai sem fejlődtek ki. Testi „hiányosságából” azonban ügyesen faragott előnyt: előadóművészként bejárta Angliát. Rézmetszéssel is foglalkozott, a képen látható önarckép is az ő munkája: haja fodrait göndörségét miniatűr betűkkel készítette, amelyek összeolvasva bibliai szövegeket és zsoltárokat adnak ki. Emellett híres mágus volt, kártyában verhetetlen és zenei tehetséggel is meg volt áldva.

Sikeres volt a nők körében is, a fáma szerint négyszer házasodott meg, és nyolc nőtől legalább 14 gyermeke született. A pletyka szerint legalább hetven szeretője volt a Brit-szigeteken és a kontinensen. A nők kíváncsiságát igencsak felkeltette, hogy egyetlen „végtagja” a pénisze volt.

A feneke miatt mutogatták

Sarah Baartman méretes hátsóját egy betegség, az úgynevezett zsírfarúság okozta. A koiszan (afrikai népcsoport) nőkre jellemező hosszúkás szeméremajka egyes leírások szerint a szeméremtest alatt 7-9 centiméterrel lógott lejjebb. Sarah a brit uralom alatt lévő kelet-fokföldi régióban látta meg a napvilágot 1790 előtt, egy holland földműves, Peter Cezar szolgája volt. A gazdának egy sebész javasolta, hogy engedje el a hölgyet Európába, hogy közszemlére tehessék. Így érkezett Sarah 1810-ben Londonba.

Mivel „kiállítása” a rabszolgaellenes törvény után három évvel történt, nagy botrányt kavart, ami után bírósági tárgyalások sora következett. A nyilvánosság jót tett a leány népszerűségének, a Brit-szigetek után Franciaországba ment, miután eladták egy francia állatidomárnak. S. Réaux 15 hónapon keresztül mutogatta, több természettudós is felkereste, s számos ábrázolás készült a nem mindennapi idomokkal rendelkező hölgyről.

A feljegyzések szerint többször is igyekeztek lefesteni meztelenül, azonban mindig maga elé tartott egy kis ruhadarabot, s még akkor sem volt hajlandó elvenni azt onnan, amikor pénzt kínáltak neki. 1815 decemberében valószínűleg himlőben vesztette életét, halála után fölboncolták. Csontváza és nemi szervei ma egy párizsi múzeumban vannak kiállítva.

Ha kíváncsi a farkasasszony és az elefántember történetére is, ide kattintva olvashat róluk a Múlt-kor.hu-n.

forrás: hir24.hu