Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét
a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.
– Micsoda! – rikácsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress
egy bárányt?
– De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment – magyarázkodott a szomszéd.
Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:
– No, megtaláltátok a bárányt?
A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták
megtalálni.
– Túl sok az ösvény – felelte a szolga. – Egyik ösvény beletorkollik a másikba,
nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.
Yang Zi gondolkodóba esett hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.
Tanítványait meglepte a viselkedése.
– Egyetlen bárány nem a világ – vigasztalták mesterüket –, meg aztán nem is a tiéd
volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?
Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng
Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.
– Ha túl sok az ösvény – mondaná a mester –, az ember nem találja meg az elkóborolt
bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét.
Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni.
Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz,
az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni
a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni
a mestert.
forrás: http://szamszara.blog.hu
